Szamos, 1909. április (41. évfolyam, 74-98. szám)
1909-04-09 / 81. szám
8-ik oídai, SZAMOS 81. sEárn. (1909. April. 9. pedig nem sikerült beszereznünk, személyesen, a helyszínén akartak megtudni az eset részleteit s ezért szerkesztőségünk egyik tagja tegnap reggel kiutazott Mátészalkára. Kiküldöttünk részletes jelentése a következő: Elutazott a bíró. Legelőször is a megvádolt járásbi- rót óhajtottam felkeresni, hogy tőle tudjam meg az eset részleteit. Á bér- koosis a vasút kötelében, egy lefüggönyözött ablaku ház előtt állott meg. A lakásnak azonban minden ajtaja be volt zárva s csak a szomszédoktól tudtam meg, hogy elestem az érdekesnek ígérkező beszélgetéstől, mert Sovány Dezső ma reggel elutazott ünnepelni Tisza-Dadára. Ezt annál inkább tehette, mert nyomban a vizsgálat elrendelése után felfüggesztették állásától s igy hivatali funkciója nem akadályozta az elutazásban. A hangulat. Minthogy ilyenformán a meggyanúsított bíróval nem ösmerkedhetlem meg, igyekeztem a helyi hangulattal, a véleményekkel, főként pedig a biró személyére vonatkozó adatokkal meg- ösmerkedni. Többeket megkérdeztem ez irányban, de csak nagy nehezen sikerült egyet-mást megtudni a biró személyét illetőleg. Azt a hirt, a mely szerint Sovány Dezső közkedvelt tagja lett volna a mátészalkai társadalomnak, nem nagyon láttam megerősítve. Az aljárásbiró még csak fél óv óta van Mátészalkán s csak kevesen ös- merik. Társaságba nem igen járt, hacsak néha — hetenként egyszer-kétszer be nem tért a vendéglőbe. Ott sem volt társasága, mindig egyedül borozott. Hogy a rettenetes vád nem zökkentette ki a rendes életmódjából, bizonyítja az is, hogy a tragikus eset óta is el-eljárt a vendéglőbe borozni. Egyébként nős ember és 3 gyermek atyja. Rendezett anyagi viszonyok között élt, sőt jómódúnak tartják. Valami túlságosan nagy részvétet nem tapasztaltam mellette, a mi annak is tulajdonítható, hogy még csak fél éve van Mátészalkán. Az áldozat özvegyénél Azután az áldozat özveg ót kerestem fel. Feketeruhás, sovány asszony, a ki 8 hónapos gyermekét szoptatva állt a kapuban egy emberrel, a mint később megtudtam, a komájával, a ki a végzetes estén a férjével együtt volt egy darabig. Afféle kÍ3 falusi paraszt házban laknak, a melynek recés kapuja fölött ott van az irombán festett tábla: Bordás Demeter, kéményseprő m. Bemutatkoztam, ámbár a foglalkozásomat szántszándékkal csak a fogam közt mormogtam el, mert attól tartottam, hogy ha megtudják, milyen célból érdeklődöm, nem tudok meg tőlük semmit. Bevezettek az „első házba“, a hol még a tegnapi boncolás, temetés okozta rendetlenség uralkodott. Természetesen a szerencsétlenségről jött szó mindjárt. A „koma“ kezdett informálni nagy bőbeszédűséggel, a miből csak annyit sikerült kivennem, hogy a járásbiró teljesen részeg volt, mikor bement a tűzoltó zenekar próbájára, de maga a szerencsétlen áldozat is be volt rúgva. jVIagát az esetet ő sem látta, mert hamarabb elment. Az özvegy semmit sem tudott mondani, csak sirt keservesen. ==> Annyit mondott nekem az uram C3ak, mikor hazajött, hogy megszűrték és hogy Sovány járásbiró ur szúrta meg, de egyebet nem beszélt soha, nem is igen birt. Ezt vallotta a járásbiró ur előtt is, a ki kihallgatta és megeskette a vallomására. — Hány gyermekük maradt ? — öt. A legnagyobb 8 éves, a legkisebb, a ki a karomon van 8 hónapos. Most az őszön lettünk volna 10 éves házasok. — Maradt valami vagyonuk ? — Csak ez a kis ház, de ezen is sok a teher, oszt’ nem lesz már, a ki fizesse. Keservesen sirt a szerencsétlen asz- szony az utolsó szavaknál. Onnan elbúcsúzva, elmentem a helyszínére, a hol a szerencsétlen eset történt. Nem messze a Bordásék házától, egy nagy telek sarkában épült kis sárga házban lakik Jakab Sándor kötólverő mester, a kinél a tűzoltó zenekar a próbákat szokta tartani. Ott történt a halálos végű veszekedés. Kísérőm előre is figyelmeztetett, hogy az öreg Jakabtól nehéz lesz valamit megtudnom, azért vigyázva kell megkörnyékezni. Azzal a fortéllyal mentem hát be a műhelybe, a hol Jakab Sándor volt, hogy istrángot akarok venni. Mutatott is egy köteggel, de nagyon fonákul állhatott a kezemben, mert amint a nevezetes eset után kezdtem érdeklődni, rá sem hederi- tett többé, hanem egy másik vevője felé fordult. — Nincs rá se időm, se tüdőm, hogy annyiszor elmondjam, ez volt a rövid válasza, mire eljöttem, A tényállás. Hogy történt a gyilkosság ? Megnehezítette helyzetemet az a körülmény, hogy magát a bűncselekmény elkövetését senki sem látta. Mindazonáltal a beható kérdezőskö- désemre kapott felvilágosításokból, melyeket a vizsgálóbíró által is kihallgatott tanuktól nyertem, sikerült & tényállást teljesen hiteit érdemlő- leg megállapítani, Az előzmények. Múlt hó 28-án vasárnap este 10 óra tájban Sovány Dezső, kir. aljá- résbiró betért a Korona vendéglő éttermébe. A biró már ekkor sem volt józan. A Koronában még megivott egy fél liter bort és egy üveg bik- szádi vizet. Azután fizetett és elment. A Korona vendéglővel ferdén átel- lenben van a Jakab Sándor háza, ahol a tűzoltó zenekar tanuló órát tartott az utcai szobában. Ennél a résznél kétféle véleményt hallottam a kikérdezett emberektől. Egy részük azt mondja, hogy a biró az utón találkozott Jakab Sándor egyik leányával, aki egy asz- szony barátnőjét akarta hazakisérnl. A biró állítólag a nők elé állott s enyelegni kezdett velük, mire ezek megijedtek, visszaszaladtak az udvarra. A biró utánuk ment s igy került be a lakásba. A másik s hihetőbb verzió szerint a biró hallotta a zene hangjait s úgy nyitott be a tűzoltók gyakorló szobájába, a melynek ajtajára ki van függesztve egy cédula ezzel a szöveggel : Idegeneknek tilos a bemenet. Az első összeszólalkozás. Mikor a biró bement a szobába, elébe állott Bordás Demeter kéményseprő mester, a zenekar egyik veze tőfórfia, a ki különben szintén italos volt, s rászólott a bíróra: — Nem látta az ur, hogy ide idegeneknek tilos a belépés, menjen ki innen ! A járásbirót erre Jakab és neje kihívták a szobából s beinvitáiták, menjen be hozzájuk, a hátulsó szobában, ott szívesen látják. A biró engedett is a hívásnak, de az ajtóból még vissza szólt Bordásnak: — Pimasz ember! A mulatság. Azután bevonult Jakabékkal azok lakásába, bort, majd bikszádi vizet kórt s ott ivott Jakabbal együtt. Már ójfélután 1 óra is elmúlt s a járásbiró még mindig nem mutatott 'semmi hajlandóságot a hazamenósre, holott Jakabnó néhányszor tett rá célzást, hogy: — Jó lenne már lefeküdni, mert nagyon késő van. Egyszer azután Bordás, aki szintén ivott a másik szobában, bekiáltott az ajtón. — Miért nem dobják ki már azt a részeg disznót ? De erre sem történt még komolyabb összetűzés. Nemsokára azután Sovány Dezső búcsúzott s haza készült. Minthogy messze lakik Jakabóktól, Jakab Sándor nem akarta egyedül elengedni vendégét, hanem kiment vele az ajtón, hogy hazakisóri. Mikor a pitvarba értek, Jakab előre ment az udvarra, a bírót pedig ott hagyta a pitvarban. Az összetűzés Dulakodás a biró és kéményseprő közt. Mig Jakab az udvaron volt, a biró benyitott ez első házba, a hol Bordás volt s ezt kihívta onnan azzal, hogy beszólni akar vele. Az esetnek ezt a részét aztán senki sem látta, a Bordás Demeter halálos ágyon tett és esküvel is megerősített vallomása rá az egyedüli bizonyíték. Mikor Bordás kilépett az ajtón, a biró meglökte. Bordás erre dühbe jött s olyat lökött a bírón, hogy az hanyatt vágódva kiesett az udvarra. A szúrás. Mikor Jakab Sándor a zajra elősietett, a két ember a földön dulakodott egymással. Sovány Dezső éktelenül kiab ált: — Gyilkos van itt! Meg akar ölni ! A házigazda szétválasztotta a dulakodókat s ekkor ordított fel Bordás Demeter: — Megszurtak ! A szerencsétlennek a hasán volt - egy óriási szúrás. Mikor a sérülést észrevették, a biró nyomban észretért s azt mondta Jakab Sándornak : — Nehogy én rám irányulhasson a gyanú, hogy én szúrtam meg Bordást, azonnal motozzanak meg, hogy nálam nincs semmiféle szúró eszköz. Jakab neki is állott s minden zsebét megmotozta a bírónak, de sem kést, sem más szúrásra alkalmas eszközt nem talált nála, pedig még a pálcáját is megvizsgálta, nem e tőrös bot, de az is csak egyszerű, vékony pálca volt. Bordás még a saját lábán ment haza g otthon felköltötte a feleségét, a kinek megmutatta sérülését. Gyorsan orvost hívtak, aki be is kötözte a sebet. A szerencsétlen ember óriási kínokat állott ki, alig volt eszméleténél, kedden meg is halt. Halála előtt az ottani járásbíróság kihallgatta és az esküt is kivette belőle. Az nem igaz, hogy Bordás egy perből kifolyólag haragudott volna a bíróra, mert Sovány büntető referens volt, Bordásnak pedig sohasem volt dolga a büntető bírósággal. Az esetet természetesen élénken tárgyalják Mátészalkán, de ennél többet senki sem tud. Ezekből legföljebb következtetni lehetne, de határozottsággal megállapítani, bogy ki a gyilkos, az teljességgel lehetetlen. A vizsgálat halált okozó súlyos testi sértés miatt folyik. A tanácsból. Uj ipartelepek segélyezése. Dr. Benedek József és társai szaru- és csontgyár felállításához telket kértek a várostól. Bartha Kálmán gazdasági tanácsnok a mátészalkai vasút elágazásánál a szatmár-erdődi h. é. vasút és a régi szatmárvárme- gyei gazdasági egyleti szőlőtelep között jelölt ki 3200 négyszögöl városi területet, -amit folyamodók is alkalmasnak találtak. Harkányi Ede kőfaragó ipartelep céljára a dohánybeváltó hivatallal szemközt fekvő l^áTTrtf legjobbat és legolcsóbban ID AT XT Cl Á AT T\ O T3 kávékereskedőnél ‘"Wl JjkO-VcL jg^r beszerezhetünk % -D Hl IN TV ^ Ö A IN U U JA Szatmár, Kazinczy-utca 16 sz. V „Mokka keverék“ cégem különlegessége 1 kg. 4*40 korona, villany erővel pörkölve. ~KM 1600 szMcl 5ámuel j^tiácz|>osz^ **iy*n anai»i vítd^ot togytisztttást, fylmcfcstftt, gözmosäst, fíayVasalást =============== Kifogástalanul eszközöl JvU Szatmár, Várdomb-atcza 12. v.idfi.ub . Atilla-utca 1. Magyar Áruház. — /’((VClClClf . Kazlncy-utoa 14. Guttmap palota
