Szamos, 1908. december (40. évfolyam, 97-116. szám)
1908-12-22 / 110. szám
4-ik oldai S Z A Ni 0 S Elhatározta a bizottság, hogy a függetlenségi kör alakuló gyűlését 1909. évi január 10 én tarja meg. A főrendiház üiése. DeaseíTy Aurél gróf elnököl. A képviaeloüáz által letárgyalt költség- vetés tárgyalásánál. Serényi Béla gróf, Laszkáry Gyula, Zselenszky Róbert gróf és Zichy Nándor gróf ellenvetései utáu. Wekerle Sándor kijelenti, hogy a bank kérdéssel nem akar Szándékosan foglalkozni. Nehéz kérdés, melynek az idő elöt'i állásfoglalás csak ártalmas lehet. Az emelkedő forgalom által előidézett vasutmizóriákat a kormány7 igyekszik megszüntetni. Az adóreíoimról szólva, nem engedheti meg, hogy arról kicsinylöleg beszéljenek. A nemzetiségi politikáját a megértés politikájának nevezzi. Elmondja, hogy7 a kormány most foglalkozik a tőzsde reformmal is s a javaslat még a télen a Ház asztalára kerül. Általában véve a kormány csakis gyümölcsöztető és előnyöket hozó gazdasági befektetéseket eszközöl. Szterényi reflektál az elhangzott beszédekre s azok vádjait cáfolja. Apponyi Albert gróf megígéri a polgári íssoiák reformját és elhatározott szándéka a vidéki egyetemek felállítása. Azokra a támadásokra, melyek a kabinetnek azou tagjait érték, kik az önálló bank hívei, kijelenti, hogy a függetlenségi pártnak az a célja, hogy az országot a teljes gazdasági függetlenség felé irányítsa. Éhez pedig az önálló bank felállítása volna az első lépcsőfok. Nézete szerint az önálló bank felállitásajolyan létérdek, mely a vele járó átmeneti nehézségeket megérdemli. Zajos éljenzés közben ajánlja a & költségvetés elfogadásátA főrendiház a javaslatot elfogadta, mire az ülés délután három órakor véget ért. TÁVIRATOK — Saját tudósitónktól. — Wekerle a királynál. Budapest, dec. 21. Wekerle holnap este Becsbe utazik, hogy az adóreformról jelentést tegyen a királynak. Elu'azása előtt kijelentette, hogy a bankbizottság ülésén részt vesz s hogy ebben a kérdésben vasárnap előtt döntés nem lesz. tozásban van. Pedig csak beragyogja a nap, amely régi és örök, csak minket lep, mert csak most kezdjük látni, Az uj ideák és uj érzések napja ez. És ennek a fénye beragyogott most a Petőfi-társaságba. Azt kell feltételeznünk, hogy Petőíi egyetlen választásnak sem örült annyira, — mióta ismeretlen sírjából hallgatja a róla nevezett társaság és a méhek zümmögését — egyet sem hagyott olyan szívesen helyben, mint ezekét az uj emberekét, akik fiataloknak látszanak, mert uj fény övezi halántékukat körül — és belül. A különbség csak az, hogy ez a fény nem keletről jön, hanem nyugatról. Osztrák-magyar bank. Bécs, dec. 21. Az osztrák-magyar bank főtanácsa ma ülést tartott. A folyó évi rész- véuyosztalékát mintegy 90 koronában állapittota meg. Véres kardaffer. Vasárnap hajnalban az erdélyi minta vendéglőben mulatott B e k e Dezső 19- ik honvéd gyalogezredbeli főhadnagy. Jó kedvében a vendéglő ajtaja melletti asztal mellé ült és kijelentette, hogy azon keresztül senkit nem enged. Később Tarjagossy Béla vm. aljegyző egy társaság élén távozni akart a vendéglőből. Beke megragadta és kardjával oly súlyos csapást mért az aljegyzőre, hogy az koponya törést szenvedett. Állapota igen válságos. A hepci- áskodó főhadnagy ellen a vizsgálatot megindították. Keleti válság. Bukik a szerb kormány Belgrad, dec. 21. A mostani Velmikovics kormány bukása bizonyos. Több kombinációkról beszélnek. Az egyik szerint Ni- kolics, a másik szerint Pasics vállalja a miniszterelnökséget. A szerb királyfi okvetetlenkedése. Belgrad, dec. 21. A tegnapi minisztertanácsban heves jelenetek fífytak le a király és a trónörökös között, mert György apja parancsa ellenére is megjelent a mi- nisztertauácsou s többszöri felszólítás után sem távozott.. Tárgyalás a törökkel. Berlin, dec. 21. Konstantinápolyi hírek szerint az osztrák-magyar és török tárgyalás előrehaladott stádiumban vau. Palla- vicini kijelentette a portának, hogy Ausztria-Magyarország nem hajlandó a török államadóság egy részét átvenni, de kész pénzbeli kárpótlást adui. Az összeget még nem állapították meg. Megint összeütközött két vonat. Szerencsétlenség a kábái állomáson. Nem régiben történt, hogy Kossuth- Ferenc rendeletileg beszüntette a vasúti összeütközéseket. Azóta nem sok idő múlt ugyan el, de annál több összeütközés. A nagy vörös szemű viharvert szemaforok bus sejtelemmel fordítják izzó fejüket a mindig dübörgő zakatoló lokomotív után s várják minden percben a megszokott katasztrófákat. Vér ugyan nem folyt a balesetnél, emberanyag nem esett áldozatul, hanem a vagyon, a tőke érzékeny veszteséget szenved máris. És a milyen gyakran mennek a tehervo- natok egymásnak, bekövetkőzhetik, hogy a személy szállításban is megindulnak a borzalmas kimenetelű katasztrófák. Ami vasutvonalunkon is egymást érik a különböző balesetek, összeütközések. Csak a napokban adtunk hirt a szatmári pályaudvaron megtörtént összeütközésről, tegnap már ismét hirt kaptunk egy másik karambolról. Az összeütközés Kaba állomáson történt, hol két tehervonat ment egymásnak teljes erővel. Az összeütközés oly vehemens volt, hogy 8 teherkocsi izre-porrá tört, számos kocsi pedig a hasznavehetetlenségig megsérült. Emberéletben szerencsére nem történt kár. Az összeköttetést átszállással tartották fenn s csak estére sikerült az úttestet szabaddá tenni a kocsironcsok és törmelékektől. Természetesen ennél fogva a magyar királyi Halálvonatok eddigi 2—3 órás késései most inár 3 — 4 órára emelkedtek. A 120000 koronára rugó kár oka szolgálati hanyagság. Modern népvándorlás. Munkáshiány lesz. Aranyosmegyes, dec. 17. Aranyosmegyes község képviselő testületé' f. hó l7-én gyűlést tartott melynek legfontosabb tárgyát az a kivándorlás képezte melynek most Aranyosmegyes község a színhelye. Nap-nap után csoportosan hagyják el a községet a legjobb munkaerők, azzal a céllal, hogy Amerikába vándoroljanak jobb megélhetést keresni. Ezen ügyet Pásztory .Jenő, Boros Zoltán, Böszörményi Zsigmond tették szóvá, aggodalmukat fejezvén a jövő munkás viszonyai tekintetében. A község agilis jegyzője Szenti- ványi Sándor mindent elkövet a kivándorlás korlátozására, azonban a távozni akarók, bármi utón és eszközzel megszerzik a szükséges iratokat. Nagy részük van a kivándorlás elősegítésében a külföldi hajótársaságok csábításának, bár azt hisszük akinek jó dolga van Hunniában az nem vándorol ki. Börze Szatmáron. Hol a fizetség? Benne van a pikolóban. Érdekes perben hozott tegnap hétfőn ítéletet a szatmári járásbíróság. Aki eddig nem tudta, annak elmondjuk, hogy Szatmáron állandó kis börze működik. Állandó, mert a szatmári terményügynökök hivatásszerűen minden nap összejönnek, tu(1908. dec. 22.) 110. szám. j domásul veszik a Pestről érkező tőzsdehíreket s ezek alapján ügyleteket kötnek, adnak vesznek, sőt valószínűen haussera és baisere is játszanak. Szóval igazi fiók-börzét tartanak fenn. Hely tekintetében azonban nem volt állandó a kis társaság Hosszú ideig ugyanis a Hungária kávéház volt összejöveteleik helye, amelynek meghitt, füstös zugaiban vígan folyt az üzleti élet. Egyszer azonban — miért, miért nem, összekaptak a kávéssal, vagy csak a- vándorlás ösztönétől űzetve, — feipakoltak s otthagyták a Hungária megszokott fészkét. Felkeresték Weisz Ignácot, a Zöldfa vendéglő bérlőjét s azt mondták neki, hogy átköltöznének hozzá, ha részükre egy külön helyiséget kényelmesen berendezne, telefont és villanyvilágítást vezetne be s a budapesti tőzsdéről naponta sürgöny- tudósítást járatna nekik. Weisz belement az üzletbe. Úgynevezett „sze- paréu helyiségét a szatmári börziáne- rek igényeinek megfelelöleg berendezte s minden kivánalomnak megfelelt. A pikkolc feketét és pikkoló ka- pncinerl azonban ettől fogva két fillérrel drágábban mérte a szeparé- ban, vagyis most naát a szatmári börzén. És délutánonkint megtelt a külön helyiség üzletemberekkel és ügyfelekkel. Jöttek a sürgönyök, volt telefonálás, volt zaj, volt lárma, röviden: üzleti élénkség uralkodott!. De csak rövid ideig. Úgy öt hónap rnnlva Ellenbogen Sámuel és társai fogták magukat és se szó, se beszéd, minden igaz ok nélkül — legalább így panaszolta Weisz a bíróságnál — hátat fordítottak a Zöldfa-szálló sokat látott intim „külön szobájáénak, ezzel a jelszóval : Vissza a Hungáriába ! Weisz Ignác a járásbiróságuál keresett kárpótlást nevezetteken azért, amiért felesleges beruházásokba, költségekbe verték. Több tárgyalás és sok tanuhallga- tás után tegnap hozott ítéletet ebben az ügyben a szatmári járásbíróság Elutasította Weisz Ignác keresetét és az összes perköltségek megfizetésére kötelezte azzal az indokolással, hogy a beruházások, butrok és telefon, úgy is megmaradtak neki, a világítás, telefonhasználat, sürgöuykiadás és helyiség használat pedig megtérítést, talál a pikkolók két filléres áremelésében. Weisz aonban rövidnek találja azt az időt, amelyre nála talált hajlékot a szatmári tőzsde s szerinte ennyi idő alatt a 2 fillérekkel nem lehetett beszedni a kiadásokat. Valószínű tehát, hogy felebbezni fog a Törvényszékhez. Gavallér a fogházban. A könnyelműség vége. Még sem lehet becsületsérteni. Jobbágy Sándor Nagykároly városának árvaszóki jegyzője volt, köny- nyelmü és pazar életmódot folytatott, mit nem volt képes 1200 forintos fizetésből fedezni. Nyakra-főre adósá- gokat csinált, úgy hogy ideig-óráig tellett a nagyúri költséges passziók folytatására. Mikor ezek a források kiapadtak Jobbágy váltókkal kezdett manipulálni s hivatalát is arra használtául) hogy költséges fényűzését kielégíthesse. Még 1907. márciusában történt, hogy Veres János nagykárolyi lakostól 400 koronát vett át abból a célból, hogy azt a Szilágy vármegye Szalmát, Várdomb-ntcza 12. FW-lzM: Kazioczy-ii. (Guttwa« pilóta.)
