Szamos, 1908. november (40. évfolyam, 88-96. szám)

1908-11-26 / 95. szám

2-ik Oídai S ZA MOS (1908. nov. 26 ) 95. szám. miniszter f. évi december 2-ára tűzte ki. A városi tanács ezen bejárásra » maga részéről Bertha Kálmán gazd. tanácsost és Léber Antal főerdészi küldötte ki. Tanitótestületi közgyűlés. A szatmárvármegyei állami tanító- tea'iüet a jövő hó 7-éu városunkban tartja évi rendes közgyűlését, mely neíj megtartására a városi tanács a közgyűlési termét kérelem folytán átengedte. Építkezés. A városi tanács Szeifried Antalnak a szatmári Tükörhegyeu uj lakóház építésre az engedélyt megadta. Kazinczy-utca 15. sz. alatti üzletem­ben a magyar irodalom régi és leg­újabb jeles Íróinak müvei olcsó díj mellett kölcsön vehetők. Cseplák Bálint. A „Szamos“ mint napilap. Mint olvasóink tudják lapunk a legközelebbi jövőben már mint napi lap- lesz hivatott arra. hogy a közönséget, annak kulturális, keres­kedelemi és ipari érdekeit védje és kisérje. Az ezzel járó előmunkálatok már serényen folynak és uagy rész­ben befejezést is nyertek. Miután a közönség a vállalkozá­sunkat élénk rokonszenvvel fogadta, óriási érdeklődéssel kiséri, módot kerestünk arra, hogy bármilyen anyagi áldozattal is, olvasóinkat a legkime- ritőbb, legjobb és legmegbízhatóbb hi:c forrásunkból értesíthessük a napi aktualitásokról, politikai, társadalmi és közgazdasági újdonságokról. Hire- ink közvetítésére, igénybe vettük a legmodernebb berendezéseket, úgy hogy lapunkkal egyidejűleg megje­lenő fővárosi újságokat is megelőz hatjuk. Első számunkban egy szenzációs eredeti amerikai regény közlését is megkezdjük, mely regény felette ér­dekes meseszövésével és izgalmas je­leneteivel a közönség- érdeklődését le fogja kötni. Kérjük tehát, hogy az előfizetési aláírásaikat akár posta, akár telefon utján a legrövid idő alatt beküldeni szíveskedjenek. Tudósítók kerestetnek! Lapunk szerkesztősége Szincr- váraljáról, Nagysomkutról, Csen- gerbő!, Eslsőbányáról díjazás mel­lett tudósítót keres. Felhívás. A harmadik kerü­let választó polgársága a következő felhívást bocsátotta ki: Polgártársak ! Ellenpártunk szervező bizott­sága felhívásában „idegen elem­nek“ nevezi el a mi jelöltünket. Azt, aki Szatmáron a Deák­téren született, itt járt iskolába és csak annyiban lett idegen, hogy egyetemi éveit a külföl­dön töltötte olyan munkával, amelynek érett gyümölcseit a közélet sok terén már eddig is élvezi városunk polgársága. ■foggal bízunk benne, hogyha tért nyitunk a képességeinek és tettvágyának, első lesz azok között, akik a várost a jólét ut­ján előre viszik és nemcsak hasznára, de díszére is válnak. Nem idegen kerületbe jött az miközénk, akit magunk szólí­tottunk lel a közjóra irányuló igyekezettel és egészen szabad elhatározásunkból, nem kérve tanácsot semmiféle vezetőség­től, amely kénye-kedve szerint akarja előírni szabad választók­nak azt, hogy kire szavazzanak és amely most is érdemes párt­embert akart mellőzni ér de illet­lenért ! A mi jelöltünknek csak az a hibája az ellenfelével szemben, hogy a mi jelöltünk teljesen független ember, akinek nin­csenek főnökei, hogy parancsuk­ra cselekedjék és ez nem vá­lasztási szózatnak üres, hang­zatos szava, hanem szinvalóság, amit a köztünk élő jelöltünkről mindenki igen jól tud. Csak az ne szavazzon rá, aki nem független embert akar a város közgyűlésébe bevinni. Mi tudjuk, hogy győzni fo­gunk a nevével: Éljen d/r. Tanódy Endre ! A Ifi. kerület választó polgárai. Szinház. Heti műsor: 26- án, csütört.: Szentbernáti ba­rátok. Először. Páratlan. 27- ón, pénteken: Czigánybáró. Zóna. Páros. 28- án, szombaton: Komédiások. Először. Páratlan. 29- én, vasárnap d. u.: Felesket nótárius. 30- án, vasárnap este: Komédiá­sok. Páros. Szombaton este a „Bohémszerelmet“ ismételték. Vasárnap délután a „Falurossza“, este Rákosi Jenő népdrámája „Mag­dolna“ került színre. Rákosi nópdrá- mának nevezi, de ha egy ismeretle­nebb ueyü író irta volna, maga Rákosi sütötte volna rá a rémdráma bélyegét. Akármennyire irodalmi ni vóju is a hangja, a nyelve, akár­mennyire jellegzetes is egyes alakok rajza, még sem vagyunk képesek zászlót hajtani egy ilyen darab előtt, amelynek hat felvonásán keresztül tőr, gyilok, méreg, akasztófa, bűn, pocsolya, aljasság kergetik egymást. Minden felvonásban elhull egy né­hány ember. Expozícióul az első fel­vonásban mindjárt a legjobbat veszít­jük el, Peterdit. Nélküle most már csak abban bízik az ember, hogy a gyengébbeket is mihamarabb legyil­kolják. De fájdalom, Fodor Oszkárt csak a hatodik felvonásban éri utói sorsa. Érczkövi pedig kibújik az igazságszolgáltatás keze alól s élve menekül a darabból, ügy emlékszem, nem is marad életben senki más, csak ö meg a súgó. Igazán szinte lehetetlen komolyan írni a darabról. Mert az egymásra következő rémes jelenetek legfeljebb borzadályt kel­tenek a gyengébbekben, legtöbben azonban elmosolyogják magukat, Kendi Boriska sók erőt és fáradsá­got pazarolt a címszerep megjálszá- sára. Tapsokban nem is fukarkodott a lelkes vasárnapi közönség. Hétfőn a „Heídelbergi diáké let“-ot játszották. Váradi Jolánnak volt szép sikere Katica szerepében Ked­ves volt és közvetlen. Peterdtuek mér ismert dr. Jüttnar alakításában gyönyörködtünk. Csak nem kellene mindig oly feltűnően kifordulnia a közönséghez, mert ennek könnyen az lehet a következése, hogy magá­ból a darabból talál kifordulni. Ne nekünk tessék beszélni, hanem a partnereinek, ő velük forduljon szem­be, mintegy ügyet sem vetve a nézőkre, A régi iskolának kifelé játszó modorosságát, hisszük, Peter- dinek nem volna nehéz levetkőzni. Fodor Oszkár is megfelelő ala kitást nyújtott. Kedden a „Szobaleányt“ melegi­HÍRROVAT. Bossin József | Szatmár város társadalmának gyásza van. Egyik régi és közbecs ülésben álló puritán jellemű polgára, Bossin József gyógyszerész pár napi súlyos betegség után, életének 73-ik évében 25-óre virradóra meghalt. Tüdőgyui».- dás ölte meg a különben egészséges és erőteljes férfiút Városunkban a hatvanas évek elején vásárol ta pieg a Belica-féle gyógyszertárat, amelyet azóta nagy szaktudás és páratlan lel­kiismeretességgel vezetett. Ezelőtt negyvenhárom évvel nősült, feleségül vevén Nusszer Malildot ; házasságá­ból összesen hat gyermek született. Evek hosszú sora óta a városi tör­vényhatóságnak állandóan tagja volt s mint ilyen kivette a maga részét* közügyekből. Tagja volt továbbá, a Kereskedelmi Bank igazgatóságának. A társadalom minden munkájában élénk részt vett, páratlan jószívűsége; előzékeny bánásmódja, lekötelező nyájassága mindnyájunk beosiiléjéfc vivta ki. Halála az egész városba^ odajutott, hogy különböző mellék- fog alkozás után kellett néznie. Ilye­nek : a pumpolás, a hozómra va ó táplálkozás, ravaszul kieszelt fekvő­helyeken való álmatlan kínlódás és más efélé. Ez a pálya kicsit meg­térte az energiáját, már aunnál in­kább, mert köztudomású dolog, hogy ha az ész. és- szív alatt egy üres gyo­mor tátong,-az úgynevezett nemesebb részek könnyen belesülyednek a fen­tebb említett mélységbe. Innocent lassan eljutott a iegszomorubb stá­ciókhoz, azokhoz a pillanatokhoz, mikor önmaga is kételkedett tehetsé­gében. Egy ilyen alkalommal, mikor egj- szerzödóstelen színésznek magya­rázta önmagát, észrevette, hogy min­den pohár szesz után könnyebben mozog a nyelve és mindig jobban hisz abban, amit mond, ez pedig a mai világban nagy élvezet és elég ritka dolog. A színész jobban bírta az italt és elintő nem akart lelkesedni, de hajnal felé már ő is tökéletesen meg volt térítve. Ezentúl Innocent, ha didergett a lelke és az -üres gyomra megostro­molta a hitét; rendesen az olcsó má­morhoz folyamodott, aminek, szépí­tés nélkül mondva, alkoholizmus ne­vet adtak a hozzáértők, a végered­ménye pedig az lett, hogy egy nyir­kos novemberi hajnalon a cirkáló közigazgatás úgy találta Innocentet arcra borulva, csöndesen és minden­nel kibékülve. Úgy nézett ki a har matos aszfalton, mint ,egy belesimuló re ief, a tehetség érvényesülés elmé­letének egy ványadt kis karikatúrája. Magától értetődik, hogy Innocent közvetlenül a mennyországba ju'ott Ezen nem szabad megbotránkozui, mert nagy tévedés azt hinni, hogy ide csak olyanok kerülhetnek, akik kegyes alapítványok hátrahagyásával múltak ki, vagy akiket á földi ható­ságok a legjobb erkölcsi bizonyít­vánnyal bocsátottak el. Sőt ellenke­zőleg. Vannak itt olyanok is, akiket egyben-másban elmarasztalt az igaz­ságszolgáltatás és akik életükben sok szór vétettek a fényes és szigorú emberi morál ellen. Szegény Innocent is, mikor annak a bizonyos novem­beri hajnalnak a nehéz mámorából a mennyországban ébredt fel, egészen természetesnek találta a dolgot, nyu­godtan letelepedett egy pufók kis bárányfelhőre és mint csendes szem­lélő nézegetett le a régi tartózkodási helyére. Mint afóle poétalólek, medi­táló természetű volt és elnézegette a mi kis kiizködéseinket, ami onnan felülről néha egészen mulatságosnak tűnhetik fel. Sok évtizeden át meg­lehetős közönnyel vett tudomásul mindent, mig egyszerre csak azon vette magát, hogy odalent az iroda­lom berkei az ö nevétől visszhang­zanak. Hihetetlen dolog történt. Az em­bertársai odalent, hogy-hogynem, megcsömörlöttek a jól fésült és gon­dosan manikűrözött költészettől, va­lami igazira, szépre szomjaztak és a lázas keresésben megbomlottak az ő néhai tehetségében. Niucs is annál szebb dolog, mint mikor sz emberek tömegesen beismerik, hogy valakivel szemben tévedtek. A társadalom minden rétegében akciók indultak meg, a melyeket beragyogott a meg­bánás és kibékülés könnyes poézise. A rendőrség irattára nyomán a költő nyughelyét is sikerült felfedezni, a melyet sietve megkoszorúzták. Iro­dalmi társaságok matinéin csak róla szólt az ének ; méltatták minden fel­használható alkalommal, folyóiratok- baú, önkópzö körökben, külön érte­kezésekben és női divatlapok irodal­mi mellékleteiben. Ügynökök járták be az országot; rószletfiietési ivekkel a kezükben és a meghatottságtól fátyolos hangon mondták el annak a több kötetből álló műnek a rövid ismertetését, mely imádott költőnk müveit és életrajzát lessz hivatva, havi három koronás részletekben közkincscsé tenni. Szegény Imnocent divatba jött. Megállapodott kritikusok újonnan áthurozták a lírájukat és igyekeztek az ö merész, büszke hangján dalolni. Az ország első szellemi forma, mely külön szakosztályokban van hivatva ápolni a tudományok és mű­vészetek ágait, szintén csatlakozott a mozgalomhoz és rá ütötte a költő tetemére a halhatatlanságot jelző hi­vatalos bélyegzőt, az „Uj irány m,egr teremtöje“ melléknevei. Mindezt a megértés, végtelenül sze­líd mosolyával nézte Imnocent a pufók kis felhőről és azon a helyén a hol valamikor a szivét viselte* nem érzett semmi keserűségét, csak mosolygott csudálatos türelemmel, mint illik azokhoz a kik abból a felülmulhatatlannl magas szempont­ból nézik ami kis hangya bolyunkat és ettől kezdve fokozott figyelemmel kisérte a törtónendöket. Egy napon, mikor a szolgálattevő arkangyal, aki ismerte az ö nehéz földi küzdelmeit, éppen mellette ál­lott, Imnócentnek nézelődés közben elkomorult az arca és rosszalólag csóválta meg a fejét. Mikor az ar­kangyal ennek a szokatlan mozdulat­nak az okát kérdezte, Imnocent szót-, lanul mutatott egy pontra. Az ark­angyal egy ideig figyelmesen össze­húzott szemmel nézett a megjelölt, helyre, aztán az őszinte szemrehá* nyás hangján szólalt meg: — No ez már csakugyan tapintat; I lanság. ... „ Odalent a szoborbizottság kékes havanna füstbe burkolózva, rettene­tesen jóllakva a pezsgőtől és a meg­hatottság csillogó kőnyeivel szemé­ben ünnepelte a szegény óh enh&lt poétát. Sirolin Emeli ax'étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadtat. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza dien számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindedkor m Borát“ eredeti axomagoUíst. F. Hsfmann-L* (Uehe A Ce. Basel (Svty) a sM ;ss Yi inrrnrr TThrrnn

Next

/
Thumbnails
Contents