Szamos, 1909. február (41. évfolyam, 26-48. szám)
1909-02-19 / 40. szám
(1909. febr, 19.) 40 szám 2 ik oldal. SZAMOS is peivhezdző ajka körül öreges ráncok gjűrödnek össze. Vékony arcába nagy fekete gödrök fúródnak bele s onnan rava-zui pislog két kis vakondok szeme. Hanem a keze, az mind a háromnak hófehér. Félvilági nőt megszégyenítően fehér. Látszik rajtuk, hogy nem dolgoztak már régóta semmit. A fehér kezeken pedig bántóan hivalkodik a hüvelykujj tövébe beteto- vált harapófogó. Nick Garter legyek, ha ez nem a rablószövetség hivatalos bélyeg- nyoma. Nyugodtan, higgadtan és szűkszavúan válaszolnak a vallatáson. Külön-külön hallgatják ki őket. Mindegyik letagadja, hogy ismerik egymást. Hát S.Z igaz, hogy egyik sem flancolhat a másik barátságával. Pedig a betörés estéjén ott láttuk a Pannóniában csevegni őket. Kettőkettő ült szomszéd asztalnál. Sokan még azt is hallották, hogy a sok álkulcs zörög náluk. Ezt per *ze csak akkor konstatálták, mikor másnap a síneken karikára fűzött nagy csomó álkulcsot találtak. Tagadják, hogy valamelyiké lenne. Különben körömszakadtáig tagadnak mindent, még önmagukat is. Csak egy közös kapcson függ a három vallomás. A közös szatmári cimbora ismeretségének kapcsán, melyet mind beismert. * A tegnapi nap folyamin több olyan nyilatkozatot Uaüoítunk, melyekből minden kétséget kizárólag megáll a pitható a fiatal notórius betörök bűnössége. Mert hogy notóriusak, viselkedésük, raffmirozoltságukhól is kitűnik. Az egész manipulációjuk olyan előkészülettől és óvatosságba! volt végrehajtva, hogy talán nagyobb váró-lau, mint Szatmár, nem kerültek volna egyhamar horogra. Például u plébániai betörés után a szövetkezet egyenesen a Pannóniába vonult be, nyilván azon feltevéssel, hogy ha rájönnek a betörésre, ott a legkevésbbó fogják keresni őket, mert oda urak járnak. Es ebben csakugyan nem csalódtak. Bír igen •ok&kuak feltűntek, amint meghúzódva, kettesével suttogtak az osz'o- pok megétti félhomályban. Nem törődött veiuk senki. A kicanuit fiatal betörök tagadják, hogy egymást ismernék, de ez ellen bizonyítanak az Abbázia vendéglőse és a Pannónia fizető pincére Pali, a ki szintén felismerte őket. Mielőtt távoztak volna ugyanis a kávéház- bói, a fizetésnél; aa egyik négy kávét jelentett be, holott az asztalnál csak ketten ültek. Pali figyelmeztette a tévedésre. Ekkor a fizető fia'al ember meghökkent és zavarában 2 koronával egyenlítette; ki a két kávét. Mondhatni, minden lépésük ismeretes, mit a városban tettek. A vasúthoz való kimenetelnél is takargatták a fiakkeres előtt össze- taftozandóságukat. Nem akartak egymással látszólag egy szánra ülni, végül is együtt hajtalak ki. A vallomásukból, ha ugyan vallomásról szólni lehetne, nem hiányzik a humor sem. Egyik, aki például még akart szökni, azzal védi gyanús cselekményét, hogy ö epileptikus és ezért rohant el buesuzás nélkül a csendőrök mellől. Hogy mennyit loptak el a három helyről, ahova betörtek, még pontos tudomás nincsen. A plébániáról valószínű, hogy 2000 koronán felül van az ellopott összeg. Czukor és Szántó C‘‘g!öl is elszállítottak a dMi órák bau körülbelül 300 koronát. A kis vass?ekréoyt a.oubao, melyben 800 korona volt, a szék alatt hagyták Valószínű, hogy valaki megzavarta munkájukat. Schwartz Hermann és Társa dódgyümölcs kereskedőket is megkárosították 50 koronáig. A pénz azonban nincs sehol, kivévéu a 330 korona 26 fillért Azt gyanítják, hogy a negyedik vihette eí, aki az állomásról menekült és a csendőrök egész Nagykároly határáig üldözték, mindenütt követve a frissen esett hóban a lábuyomokat. Reggel 5 óra felé azonban nyoma veszett az üldözöttnek. Fáradtan, eredmény nélkül jöttek haza a csendörök. Minden jei arra vall, hogy helyi ismerősük és bűntársuk van, aki őket kalauzolta. A csend őrség nyo moz is ez irányban. Három ujj ért negyvennyolcezer korona. Az Ügyvédek Lapja írja: Egy fővárosi hitelszövetkezet, mint Zolnay Viki or vivómesfcer engedményese, az első osztrák általános baleset-biz;03Í- tótársaság rnagvarországi vezérügynöksége elleu 48.660 korona tőke Ó3 járulékai iránt indito t pert. A bu dapesti királyi kereskedelmi és vál íótörvényszék kimondotta, hogy ha felperes, Zolnay Viktor személyében főesküt tesz arra, hogy vadászat közben elcsúszott, eDnek következtében a kezében tartott fegyver véletlenül elsült és a lövÓ3 jobb kezének kó zép-, gyűrűs- és kisujját összemor- zsolta, ez esetben köteles alperes 33.460 koroua tőkét, ennek kamatait ás 1893 korona költséget megfizetni. A budapesti királyi ítélőtábla a minap az eskü letevése esetében 48.680 korona tőkét Ítélt meg a felperes-, nek,. mert az oly kezet, amelynek összes ujjaiban mindössze 35 százalék használhatóság van és o van aránytalauu! vau az ujjak között megoszo'va, hogy abból egy ujjra 35 százalék, másikra 5 százalék esik, a többi pedig egészen hasznavehetetlen, nem lehet alkalmasnak tekinteni a kézzel általában végezni szokott munkákra és egy ilyen esetbsn nincs helye az egyes ujjakra eső százalék Összeadásának, hanem a sérülés eredménye olybá veendő, mint- ha a jobbkéz teljesen elveszett volna. Pro Calabria. Nyilvános nyugtázás. A kalábriai földrengés életben maradt áldozatainak fölsegitésére városunkban indított gyűjtés e hó 15 ikén bezárult. Az eredmény kielégítő. Be gvült 1303 kor. 37 fillér és pedig: a kereskedelmi banktól 50 kor., -a s;at- márvármegyei takarékpénztártól 55 korona, a szatmári banktól 120 kor., az első magyartól 2 kor., a főkapi ány gyűjtő ivén 274 kor. 90 f., a takarék- pénztártól 20 kor., a gőzmalom társulattól 10 kor., a népbanktól 10 kor., a leszámítoló banktól 10 kor., a központi takarékpénztártól 10 kor., akat- holikus kaszinótól 10 kor., a társaskörtől 10 kor., a termény- és hitelbanktól 30 kor., Szatmár város törvényhatóságától 500 kor., a jótékony nőegy lettől 100 kor., a színház igazgatótól 60 kor., a vendéglősöktől 31 kor. 44 fillér. Ezen felül az ajkai és resicai bányakalasztrófától sújtottak javára a kereskedelmi bank 50 kor., a vármegyei takarék 50 kor., a népbank 25 kor., a jótékony nőegylet 100 kor., a színházigazgató 60 kor., a vendéglősök és kávésok 31 kor. 48 fillért adomá nyoztak. Tehát az egész gyűjtés eredménye 1618 kor., 85 fill. Anemeslelkü adományokért a segélybizottság nevében dr. Vajay Károly polgármester őszinte köszönetét fejezi ki. Színház. Heti műsor: 19-én, pénteken: Rab Mátyás, operett. Páros. Zóna 20 án, szombaton : Forradalmi nász, színmű. Páratlan. Újdonság. 21-én, vasárnap d. u.: Cs9pürágók, Operette. Félhelyárakkal. 21-én este: Forradalmi nász, színmű. Páros II-szor. Farsang. Febr. 20. Protestánsbál. Febr. 23. Nőegyleti bál. HÍRROVAT. Visszhang. Lapunknak már ismert szemfüles riportere a következő véleményeket leste el a Dalarda kabaréjának estéjén, melyeket, most a villamosság és rádium korszakában 6 nap múlva visszhangoztad Mindjárt a legvégén kezdi a dolgot, miután ezek érdekesebbek karakteri- zaló voltuknál fogva a nagy nyilvánosságra. Mozart tréfás quartettjo volt a bucsuszám, me y egy klasszikus darabból karrikaturát, csinált. Ezt a következő megjegyzéssel kísérte egy fiatal, de tehetséges zongoraművész : „Hogy iebet egy Mozart darabot igy profazinálni ? ! * Egy fiatal hegedümüvésznő : „Oh! Eí is hagyhatták volna, egészen megfájult a fejem tőle!“ A karmester szobaleánya : „Igaza volt a tekintetes urnák, hogy otthagyta őket, miért ül le olyanokkal, akik nem tudnak ját- 3/aui!“ És még mondja valaki, hogy S-iat- márou és kapcsolt részeiben nincsen zenei élet ! Levél a túlsó partról. (Amerikai levél.) Cleveland, január 25 Egy elhárított világkatasztrófa ismét a végtelen - tengerre terelte az emberiség figyelmét. A nagy Óceánra, melynek haragos keblét büszkén szelik át az emberekkel megrakodott hatalmas gályák. Oiy végtelen a víznek területe, annyi rajta a kitérésre való hely, hogy szinte művészet azon az ütközés. És az elmúlt héten mégis összeütközött a tengernek két úszó óriása. Sűrű kénszagu köd feküdte meg a tájt,ókozó nagy habokat, Egyszerre mint két őrjöngő szerelmes, egymás ba fúródott a két hajótest. A recsegő ölelést rémült jajgatás követte. Ezrek élete forgott kockán. Lejátszódtak a szokott jelenetek. A halálfélelem vaddá tette az embert. Asszo- nvokat, gyermekeket gázoltak le a menekülni akarók ... És ekkor a veszendő lelkeknek segítségére jött a fenséges tudomány. A Republic fedélzetéről a dróttalan táviró láthatatlan szikrája elindult a vizekre és segítséget, hozott. Hajókat, amelyek megmentették a halál könyörtelen torkából a kétségbeesett utasokat. És ime, mit tapasztalunk. Ezek az emberek, akik jajgattak, siránkoztak, a kezüket tördelték és védtelen asszonyokon gázoltak keresztül, amikor sziiárd tdajt éreztek a lábuk alatt, egyszerre hősökké nőtték ki magukat, bátorságukról meséltek az őket kérdező újságíróknak. Ilyen az ember: póz és hazugság minden cselekedete, minden gondolata, még akkor is, ha már egyszer belenézett a halál csontos szemüregóbo. Ennek a szerencsés végű hajókatasztrófának csak egy tanulsága vau és ez a tudomány feltétlen diadala miodau egyéb fölött. Nem a hajó bátor legénysége, a kapitány, aki a hagyomány szerint nem akarja elhagyni a siilyedő hajót, hanem egyedül a tudomány hozott menekülést a halállal eijegyezteknek, az a tudomány, a mely ellen évszázadokon át küzdöttek a sötétség és ez elvakultság fekete lovagjai. Az elvakultság lovagjai itt ebben a szabad országban is nagyon nevelik az emberi kópmutatást. Hiszen kacagtatóan komikus, minő következményekkel jár Amerikaszerte a mér- tóklstességi apostolok alkoholellenes mozgalma. Mi mindent kell itt, Amerikában a szemforgató temperenoek- nek kieszelni, ha egy kis papramor- góra szomjuhozik a torkuk. A belle- foutaini farmer, aki ezüstdollárral fizeti meg a narancsnak darabját, mert narancsból helyett pálinkás üveg rejtőzik benne, már nem is különlegesség nálunk. De ez még csak a kezdet kezdete. Az ital, amelyet eddig nyíltan lehetett vásárolni, mindenféle köntösben fog megjelenni a piacon. Egész titkos nyelv fog keletkezni azok részére, akik pálinkát akarnak vásárolni. A balszem meghunyorgatása whiskeyt, a jobb fül ^ megvakarása gin-t fog jelenteni. Es igy tovább, a mig annyi lesz a titkos jel, hogy még annak is, aki csakugyan vizet akar inni. fölényesen mosolyogva pálinkát fognak nyújtani. Az amerikai magyarság ezen a téren — talán fölösleges külön is hangsúlyozni — nem követi az amerikait. Nem komédiázik, ha egy pohár jóféle italra vágyódik munkában kimerült teste. Az amerikai magyar nem szereti a komédiásokat, hisz azért menekült ebbe a szabad országba, mert megunta azokat a hangzatos jelszavakat, amelyeket minduntalan a fülébe dörögtek, amikor kenyérre, ruhára, nyugodalmas fekvőhelyre volt szükség. Az amerikai magyarság csak itt tanulta meg igazán, hogy ha segíteni kell enyhíteni a nyomort, gyógyítani a fájdalmat, nem beszédre, nem cifra Ígéretre, hanem tettekre van szükség, íme, a mig otthon az ajkai borzalmas béuy»katasztrófa alkalmából megelé- geszneke nyomtatott részvéttel, vezércikkeket írnak, interpolálni akarnak a képviselőházban, addig az áldozatkész, a helyzetet rögtön megértő amerikai magyarság a zsebébe nyúl. Hisz ha otthon is tettekkel és nem szappanbuborék módjára elpattanó ígéretekkel akarnák orvosolni az arra váró bajokat, akkor ma nem lennénk itt és nem arról hoznának nap nap után hirt a hazai újságok, hogy pusztulnak a vármegyék és óriási, még eddig példáilau kivándorlásra van kilátás. A közjog Magyarországon még mindig fontosabb a közgazdaságnál. k. Házasság. Pap Péter, Máramaros- sziget város alkapitánya e hó 10-ón lepett házasságra Binder Irénnel. Az esketési szertartást dr. Binder András szatmári kanonok, a menyasszony nagybátyja végezte. Áthelyezés. Bodi István kataszteri főmérnök a kolozsvári, Gáspár József kataszteri mérnök a budapesti hitelesítő felügyelőséghez május elsejétől áthelyeztetett.
