Szamos, 1909. május (41. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-26 / 118. szám
XXAXI: «yfoiyaiß- \ Szatmár, 1903 május hé 26, szerda, 116 szara.--------------------------------- --------------------------------------------- I,, .. ........... i—.. .1. —. i , , „ __________________________________________________________________________________ lí lCieETLEM POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési dij Helyben : egy évre 12 K. félévre 6 K. '/« évre 3 K. I Héra I K Vidéken: . » 16 • . 8 ,, ,, I ,, ,, „ 2 ,, Egy szám ára 4 fillér. SZBRKESZTÖSÉG és KIADÓHIVATAL Rákéozl-utoza 9. sz. Telefon: 107. SfcdeB&eaiá dt>ak Safttasáron, * l*p ii»jahivRW!*r»r. fitettacók HIRDETÉSEK: Kér-ipésifLotés mellett a iegjutányosabb árban köiöltetsn ffyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetés k között minden szó 4 öUér. A válság. Wekerle Béesben. A szabadkai gyilkosság ügye. A esizmadia, mint detektív. Betörés egy minorita kolostor templomába. Asszony és politika. (T) Elcsépelt téna, de kiadós, így fővárosi lap, amely ismerni véd a benső rugókat, egy szép asszonyról beszél, egy volt miniszter feleségéről, aki miniszter- elnökná szeretne lenni. Gyönyörű szép asszony az; magas, patyolatbőrü és aranyba- játszó haja van; olyan a paríumje, amely megszéditi a szegény embert, ha elhalad mellette az utcán, mikor a boltajtótól a kocsija ajtajáig megy. S mikor felszáll és az ember ösztönszerüleg a hágcsóra néz, azon olyan láb kezdődik, melynek a folytatását csak lüktető halántékkal lehet elképzelni. Előbb egy gazdag tőzsér felesége volt; hogy azalatt kik udvaroltak neki, azt az illetők tudják, meg a barátaiba és a barátaik barátnőinek a társasága. Szóval ez diszkrét dolog. Férje hőn óhajtott elhalálozása után azonban a közügyek költözködtek be boudoirjába. Két súlyos politikai férfiú vetekedett a kegyeiért. Mindakettő azt hitte, hogy legyőzte a másikat — és egyikük sem csalódott. Mulatságos vadászkalandnak mesélik el, hogy egy vadász olyan nehéz helyzetbe hazudta bele magát, amely csak úgy tudott menekülni, hogy két medve megette egymást. Ez hihetetten. De szép asszony közbejöttével minden lehetséges ; a két öreg medve azt hitte, hogy megették egymást. Az egyikük aztán megkapta az édes dessertet is, «Ivette a széjf szőke asszonyt feleségül. S ez a szép asszony az, aki állítólag megakasztja a koalíció összes erőfeszítéseit abban az irányban, hogy kormányon maradjon. A gyönyörű sellő eltanulta tőlük a mesterséget és teszi felfelé azt, amit ők lefelé tettek. Elkábitja, megvesztegeti, megigézi azokat a férfiakat, akik az ügyeket intézik fent, amint ők elkábitották, el vakították az embereket lent. Ez jó ellenfél nekik. Nehéz időkben erre-arra fohászkodtunk, hogy ki tudná tőlük az országot megszabadítani. Gondoltunk Tiszára, hátha visszajönne, mint az elaggott Toldy és fejükhöz vágná héttollu botját a lefetyelő, leha udvaronc népség közé. De ö nem jöhet, nem is jön, nem is birna velük a puritán kám- zsás öreg barát. S ime, jött egy mentő angyal. Testének bóditó igézete ellen vergődve hadakozik a koalíciós tábor minden erje. ő.< bankformulán dolgoznak, kusza fejjel és tintás ujjakkal. Rózsás ujjal és aranyból való frizurával győzi le őket a szép szőke asszony. Aki nem tudja ezeket a részleteket, az csodálkozik, hogy miért jelenik meg egy idő óta a kombinációk között minden apropos nélkül a férjének a neve. De aki tudja ezeket, az reménykedik, hogy hátha sikerül a toalett- asztal mellől felborítani a mostani kormányzatot egy tündérszép asz- szonynak. És őhozzá fohászkodunk mondván : „Nagy asszonyunk, ház ink reménye!“ Wekerle Béesben. — A válság. — Wekerle Sándor tegnap este Bécs- be érkezett s a kormány köreiben azt hangoztatják, hogy ezzel a válság dolgában fordulat áll be. Valószínűtlen optimizmus ez a föltevés. Az udvar köreiben most is teljesithetet- ieneknek mondják a függetlenségi párt jogos követei-seit, psdig enélkül nincs kibontakozás. Wekerle ma kihallgatáson volt s megkezdte báró Aehrsn'.h-t! külügyminiszterrel s az osztrák kormány tagjaival a tanácskozásokat. E‘őre- láthatólag holnap este érkezik vissza. Sőt előrelátható, hogy most is csak újabb kísérletek következnek, a király döntése m íg mindig késik B'ősben arra számítanak, hogy a függetlenségi part megpuhul a hosszú várakozás alatt. Pedig a párt talán soha annyira komolyan és elszántan nem voit kötelességének tudatában, mint mos1. Justh a helyzetről. Justh Gyula, a képviseiőház elnöke több napi távoliét u án tegnap visz- szaórkezett a fővárosba. A helyzetről Izgalmas emlék. Irta: Zöldi Márton. — Nézetem szerint — mondotta a széleshátu, szögletesarcu, vezérkari őr- nagy — a szenvedélyek, bűnök, erények végig kisérik az emberiséget fejlődésének minden fokán. Természetes, hogy a formákat, a melyben jelenkez- nek, a külső körülmények szerint változtatják. Meg vagyok győződve, hogy ma, ebben a szürkének, materiálisnak, önzőnek és nem tudom, minek hiresz- telt korszakban épp annyi lovagias karakter van, mint a trubadúrok idejében. Az is igaz, hogy a mai kor lovagja nem mehet ideálja kedvéért a Szentföldre szaracénokkal hadakozni, miután az a tartomány pacifikálva van. Az emberek lovagiassága ennélfogva más formákat kénytelen keresni . . . — Lehet — mondotta Szalayné, a szép özvegyasszony, kinek szalonjában gyakran találkozott a kis, meghitt társaság, elhunyt férjének egykori barátai í — én az életben — a jelenlevők természetesen kivételek — csak egy lovagias emberrel találkoztam. De ez az egy ember a legszigorúbb mérlegelés szerint volt lovagias. Ez az ]érzés úgy született vele, mint az orra, bajusza vagy ha jobban tetszik, az egész feje. Nem volt rendkívüli fej, közönséges alföldi parasztarc. a tekintete hideg, nyugodt, fitymáló. A foglalkozása sem tartozott a honettek közé. Azt hiszem hivatásos lótolvaj volt vagy talán még rosszabb . . . — Ah, romantikus szólesapást érzek mondotta kúriai biró, ezzel a zsá- nerrel, mint egykori szolgabiró gyakran találkoztam. Nem érdektelen. — Én, mint libapásztor találkoztam vele — folytatta Szalayné — hisz önök tudják, hogy az én bölcsőm kis mosó- teknőm volt, hogy szegény parasztviskóban születtem. Bátyám, ki ispán lett az uraságnál, tizenhét éves koromban az uraság felesége lettem. Ezt önök tudják, de azt nem, hogy három esztendeig libapásztor voltam; Ne tessék Dafnisz és Klóéra gondolni. Az én pásztori foglalkozásomból hiányzott minden mitológiai vonatkozás. Rendes, hasznos, reális foglalkozás volt. Mindennap kora reggel harminchat libát kellett a Tiszapartra kihajtanom s esti harangszóra vissza. A csapat élén a gunár és az anyalud haladt. Minden figyelmet és gondot a két családfőre kellett fordítani, Ha ezeket egy fűzfához kötöttem, akkor a kis zöld libák egy helyben maradtak és én nyugodtan heverészhettem a friss parti fűben. A mi a gúnárunkat illeti, igazi díszpéldány volt, merész, vállalkozó, főleg pedig kóborló hajlamú. Anyám minden hajnalban lelkemre kötötte: „ugv vigyázz rá mind a két szemed világára.* Egy nyári este valamivel korábban oldottam el a vén fűzfáról. A gunár gá- gogva, nyugtalankodva tipegett a Tisza felé. Nem mentem utána. Azt hittem vizet akar inni. Egyszerre csak látom, hogy felemeli nyakát és megrebbenti a szárnyát. Á másik pillanatban már ott röpült a Tisza fölött s ijedve, megdermedve láttam, hogy száll alá a túlsó parton és mint siet, szaladva repülve a nádas felé. Nagyobb kataszrófa akkor nem szakadhatott reám. Tudtam, hogy a gunár, anyám gazdaságának büszkesége. A nélkül nem mehetek haza. Nem annyira a veréstől féltem, mint szegény anyám kétségbeesésétől. Szerencsémre nem vesztettem el a fejemet. Rábiztam az anyalibát és a kis libákat égyik pajtásnömre. Megkér$j|RÓfch Simon nagyválasztéku cipóra Klárát ^ -0. «jänljsaM a í. vevő-közön aégnek, mint iegolo3ább beyáai?üsi Közvetlen a „Pannónia'1 szálloda mellett. Sut.« és mét iegiug/obö czip KiS i fc ti yv V-, * hm f | 4. } a tavaszi és nyári idényre megrendelt vaiódi sehevraux és box bőrbői jyL6g>6FKGZt6K készült legújabb divata fekete és barna szinti úri-, női- és gyermek-cipők!
