Szamos, 1908. december (40. évfolyam, 97-116. szám)

1908-12-25 / 113. szám

4-ik oldal. SZAMOS (1908. dec. 25) 118. szám. magától, hogy bolond-é vagy sza­már... és ha mindenki be van rúgva és ón tudom, hogy ők be vannak rúgva, de ők nem tudják, hogy én be vagyok rúgva, akkor ők tulajdonképen azt hiszik, hogy én józan vagyok. . . jó vicc, hogy én józan vagyok ! ... már ezt én jobban tudom ... persze, hogy azt hiszik, hogy józan vagyok, még ez a szomszéd is tőlem kérdezi, hogy ő micsoda. .. Hát csakugyan micsoda ? ... ha jól sejtem, a főorvos­nak véltem, mikor felálltunk ... de nem biztos... Nézzük meg jobban ... Kitapogattam a zsebemből egy ska­tulya gyufát, nagynehezen sikerült az ötödik szálat meggyujtanom és oda nyomtam a barátom képéhez, hogy majd leperzseltem a bajuszát. Jól megbámultam az arcát, azután tovább morfondíroztam. — Egészen idegen arc... soha az életben nem láttam .. . hát ki az isten lehet ez az ember ? ... És hogy épen nekem kell erre a nehéz kérdésre felelni... hisz ez szörnyűség . .. hiába nyomom a fejemet oda egy kiálló göbhöz, csak nem akar eszembe jutni... istenem segíts, miatyánk is­ten ... te deum laudamus... mater dolorosa ... hála neked mindenható, úgy jól laktam mint egy disznó... a fene egye meg, most sem jut eszembe semmi... ez gyötrelmes egy álla­pot ... ez nehezebb mint a görög igeragozás ... az aorisztosz... meg a másik... az izé ... na, izé ... már az se jut eszembe, hogy tulajdonképen micsodán is töröm a fejemet,... az se jut eszembe, hogy mi az, ami nem akar eszembe jutni.,. Na, ki lök­dös?... Vagy igen... persze, maga az?... Hopp, megvanI... Az nem jut eszembe, hogy ki ez az ember... ügy van, ez az ... ez a kérdés .. . Hát hogy kicsoda ö ?. .. Mi közöm nekem hozzá?!.. Elég, ha azt tudom, hogy én vagyok én... ő ő ... de megkért, hogy mondjam meg neki, mert ő nem tudja... mondjam én, mert éa józan vagyok ... kssz, kssz, he-he-he . . . niegfulok a kacagástól, hogy én józan vagyok... ko-hó barátom, semmi ka­cagás ... csitt! fogja be a száját, ha mondom... mi kacagni való van azon, hogy én józan vagyok ? ... ki mondja azt, hogy én nem vagyok józan ? ... mért ne lehetnék én józan .. . hiszen én már voltam józan ... Emlékszem egyszer, mikor óvodába jártam, ki­csaptak, mert magharaptam egy kis lányt, akkor józan voltam. .. akkor hát mit akar tőlem?... ügy látszik ezt a nehány utolsó szót hangosan gondolkodtam, mert a sötét alak, aki mellettem támasztotta a tü­relmes fát, felriadt és vontatva azt mondta: — Mi vagyok hát: főorvos vagy bo­lond? . . . Maga józan, te nem ittál, hát mond meg nekem bizalmasan. Már ekkor annyira működésben volt az agyam, hogy egészen logikusan kezdtem következtetni: Ha ez a szamár azt hiszi, hogy én józan vagyok, akkor valószínűen inkább bolond, mint főor­vos. — Meg is nyugtattam hát: — Kedves cimborám, ne sokat tű­nődj e felett, mert szinigaz, hogy bo­lond vagy. E kijelentésemre egy ideig csend felelt a fatörzs túlsó oldaláról, de egy szerre mint egy zsák hullott a nya­kamba a barátom s átölelve engem és a platánt — hogy majd oda préselt, — rehegte: — Igazad van, eszem a szádat. De milyen buta is vagyok, hogy elfelejtet­tem. De kát neked tudni is kellett, hogy ón bolond vagyok, mikor te vagy a főorvos. — Mi vagyok? . . . Főorvos va­gyok ? . . . Hát persze, hogy a főorvos vagyok ... és azt parancsolom neked, hogy rögtön gyere velem vissza az asz­talhoz és igyunk egy pohár bort. Kar a karban, szépen visszadüllöng- tünk a többiekhez, akik részint már bóbiskoltak, részint danoltak. A mulat­ságnak erről a részéről csak valami igen homályos, ködös szin- és hang­foltok vannak az emlékemben. Annyit tudok, hogy a barátom, a főorvos min­denkit csendre intett s rám mutatva azt mondta, hogy engedelmeskedjenek nekem, a főorvosnak. Lett erre zaj és kavarodás. — Nem ő a főorvos! ki a főorvos ? — Én vagyok a főorvos ! Te bolond vagy! — Én bolond vagyok! Te orvos vagy. Ö vendég. — Ki a vendég? En nem vagyok vendég! — Hol a főorvos ? — Itt a bolond ! — Ez itt vendég! ■— Nincs orvos ! — Van vendég! — Hol a vendég? — Itt a bolond! — Hol a bolond ? Még most is zug a fejem az őrült orditozástól és fáj a hátam az ütlegek- töl, — mert gondolható, hogy nem karba tett kezekkel ordított senki sem. És hogy tulajdonképen, hogy végző dött a mulatság és mennyi történt meg belőle, azt ma sem tudom. Barátomnak, a főorvos-helyettesnek szobájában ébredtem fel a kanapén fényes nappal s ö csak annyit mondott szemrehányó hangon : — Na, te ugyan szépen leittad ma­gad a bolondok majálisán. Színház. Heti műsor: 25-én, pénteken d. u.: Goldstein Számi, életkép. Zóna. 25- én, este: Flórika szerelme, nópsz. Páratlan. 26- án, szombaton d. u.: Betyár ken dője, népsz. Zóna. 26- án, este : Dollárkirálynő, operet. Páros. 27- én, vasárnap d. u.: Tatárjárás, operette. Zóna. 27-ón, este: Domi, az amerikai ma­jom, komédia. Páratlan. HÍRROVAT. Felhívás. Tisztelettel kérjük mindazon vidéki előtizetőinket, kik lapun­kat megrendelték, de nem fizet­tek, hogy a dijat haladéktala­nul küldjék be, ne hogy a szét­küldésben akadály álljon elő. — Lapunk olvasó i nak boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk. — Legközelebbi számunk az ünnepek miatt 29-én reggel je­lenik meg. Karácsony a redakcióbán. (Színhely: egy szűk szobácska. Két asztallal van tele. Azok pedig újságokkal, tiszta és tisztátlan papi­rosokkal. A fal ikon eredeti festmé­nyek és különböző ruhanemüek lóg­nak. Általános költői rendetlenség.— Az egyik asztalnál egy alacsony'alak görnyed : a ripi. Alig látszik ki a sok papiros közül. Körtnöl, körmöl. Szem­üveges orrával majd eltörli, amit leír: a legújabb anyakönyvi híreket. Hogy kik születtek és kik haltak meg. — Berohan a szerkesztő.) Szerkesztő: Jaj, jaj! Lekésünk. Lemaradunk az ünnepi számmal. Kés­nek a kéziratok. Késik a szedés. Kés­ni fog a nyomás. Késni fog az ex­pedíció. Hol van Borax ? Még most sem irta meg a „Karácsonyi hangu­latokat !“ Hanem biztosan a Pannó­niában andőzik. — Hát maga mit piszmog ? Ripi: írom a tudósítást, apám. Szerkesztő: Engem ugyan apá- mozbat máma. Ninos előleg. Ripi: De karácsony van .... Sz erkesztő: Árpád, nekem ne cse­vegjen a karácsonyról. Eléggé fáj az nek. Fizetni ide. Fizetni oda. Ünnepi számot adni, amely nő mint a hó- lapda: 8 oldal, 12 oldal, 16 oldal... Ripi: 0 az a sok jó hirdetés! Szerkesztő: Igen ám, de a hirdető csak hirdet és nem igen fizet. Azt se tudom, hol áll a fejem. Ripi: Készen vagyok. Tessék. (Feláll és átnyújt egy kutyanyelvet.) Szerkesztő: (olvassa) „Születtek*. (Ledobja a papirt). Ugyan menjen a dolgára ! Maga egyebet se tud, csak azt, hogy „születtek“ és „születtek“. Je­gyezze meg, hogy ma már nem nagyon születnek az emberek. Különben is az ünnepi szám részére már van egy születés. Az elég. Azt maga meg se irta Ripi: Ki az, instálom ? Szerkesztő: A kisded Jézus. Ripi: Na ja ! (Udvariasan mosolyog.) Szerkesztő: Apropó! Hol lehet az a svihák Borax, az „Alkalmi iró“ ? Ez az ember megöl! Fél óra múlva zárjuk a lapot és még niucs „Kará­csonyi hangulat* ! (Egy dúlt ábrázatu ifjú betolong.) Szerkesztő: Na. maga ugyan jó­kor jön ! Mi lesz a „Karácsonyi han­gulatokkal“ ? Borax: Miféle karácsonyi hangu­latokkal ? Szerkesztő: Mester, ne tegyen tönkre. Hiszen maga nagyon jól tudja, bogy az ünnepi számba kell valami ünnepi. Valami karácsonyi, Valami szent. Valami áhítatot ger­jesztő ! Nem állhat ki az ünnepi szám csupa vörös mellénye» disznók ból, elevenek eltemetéséből és hat napos hullákból. Magasröptű gondo­latok kellenek, alkalmi gondolatok kellenek : „Karácsonyi hangulatok“ ! És ezt Önnek kell megírni. Az idő rövid. Menjünk, menjünk édes Bo rax ur ! Borax: Belőlem akar karácsonyi hangulatokat kisajtolni? Belőlem?! Hát tudja-e azt, hogy ma délelőtt adtam ki utolsó koronámat kriszkind- lire ; ma kaptam meg a szabó szám­lámat beperlő keresetet; a jeggyürü- met ma küldte vissza menyasszo­nyom, egy félmilliomos szalámigyá- rosna a leánya; ma kaptam meg mint póttartalékos a behivólevelet; ma értesítettek róla, hogy a minap elhunyt szeretve tisztelt unokabátyám teljesen kifelejtett a végrendeletből; ma óvatolták meg egy nagyobbacska váltómat ; ezelőtt egy negyedórával az ellenfelem kvint kaszát, togót, rebontra banzájt, uhut és volátot irt fel ellenem ; s mindehhez még any- nyirak összevagyok hülve, hogy kö högök, prüsszögök, szuszogok, köny- nyezem, fújom az orrom, zug a fejem, cseng a fülem, szúr a derekam és rogyik a lábam? Hát hogy kívánhat most tőlem „Karácsonyi hangulato­kat“? Sajnálom, most lehetetlen. Majd legközelebb ! (Szerkesztő áll némán. És hirtelen nem tudja, hogy most öt fogja-e megütni a guta, vagy ő fogja meg ütni Borax urat.) (n. v) Karácsonyi isteni tiszteletek sor­rendje. Ar. kath. székesegyházban : Reggeli 6 órakor pásztor és 7 órakor plébániai mise, utóbbit , Hehelein Károly végzi. Délelőtt 9 órabor nagymise, melyet dr. Boromissza Tibor mutat be, 10 órakor a szent­beszédet dr Wolkenberg Alajos hit­szónok tartja. Karácsony másodnap ján reggeli 7 órakor Székely Gyula segédlelkész mond misét utána Lahocsiuszky Béla prédikál. D. e. 9 órakor Pamp Autal mond misét, utánna Székely Gyula prédikál. — A szatmári ref. templomban.Pénteken d. e. Rácz István, d. u. Mózes István, szombaton d. e. d. u. vasárnap d. e. Tuba Endre, d. u. Mózes István ó; óv estéjén d. u. Mózes István, uj év d e. Tuba Endre, d. u. Mózes István végzi az istentiszteletet. — A németi ref. egyházban. Németi­ben az ünnepek alatt Tóth Lajos debreceni theológus lesz a legátus. Az isteni tisztelet rendje a követ­kező: Élsönap d. e. prédikál Hajdú Károly s. 1. Ágendázik Tuba Endre szatmári s. 1. A többi istentiszteletet a legátus végzi. Az árvaházi karácsonyfa. A szer­dán megtartott árvaházi karácsonyfa ünnepély részleteiről Írjuk, hogy az ünnepélyen a hölgyek közül megje­lentek Uray Gézáné elnök, Jókei Ká- rolyné alelnök, Varjú Sándorné, Ko­vács Bálintné, Südi Kérolyné, Nagy Leona, Varjú Ibolyka stb. A hölgyek gazdag és fényes fát állítottak az árváknak, akik a szép és hasznos ajándékokat alkalmi versekkel és ka­rácsonyi énekekkel köszönték meg. Végül Dr. Fechtel János titkár szeretetteljesen fejtegette a ka­rácsony jelentőségét, ügy a nőegyleti tagok, mint a nagy közönség köréből többen küldtek ajándéktárgyakat. Karácsonyfa est a Rákóczy-utcai óvodában. A Rákóczy-utcai ovóda tegnapelőtt tartotta karácsonyfaünne- pólyót, melyet özv. Szuhányi Gézáné és Csehi Ilonka óvónők rendeztek a kis óvódás gyermekeknek. Az ün­nepélyen megjelent szülők meleg hangon fejezték koszöuetüket a pom­pás kis ünnepélyért, melyen dr. Votisky Géza kir. s. tanfelügyelő ás Kótay7 Lajos igazgató is jelenvoltak. A temető karácsonya. Karácsony délutánján kunt jártunk a temetőben és elfelejtettük, hogy dermesztő hideg tél van körülöttünk. A fák telve van­nak zúzmarával és fojtó, sűrű köd tölti be a levegőt. A halottak biro­dalma inkább egy szép virágos kert­hez hasonlított, melybe a melegséget azok az érző szivek vitték be, kik azt igy átalakították. Tele voltak a sirok szebbnél-szebb illatos virággal szeretetteink karácsonyi ajándékával. Talán holnapra dermedve hullanak le a virágok és eszünkbe jut valami, amit úgy hívnak: feledés . . . Dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselő külföldi tanulmányútra ment. Január Jhó közepén érkezik vissza Szatmárra. Uj ügyvéd Szatmáron. Dr. Bor­nemissza Bíla ügyvédi irodáját Fehér­gyarmatról január 1-töl Szatmárra helyezi át. Eljegyzések: Puskás György szatmárhegyi gaz­dálkodó eljegyezte Szabó Juliskát Szabó Ignác birtokos leányát Csa- holcon. Szabó István debreczeni ref. tanító eljegyezte Kerekes Dániel leányát, írónkét. Áthelyezések: A honvédelmi miniszter Barényi Ferencz csendőrhadnagj7, nagykárolyi szakaszparancsnokot Lúgosra, Mráz Henrik csendőrfőhadnagy, szekszárdi szakaszparancsnokot Nagykárolyba helyezte. Kinevezések: A m. kir. igazságügyminiszter Mor- vav Károly szatmárnémetii kir. tör­vényszéki bírót a szatmárnémetii oaunkásbiztositási válasz! ott bíróság helyettes elnökévé három évi tartamra kinevezte. A vallás- és közoktatásügyi minisz­ter Kurcz Erzsébet, Suránszkyné Já- nossy Jolán nagykárolyi tanítónőket a IX ik, Medzihradszky Péter és So­mogyi Arthur mátészalkai, Darabánt András nagykárolyi tanítókat a X-ik fizetési osztályba kinevezte. Uj jegyző. Vetés község képviselő­testülete szerdán f. hó 23 án Sajó Dezső b. jegyzőt egyhangúlag s nagy lelkesedéssel jegyzőnek megválasz­totta. Szilveszter est a Pannóniában. Az idén oly kedves mulatságban lesz részünk a Pannóniában szilvesztere- zöknek, mit az előző évek szokásos évzáró mókái sem érnek utói. Ezút­tal is a színtársulat összes első rangú művészei fogják a szórakozást szol­gáltatni. Meglepetésszerü trükkök réven kitűnő és végtelenül kedélyes este reményét kelti a nagyszabású előkészület. Remek két uj kupiét szerzett be máris Rónai: az egyik az „Adél“, a másik Zerkovicznak az egész fővárosban már széltóben is­mert és népszerű „Csibikém“ i'cimü bájos kupléja, melyet Baumaun a a Fővárosi Orfeumban tett közked­veltté s valószínűleg Szatmáron is rövid idő alatt ezt fogják széliében énekelgetni. Az iparos énekegyesület táncmu­latságát f. hó 26-áu, karácsony má­sodnapján tartja a Vigadó összes ter­meiben A bál igen sikerültnek ígér­kezik.

Next

/
Thumbnails
Contents