Szamos, 1909. május (41. évfolyam, 99-122. szám)
1909-05-23 / 116. szám
116. szám. (1909. május. 23.) SZAMOS 3-ik oldal. Felperes indítványoz valamit bizonyítás tekintetében. Alperesi ügyvéd erélyesen tiltakozik a kérelem teljesítése ellen : — Ellenzem a kérelem teljesítését, mert ennek az indítványnak se füle, se farka. A zugirász nyugodtan felel: — Khérem a perrendtartás ilyen mellőzési okot, hogy se föle, se farka — nem ösmer, de külömben is, ha valaminek nincs akkora föle, mint a tekintetes ödvégy órnak, még az nem okvetleu mellőzendő. Saját személyükben rendszerint felperesek a zugirászok. Egyrészt azért, mert ha valahol egy kis zavarost sejtenek, oda okvetlenül bele- kontárkodnak és igyekeznek valamit a maguk javára elhalászni, másrészt pedig senki sem perli őket, mert — bár legtöbbnek van vagyona — ingatlana valamelyik kiskorú családtag nevén áll, ingóságai pedig egy biztos igényper révén mindig feloldatnak a zár alól Hogy micsoda határtalan furfang lakozik egy-egy ilyen felperesben, arra nézve jellemző az alábbi eset Felperesnek — mondjuk Grün Mórnak hívták és zugirász volt —- bizonyítania kellett, de nem volt tanúja. Ez már nagyon zavaros dolog lehet, amelyben még egy ilyen született felperesnek sem akad tanúja. Ám nem jött zavarba, bejelentette tanúként Gelb Áron szolnoki lakost, aki Jászberónyi-ut 12. szám alatt lakik. Mikor aztán a jegyzői irodában kifürkészte, hogy elment a megkeresés a lanuhaligatás iránt Szolnokra, leutazott, kivett egy szobát Jászberónyi-ut 12. szám alatt s bejelentette magát a rendőrségen, mint Gelb Aron. Mikor aztán az idézést, mint Gelb Áron megkapta, megjelent a bíróságnál és le is vallott, mint a karika- csapás a saját pőrében tanúként. (£) Szabadalmazott kézi mangorlógépek és seabadalmazott jégszekrények, mii- kőlap burkolattal, miáltal 50 százalék jég takarítható meg, úgyszintén m. kir. állami gazdasági gépek, u. m. : cséplő- garniturák, vető-gépek, millenumi fűkaszálók, resicai ekék és ahirneves Kalmár-féle rosták beszerezhetők Szatmárou kizárólag MELCHNER TESTVÉREK vaskereskedőknél. A gépraktár a Korona- épület-ben van, hol minden egyes gép megtekinthető. A legjobb magyar népdal- énekes Szatmárra jön! Szabolcska Mihály levele. Abból az alkalomból, hogy Fráter Loránd, a meggyengült hangú népdalénekes nálunk énekelt, jelenthetjük a közönségnek, hogy érdekes összehasonlításra lesz alkalma, mert jiinius hó lt-én Szatmárra jön énekelni a legjobb magyar trubadúr: Darabos Lajos. Darabosnak óriási hangja van, é* amellett egyszerű művészetétől távol van a tefctés és az átlátszó fogások sivár technikája Ő nem az a szalonbetyár, amihez a népdalénekesek hozzászoktattak bennünket. A becsületes, nagy, öblös hangú református kántor ez, aki a virágos ablak mellől énekel saját szive gyönyörűségére, amist isten tudnia adta. A vidéki városokban mindenütt nagy sikerrel járt; laptársainkat felkértük, hogy küldjék be tájékoztatás végett kritikáikat. Darabos a jelzett napon egy nagyobb hangverseny keretében fog fellépni a városi színházban. Az ősz magyar költőnek, Szabolcska Mihálynak kedvence Darabos Lajos. Reszkető, de szerető kézzel irta Biky Károly espereshez a következő ajánló sorokat: Kedves Barátom ! Darabos Lajos hódmezővásárhelyi kántorunkat ajánlom Nektek meleg pártfogásra. Ma az ország legjobb népdalóne- kese Darabos. Próbáljátok meg! Meleg szívvel ölel tisztelő és szerető hived Szabolcska Mihály. Tem. 09. V. 9. Milyen szépen énekelhet, aki igy elbűvölte a nagy költőt. Uzsonna a Fehérházi Moziban! Értesítem a mélyen tisztelt közönséget, miszerint a Fehérházi kávéházi moziban vasárnap délután 5—6 Óra között uzsonna-kávézás mellett mozgófénykép előadásokat tartok. Tömeges pártfogást kér a Fehérházi kávés. HÍRROVAT. Szerelem . . . revolver . . . Engedőimet kérek mindazoktól a tisztakezü, magas erkölcsiséggel gondolkozó társadalmi egyedektől, akiknek meggyökeresedett törvénytiszteletét, begyöpösödött erkölcsi világnézetét jelen Írásom sérteni találja. Készséggel belá’om, hogy intenciójával lekéstem egy pár ezer esztendőt, mert büntetőjog és erkölcsisóg szempontjából az anno dazummal megjelent „Őserdő és Vidéke“ cimü közlönyben kellett volna megjelennie. (A rossz nyelvek és irigyek különben minden Írásomra ezt mondják.) A napi események legszenz ciósabb- járól, a vastagbetüs fő- és alcímekkel feltálalt szabadkai gyilkosságról van szó. Böngésztem, kurkásztam a lapokat, elolvastam minden apró részletét a Dagy esetnek, azután csalódottan tettem le az újságokat. Valami hiányzott a szenzációs riportokból. Valami, amit szinte öntudatlanul vártam, kerestem. A vérszag, a bűnös pénz csörgése, revolver durranása, agyonlőtt matróna halálhörgése, fogbázi cellák rozsdás zavarának nyikorgása közepett egy kevés érzelgős idealizmust. Erkölcsbiró urak, ne csóválják a fejüket, ha egy bolondos lelkű skrib- ler a csúnya tragédia aljasságoktól hemzsegő szemétdombján kicsiny, színes virágot keres. Kis színes, kedves virágot, amelyet egy kacér, perverz nőstény az anyja vérével tesz förtelmessé. A háfborzangató részletek nagy feketeségéből egy vékony, halvány, elkényszeredett kis rózsaszínű sugár tört elém. Mikorára országos hirü szenzációvá, emberek temetőjévé, bűnügyi aktává nőtte ki magát, haragos, piros vérben veszett el halvány rózsaszíne. De eredetileg ott volt, ott rezgőit egy szerencsétlen ember féregnyomo- rultul szenvedő szivében, zaklatta, űzte, hajtotta kavargó vérét, melynek útját bűnös irányba terelte lángra- szitója, egy szép, fehérbőrű, bársony- testű, beteg asszony. A fekete bűnről beszélő sorok közül ritt elém a kis rózsaszínű láng : a szerelem. Mert, hogy is történt a dolog ? Az élet kenyérért, rangért s Isten tudja, mi mindenért küzdő nagy forgatagában egy szerencsétlen, gyönge ember beleszeret egy nőbe, egy fehér- testű, feketelelkü asszonyba. Lángragyul a lelke s ég lobogó nagy lánggal, forró szenvedólylyel, önzetlen tiszta idealizmussal, olyan idealizmussal, aminő ma már csak azoknak a lelkébeu él, akiknek nincs semmijük. Akiknél a szerelem adja meg életük egyetlen tartalmát, akiknek nincs más életcéljuk, mint a nő. Akik égnek olthatatlan vágygyal, kincs szenvedéssel, de akik ennek a szenvedésnek fájdalmában is édes lángrakelésétő! számbják életük kezdetét. Akiknek egész életét úgy rendezi be a szív, hogy forogjon, lángoljon, égjen egyetlen egy pont, egy bálvánj' körül, amelynek a neve: nő. Akiknek életcélja, vagyona, mindene ez az egyetlen, nagy szenvedés. Akik behunyt szemmel, süket fülekkel, viharvert fejjel rohannak az élet megszokott útjáról letérve a Nő után, eldob va maguktól rohanásközbeu mindert, ami prózai. Ott ül a nő lábainál, lesi. várja az asszonyi parancsot. Ott él a szivében a szerelemszülte készség mindenre, amire a világ, a mellette elrohanó társadalom azt mondja: szamárság, őrület, gazság. Lesi, várja a szót, készen mindre : jóra, rosszra, hőstettre, gazságra, gyilkosságra is, — ha a Nő akarja. Kész ölni is és szerelemtől ittas, kábult fővel várja a percet, hogy mikor, a parancszót, hogy kit. Mert erre készteti a szive, a hatalmas, nagy lánggal égő szive, amely régibb, mint a társadalomalkotta erkölcsi korlát, mint a büntetőtörvény könyv görbe kampói. Keletkezése attól a nevezetes operációtól datálódik, melyet a raenybéli Sebész végzett az alvó Ádámou, adván neki a nőt. A nőnek pedig nem lett volna értéke, ha az Ur be nem balzsamozza a sebet a vágyakozás, a szerelem gyógyító írj Aval. S a nő érti a. módját, hogy kihasz nálja a fennen lobogó lángot. Egyik a családi tűzhelyet melegít- teti vele, -mg önző célokra használja a másik. A szabadkai démon, a rutinirozott. beteg Bestia exisztenciákat. életeket perzselt fel a szent tűzben. A lovagkorban a szerelemittas ifjú tornákat vívott, hőstetteket követett, el, kirándul váraiból s fejbe kollintva Salamon zsidót, vitte a vásáros selymeket az imádott angyal lábai élé. S akkor hős volt, győztes lovag. Jánossynak nem volt vagyona, selyme, aranya, csak egy szerelemtől ittas, mámoros, beteg szive. Odarakta azt az imádott Démon elé életével, exisztenciájával együtt. S ez az élet, ez az existencia, amely a világ szempontjából kicsiny, jelentéktelen valami ugyan, de az egyénnek mégis épp oly becses, mint a királynak bíboros, koronás léte, ez az existencia elégett, elpusztult egy hitvány cselekedetben, melynek az volt a célja, hogy egy bűnszövetkezet érdekében revolverrel siettette egy hagyaték átadó végzés meghozatalát. A többi, az prózai. Letartóztatás, vallatás, rondőr, vizsgálóbíró, ügyész. Még csak egy dolog ragadta meg a lelkemet. A lapok azt Írják erről a dologról, hogy a szabadkai rendőrfőkapitány zseniális fogása volt, — én bántóan profán, kegyetlen dolognak tartom. A férfit, a szerelem, a szív, az ideálizmus szerencsétlen áldozatát, aki a cellában is egyre az imádott nő sorsáért aggódik, egy zseniális rendőr beledobta a saját lelkének btinfakasztó tüzébe: féltékenységre izgatta az elgyötört lelkű embert s a kin nem fogott vallatás, keresztkérdós és más rendőri zseniálitáe, azt kiadta bírálnak a zöldszemü szörnyeteg. Nem a rendőri zsenialitás adta meg a szabadkai rejtély kulcsát, mert hiszen az események, a nyomok láncolatából a sok Serlock egy jottányit sóm tudott előremeuni, hozzá segítette őket egy szegény, nyomorult, szerelemtől égő. bolondos szív, amely nem bánta meg, hogy a nő gyilkosságra szította, de nem bírta elviselni a féltékenység égő fájdalmait. (i) Diákmajális. Öreg ember, hires öreg ember mondta valamikor: csak egy szép dolog van, az ifjúság. Virágzó mámoros hangulatok májusában erre gondolunk mi, akik öregszünk. Mindnyájunk emlékei között ott él egy-egy tavaszi éj emléke, amely kipirult gyermekarcokkal, rózsaszínű illúziókkal népesíti be a gondolatainkat májusi estéken, diák- majálisok idején. És jártunk légyen azóta bármilyen göröngyös utakon, ilyenkor reánk száll elmúlt ifjúságunk hangulata. Változzunk bár tagyosszivü Don Juonná vagy csúnya vén hipokri- tává, legyen bár Messzalina ma az egykor szende bakfis, akit a karunkon vezettünk, mind-mind visszavágyunk fiatalságunk virágokkal színes érzésekkel telehintett Májusába. Ma, amikor már csak a gyerekeink mulatságába tudunk gyönyörködni, igyekszünk elfeledni egy estére a hétköznapi gondjainkat, a köszvényünket a pokolba kergetjük, az egykori Ideálunk is inhalál, hogy erre az estére megszabaduljon az asztmájától; ma kihúzzuk magunkat, büszkén és fiatalosan megyünk a diákmajálisra. Sugárzó arccal nézzük a gyermekek kedvtelését, biztatjuk a leghangosabbakat És büszkék vagyunk és jókedvüek, .bár tele van a szivünk melankóliával . . . Aztán megérezzük e felesleges voltunkat, látjuk: ők mulatnak itt, a fiatalok. Látunk kipirult gyermekarcokat, fehér batisztruhákat halványkék szalagokkal, olyan már előttünk a múlt csupán, mint egy sejtelmes álom, és vége a romantikának. Átsétálunk a terített asztalokhoz és vagyunk, amik voltunk: öregedő emberek. Odabent magyar virtussal ropja a táncot a fiatalság, mi idekint fájó érzéssel mondogatjuk: csak egy szép dolog van: az ifjúság . . . Ez a csillagos lavaszéjszaka majális éjszakája. Kinn a Kossuthkerti fényes táncteremben a református főgimnázium majálisán most is ropja a táncot a fiatalság. Láttam ott sok sok jókedvet, aranyos rózsabimbókat, akik leírhatatlan gráciával lejtettek pirosarcu lovagjaik karján. Tele volt a nagyterem friss, jókedvű gyerekekkel, kivilágos kiviradtig abba se hagyják a táncot. A megjelent hölgyek névsora a következő : Asszonyok : Kölcsey Gáborué, Dr. Kölcsey Ferencné, Fábián Káro'yué (F.-Gyarmat), Sepsy Sándorné, Balogh Vincéné, özv. Dr. B ijnay Endróué. Krassó Miksáné, Juhász Kálmánná. Scherliug Ant&lnó, Madarassy Zoltánná, Böszörményi Emilné, özv. Borsos Benőné, Markos Imiéné, Somogyi Gáborné, Fényes Elekné, Dániel Sándorné, Sárkány Dánielné, Maróthy Sándorné (Gacsály), S/otn- bathy Ödönné, Bőd Sándorné, Bereute Istvánná, Regéczy Sándorné, özv. Nagy Elekné Nagy Ilona, Oláh lm- réné Vajnay Lajosné, Csaba Adorjánul, özv. Virágh Mihályné, Hatvány Bóláné, Zélinger Adolfué, Hausotter Gyuiánó, Bakó Ignácné, Papp Jánosáé, Beer Mórné, Bárány Sándorné.
