Szamos, 1908. november (40. évfolyam, 88-96. szám)

1908-11-22 / 94. szám

S-ik oldai. (1908. nov. 22. 94. szám. SZAMOS kezdve pedig ismét vissza lehet térni a heú két térzenére, miután akkor már az idő is kedvező s a színház sem vallja kárát, mert addig az operett repertoár be lesz gya­korolva. A jelenlegi helyzet bizonytalansá­gának mindenesetre mielőbb vége szakad s akkor elválik, bogy a hon­véd zenekar, a város dédelgetett intézménye beváltja-e a hozzá fűzött reményeket ? Vagy ha csakugyan elhelyezik: a városnak kell kezébe venni az ügyet, hogy a szinigazga tóval karöltve egy tisztességes városi polgári zenekart állitson fel. Kazinczy utca 16. sz. alatti üzletem­ben .a magyar irodalom régi és leg­újabb jeles Íróinak müvei olcsó dij mellett kölcsön vehetők. Cseplák Bálint. A tanácsból. Jóváhagyott határozatok. A belügyminiszter jóváhagy a a város 1906. évi zárószámadását, to­vábbá helybenhagyta a városi tiszt­viselők szabadságidejéről s a beteg­ség. vagy szellemi fogyatkozás miatt beálló munkaképtelenség esetén kő vétendő eljárásról alkotott szabály­rendeleteket. A tanács ez utóbbiakat kihirdette s 1909. január 1-én való életbeléptetésükről intézkedett. Közegészségi statisztika. Dr. Jéger Kálmán tiszti főorvos beterjesztette november első feléről szokásos kimutatását a heveny fér magának, hűvösen mérlegelte azokat az esélyeket, miket a házasság te remthet életében. Nem rebegte az igent, hanem üzleti nyugalommal mondotta ki. Látta, érezte, hogy az érdekes külsejű, talentumos színész mélyen vonzódik hozzá. Ez a vou- zaiom ingatta meg azt sz elhatáro zást. hogy mindaddig nem megy férjhez mig a színpadtól végleg meg nem válik. És most huszonnégy órával a döntő szó után valami ideges érzés lepte meg. Szemrehányásokkal illete magát, hogy elhamarkodta a dolgot. Mintha azóta a vőlegény, a színész, a nagy deklamátor szavában több hamis hangot fedezett volna fel, mint aze­lőtt. Körülbelül két év óta ismerte s c*ak annyit tudott konstatálni, hogy nem hatott idegeire kellemetlenül. Csak ma este először. A színész, az imádó, a vőlegény az énekesnő múltja iránt nyugtalankodott. Eset­lenül sértő módon. Nem tudta elhinni, hogy ez a múlt tiszta, szeplőtlen. Már a kérdést. Nem tudta megta­lálni a helyes formát. Hebegett, ba- kalászott. Ilyetéuképp:-— Alapjában véve a férfiúnak semmi köze sincs a nő múltjához. Bu legkevésbbé merészlom feltéte­lezni. De mégis, ha ön, drága szép angyalom valamit közölni óhajtana velem. Bármit. Mondom, nem mintha kételkedném, de valami nyugtalanság lobog ereimben. — Ah! hangzott élénken az éne­kesnő ajkáról. tőzö betegségekről. A kimutatás sző rint november 1 -tói 15-ig 1 vörheny, 2 kanyaró és 1 difteritisz megbete­gedés fordult elő. Ingatlan vétel. A városi tanács elhatározta, hogy a Krasznai István féle botszegi lau- kát a vízvezetéki kútfúrások céljára megveszi s miután a tulajdonos aján­latát csak november végéig tartja fenn, azontúl pedig már csak 2000 koronával drágábban hajlandó ingat­lanát eladni, a tanács a 10,000 korona vételárat kiutalt a tiszti ügyésznek, egyszersmind megbízta, hogy a szer­ződést kösse meg s azt szabályszerű tárgyalás végett terjessze be. A polgári iskola ügye. Az ismételten kórt polgári fiú is­kola fölállítását a kultuszminiszter fedezet hiányában elhalasztotta. A városi tanács azonban ebbe nem nyugodott bele s újból fölirt a mi­niszterhez, hogy alkalmas költségve­tési fedezetről gondoskodjék s leg­később 1910. szeptember 1-ón nyissa meg az uj iskolát. Egyúttal felkérte Kelemen Samu dr. orsz. képviselőt, hogy az ügy érdekében illetékes helyen tegyen lépéseket. Kiküldetések. A vármegyei szókhelykórdósben szerkesztett memorandumot átadó küldöttségbe a tanács Vajay Károly dr. polgármestert és Ferencz Ágoston tanácsjegyzőt küldte ki. Az északke­leti szövetkezetek szövetségének no vember 25-ikón tartandó intéző bi­zottsági gyűlésére B»rtha Kálmán tanácsnokot bízta meg a város kép viseletével. — Igen- drágám s ez alapjában érthető Ez az emberi gyöngeség, úgy vélem, miuden férfivel közös. Van-e férfiú a világon, ki ne óhaj­taná tudni, hogy azt az ajkat, mely neki mennyet ígér, érintettet« mái férfi ajka ? — Hát ezt kívánná megtudni? Édes Istenem, miért nem fordult teljes bizalommal már előbb hoz­zám ? — Nem sérti kívánságom ? — Legkevésbbé, mondotta az óue- kesnő, csak nem sziveseu teljesítem. — Tegye meg, tegye meg, ri- mánkodott a színész, bármit fogok hallani, az mitsem változtat az én érzésemen. Csak az ösmeretlentöl félek, csak a homálytól. Az énekesnő úgy tett, mintha gon­dolkoznék. Csataterve készen volt. Nem minden művészi kedvtelés nél­kül fogott hozzá, ölébe tette kezét, lehajtotta a fejét, mi a tragikusabb jelenéseknél sohasem téveszti el a hatást. Mélyet sóhajtott. — Édes barátom, mondotta, ön nem tudja, mit kíván. Ön ezzel a kívánságával kockára tette ami há­zasságunkat, melyet megvallom, ma­gam is sokkal jobban óhajtottam, mint a mennyire mutattam. De le gyen, ön kívánja, én engedelmeske dem. Tehát tudja meg. Az én homlokom nem a Diana homloka. Volt egy kalandom. El kell monda­nom, lehet, hogy máskor nem lenne hozzá e;óg erkölcsi bátorságom. • A Verbóczy-utca meghosszab­bítása. A Bercsényi és Kiuizsi utcá­kat a Verböczy-utca folytatásában összekötő névtelen u caköz rendezet­lensége régi sérelmét képezi a kör­nyékbe! városi polgárságnak. Végre ezen köznek legalább részleges ren­dezése elodázhatatlanná vált. E he­lyen Széli Imre vállalkozó emeletes bérház építésére kórt engedélyt. A tanács azonban a szabályozási vonal­tól eltérést nem enged, minélfogva a forgalom épségben tartása érdekében az utca ellenkező oldala is rendezendő. Az ügy tehát ilyen irányú előkészí­tés végett a rendező-bizottsághoz került. Színház. Heti műsor: 1908. nov. 23-án, hétfőn: Heidel­bergi diákélet. Zóna. Páros. 24- én, kedden: Szobaleány, má­sodszor. Páratlan. 25- ón, szerdán: Sulamíth. Páros. 26- án, esütört.: Szentbernáti ba­rátok. Először. Páratlan. 27- én, pénteken: Czigánybáró. Zóna. Páros. 28- án, szombaton: Komédiátok. Először. Páratlan. 29- én, vasárnap d. u.: Peleskei nótárius. 30- án, vasárnap este: Komédiá sok. Páros. „Annuska“. (Csütörtök). Ennek a szentimentális darabnak címszerepét Váradi Jolán adta, kinek fényes tehetsége bár inkább a reálisabb — Hallgatom, mondotta a színész tompa haügon, kissé bárgyú tekin­tettel. — Az ón kalandom, folytatta az énekesnő, az élet legszomorubb feje­zeteiből való. Olyan férfi ejtett meg, ki méltatlan volt arra, hogy szeres sók. Könnyelmű, bűnös ember volt sikkasztó. Én mégis úgy szerettem, mint soha senkit sem előtte, sem utána. A színész idegesen mozgott % ka- rosszékbeu — Örült szenvedélylyel, halálos vágyakozással. Vakon dobtam maga­mat karjaiba. Mámorba merült lelkem nem gondolt semmire, legkevésbbé arra, hogy az a pénz, amelyen ki­tart, szeszélyeimet kielégíti, bűnös utón szerzett. Pedig tudtam. Oh, Alfréd — igy hívták — nem titkolt, előttem semmit. Nem éppen bizalom ból, de cinizmusból mondott el min­dent. Hogy és mennyit lopott . . . minő aggodalmakat szenvedett . . . hogy menekült. — Borzasztó, kiáltotta a színész önkónytelenül. — Meghiszem, tehát még a foly­tatás ? — A folytatás . . . — Igen ... a folytatás. Az akkor kezdődött, mikor a pénz elfogyott. — Mi történt azután ? — Nekem kellett szerezni. — Énekelt? — Arra nem is gondoltam. Alfréd rákényszeritett, hogy udvaroltassak magamnak. Ö maga szerzett egy irányú darabokbau érvényesül, fel-fel" csillant. Partnere Sípos gonddal dől" gozta ki szerepét. Rónai, mint János barát jóizü, sokoldalú humorát ér­vényesítette. Herczeg Vilmos, ki­nek a. darabban a legegészségesebb szerep jutott, jó alakítást matatott be. Fodor a falusi gavallér szerepét helyesen fogta fel. Peterdyről is a legjobbat mondhatjuk. Somiár kis szerepét sem tudta. Hajnal Ilonka is igyekezett. „Milliárdos kisasszony“. (Péntek). Nem annyira maga a Milliárdos kisasszony — ez a bohó operette, mint inkább a zóna telt házat hozott össze A nehány nap óta nem látott tábla: „minden ülőhely elfogyott* előkerült. A közönség jól mulatott, Tibor Lóri pajzánkodásain, Rónai és Somogyi igazán sikerült rituális ala­kításain. Bállá Mariska „panama“ coupléja még a legvónebb rouót sem hagyták hidegen. Boda Boklukovits szerepét igyekezettel játszotta. Si­pos talpraesett huszárhadnagy volt. Erczkövi és Szécsy Emma szintén közreműködtek a darab sikerén. L. HÍRROVAT. Dal a nagy női kalapról. Ki még sohse látott, bámult, Valami nagyot Nézze meg csak a legújabb Női kalapot, Terjedelme — óriási Szélessége — nagy, S hossza a szélességével Egyaránt halad. herceget . . . egy öreg herceget, ki­től undorodtam s a kinek kedvese, fizetett kedvese lettem. — Borzasztó, mondotta a színész, fejéhez kapva. Az énekesnő felkelt, lecsüggesztette a fejét 8 érctelenné tompított hangon folyta'ta : — Ön kívánta, hogy mindent el­mondjak. Elmondtam. Nos, el tud ezek után is venni feleségül ? — El, mondotta a színész s aj­kába harapott. — Igazán ? — Igazán. — Az énekesnő megfordult és csön­getett, azután a legszárazabb üzleti hangon jelentette ki: — Édes barátom, ez szép. ez he­roikus, de lássa, ón nem vagyok heroina, tehát . . . — Tehát? — Tehát sohasem tudnék olyan ember felesége lenni, ki képes ilyen nőt elvenni. Pá, édesem. — Mi volt ez ? — Az utolsó jelenet. Isten önnel ! Megyek a színházba. Egy riváli­som énekel. Olyan hamisan, hogy sietek gyönyörködni benne. Zöldi Márton.- 11 .... ■ ■ ' . —. .. —1 .........- a kőbányai -...- - ■ sz árított hizósertéstrágyával, mert a terméstöbblet a trágya árát már az első évben feltétlenül busás kamattal behozza, az igy megszerzett tapasztalat pedig állandó jövedelmet biztosít Mindezt bizonyíthatjuk számtalan előkelő gazda kiváló szakvéleményével. Kérjen e czélból BUDAPEST-KŐBÁNYAI TRÁGYASZÁRITÓGYÁR mielőbb részletes ismertetést, szakvéleményeket és ajánlatot, melyekkel szívesen szolgát« Bosányl, Schletrumpf ét Tárta.

Next

/
Thumbnails
Contents