Szamos, 1908. december (40. évfolyam, 97-116. szám)
1908-12-24 / 112. szám
XL, évfolyam Szafmár, 1908. december hó 24, psiiWok. 112 szán?. FÜGGETLEM POLIT1RA1 MPILAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Előfizetési dij: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. V« évre 3 K. I hóra I K. Vidéken ■ ■ . 16. - 8 „ „ ,« 4 ,, ,, ,, 2 „ Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczi-utcza 3. sz. Telefon: f07. Jiíadea-uicnij dijak Sxalmáron, a lap kiodóhivatalabna lúeteuuók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Mit kíván a magyar nemzet ? (T.) A főrendiház tanácskozásain elhangzott egyik beszédben mint egyik súlyos granamen volt említve, hogy a díjtalan joggyakor- nokságoí miért nem szüntetik meg, a polgári iskolákat miért nem nivellálják középiskolai színvonalra, az esküdtszéket miért nem reformálják, stb. stb. Szóval benne volt ar, hogy mit kíván a magyar nemzet ? Mikor ezeket a dolgokat a forrásokhoz mért komolysággal olvassuk, önkéntelenül eszünkbe jut az, hogy éppen most, véletlenül éppen most dolgozik Angliában egy parlamenti bizottság, (a cime borzasztó hosszú, mint a „Szamos“ híreié) amelynek az a feladata, hogy az ottani lordok házát megreformálja. Úgy látszik, hogy a lordok házában nem tolmácsolják olyan hi- ven, mint nálunk a felsőházban, az angol nemzet kívánságait. Mináíunk tehát nincs miért foglalkozni azzal, hogy vájjon most, mikor mélyrejáró válságok idejét éljük, a nemzet képviseletének felsőbbik fele mit ér a nemzetnek s van e veszteni való alkotmányos erőnk, elveszithetjük-e a törvény- hozás másik felét is súlyos következmények nélkül, mikor az egyik feléről, bánatos szivvel bár, de végleg le kellett mondanunk? Ez most szóval nem aktuális. De volt olyan idő, mikor foglalkoztak ezzel a kérdéssel. ... Élt abban az időben egy publicista, akinek szép sikerei voltak és elég alapos ismerője volt a magyar nemzet szövettanának. — Úgy hívták, hogy Kossuth Lajos. Ez a politikai férfiú szóról-szóra azt irta, hogy a születés révén adott főrendiházi tagság kicsulolása minden szabadságnak, a királyi kinevezés folytán nyert főrendiházi tagság meg kicsúfolása az alkotmányosságnak. Miután pedig a képviseleti törvényhozás az alkotmányos szabadság intézménye, nincs természetesebb dolog, minthogy annak a törvényhozónak a íelsőháza részben született, részben kinevezett tagozatból álljon. Kossuth Lajos azt proponálta, hogy a törvényhatóságok válaszszák a főrendeket; válaszszák élő politikusokból, akik együtt és közösen képviseljék a nemzet jogait és kívánságait. A dolog máskép lett. Most a főrendiházi tag politikusnak születik, de ezzel a születéssel azután be is fejezi politikai tevékenységét. A nyilt szinen — legalább is, sohasem hallunk mást róla, mint azt, hogy született. A szorgalmasabbak néha meg is halnak; de azt, mint egy exlusiv kör magáneseményét, nem mindig közlik velünk. Ma súlyos kórok között vonaglik a nemzet közélete. Tudni és egész nagyságában észrevenni csak azért nem tudjuk, mert évek óta mindennap fejen vágnak bennünket koalíciós meglepetésekkel, úgy hogy •eljesen meg vagyunk szédülve. Nem látunk, nem hallunk. És nem halljuk különösen azt, hogy égető kérdéseinkkez : katonai létszámemelés, közös bank, közös vámterület, fúzió és semmi választói jog, hogy mit szól ezekhez a felső ház ? Vannak e ott pártok, pártalakulások, férfiak, a férfiakban szív s a szivekben honszerelem ? Kossuth Lajosnak az indítványai nem szoktak keresztülmenni Magyarországon; nyilván azért, mert a nemzet túlnyomó többsége Kossuth-párti. De azt az egyet, kivételesen, érdemes volna megfontolni, hogy nem jó volna-e a főrendiházat a a törvényhatóságokkal választatni ? Hát ha az a felsőház jobban megmondaná, hogy mit kíván a magyar nemzet ? Vármegyei közgyűlés. Szatmár- vármegye törvényhatósága f. hó 29-én d. n. rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgysorozatába van illetsztve az a vasi járás szervezése, az avasi főszolgabíró választása, Szabó Albert- nek a császárhoz intézendő hódolati javaslata, Szatmár városához intéAz özvegy leány. Margueritta már harmadik éve viselte a gyászt a boldogult férje után. A fekete fátyolt levetette már, de nem vetette le lelkének végtelen szomorúságát. ügy élt itt közöttünk, mint a fájdalom élő szobra, és szépséges arca mosolyra nem vidult soha. Bizony a dolog érthetetlen volt. Ismertük mi jói a jámbor boldogultat, ki e nevet igazán csak halála után érdemelte ki, mert életében ugyan nem boldogult semmivel és senkivel. Lehetetlen egy fiatal tőkepénzes volt. Hirtelenül szőke, savó-szemű, beesett mellű, csak úgy ődöngött az utcán, e mellett még rossz természete is .volt a fiúnak. Farizeus volt és hencegő. Mindig kalandjairól mesélt, amiket ö soha át nem élt s megházasodni is csak azért házasodott meg, mert azzal ugrattuk, nem megy ilyen emberhez jóravaló leány. S mégis ment. Még pedig helyre leány ; Margueritta, kinek nem volt párja a latin földön, de még másutt sem. Hm — mondtuk — a péDz, a pénz csodát mivel. Pedig nem is igy állott a dolog. Margueritta, férje pénzére csak azért vágyott, hogy családját mentse meg. No ez alapos kis család volt. Az apa, a volt lovas ezredes kitűnő iró volt. Már remekül tudta Írni a ba- rátjai nevét, még pedig váltókra. Az auya pedig úgy költött, mintha valami pénzkirály pénzét költötte volna. Mikor Marguirettehez beállított a savószemü kérő, éppen azon ponton volt a hajdani lovas-ezredes, hogy vagy föbelövi magát, vagy elcsukják. — De hát a leánya igent mondott, a váltókat kifizették s az újdonsült férj olyan arcpiritó szemtelenséggel mondott el részleteket mézesheteiböl, hol ő, mint csodahős szerepelt, hogy kénytelen voltunk mindennap otthagyni kávéházi asztalunkat, mert nem bírtuk hallgatni a fickó arcátlanságait. Egy novemberi napon meghalt a fiatal férj. Pár havi házasság után. Mi ölte meg? Az orvosok boncolás utálj, mint csodáról beszéltek, hogy ez az ember általában élhetett. Mindene elsorvadt már. Nem volt ennek szive, tüdeje, semmije. Láz emésztette éveken ár. Megsajnáltuk, most már értettük lehetetlen modorát: beteg volt, mert ha valaki meghal, minden bűnét szakciouálja az, hogy beteg volt. A fiatal özvegy gazdag örökösnö lett, körüizsongta a fólország fiatalsága, de ő nem adott reményt senkinek. Éiete végéig senkinek. Élete végéig viselni akarja az özvegyi fályo t. Pedig de szép volt. Hamvasszőke haja, érzéki szépség, szobrászi formákkal, olyan lányos arccal, hogyha vele beszélt az ember, azt hihette volna, hogy holmi bakfis áll vele szemben. A bánat pedig beteggé tette. Idegbaj gvötörte s mi igy kiáltottunk föl: — Ördög tudja, hogy mit szeretett azon a fickón ! Giovanni, az orvo3 bírta valameny- nyire a bizalmát. Ő gyógyította s- szerelmes is volt belé. 0 mondta nekem egyszer bizalmasan : — Nem értem, Margueritta szeret engem, azt tudom. Megkértem a kezét. — Jómódú ember vagyok, fiatal is, visszautasított. De úgy utasított vissza, mintha megrázná őt a visszautasítás. Nem értem a dolgot. Ismét letelt az év. Éppen évfordulója volt a férj halálának November elseje. — Ködös délután. Giovanni jól befutott szobájában üldögélt. Csengettek s berontott, igen, berontott Margueritta: — Doktor ur. megőrülök, meghalok, megbolondulok! — Üljön le, édes nagyságos asz- szonyom ! Segítünk a dolgon. Mondja el nyugodtan, mi baja van. — Ma van évfordulója férjem halálának. Ilyenkor meglep valami rettenetes érzés. Minden évben. De ma már nem bírom ki. A fejem zug, szédülök, úgy érzem, ki kell az ablakból ugranom, megörülök,, adjon csillapítót. A doktor agyában sejtelem támadt. — Meg kell vizsgálnom. Legyen kegyes ruháját kissé meglazítani. A nó bíborvörös lett. — Nem, nem tehetem, hiszen ön férfi ... — Téved Én orvos vagyok. Nem szabad a férfit látni bennem, én orvosa, bizalmasa vagyok. Margueritta habozva, remegve, leányos rémülettel telte magát pongyolába. S úgy állott ott, mint valami kis iskolásleány. Az orvos úgy tett, mint aki csupán egy betegét látja s nem isteneknek való látványt. Tettetett hidegvérrel kopogtatott, s végzett holmi hókusz pókuszt. Mint később, évek múlva nekem elmondta, e pillanatban játszott becsületével, boldogságával s oklevelével. Egy percig se gondolkozzék, venni, feltétlenül Grünfeld Testvérek pát Rendkívül olcsó áraki keresse fel a Kazinczy-utcán. a. Walion-házban. Rendkívül olcsó árak I Wegytisztitást, fylmefestfet, gSzmosäst, féoyVasalást *LgS C£ttdfif Szatmár, Várdomb-tttcza 12. f ' §äjT W8T Kifogástalanul eszKozől J” /BHIIVI pi&K-Bzlet: Kaziticzy-u. (Gnttaan palofa.)
