Szamos, 1908. december (40. évfolyam, 97-116. szám)

1908-12-06 / 98. szám

XL ivfeijaro. ízatmár, 1908, émmlier H 6 (vasárnap) 98. síin. FÍGCETLEI POUTIH11 MP1LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Előfizetési d i j: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. 7* évre 3 K. I hóra I K. Vidéken i • n 16 „ « ^ ^ r » n 2 Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és K. I A I) Ó H I V A T A L : (Ukóczi-utcza 9. sz. Tetefon: V07. Kináei«i*m6 dii»K Sxatmtran, > l»p HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjulényosabb árban fcftzöMetrak NyilttAr sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A mi politikánk. Időszaki mükedvelősködés helyett ezután szakszerűen kell naponta az országos közélet eseményeivel fog­lalkoznunk. Nem igen akadt még újság, ame* lyik nem azzal indult volna vi­lággá, hogy nem pártokat fog szol­gálni, hanem a tárgyilagos igaz­ságot és régóta nem igen akad már olvasó, aki ezt el is higyje. Mi azonban a vállalkozás re­ménytelenségén nem csüggedve, megkíséreljük ezt elhitetni olvasó­inkkal. Hátha elhiszik! Jókainak valamelyik regényében van egy öreg zsidó zsibárus, aki két köteten át hangoztatja, hogy a becsületesség a legjobb üzlet. Ez a vén zsidó ezt harminc évvel ezelőtt mondotta a „kőszívű em­ber fiai“-ban és már akkor mon­dott vele valamit. De mióta az ember fiai lettek egyre kőszivüeb- t>ek, azóta folyton nő ennek az igazságnak az értéke. A becsületből, de pláne a közé­leti becsületből olyan kevés a kí­nálat, hogy az értéke egyre emel­kedő irányzatot mutat. Manapság például egész Ma­gyarország középosztályának a szi­vébe egy olyan férfiú neve van mélyen bezárva, aki igaz, hogy becsületesség okából bukott meg, de egyben olyan politikai magas­latra emelkedett, ahová fel sem nézhetnek azok, akikre nem lehet rálogni, hogy túlzott közéleti be­csület emelte őket mostani sze­repükre. De minden példa nélkül is egé­szen általánosan érzett dolog, hogy a pártos elfogultságnak, a párt­érdekek hajhászatának delelő pon­ton van az uralma, de veszendő­ben van a hitele. És ha igy áll maga a gyakor­lati politika, akkor annál inkább állanak igy ennek a politikának az Íródeákjai. Minden áldott reggel azt olvasni, hogy a kormány és a többség he­lyesen jár el, épp olyan üres és unalmas időtöltés, mint mindennap olvasni az oktalan és erőszakos kifakadásokat a kormányzat ellen. És lehetetlen huzamos időn át azt a furcsa véletlent elhitetni, hogy a többség tagjai mindent magasz- talósra-, az ellenzék tagjai meg mindent elítélésre méltónak találnak. Az a jó közönség, amelylyel ezt meg lehetett csinálni, kiveszőiéiben van. A bácsi, aki esküdött a lapjára, a mammut sorsára került. Kiölte a civilizáció. A választás napján ma is párt­érdek szerint szavaz mindenki és fog talán szavazni az unokánk unokája is. De mikor nem válasz­tunk, hanem a a magunk sorsán gondolkodunk, amely az ország sorsának útját követi: akkor ke­ressük az elfogulatlanságot, az elő­ítélet nélkül való bírálat megnyug­tató igazságait. Az újság becsülete legjobb üz­let az újságnak. Mondhatni erre, hogy szép, szép, de az újságnak is van érdeke, amely télre hívhatja a bátorság és pártatlanság harcmezejéről. Hát nem jó üzletember, aki ilyet mond. Nem lehet jobb barátja az új­ságnak az olvasóinál. Az a hatalmas tábor, amely az igazság ritka csemegéjéért hálás a lapjának: az verhetetlen szövetsé­ges és nincs az az összeköttetés, amely ennek az erejével féléimé. Az olvasó közönséghez pedig nem vezethet más ut csak a be­csület és a pártatlanság útja. Rá lehet erőszakolni a pártérdek jelszavának hozott áldozatként egy újságot a közönség egy töredékére ; meglehet széditeni üres szólamok­kal a közönségnek egy másik kis részét, de ezek maguk is és az egész nagy olvasó közönség is szive szerint ahoz a politikához húz, amely nem szócső viszhang- talan szavát szólaltatja meg. Bent ülni egy politikai felfogás életfogytiglani zárdájában és annak a szűk rostélyán nézni a világot, annak a szűk nyílásán át kiáltani bele a közvélemény zúgásába: az nem újsághoz méltó feladat és nem kifizetődő dolog, akármilyen bősé­ges legyen is a rabélelmezés. Egy szabad vélemény függetle­nül kialakuló birálata: az várhat érdeklődést és számíthat olvasókra. Higyjék el nekünk azt, hogy számítunk olvasókra és óhajtjuk az érdeklődést. És akkor elhitték azt is, hogy pártatlanok és komo­lyak akarunk lenni. Igaz, hogy a jelen idők folyása az elfogulatlanságnak az ellenzéki­ség színét adja. Nem lehet, a legiobb akarattal sem, sehogy sem lehet helyeselni a t. Íny és a többség útjait. Ha a legközelebbi jövőben egyet­len egy ellenzéki képviselőt sem fognak választani ebben az ország­ban, akkor is igaz lesz, hogy nincs ennek az iránytalan iránynak egyetlen egy embere sem széles e hazában, kivéve a képviselőit és a korteseit. Nem lehet olyan ember, aki politikai hitvallásának megvalósitá- sát láthatná ebben a rendszerben; sohasem volt, sohasem lehetett olyan ige, amely ilyen testté vál­hatott. Nem is beszélve a közjogi el- lenzékeBkedés kijátszott, megcsalt vágyairól, a politikai gondolkodás alapvető kérdéseiben nem tud az ország szivéhez férkőzni a mai uralom sivár irányzata. A 48-as eszmék nemcsak félig itatták át a nemzet nagytömegeit. Azok az eszmék a haladás és radikálizmus szövétnekei voltak és a nemzet szomorúan látja kialvó fényük utolsó árnyaiból, hogy eze­ket az eszméket saját diadaluk felemésztette; belőlük legalább is azt, ami szabad és radikális elem bennük foglaltatott. A földbirtokos osztályt sem nyerte meg ez a politika. Ézzel a kemeretadó osztálylyal sem bírták elhitetni, hogy más osztályok rovására boldogítani akar­ják. Hagyómányszerü becsülete sem fogadná ezt el, még ha igaz vol­na is. De eljátszották végleg ennek az osztálynak a rokonszenvét azért is, mert az a jóindulatú pártfogás, amelyben a többség részesíti a fe­lekezeti politika előcsatárjait, nem fér össze ami birtokos osztályunk öröklött felfogásával. Önérzetét erős próbára teszi a Bécs-felé törtető engedékenység és a közélet vezetésében lábra kapott irreálitás. A kisipar nyögi az adóreform áldásait és minden átkát a politi­kai elhagyatottságnak. A kereskedők helyett beszélnünk sem kell. Azok megmondták a ma­gukét hangosan és állandóan. Ha mindezekhez vesszük a sú­lyos külpolitikai bonyodalmakat, amelyekben a kormány ártatlan, mert meg sem kérdezték, hogy mit szól mindezekhez, mert beláthatlan válságok úgy zúdultak reánk, hogy a kormányunk talán tudni sem tudott róluk : akkor nagyjában és általánosságban nem lehet az elra­gadtatás hangján szólam a mai uralom aranzsuezi napjairól. így vélekedik erről mindenki, a függetlenségi párt Ugron-Nagy Emil-félé töredékén és a néppárton kívül. Az aztán csak a helyzet magas­lata lesz, ha éppen azok az irány­zatok, akiknek képére és hasonla­tosságára a mai rendszer átalakult, ha ezek a reakciós függetlenségiek és szélső néppártiak előrelálhatólag Róth Simon nagyválasztéku cipóraktárát “•’Spat ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb beváaáfiási Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke, legnagyobb czipéraktára. MifiClÉülkfiiJlfeik az és téli idényre megrendelt valódi finom sehevraux és box bőrből WSSa készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők , Reiter és Róth Szatmár, Árpád-n. 13. Telefon 183. J' ........ BÚTOR RAKTARA ------­HÁ M-JÁNOS-UTCÁN. — A SZÍNHÁZZAL SZEMBE. SZATMÁR.

Next

/
Thumbnails
Contents