Szamos, 1908. október (40. évfolyam, 79-87. szám)
1908-10-22 / 85. szám
2-lk oldal. SZAMOS (1908. okt. 22) 85. saim. panama-kontingenshez miért kévéséi jük a magyar közélet fejlettségi állapotát, — azt megmondta Apponyi Jászberényben. Mindezidáig a szabadon és és európai módra gondolkodó elemeknek nehéz bizonyítást kellett lefolytatniok, mikor azt állították, hogy a koalíciós politika nemzetisziuii köntösében a reakciós farkas ugrott be a haza közepébe és a jövő politikai társasjátéknak jelszava: „Benn a farkas künn a bárány.“ Ezt mindig tagadták a mai uralom boldog birtokosai és rosszidulatu feltevésnek mondották a reakció és klerikálizn.us vádját. A jászberényi nagy nap óta ezt nem tagadhatják. A kongruának a kath. papokra való kiterjesztése, a népjogok kiterjesztésének a kath. pa pok ízlése szerint való megszorítása, a szabad tanításnak és szabad kutatásnak „á la Wahrmund“ való meg- rendszabályúzása és mindéhez nagyfokú mérséklet a függetlenségi törekvések érvényesítésében, — ez az a, sajnos, nem délibábszerü látomány, amely a jászberényi rónák őszi kődéből kikelt a magyar politika jelenleg legilletékesebb emberének „varázsszónoklata“ nyomán. Ez a látomány a magyar politika közeli jövőjének a képe. És ehez a civilizációhoz sokallom én a Latkóczyzmus mai terjedelmét. Mert mondom, meg lehet békélni azzal, hogy a kultúra, a nagy tőkék és nagy politikák egetvivó hadjáratában itt ott feltünedezzen egy por- tyázó tábori kalandor, aki nagy zsákmányokat igyekszik megdésmálni, mielőtt azokat a hadikincs állományába beleltároznák. Anglia életében csak epizód volt a Ohamberlain-féle bur-töltéuy-háboru és Franciaország jobban áll az ő nagy, igazi panamája után, mint ahogy mi valaha is állami fehér szirma, ifjú szivünkbe Írva; e nagy porzók . . . (pirulva húz magához egy virágos lombot.) Gimnázista: Tó partján a nefelejts megirigyelné szeme kékségét; szebb rózsa még nem nyílott ajkánál és selymes haja ójsötót. Szebb szirom e kezecskénél és karcsúbb porzó termeténél vaj’ hol terem ? Ha merném vallomásomat . . . (megfogja Liliké kezét) ha tudnám, hogy maga viszont szeret . . . (megcsókolja Lili kezét.) Liliké: (boldogan mosolyog) A félelem s a szerelem, e két testvér ját szik velem. Gimnázista : Feleletét, édes Liliké, csókdossa rá egy bimbócskára; úgy adja át nekem, szirom kezével csendesen, Liliké: (letép egy bimbót s átadja) Bimbófakadás, játszi boldogság, — a könyvekben ezt igy tanítják, — rabbá teszi a sziveket. Ábrándok szőnek tiszta álmot és az ifjúságot foglyul ejtik vele . . . (A gimnázista megfogja Liliké mindkét kezét s felváltva csókolja.) Gimnázista: Édes emléke, záloga első csókjaink tanúja marad, bimbószerelmünk gardedamja e hajnalstilü pad. A 2-ik pad kárörvendve néz át az 1-ső padra. * Férfi: Örök kétségben telnek napjai, a golgothát hordozva szivében; lemondását megmásithatlanul fölirta rég jövője könyvébe. (Leülnek a régi padra.) Jóságával kiérdemelte bár, hosszú évek jutalmát venni fél: boldogságunk gyönyörtadóbb leszen első szerelmünk minden üdvinéi. Gimnázista és kisleány elmennek. fogunk a mi kis talmi pauamácská- inkkal. Ők bírják, nekik jól áll. De nálunk nagyon szomorú ez és nagyon csúnya. A magyar nemzet halotthalványan fekszik a müvelet- lenség, a jogmegszoritás, az iparüldö- dés, a reakciós agráruralom emésztő karjai között; Apponyi ellátja az utolsó kenet kegyszereivel, Latkóozyék pedig ezalatt a zsebében turkálnak. Az ilyen korokra szokta azt mondani Clio, hogy „Pfuit.“ Kazinczy utca 16. sz. alatti üzletemben a magyar irodalom régi és legújabb jeles íróinak müvei olcsó dij mellett kölcsön vehetők. Cseplák Bálint. HÍRROVAT. A mi szüretünk. Szatmárhegy, okt. 20. Vasárnapi számunkban még a természet lassú hervadásáról és haldoklásáról zengedeztünk és huszonnégy óra múlva egész bátran mehetünk a temetésre, illetőleg előhúzhatjuk a téli prémes kabátot és a meleg cipőt, már t. i. a kinek van. Az Überzieher poétákat alaposan megtréfálta a szeszélyes időjárás; amennyiben ezt a ruhadarabot elbliccelte. Kályhánkban vígan ropog még a véletlenül tavalyról felvágott tűzifa és barátságos meleg kering a szobában. És künt: sürü pelyhekben hull a bó, vastag párnát képezve a még itt-ott zöld és sárga lombokon. A hivatalos jelzés azt mondja, hogy szüret van. Tartós és száraz időjárás várható. Köszönjük szépen Tartósnak ugylátszik elég tartós, de szárazról Asszony : Másodvirágzás, múló nap sugár. . . Férfi: Rózsákkal hintett virágos utón, a déli napnak fénye ragyog még. Ősz hervadása, levél hullása, messze jövőnek visszhangja csak. Asszony : Régmúlt szerelem boldogsága sötét, mint az enyészet szárnya s elérni többé soha nem lehet, kergetjük, mint felleg a felleget. Férfi: Aggodalmát elűzni gyönge még, behunyt szemmel álmodja életét, s mit a jelen örömmel nyújtana, kételkedő leikével fogja fel. Asszony : A szerelem késő ébredése olyan, mint a beteg szív verése! Férfi: Kék ködön túl, a messzeségben, sajkánk röpül fodrozó habokon: gyönyörre vár, szerelemre kész . . . Asszony kezét nyújtja a férfinak ; kart karba öltve távoznak. * Alkonyodik. Polgárlány sétálva jön ; utána néhány lépésnyire kövér miniszteri titkár. Titkár utoléri és egy pillanatig mellette haladva mosolyogva arcába néz. Polgárleány szintén mosolyog, de elfordítja fejét. Titkár átmegy a másik oldalra, ismét a leányra mosolyog, mire az ugyancsak mosolyogva visszafordítja fejét. így mennek el a két pad között s pár perc múlva az ut végén újból feltünnok. Titkár: (polgárleány mellett haladva) Édes kicsike ! (magához öleli, polgárlány duzzogva elutasítja.) Titkár: Édes kicsike, itt a régi pad, bóbiskoló virágos lomb alatt, mosolyogva hi . . . (megcsípi a leány arcát s diszkréten övezi át, arra felé vonja.) legfeljebb talán itt a jó meleg szobában beszélhetünk. Vastag hó lepel borítja a szölc- gerezdeket, melyek közül csak itt ott kandikál ki egy-egy didergő zuzma- rás veres bakarszem. Csendes kihalt az egész Szatmár- hegy, embert alig látni valahol. Máskor a környék fiatalsága csak úgy özönlött kosár és egyéb edényeivel szőlős dombjaink közé szedőnek és ma drága pénzért sem lehet egy szál embert fogni. Hát még taposót ! Még téli csizmában sem igen vállalkozik erre a szerepre. Behúzódva a szobában reményvesztetten nézünk olykor-olykor ki az ablakon, hogy talán csak megkönyörül rajtunk az Ég és rámosolyog szüretelő népére, meggyőzvén arról, hogy ez nem volt egyéb egy rósz tréfánál. De mindhiába az este is elérkezik a lég még hűvösebb lesz, a hó lepel nem mozdul. Egész bátran karácsouyi gondolatok keringhetnek agyunkban, ha ugyan egyáltalán abban a hangulat ban vagyunk, hogy ilyen jámbor dolgokkal foglalkozzunk. Mély csend az egész tájon, a muzsika s a fülhasogató klárinét is hallgat, eltűntek a cigányok. A hideg az ő legnagyobb ellenségük. Szegények nem yoltak erre elkészülve, vasárnap még nyári toilletben jöttek Róztelekröl meg Madarászról. Csak az öreg Sosoly, a vén edzett torkú és repedt hangú (rubadur pengeti lantját egyik sírva vigadó magyarnál: „Ityolat, hej patyolat! Szőlő van a hó alatt.“ Liky. Polgárlány : Az ismeretlenség mindig vonz. Titkár: (a pádhoz vonja) Ah, szőke haj ! Ah, kék szemek ! Gyémántként mosolygnak felém. Fekete haj, fekete szem . . . Ah, nézzük, édes kis baba, magához mikép illanóm ? (Magához öleli.) És e szegfűk, piros szegfűk, hogy elhervadtak kebelén . . . Ah, nézzük, édes kis baba, magához mi kép illeném ? (a leány keblére tűzött szegfűhöz hajolva megcsókolta arcát). Polgárleány: (ügyetlenül, izgatottan) Bíborra vált a láthatár, fészkén hallgat a kis madár; rejtelmével az est közéig . . . Titkár: (félre: a kezdet jó, a vége jó . . . Hangosan :) Szimpátiáját, kicsikém, megnyerni igyekszem ón; szerelméért szerelmemet . . . Polgárlány: A szivéért a szivemet. Titkár: Tehát holnap, édes kicsikém ! (A lombok mögött lassan eltűnnek.) * Egyetemi hallgatóim : Az összpontosítás törvényénél fogva . .. (szenvedélyesen megcsókolják egymást és sétálnak az utón.) Egyetemi hallgató : Ha álmaimban egykor elmerengtem, célt keresve a messzeségben, mosolygott felém a tudás és a nö, társul szegődni e két erő a ködös utón. A hit világát s egyéb babonát, a kicsinyek e gyönge támaszát, elvetettem, hegy tisztult értelemmel az igazságot hirdessem. Egyetemi hallgatónő: Szürke élet és szürke emberek közt tövises-rózsás útra leltem; sok volt rajt’ a csügge- dés, kétely s megszaggatta a tüske Felhívás! — Tisztelettel tudatjuk, hogy lapunk küldését azok részére, kik a dijakkal hátralékban vannak, a jövő számtól kezdődőley beszüntetjük ! Eljegyzések: Reiter Lajos eljegyezte Keszner Arankát Máramarosszigetről. Pincz Má.tyás a szatmári kath. főgimn. tanára eljegyezte Dóka Bertalan földbirtokos leányát Mariskát, Fehérgyarmatról. Ifj. Luby Géza, Luby Géza orsz. képviselő fia eljegyezte Fábián Sárit, Har- mos Gáborié szül. Balás Irén leányát. * Tanítónő-választás. — Újkígyós község (Békés vm.) Mazurek Irma tanítónőt okt. 18 án rendes tanítónőül választotta. * A Széchenyi-társulat ünnepe. A f. hó 25-én megtartandó nagygyűlés előre láthatólag impozáns lefolyású lesz. Széli Kálmán, Justh Gyula és Rákosi Jenő Ígérték meg eljöveteleiket. A vendégek reggel 9 órakor érkeznek. A nagygyűlés d. e. 11 órakor kezdődik a Pannónia dísztermében. Délután 2 órakor bankett, melyen egy teríték ára 5 korona. (Aláírási ivek Márkus és Lendeknól, valamint Lövy Miksánál vannak) Ugyanaznap délután Heves Béla igazgató társulata a városi színházban bemutatja 3 órai kezdettel a Koldus Diák operettet. Este 7 órai kezdettel színre kerül Szent István ajándéka drámai költemény, ezt követi az Elnémult harangok színjáték. A délutáni előadás helyárai rendesek ; az estinél a páholyok 2 koronával, támlelkem. Ám a távolban egy parányi fény hivott, csalogatott és mentem én! Az éjszakában és zivatarban remegve vártam a megvirradást; — kincset kerestem én is, mint annyi más. Egyetemi hallgató: Ki részese ambíciómnak s csüggedetlen együtt halad velem, arra, ahol könny dicsőség és sokat ígérő babér nem terem ; kinek gondolata, pillantása, lelkemnek mása, szerelme lázas buja valóság . . . szemében igézet, éppen mint néked, — az az lesz az enyém! Egyetemi hallgatónő: Férfi, aki egyenlő társam s a tudhatás, — ez volt a vágyam! (Megcsókolják egymást ) A régi padra leülnek. Erősen sötétedik ; a lombok rezegnek és virág kezd hullani a padra egyre sűrűbben. Egyetemi hallgató : Betöltötte immár életem : sz eszme és az érzelem. Egyetemi hailgatónö : Szeretni téged, egyedül csak téged! Meghitten, szerelmesen egymáshoz simulnak. A virágok már-már betakarják őket, a lombok néha erősen rezegnek . . . * 1- ső pad (maliciózusan) E bájos est valóban szebb, mint * kifestett képzelet. Fátyolszárnyon bontakozik már az álom, jő az éj . . . 2- ik pad bosszúsan hallgat; a föléje hajló lombokról virág hull gyéren. Mindét pad lombjai között halk, elhaló csókok hallatszanak. Teljesen besötétedik . . . Dr. Ilyésfalvy Lajosné Rácz Vilma. MIT IGYUNK? Igyunk mohai I V I forrás, ha gyomor*, bél- ós légcsöhuruttól szabadulni akaruik. r————-7----—------------- Igyunk mohai Á riXTTTSLi I forrást* ha a vesal,ait gyógyítani akarjuk. á ■arunk mohai JAlTXM Xhio I foaást, ha itvágyhiinf emésztési zavarok állanak be. legbiztosabb óvószer. Igyunk mohai forrást, ha májbajoktól és sárgaságtól szabadulni akarunk. A mohai Ágnes-forrás, mint természetes szénsavdús ásványvíz, föltétlenül tiszta kellemes és olcsó savanyúvíz; dús szénsavtartalmánál fogva nemcsak biztos óvszer fertőző elemek ellen, hanem a benne foglalt gyógysóknál fogva kitűnő szere a legkülönfélébb gyomor-, légcső- és húgyszervi betegségeknek. 26 év éta bebizonyosodott, hogy még ragályos betegségektől is, mint typhus, cholera, megkimél- tettek azok, a kik közönséges ivóvíz helyett a baktériummentes mohai Ágnes-vizzel éltek. Legjelesebb orvosi szaktekintélyek által ajánlva. Számos elismerő nyilatkozat a forrás ismertető üzletében olvasható. Háztartások számára másfélliteresnél valamivel nagyobb üvegekben minden kétes értékű mesterségesen sénsavval telitett víznél, sőt a . , szódavíznél is olcsóbb; hogy az Ágnes-forráe vizét a legszegényebb ember is könnyen megszerezhesse, nagyobb vidéki városokban lerakatok szereztettek, KöuVölt DOTVÍZ . ugyanott a forrás leírásának ismertető füzete ingyen kapható. A forráskezetőség. — Kapható minden füszerüzletben és elsőrangú vendéglőben.
