Szamos, 1909. április (41. évfolyam, 74-98. szám)
1909-04-11 / 83. szám
8-ik oíáai. SZAMOS ’p" SS* srám. (1900. ípril 11) Pirómánia. A Jenőke apja mogorva, indulatos, neurásztóniás hivatalnok ember volt, anyja ványadt. sovány, töpörödött teremtés, aki soha nem fogyott ki a házigondból és a bosszúságból. Jenőke maga esenevész testű, vértelen, szórakozott és idegesen mozgékony gyerek volt. Egy percig sem tudott nyugodtan állani a talpán: egyre izgett, táncolt, ugrált és rugkapált. De csak odahaza. Idegen előtt a gyávaságig félénk, sunyi és kunyászkodó. Otthon rendszerint fölforgatta a székeket, lehúzta az asztalról, az ágyról a térítőt, feldöntötte a fazekakat s szét- rugta a szőnyegeket. De mindezt nem rásottságból, hanem szinte öntudatlanul cselekedte. Anyja azonban csaknem sirt olykor a mérgelődéstől, hogy sehol a világon nincs olyan cudar gyerek; s hogy a jóisten csak őt tudta megverni ily rossz kölyökkel. Délben, este aztán ritkán maradt el a bepanaszolás. S a lobbanékony apa hamar elővette a konvencionális -nevelő eszközt: a verést. . Általában nagyon sok verést kapott Jenőke. Ha meghagyta a levesét, vagy nem Ízlett neki a csukamájolaj, ha pecsétet ejtett a ruháján s nem akarta megérteni, hogy az ő bolond szülői voltaképp csakis neki élnek, érte dolgoznak* miatta küzködnek és kínlódnak. Jenőke szepegett a büntetéstől. de magában úgy vélekedett, hogy megérdemli. Arra azonban, hogy1 megjavuljon soha sem gondolt. Alig, hogy fölszáradt a könny az arcán : ismét a régi volt. A könnyei pedig hamar fölszáradtak. Erről egyébként Margit kisasz- szony gondoskodott nemes apostoli buzgalommal. Margit kisasszonyók ugyanabban az udvarban laktak, ahol Jenőkéék. Csakhogy szebb, drágább, úribb helyem. Az övék volt a legelőkelőbb lakás: öt szobás, üvegtornácos, utcára nyíló. Jenőkóéknek mindössze két szűk szobácskájuk volt, az is az udvar leghátulján. Margit kisasszony mindazáltal nem átallott el-eljátszadozni az eldudvá- sodott, maszatos gyerekkel s meg- megcirógatni sápadt, félénk arcocskáját. Gyakran kedveskedett neki cukorral, süteménnyel s mindenféle apró csecsebecsével. Talán szánalomból, talán szere tétből. Jenőke telve volt meleg hálával Margit kisasszony iránt. Dp a hálán kívül egyéb érzés is volt az ő kicsiny szivében. Különös érzés. Szerette bámulni a leány bársonyos arcát, omla- tag haját, nedvesen fénylő szemét, kis ragyogó kacsóját. De nem tudta miért. Azt azonban érezte Jenőke, hogy senkit a világon úgy nem szeret, mint Margit kisasszonyt. Á Margit kisasszony arcán, haján, szemén kívül a tüzet szerette bámulni Jenőke. Dobogott a szive az örömtől, ha tüzet gyújthatott. Akárhányszor gyufát, papirost lopkodott s elbújt. Meggyujtott óvatosan egy darab papírt s amikor ez lob ot fogott: ú-ra csucsoritotta száját s nagy gyönyörűséggel huhogott vele a duruzsoló lánggal: Hú! Huh! S valósággal eksztázisban volt a kis Jenőke, amidőn egyszer valódi ház-égést látott. Úgy esett, hogy Jenőkéék falun töltötték a nyarat. Valami nagybácsinál. Nagy szárazságban napszikrától is tüzet fog a rongyos zsup-föveg és nádsipka a rozoga viskók fején. Ezt a tüzet azonban nem lehetett ráfogni £ papra. Éjjel, történt. A lakosság összeszaladt, tett-vett, kapkodott, lármázott, futkosott. A kép banálisán közismert. Jenőkének tágraayilt a azemehéja s a szem* csaknem kiugrott a nagyi elragadtatástól. Fokozódó izgalommal] bámulta a szikrázó zsarátnokot, ai biborszinbe csapzott barna füstször- : nyetegekot, a felröppenő, rikultozó i lángmadarakat. S hogy búgott, lihe-1 gett, dohogott, sistergett és pattogott i a tűz — ez félelmetes, ritmusos muzsika gyanánt csengett a Jenőke fü-j lébe. Már rég elmúlt a tiiz s Jenőke í még mindig látta maga előtt. Amikor! ágyba dugták, összóbb-gubbaszíotta j didergés tagjait, lehunyta szemét s megpróbálta becsukni a száját. De j erre nem volt képes a folytonos bibe-! gés és vacogás miatt. S a behunyt ; pilláin keresztül is ott táncolt, libegett,! röpködött előtte a lángnyelvek serege ] s ő hallotta, a tűz lármás, harsogó zenéjét. És lázrózsák gyultak ki a j Jenőke arcán s egész éjjel nem aludt ] egy szemernyit sem. Hánykolódott és igen halkau uyöszörgötl. Reggelre anya odahívta apát az | ágyához s kezét a gyerek homlokára ] téve, aggedalmas hangon szólt: — Jenőkének baja van. Ne hívjunk orvost ? Az apa jónak látta káromkodni egyet: — Meghűlt a kölyök. De neki éjfélig ott kell csavarogni a tűz körül! Az orvos eljött. Receptet irt. A nagybácsi befogatott s a küldönc vág- ! tatva hajtott a várost patikába. Jenőke pedig ágyban maradt egy j hétig. Gyakran volt lázas s ilyenkor; értelemnólkiilieket gagyogott. — Nézze csak Margit kisasszony, ] milyen szép ! Ni! Ni! Ni! — kiáltotta ] boldogan lelkendezve — Hú! bú! dú]! i Húh 1 Anyja az ágy szólón csendesen ] könnyezett. * Amikorára Jenőke föllábbadt —-:; lesoványodott és sokkal lialaványabb í lett, mint volt annak előtte. Szinte j zöldbe játszott arcán a sápadtság, ] olyan szinü volt, mint az éretlen nyári j alma, de még bágyadtabb egy-kót árnyalattal. Csak nagy sötét szeme izzott különös tűzben, mint holmi gyerek-krisztusé, akinek homloka mögött vilagfölfoi'gató tervek csirái vajúdnak. Jenőke ugyan nem foglalkozott mennyboltrepesztő tervekkel, de ő- benne is forrt, lázongott valami gon- dolatfóle. Kezdetben csak naiv gyerekóhaj volt az egész, később azonban tétova félénk, de hovatovább erős- bödö vágy bontakozott lelkében. S mind a sóhaj, mind a vágy kapcsolatban volt a tűzzel és Margit kisasszonnyal. Utóbbi időkben kizárólag ez a kettő töltötte be egész gondolatkörét. Eleinte csak azt fájlalta, hogy Margit kisasszony nem gyönyörködhetett együtt véle abban a nagyszerű, páratlanul izgató látványban. Később egy különös ötlet lepte meg, amitől hirtelenjében maga is megszeppent. De csakhamar megtetszett neki a gondolat. Azt a csodálatos élvezetet — vivődött magában Jenőke, mert erősen hitte, hogy az az élvezet páratlan, kétségen kívül páratlan mindenki előtt — okvetlenül meg kell szereznie Margit kisasszonynak is . . . Igen. Igen. Egyszer este, ha otthon lesz, kihívja őt sétálni. Mennek, bolyongnak, beszélnek, nevetgélnek. Akkor ő, Jenőke, hirtelen gyufát ránt elő zsebéből és “eggyyijt egy házat, két házat, hatat, tizet. És nézni fogják ketten: hogy’ táncol a láng, hogy’ göndörödik a füst és hogy’ pattogtatják a zsarátnokok a ropogóderéfcu gerendák , . . Jenőke behunyta a szemét « szinte előre érezte azt a kettős gyönyörűséget, amit néki a tiiz látása és Margit kisasszony elragadtatása okozni fog. Es idegesen, türelmetlen izgatottsággal várta Jenőke, hogy végre hazautazzanak. Margit kisasszony megcirógatta Je nőke bágyatag arcát, Jenőke pedig szapora szajkószavusággal beszélte eí minden apróbb-cseprőbb tapasztalatát és élményét, amit a falun szerzett. A tüzet is elmesélte. Természetesen: oly színesen s oly fantasztikusan, amint csak egy tulizgókony gyermek- fantázia képes. És úgy rómlett neki, hogy Margit kisasszony nagyon szépnek, nagyon érdekesnek találja a dolgot és át tudja érezni mindazt a lelkes örömet, amit ő szép, himes szavak hiányában a szemével, az arcjátékával s a hangja hullámzásával igyekezett megérzókiteni. S a Jenőke lelkében csak megizmosodott a különös elhatározás. De minél inkább közeledett az este, annál kevésbé érzett Jenőke bátorságot a kivitelhez . . . Hogy sétára hívja a leányt? Hát kicsoda ő voltaképpen?! Egy közönséges, mocskos gyerek. Egy semmi. Egy senki. Margit kisasszony ellenben: minden . . . Más nagyúri kisasszony, ha ott lakna abban a szép, üvegtornácos lakásban, ahol minden oly finom, oly ékes, oly drága —: rá se nézné egy olyan senki-gyerekre, mint] amilyen ő . . . S minél szentebbül érezte Jenőke, hogy senki, annál erősebb lett benne a vágy, hogy valaha valaki legyen a Margit kisasszony szemében. * Egy reggel Jenőke a rendes színénél is halványabban s a szokottnál is idegesebben lépett le az ágyról. Nagyon szórakozottan öltözködött s mindent szottyudtan, álmatagon végzett. Reggeli, anyja minden fenyegetése dacára sem kellett neki. Ebéd idején sem akart enni, amiért aztán apja jól elverte. S egész nap oly nyugtalanul járt-kelt, ődöngött, mint aki valamit hánytorgat magában. S amikor este, alig hogy besötétedett, le akart feküdni anélkül, hogy á vacsoráját csak megérintette volna is: anyja már nem tudta türtőzni szörnyű bosszúságát s el keseredett dühvei fenyegette meg Jenőkét: — Megfojtalak, gaz kölyök, ha nem eszel. Jenőke, ekkor már készen volt a tervével . . . Éjjel amikor mindenki alszik, föllopózik a padlásukra. Ott egy rakás, ágybavaló szalma van fölhalmozva. Gyufát gyújt . . . Psss! A szalma közé dobja . . . Lllobb! Visszasurran az ágyába és figyel. . . Csitt! ... A födél lángot fog . . . A tűz sziszeg, röhög, siheg, suttog... Emberek jönnek futva . . . Margit kisasszony az üveges-tornác ablakain keresztül gyönyörködik a látványban... Ő kiugrik az ágyból, fölszalad úgy, egy ingben a tornácra és együtt gyönyörködik Margit kisasszonnyal. S amikor Jenőke szinte pihegni hallotta a nagy csöndet, óvatosan le- kuszott az ágyáról kinyitotta vigyázva, loppal az ablakot s az udvarra mászott. OR éles, huhogó szél csapta meg. Ettől megborzongott s vissza akart fordulni. Do mintha kötéllel rángatta, húzta volna valami döbbenetes erő. S ahogy elindult, mintha száz hang súgta, kiáltotta volna a fülébe: „Gyujsd! Gyuj«d ! Gyujsd!“ Neki iramodott a padlás-lópesőzet- nek. S futott lihegve, remegve, cqt gyadozva. A gyufás-skatulyát úgy szorongatta markában, mintha valami hagy kineq leR volna, amit al akarnak tőle rabolni. Midőn az ágő gyufát a szalma közé dobta, eltakarta az arcát, És szaladt vissza a szobájába. A lobba- nást esak hallotta, látni nem akarta. Félt, hogy ez a kis látvány is any- uyira leköti,_,hogy nem fog tudni menekülni. O pedig erősebb gyönyörűségekre tartogatta most a vágyait. Agyába érve, összegómberedett, mint egy sündisznó. S félig öntudatlanul várta, mi fog történni. Az ablakon át, mit betenni elfelejtett, betódult a füst. S Jenőke mohón szívta magába, mintha édes, bódulatos illat lett volna S lassanként elsötétült előtte minden. * A tűz az újságok híradása és frazeológiája szerint, ismeretlen okokból keletkezett s még mielőtt megakadályozhatták volna, lángokban állott az egész ház, úgy az udvari, mint az utcai épületek stb A sebesülteket könnyebb-sulyosabb égési sebeikkel a kórházba szállították. Stb. A legsúlyosabban sérültek egyike Jenőke volt. Ösztövór testét iszonyatos pörkölések borították. Napokon át közelebb volt a halálhoz, mint az élethez De végre győzött az orvosi tudomány. Eszméletére térvén, atyja, anyja s egyéb hozzátartartozói rengeteg kérdéssel árasztották el. S ő alig győzte a felelet-adást. A tűzre vonatkozó kérdésekre oly meglepően folyékony hazugságokat locsogott össze, mintha csak előre betanulta volna. Ezek a hazugságok maszkos tolvajokról, (öblös hangú rablókról, különös, titokzatos formájú árnyékalakokról, nagyon gyerekesek, naivak voltak s mindenki úgy vélte, hogy Jenőke csak álmodta mindezt. A sok kérdés és felelet (rendkívül elbágyasztotta Jenőkét. Alig hogy látogatói elhagyták : leragadt a szeme s mély álomba merült. Almában látta Margit kisaszonyt. A leánynak ragyogót az arca a nagy belső örömtől s a szeme telve volt vállveregető elismeréssel: — Brávó Jenőke 1 Nagyon szép volt! S egy meleg kéz cirókált végig Jenőke homlokán. Jenőke annyira ismerte ezt a kezet, hogy elmosolyodott s kinyitotta a szemét. De legott eltűnt a mosoly az arcáról, vad ijedtség szállt a lelkére. Margit kisasszony ott ült az ágya szólón, de iszonyat volt ránézni. Hosszú beteg-köpeny volt a testén s az arca, a básonyos, telve volt most csúf sötét égési foltokkal. Szép, puha szemöldöke teljesen leperzselődött. Selyem hajából alig maradt egy-kót vékonyka fonatra. S tündöklő kis kezén nagy vörös hólyagok óktelenedtek. Jenőkének megcsuklott a teste s rómületes zokogás vonaglott az ajakén keresztül. Margit kisasszonynak könny gyűlt a szemébe s megsimogatta Jenőke fejét. — Szegény kis Jenőke! Jenőke lefejtette homlokáról a cirógató kezet s óvatosan csókot nyomott vörhenyő foltjaira. Aztán vad mozdulattal ragadta meg a leány mindkét kezét s a nyaka köré vonta. És fulladozva a zokogástól dadogta: — Margit kisasszony, öljön meg engem! ... Én gyújtottam meg s házat . . . Fojtson meg engemet, Margit kisasszony! . . . Kacsér Ignác. Üzleti könyvek, Másold-prések. Irodai cikkel legnagyobb választókban és lagolcwót ban beszerezhetők: WEISZ ZOTÁI könyváruházában Gutmann-palota.
