Szamos, 1909. február (41. évfolyam, 26-48. szám)
1909-02-06 / 29. szám
29 szánt. XXXXI évfolyam. FÜGGETLM POLITIKAI WAPlIiAP. Előfizetési dij: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V* évre 3 K. I hóra I K. Vidéken ■ * w 16 , w 8 ,, ,,,, 4 ,, ,, „ 2 ,, Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóezi-íítczs 9. sz. Telefon: 107. Mindsanomt dijak Ssatmiron, e la|> kiaJőtilTalalábaB fUeteadók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyiittér sora 20 flllór. Áz apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Harc a korcsmában. Kiszúrták a szemét. Betörés a Petőfi-utcán. Tolvaj jó barát. Tébolydából a börtönbe. Parcellázások. (Fejlődő város ) A város rendészeti bizottsága, melynek feladata a város rendezési s szépészeti munkálatainak és javaslatoknak tárgyalása és véleményezése, tegnapelőtt délelőtt és délután tartott nagyobb jelentőségű ülést, Tankóczy Gyula elnöklése alatt. A város jövő fejlődésében fontos momentumok voltak az ülés tárgyai, amelyben résztvettek még dr. Vajay Károly polgármester, Erdélyi István városi főmérnök, dr. Antal Sándor tiszti főügyész, Bartha Kálmán gazdasági tanácsos, Heinrich Viktor, Klein Vilmos, Jákó Sándor, Litteczky Endre, Márkus Márton, Szentiványi Károly, Ekker János, Kató Antal, Ösztreicher Tóbiás, Bölönyi László, Miklusovszky Antal és dr. Papp Zoltán jegyző, bizottsági tagok. Háromutcaközi parcellázás. Az első tárgj özvegy Deák Kál- máiménak kérvénye volt, melyben Tompa-utca és Három-utcaköz sarkán levő telkének megosztását kérelmezi. Bár a megosztandó telek nagysága nem felel meg a szabályszerű kivánalmaknak, de miután a teleknek a Három-utoaközre néző hatalmas frontja a szépészeti érdekből szükséges építkezéseket megosztatlan állapotban megakadályozná és lehetetlenné tenné, a kérelmezett megosztást véleményezi, A tanitókháza a Szentvérben. Hosszú és komoly vitára szolgáltatott okot a szatmárvármegyei tanitókháza elhelyezésének kérdése. A bizottság már a faipari szakiskola helyének kijelölésénél azt a véleményt hangoztatta, hogy azokat az épületeket, melyeknek létesítéséhez a város áldozatokkal járul és amely épületek külső mutatkozásaikban a város emelkedését és fejlődését igazolják azok a város magjában, a forgalom gócpontjaiban nyerjenek elhelyezést, vagy azok közelében. Jelen esetben annyival is inkább helyén való a vélemény, mert a város erre a célra nagyobb összegű hozzájárulást áldoz. A bizottság többsége ennek dacára is a szentvóri parcellázás területébe eső faiskolából kihasítandó 30000 korona értékű telket jelölt ki. A Dinnyés-kerti parcellázás. Csolosz Pál és Gáspár József par cellázás céljából megvásárolták Török János és Berghoffer Istvánná vidorhói ingatlanait. A felosztás engedélyezését kérték. A tárgyalás során azonban sok akadály merült fel ellene. A felosztandó telkek előtt folyik a Kazinczy-utcáról a Kölcsey- és Arany János-utoa közt elvonuló szennyvíz- levezető nagy árok; továbbá a Vö- rösmarthy-utoa végének rendezetlensége és a sok zsák-utca volt a nehéz akadály. A bizottság azonban az esetre, ha a parcellázok a városnak ingyen bo csátják rendelkezésére a zsák-utcák megszüntetésére szükséges utcák területét, ha a telkek előtt elvonuló szennyviz-árok betonozási költségeihez feliben hozzájárulnak és ha ezeket a feltételeket biztosítják — nem tesz kifogást, a parcellázás ellen. Építkezési engedélyt azonban csak is a'<kor nyerhetnek, ha a nagy árok betOnirozása és a régi katonai kórház előbbi gödör betöltése befejezett, munka lesz. 1 A Vőrősmarthj-utca rendezése. Az ügygyei kapcsolatban a bizottság figyelmébe ajánlja a varosnak, hogy a Vörösmarthy utca végének ren dezését hajtsa végre, mert ez a tér kínálkozik egyedül alaalmasnak arra, hogy vásártérnek felhasználtassók, abban a nem remélt esetben, ha a város — minden érdeke ellenére is — a decentralizáló tervekbe bele- raegy. Javasolja, hogy a Hérmán Mihályutcátói egész a Szigetlankáig egy egyenes rendezési vonal jelölje a rendezés munkáját. Ez a vonal vágja egyúttal a régi katonai kórház épületét, a Csolosz féle s a szomszédos Török István-féle ingatlanokat is. Parcellázás a Mocsárdűlőben. Dr. Dómján János, Scbefteli Sámuel, Kolb Mór, Bottyáu László és érdektársai mocsárdűlői ingatlanok felosztására kértek engedélyt. A felosztási tervezet hiányában a kérvényt a bizottság pótlás végett visszadni véleményezte, már azért is, mert a nyomásos gazdálkodás alóli kibocsátást sem igazolták. Lengyel Miksa mocsárdűlői telkének megosztási kérelmének helyt ad a bizottság ngy, hogy az csak a bekerített határig terjedhet és a telkek minimális 300 négyszögöl nagyságban állapíttatnak meg. A város utcanyitásra 16 m. széles területet igényel. A mérnöki hivatal utasítandó, hogy ezt a tervezetet illessze be a Szatmár városról most készülő uj térképbe. Miután a bizottsági tagok délután a helyszíni szemlét is megejtették, az ütés késő délután befejezést nyert. A tanácsból. Uj orvos. Dr. Fried Leopold Szatmár-Néme- tiben orvosi gyakorlatot kivan folytatni s e célból oklevelét bemutatta a városi tanácsnak. Telepedés. Szómbati Ferenc m. é. v. mozdonyHerczeg Ferencről. — Fővárosi levél. — Herezeg Ferenc mindig aktuális. Egy-egy népszerű iró körül valóságos legendakor fejlődik ki, amely az iró nagyságával nő és élénkül. A modern heroizmus legszebb nyilvánulása ez, mert a nép szemében az emberi szellem hősét is fölemeli azokba a magasságokba, ahová csak a mesék alakjait és vitézi csaták emlékeit röpítette fel a képzelet. Néhány hónappal ezelőtt, mikor Herczeg Ferenc házassága nyilvánosságra került, napokon és heteken át ez volt a szenzáció nemcsak a pletyka és rosszmájú zsurokon, hanem a hófehér leányszobákban is. Akkor sokáig érdekes és nevezetes volt a koszorús iró, aki mintha belépett volna romantikus regényhősei közé és túl akarta volna szárnyalni valamennyit, kivinni az életbe, amelynek fordulatai akárhányszor meglepőbbek a fantázia léghajóján száguldozó regénynél is. Most újra érdekes és izgatottan vért esemény az irodalom és művészet köreiben Herczeg Ferenc. Há- I zassága óta szombaton lép először nagyobb müvei a közönség elé. Akkor mutatja be a Vígszínház Kivándorló cimü uj darabját, azzal a mostanában ritka várakozással, hogy erre építheti majd föl a hátralevő szezont, amely ez idén egyetlen magyar sikert sem produkált. Herczeg ezt az uj darabját nem sajátkezüleg irta, hanem diktált egy igénytelen fiatalembernek, aki csak leirónak kitűnő, mert szépen és olvashatóan tud írni. Herczeg a laikust, a „közönséget“ látta az ifjúban, akinek diktálás közben folyton vizsgálta az arcát vájjon milyen hatással van rá a darab. Később külön is megkérdezte tőle, mi a véleménye a drámáról, de az ifjú pirulva szerénykedett: — Ugyan kérem, mester, nem értek én ehez. Hogyan bírálhatnám én felül egy Herczeg Ferenc munkáját. Herczeg azonban tovább is biztatta, mire a derék fiatalember nagy bátortalanul elárulta a nézeteit. Némelyiket még figyelembe is vette az iró, mert hiszen az ö szemében a t. c. közönség nyilatkozott meg. Mikor aztán kész volt a darab, Herczegnek ujabh indítványa volt: — Kétségtelen — mondotta, — hogy mi társszerzők vagyunk, hiszen együtt csináltuk a darabot. Az ifjú most még jobban elcsodálkozott és mikor látta, hogy Herczeg ragaszkodik a „társszerzőséghez“, nagy kapacitálásra, boldogan hozzá járult a nem is álmodott dicsőséghez. A társszerzöség aztán a darab címlapján is kifejezésre jutott, ilyenformán : Irta: X. Y. Diktálta: Herczeg Ferenc. Ugyancsak mostanában történt az érdekes eset a tizenkét székkel, amikkel Herceg megajándékozta legjobb barátait. Nászutja alkalmával Parisban megtetszett Herczegnek egy szók. Karosszók volt, de formálni, hajlítani lehetet tetszés szerint. Akárhogy ült vagy feküdt benne az ember, miu- denkép kényelmes volt. Herczeg mintát kórt róla, itthon aztán el hi vatott egy asztalost és mef hagyta neki, hogy szakasztott olyan karos széket csináljon neki. Az asztalos elvállalta a munkát, nemsokára aztán í beállított hozzá egy asszony fekete ruhában. Kiderült, hogy az urát gyászolja, az asztalost, akinél Herczeg Fereno a széket rendelte. — Instálom, nagyságos ur, — mondta az özvegy — a székek miatt jöttem. Tessék már átvenni a tizenkét széket, mert meghalt az uram és kellene a pénz. — Én rendeltem ugyan széket, de csak egyet — válaszolt meglepődve Herozeg. Tán tévedésből jött hozzám. — Nem, nagyságos nr, — esküdött az asszony — úgy hagyta vissza az uram, hogy mind a tizenkettőt a nagyságos ur rendelte. Mit tehetett Herceg, a koronatanú meghalt, megvette hát mind a tizenkét széket, egyet megtartott, a többit szétküldözte a barátainak (azzal, hogy Parisból való, egy kitűnő mester hagyatékából.
