Szamos, 1909. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-16 / 12. szám
!zatmár, 1909 január hó 16, szombat. 12, szám. XXXXL évfolyam. FIGGETLM POLITIKAI NAPILAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Előfizetési dij: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V* évre 3 K. I hóra I K. Vidéken ■ . » 16 „ - S » ^ .»».>» 2 .« Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczi-utcza 8. sz. Telefon: 107. Mindjnnemü dijak Siaimaroa, a lap kladókivatalftbaa fiaetaadók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 flllór. Az apró hirdetések között minden gzó 4 fillér. Ausztria diktál. Mig a kormány tagjai pro és kontra nyilatkoznak a most már kartelibank-ügygyé vedlett önálló bank ügye fölött, az osztrák kormány részéről hideg zuhanyképen hangzik el a kategorikus kijelentés, hogy csak a bankközösség alapján inditja meg a tárgyalásokat. Ez a meglepetés főképen az önálló bank híveit, Kossuthot és Apponyit érintik legkellemetlenebbül, akik már abban a hitben voltak, hogy a bankkartellel elintézik az önálló bank ügyét. A politikai körökben az a hir járja, hogy Kossuth és Apponyi kijelentették, hogy ilyen körülmények között nincs egyéb hátra, mint felállítani az önálló bankot. A kabinet 67-es tagjai félnek a gazdasági megrázkódtatástól. Wekerle, Andrássy, Darányi, Jekellalussy és Josipovics főleg I azok, kik a közös bank mellett) foglalnak állást. Ilyenformán ellentétbe kerülnek a függetlenségi párttal, ami legtöbb valószínűség szerint válságra fog vezetni. Nincs kizárva, hogy esetleg a kormány a bankkérdésben legközelebb szavazást fog provokálni a képviselőházban. Ha a Ház többsége az önálló bank mellett nyilatkoznék, úgy beköszönt a kor mány-válság. Asszolg. osztrák-magyar bank uj kormányzója Az osztrák és magyar kormány szakreferenseinek a bankkórdésben folytatandó tárgyalásán Popovics államtitkár nincs a résztvevők közé sorolva, mert a hir szerint az osztrák magyar bank kormányzójának van kiszemelve. A tanácsból. A Kinizsi-utcai áll. óvoda. A mérnöki hivatal elkészült a Kinizsi-utcai uj állami óvoda tervezési munkálatával. A tanács a terveket a kir. tanfelügyelővel közölte s ha azok ellen kifogást nem tesz, az építésre a pályázatot meghirdeti. Helyreállt a városi háztartás egyensúlya. A Szatmár-mátészaikai vasút forgalomba helyezése napján esedékessé vált a város 280000 koronás hozájá- rnlása. Azonban ezen összegből 195.000 korona fedezettel nem birt. Erre a közgyűlés a Wallon-alapból, árvatartalékalapból és szegényalapból megfelelő összegű kölcsönt szavazott meg, ámde az alapokhoz nyúlni nem lehetett felsőbb jóváhagyás nélkül. Ennélfogva föl kellett használni a rendelkezésre álló készleteket, hogy a pénztár fizetési kötelezettségénének eleget tehessen. Ismételt sürgtósek után végre a kormány jóváhagyta a kölcsön fölvételét s igy a pénztár most már felszabadul szorult helyzetéből. A jóváhagyást tegnap tárgyalta a városi tanács. Gyűjtés a Jókai szoborra. A főispán gyűjtő ivet küldött a tanácsnak, hogy a Jókai szoborra gyűjtést rendezzen. A tanács kiadta az ivet a kapitányi hivatalnak adományok gyűjtése végett. A köztisztviselők községi adója. Pécs város átirt a községi adó alól mentes köztisztviselők és katonáknak a községi terhekben való részvétele tárgyában. A tanács az átiratot tiszti főügyész pártoló véleményével közgyűléshez terjesztette. Kovács Ahrahám alapitánya. Tegnap hirt adtunk róla, hogy Kovács Ábrahám fakereskedő 500 koronás alapítványt tett a faipari szakiskola javára. A tanács az alapítvány kezelését elvállalta, az alapitó okirat kiállításáról gondoskodott s az alapitónak köszönetét és elismerését fejezte ki. Mit akar a hegyi alkapitány ? Benyovszky Pál szatmárhegyi alkapitány rendőrkapitányi címet, tanácsosi fizetést és egy rendőrtisztet kíván a szatmárhegyre kirendelt hatósági képviselet tekintélyének öregbítésére és a hegyi közügyek sikeresebb igazgatására. A tanács a jelentést kiadta a szervező bizottságnak. tér király éppen olyan tüntetőleg kereste föl öt. Sokáig beszélgetett vele és távozásakor melegen elbúcsúzott tőle. Péter és Nikita lemondanak. Pénzt vagy háborút. Bál a forradalomban. Belgrád, jan. 15. A mai újév (görög-keleti) csöndben minden zavargás nélkül múlt el. Az udvarnál megtartott szilveszteri bál is nyugodtan folyt le. Ugyanis mindenki arra volt elkészülve, hogy György trónörökös a bálon jelen volt magyar-osztrák követet Forgách grófot inzultálni fogja. Tudták ugyan, hogy a trónörökösre mostanában mindenféleképen hatni akarnak olyan irányban, hogy hagyjon föl hepciás- kodásával és György urfi már kezd is békésebb húrokat pengetni, de azért tartottak attól, hogy ha György szembe kerül Forgách gróffal, az előbbiből kitör mégis a fiatal hősködő ficsur és kellemetlenkedhetik a giofnak. A bálon azonban annyi történt mindössze, hogy György tüntetőn serülte Forgách gróf társaságát. Ez mindenkit kielégített, de még jobban esett látni azt, hogy amilyen tűnte tőleg kerülte a herceg a grófot, PéBosznia-Hercegovináért, mely már harminc év óta tényleg a monarchia birtoka, Aehrenthal 55 milliót dobott Törökország alamizsnáért kinyúló gyenge kezébe. Ötvenöt milliót, a válságok izgalmától, szegénység terhétől reszkető népek verejtékéből! Ötvenöt millió rengeteg kincs, de érdemes két országnak kiizadnia, mikor a békét kell vele megváltania. Ámde Bécs most nem a nyugalmat vette meg vele, hanem felkotorta a vakmerő, forradalmaktól gőzölgő Balkán izzó parázsát. A zűrzavaros moloch egyetlen nap alatt megemésztette az áldozatot s uj táplálékra vágyik. A külföld s különösen Anglia örömmámorban nézi titkos izgatásainak kétségtelen sikerét. Szerbia és Montenegró ezalatt vérszemet kaptak. Már is jön a hir, hogy Péter és Nikita lemondanak a trónról. Ez a két körülmény pedig nem egyéb, mint egy elkeseredett élethalál harc előjátéka. Talán néhány órán belül két balkán uralkodó oda is vágja zörgő koronáját Europa szemébe és akkor nem következhet egyéb, mint a vad és véres veszedelem. Vagy pedig a Monarchiának kell olyan áldozatokat hozni, melyek gazdaságilag és pénzügyileg negy- ven-ötven esztendőre visszavetik. Lehet, hogy a talpig fegyverben álló Szerbia nemsokára diktálni fogja Aehrenthalnak feltételeit s ha nem fizet — betörnek a szláv bandák Bosznia és Hercegovinába. károlyt úgy tünteti föl, mint a grófi család egyik protekoiós kis csemetéjét. Kulturális, ipar és kereskedelmi terén való elmaradottságuk papiros való feltárása is érzékenyen érintette őket, pedig talán legjobban ök vannak tájékozva e felöl. A terjedelmes memorandum persze legkevesebbet foglalkozik Szatmár város természet adta, vasúti és egyéb közlekedési központiságával, melyeket egy kis térkép oly szépen ábrázolt. Ezek azok a nyomós évek fiskális ur, nem a törvényszék és a frázisok ! Önök most még páholyban érzik magukat, de hiszen tudják a tulipán hamar eivirágzik ! Nem lesz már kivándorlás. Beleszólnak a katonáék is. A főkapitányi hivatal a belügyminisztertől rendeletet kapott, melyben utasítja, hogy sz útlevelek kiállításánál ezentúl minden egyes esetben a előbb hadkiegészítő parancsnokság véleményét kérje ki. Az útleveleket pedig csak akkor adhatják ki, ha a hadkiegészítő parancsnokság védkötelezettség szempontjából nem emel ellene kifogást, vagyis ha a kivándorlót már nem terheli a kiképzés, fegyvergyakorlat, vagy más hadi kötelezettség. Ezzel a rendelettel egy csapásra meg fog szűnni a kivándorlás. Legalább úgy hiszi a belügyminiszter. Holott, most ha megnehezítik az útlevél szerzését, épen úgy fog emelkedni a kivándorlás, mint azelőtt, csakhogy ezentúl — mint eddig is — útlevél nélkül. De ha talán más rendeletet ad a belügyminiszter, olyat ami i el nem a módot nehezíti meg, hanem az okot szünteti, akkor esetleg még volna jövője az intézkedés alapgondolatának. A nagykárolyi emlékirat. Dr. Kovács Dezső nagykárolyi ügyvéd a szerzője annak a memorandumnak, melyben szomszédaink válaszol nak a székhely kérdés ügyében a kormány és képviselőkhöz terjesztett szatmári emlékiratra. A legjobban fájnak nekik súlyos argumentumu pontjaink közül azok, melyek NagyA kereskedelmi üzletek átruházása. Egy igen fontos és sok visszaélést megakadályozó törvénycikk lépett pár nappal ezelőtt életbe. Ez a kereskedelmi üzletek átruházásáról szóló törvény, (1908 LVII.) melynek 1 aő pontja meghatározza, hogy aki üzletet szerződés utján átvesz, felelős az átruházónak az üzletből eredő azokért a kötelezettségeiért, amelyeket az átvétel idején ismert, vagy rendes kereskedő gondossággal megtudhatott. Az átruházó felelőssége érintetlen marad. Ki van véve azonban a csőd folyamán való üzletátadás esete.
