Szamos, 1909. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1909-01-15 / 11. szám

2-ik oldal. 8 Z Á M U S i in\jya t | túrna? j.ü.; u. szám. ződhetik meg a barna legények lel­kiismeretes és kimerítő munkásságá­ról. Mert ő róluk van szó, akik éjnek idején zörgő kocsijukkal nem minden nyom nélkül vonulnak be udvaraink ba, bogy onnan megrakodva távoz­zanak, illetve kellene, hogy távozza­nak, mert itt van a bibi. Számítanak ugyanis arra, hogy senki sem bakterkedik mellettük, sőt valószínűleg mérő ónt sem ereszt a hordójukba így eshetik meg azután, hogy csak a tartály feletti homorú zárókészüléket, mely alig egy pár liternyi űrtartalom töltik meg szem- szúrásból, azt a látszatot keltve, mintha a hordó tele volna. Pedig az belül talán félig sincsen. Mindezen csalafintaságok a rendőr­ségnél történt feljelentésből vannak merítve, amelyre Kovács József pék mester hívta fel a hatóság figyelmét. A nevezett ugyanis mérés segélyé vei rájött arra, hogy az emésztöböl az apadási jel szerint csupán kb. 4000 liter hiányzik, holott a köztisztasági vállalat, mely ezt az ügyet kezeli, neki 15 hordó után (egy egy hordó kb. 8—900 liter ürtartalmu) 13,000 1. elszállított anyaggal számolt el, illetve számlázott. Tehát kb. 9600 literre megy az, amit nem szállítottak el, de neki ki kell fizetni. Az ügy a bíróság előtt van, mely el fogja dönteni, hogy kinek van igaza. Természetesen ez a szállítmányozás nem olcsó mulatság, azért intjük a közönséget az elővigyázatra. A vállalatnak is jobban kellene vigyáznia az embereire, hogy ilyes­mivel ne ingassák meg a közönség szilárd bizalmát. Szerelem a kunyhóban. Ha a sógorok mérgesek. Kovács Lili, szemrevaló cigány leány elcsábította Varga Józseí nővérének a íérjét, kivel a batizi ut mentén levő kunyhóban gerle­pár módjára élvezték a szabad, de tiltott szerelmet. A férjtől megfosztott asszony sírva beszélte el ura hűtlenségét bátyjának, aki bosszút forralt a csapodár sógor ellen s két testvé­rével Sándorral és Györgygyel a napokban egy éjjel betört a sze­relmes pár kis kunyhójába. Amig a három testvér az ajtót ostromolta, Kovács Lidi az ablakon keresztül akart elmenekülni. A menekülés azonban nem sikerült, mert Varga József észrevette a ki­felé mászó leányt s azt hajánál fogva megragadva, ütlegelni kezdte. Az ajtó feltörésével foglalatos­kodó testvérek is odarohantak, hogy bátyjuknak segítsenek. Ekkor aztán egyesült erővel hárman véresre verték a szerencsétlen nőt, azon­kívül több késszurással halálosan megsebezték. Telhetetlen dühökben haját tövig levágták és ruhájától megfosztották s igy félmeztelenül az ut melletti árokba dobták. A bosszúálló cigányok ezután a hűtlen sógor keresésére indultak, ki azonban nagynehezen tudott meg szökni támadói elől. A félholtra vert leányt beszállí­tották a szatmári közkórházba, ahol most életveszélyes sérüléseit ápolják. A bosszúálló cigányokat a csen­dőrség letartóztatta. TÁVIRATOK — Saját tudósítónktól — Nagybeteg iró. Budapest, jan. 14. Mikszáth Kálmán tüdőgyulladás­ban fekszik súlyos betegen lakásán. Tisztázzuk a helyzetet, Budapest, jan. 14. Wekerle még a hét folyamán Bécsbe utazik, hog> a helyzetet még a parlament összeülése előtt tisztázza. A kolozsvári sztrájk. Kolozsvár, jan. 14. A dohánygyárban tegnap kitört sztrájk még folyik. A munkások délelőtt gyűlést tartottak s követe­léseiket pontokba foglalva az igaz­gatónak átadták. Az igazgató kije­lentette, hogy nem bocsátkozik tárgyalásba tegnapi viselkedésük után a mukásokkal, aki akar dol­gozni az jelentkezzen, az elégedet­lenek pedig elbocsátatnak. A mun­kások tovább sztrájkolnak, ennél­fogva a gyárat bizonytalan időre bezárták. Ismét bányakatasztrófa. 300 ember az égő bányában. Nyolc halottat húztak ki. Budapest, jau. 14. Veszprém közelében levő kőszén­bányákban délután bányalégrob­banás következtében borzasztó ka­tasztrófa történt, melyről a részle­tek még hiányoznak. Eddigi hirek szerint a bányában báromszázötven munkás dolgozott. Eddig összesen 8 halottat húztak ki. Még nincs megállapítva, hogy bányán pusz­tultak el. A mentés lehetetlen, mert az egész bánya lángokban áll Az áldozatok száma nagyon sok lehet. Rémgyilkosság Nagyváradon.-- Megölte a leányát. — Nagyvárad, jan. 14. Nagyvárad egy kis félreeső utcá­jának szegényes házában, a legsöté­tebb rémregények egyike, — amit valaha beteg elmék kigondoltak a ponyva számára — a maga borzal­maival lejátszódott, valóra vált. Egy apa megölte a saját leánykáját, gyil­kos kézzel a tulajdon gyermekét ölte meg. Aranyi Gábor 29 éves szabósegéd a gyilkos, aki 3 éves Valéria leánykáját revolverrel halán­tékon lőtte s ő maga öngyilkossági szándékkal — eltűnt. A gyilkos apát két napi keresés után megtalálták. A szerencsétlen exaltát ember a nyo moruság miatti őrjöngésében lett gyermeke gyilkosa. Béke mindenütt. Loudon, jan. 14, Malinov bolgár miniszterelnök egy angol újságíró előtt kijelen­tette, hogy Bulgária és Törökország komolyan törekednek a nehézségek elhárítására. A békét esetleg a nagyhatalmak közbelépésére hama­rosan megkötik. Színház. Heti műsor: 15-én, pénteken: Csókkirály, ope rette. Zóna. Páros. 16 án, szombaton: Eákóczy fia, szín mü. Újdonság. Páratlan. 17-én, vasárnap d. u.: Domi, az ame­rikai majom. 17-én, vasárnap este: Szerenosema- lacz, operette. Páros. Vendégszereplés. Szabó Margit, Szabó Janos kir. járás'oiró leánya, a Rákosi-sziuiiskola kitünően végzett növendéke s a pécsi színház tagja, három estén fog nálunk vendégszere­pelni. A kedves soubrett először ked­den este fog fellépni a „Nebántsvirág“ Denise szerepében. Második és har­madik fellépte a „Dollárkirálynö* Olga és a „Gyurkovits-leányok“ Mici szerepébeu történik. HÍRROVAT. Peterdy Sándor. — 35 éves jubileumához. — A szive avatta művésszé. A szive, melyen keresztül minden egyes sze­repét oly gondosan át tudja szűrni, hogy a színjátszás alkalmával már vérében van az alakítandó jellem egész temperamentuma. S igy nem csoda, ba a legkülönfélébb jellemeket is egyforma mélyen, egyforma tö­kéllyel játssza. Az intellektusa is bámulatos. Meg tudja érteni a drámairó legtitkosabb gondolatait, még a sejtéseit is. Ki­váló megértő képességében leli ma­gyarázatát, hogy még az egyénisé­géhez sehogy sem illő szerepeket is (vidéki színpadon az ilyesmi elkerül­hetetlen, mindennapos) derekasan állja meg mindenkor. Alakításait szín, melegség, erő és természetesség jellemzik. A közönsé­get szereti gyöuyörködtetni, de az olcsó trükkökkel nem él. A szituáció szülte hatásokat nem kajhássza: őneki akkor is van érdekes mondanivalója, amikor a helyzet érdekessége, izgal- massága már rég megszűnt. És ahol magának a szerzőnek a képzelete sántít: az ő fantáziája csodálatos módon kivirágzik és helyzetet te­remt. Ahol a költő maga dadog, ő ott is ékesszóló. Ha a színpadon van: állandóan játszik. Akkor is, ha beszél, akkor is, ha hallgat A dialógnak minden mondata mögött él, érez, fölindul és jajgat­Monológjai sohasem szólnak a kö­zönséghez. Töprenkedés, önkorholás, tűnődés, vajúdás és önmagába málye- dö bölcsesóg valamennyi Még azon sem lehet lajt.acsipni, hogy egy-egy félrét úgy mondott volna, mintha va­lamit a néző orrára akart volna kötni s nem csupán hangosan gondolkozott. Mimikája rendkívül kifejező. A belső harc legfinomabb árnyalatait is híven ábrázolja. Gesztusai termé­szetesek. Plasztikája, teste játéka pá­ratlanul művészi. Ha vergődik, zihál: az ember szinte látja, hogy verejték gyöngyöz a homlokán. Ha fázik: úgy össze tud gubbaszkodui s dide­regni, hogy aki nézi, csaknem vele vacog, S ha elbukik, valósággal meg­semmisül, teste megroppan, összorogy s majd félakkorának látszik, mint volt annakelőtte. Drámai saa repeiben döbbenetesen mély és igaz. «Ott is világos és meg­érthető, ahol csak ártikulálatlan hangokat halla t. S amikor minden külső játéka szülne tel, mi a tökéletes illúziókeltés foij tán látjuk, érezzük a, drámai folyamat ot, amely bensejében dúl. A vígjátékban mindig ember, aki téved, s esetleg visszás helyzetekbe- kerül, de sohasem felszeg, groteszk bohózati figura. Apai szerepeiben csupa meleg derű és jóságos bonhomia. S fölöttébb érdekes és- jellemző az egyéniségére, hogy kegyetlen apíit nem tudjuk komolyan venni. Szentül hisszük, hogy ö nem- úgy érez és gondolkozik, ahogy beszél, s hajlan­dók vagyunk cselekedeteit . valamely külső kényszer hatásának tulajdo­nítani. Ha bölcseleg : sohasem m&ad szá­raz sarkigazságokat s ba még olyan közismertek is az aksziámái, örömest hallgatjuk, mert az ö sugárzó jószívű­sége az újszerűség varázsért lehelli beléjük. Maszkja mindig jellegzetes, hü és igaz. Egy-egy megfigyelés mindegyik.’ Mint rendező leleményes és logi­kus. Stiléteéke erős, jelmezismerete határozott. A szerepkiosztásuál kö­rültekintő és tapintatos, ismeri min­den egyes színész erős oldalát és achillessarkát. Mint dramaturg is kiváló érdemeket szerzett. * Mindent egybevetve Pfeterdy Sándor elsőrendű színész, akinek csak konok, vidékszeretetén muilott ezidáig, hogy nem az ország első színpadjáról hir­deti az igéket. Sokkal jobban szereti a vidéket, vagy ahogy ő szokta mon­dani : a romlatlan vidéket, semhogy hozzá hűtlen tudna lenni. És ezért mi sohasem lehetünk néki eléggé hálásak. R. I Farsang. A vidám és fürge Karneval ki­dörzsölte egy éves álmát mosolygós szemeiből és gondtalan örömök, meg pajkos melódiák ébredeznek a szivében . . . Évezredek súlyos ráncai vésőd­tek be a rozoga világ keserű ar­cába, az emberek húsz éves koruk­ban aggastyános gyötrelmekkel só­hajtanak, gondokkal terhesen, az üde és rózsaszínű mosolyok közé egyre több fájdalom és rideg fagy keveredik, csak Karnevál mosolyog gondtalanul, kedvesen és vidáman. Küzdés, gyötrelem, fájdalom, bánat, sóhajok, néha, nagyritkán egy má­moros mosoly, — ez az élet és mindenről a íehérruhás, táncos lábú, rózsalelkü Karnevál nem tud semmit. Ő csak mosolyog és nem veszi észre, hogy a világ arca egyre bo- rusabb és ráncosabb lesz, hogy az emberek szeméből kihalnak a ra gyogó fények: Karnevál herceg fölveszi farsangi ruháját, fölteszi fejére a gondtalanul csilingelő sap­kát és vidáman integet az emberek felé: — Részegedjetek meg a far­sangi mámorokban, tavaszi rügyeit és rózsaszínű örömek fakadjanak föl a telketekben és járjatok könnyű mosolyokkal az arcotokon. És hivja, csalogatja az embere­ket a ragyogó báltermek felé, a finom parfümökkel és ruhák lázas suhogásával elkápráztató báltermek felé . . . / ... Es az emberek titokban el­sírják az utolsó kényüket, eltörlik arcukon a fájdalmas ráncokai

Next

/
Thumbnails
Contents