Szamos, 1908. december (40. évfolyam, 97-116. szám)
1908-12-06 / 98. szám
XL ivfeijaro. ízatmár, 1908, émmlier H 6 (vasárnap) 98. síin. FÍGCETLEI POUTIH11 MP1LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Előfizetési d i j: Helyben: egy évre 12 K. félévre 6 K. 7* évre 3 K. I hóra I K. Vidéken i • n 16 „ « ^ ^ r » n 2 Egy szám ára 4 fillér. SZERKESZTŐSÉG és K. I A I) Ó H I V A T A L : (Ukóczi-utcza 9. sz. Tetefon: V07. Kináei«i*m6 dii»K Sxatmtran, > l»p HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjulényosabb árban fcftzöMetrak NyilttAr sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A mi politikánk. Időszaki mükedvelősködés helyett ezután szakszerűen kell naponta az országos közélet eseményeivel foglalkoznunk. Nem igen akadt még újság, ame* lyik nem azzal indult volna világgá, hogy nem pártokat fog szolgálni, hanem a tárgyilagos igazságot és régóta nem igen akad már olvasó, aki ezt el is higyje. Mi azonban a vállalkozás reménytelenségén nem csüggedve, megkíséreljük ezt elhitetni olvasóinkkal. Hátha elhiszik! Jókainak valamelyik regényében van egy öreg zsidó zsibárus, aki két köteten át hangoztatja, hogy a becsületesség a legjobb üzlet. Ez a vén zsidó ezt harminc évvel ezelőtt mondotta a „kőszívű ember fiai“-ban és már akkor mondott vele valamit. De mióta az ember fiai lettek egyre kőszivüeb- t>ek, azóta folyton nő ennek az igazságnak az értéke. A becsületből, de pláne a közéleti becsületből olyan kevés a kínálat, hogy az értéke egyre emelkedő irányzatot mutat. Manapság például egész Magyarország középosztályának a szivébe egy olyan férfiú neve van mélyen bezárva, aki igaz, hogy becsületesség okából bukott meg, de egyben olyan politikai magaslatra emelkedett, ahová fel sem nézhetnek azok, akikre nem lehet rálogni, hogy túlzott közéleti becsület emelte őket mostani szerepükre. De minden példa nélkül is egészen általánosan érzett dolog, hogy a pártos elfogultságnak, a pártérdekek hajhászatának delelő ponton van az uralma, de veszendőben van a hitele. És ha igy áll maga a gyakorlati politika, akkor annál inkább állanak igy ennek a politikának az Íródeákjai. Minden áldott reggel azt olvasni, hogy a kormány és a többség helyesen jár el, épp olyan üres és unalmas időtöltés, mint mindennap olvasni az oktalan és erőszakos kifakadásokat a kormányzat ellen. És lehetetlen huzamos időn át azt a furcsa véletlent elhitetni, hogy a többség tagjai mindent magasz- talósra-, az ellenzék tagjai meg mindent elítélésre méltónak találnak. Az a jó közönség, amelylyel ezt meg lehetett csinálni, kiveszőiéiben van. A bácsi, aki esküdött a lapjára, a mammut sorsára került. Kiölte a civilizáció. A választás napján ma is pártérdek szerint szavaz mindenki és fog talán szavazni az unokánk unokája is. De mikor nem választunk, hanem a a magunk sorsán gondolkodunk, amely az ország sorsának útját követi: akkor keressük az elfogulatlanságot, az előítélet nélkül való bírálat megnyugtató igazságait. Az újság becsülete legjobb üzlet az újságnak. Mondhatni erre, hogy szép, szép, de az újságnak is van érdeke, amely télre hívhatja a bátorság és pártatlanság harcmezejéről. Hát nem jó üzletember, aki ilyet mond. Nem lehet jobb barátja az újságnak az olvasóinál. Az a hatalmas tábor, amely az igazság ritka csemegéjéért hálás a lapjának: az verhetetlen szövetséges és nincs az az összeköttetés, amely ennek az erejével féléimé. Az olvasó közönséghez pedig nem vezethet más ut csak a becsület és a pártatlanság útja. Rá lehet erőszakolni a pártérdek jelszavának hozott áldozatként egy újságot a közönség egy töredékére ; meglehet széditeni üres szólamokkal a közönségnek egy másik kis részét, de ezek maguk is és az egész nagy olvasó közönség is szive szerint ahoz a politikához húz, amely nem szócső viszhang- talan szavát szólaltatja meg. Bent ülni egy politikai felfogás életfogytiglani zárdájában és annak a szűk rostélyán nézni a világot, annak a szűk nyílásán át kiáltani bele a közvélemény zúgásába: az nem újsághoz méltó feladat és nem kifizetődő dolog, akármilyen bőséges legyen is a rabélelmezés. Egy szabad vélemény függetlenül kialakuló birálata: az várhat érdeklődést és számíthat olvasókra. Higyjék el nekünk azt, hogy számítunk olvasókra és óhajtjuk az érdeklődést. És akkor elhitték azt is, hogy pártatlanok és komolyak akarunk lenni. Igaz, hogy a jelen idők folyása az elfogulatlanságnak az ellenzékiség színét adja. Nem lehet, a legiobb akarattal sem, sehogy sem lehet helyeselni a t. Íny és a többség útjait. Ha a legközelebbi jövőben egyetlen egy ellenzéki képviselőt sem fognak választani ebben az országban, akkor is igaz lesz, hogy nincs ennek az iránytalan iránynak egyetlen egy embere sem széles e hazában, kivéve a képviselőit és a korteseit. Nem lehet olyan ember, aki politikai hitvallásának megvalósitá- sát láthatná ebben a rendszerben; sohasem volt, sohasem lehetett olyan ige, amely ilyen testté válhatott. Nem is beszélve a közjogi el- lenzékeBkedés kijátszott, megcsalt vágyairól, a politikai gondolkodás alapvető kérdéseiben nem tud az ország szivéhez férkőzni a mai uralom sivár irányzata. A 48-as eszmék nemcsak félig itatták át a nemzet nagytömegeit. Azok az eszmék a haladás és radikálizmus szövétnekei voltak és a nemzet szomorúan látja kialvó fényük utolsó árnyaiból, hogy ezeket az eszméket saját diadaluk felemésztette; belőlük legalább is azt, ami szabad és radikális elem bennük foglaltatott. A földbirtokos osztályt sem nyerte meg ez a politika. Ézzel a kemeretadó osztálylyal sem bírták elhitetni, hogy más osztályok rovására boldogítani akarják. Hagyómányszerü becsülete sem fogadná ezt el, még ha igaz volna is. De eljátszották végleg ennek az osztálynak a rokonszenvét azért is, mert az a jóindulatú pártfogás, amelyben a többség részesíti a felekezeti politika előcsatárjait, nem fér össze ami birtokos osztályunk öröklött felfogásával. Önérzetét erős próbára teszi a Bécs-felé törtető engedékenység és a közélet vezetésében lábra kapott irreálitás. A kisipar nyögi az adóreform áldásait és minden átkát a politikai elhagyatottságnak. A kereskedők helyett beszélnünk sem kell. Azok megmondták a magukét hangosan és állandóan. Ha mindezekhez vesszük a súlyos külpolitikai bonyodalmakat, amelyekben a kormány ártatlan, mert meg sem kérdezték, hogy mit szól mindezekhez, mert beláthatlan válságok úgy zúdultak reánk, hogy a kormányunk talán tudni sem tudott róluk : akkor nagyjában és általánosságban nem lehet az elragadtatás hangján szólam a mai uralom aranzsuezi napjairól. így vélekedik erről mindenki, a függetlenségi párt Ugron-Nagy Emil-félé töredékén és a néppárton kívül. Az aztán csak a helyzet magaslata lesz, ha éppen azok az irányzatok, akiknek képére és hasonlatosságára a mai rendszer átalakult, ha ezek a reakciós függetlenségiek és szélső néppártiak előrelálhatólag Róth Simon nagyválasztéku cipóraktárát “•’Spat ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb beváaáfiási Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke, legnagyobb czipéraktára. MifiClÉülkfiiJlfeik az és téli idényre megrendelt valódi finom sehevraux és box bőrből WSSa készült legújabb divatu fekete és barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők , Reiter és Róth Szatmár, Árpád-n. 13. Telefon 183. J' ........ BÚTOR RAKTARA ------HÁ M-JÁNOS-UTCÁN. — A SZÍNHÁZZAL SZEMBE. SZATMÁR.
