Szamos, 1908. október (40. évfolyam, 79-87. szám)

1908-10-15 / 83. szám

2-ik oldal. SZÁMOS (1968. okt. 15. 83. szám. a közgyűlés ne kérje a bányai úti aluljárót és a* Attila-utcai átjáró megszüntetése folytán szükségessé váló létesítményeket, hanem egye­nesen jelentse ki a közgyűlés, hogy csakis úgy járul hozzá a pálya­udvar kibővítési terveihez, ha a keresk. kormány a város jelzett kívánságait teljesiti. A közgyűlés az indítványt elfogadta. Az ág. ev. egyház segélyezését a közgyűlés a hívek névjegyzékének bemutatásá­tól s az egyház jövedelmi forrá­sának beterjesztésétől tette függővé. A vadászati jog bérbeadására ha­táridőül okt. 26-át tűzte ki s a kikiáltási árat 2800 koronában ál­lapította meg. A Széchenyi-társulat nagygyűlése rendezéséhez megki- vántató anyagi támogatást a köz­gyűlés megszavazta s felhatalmazta a városi tanácsot a szükséges kia­dások utalására. Azonfelül a főis­pán buzdítása folytán elhatározta a közgyűlés, hogy az okt. 25-iki ünnepélyeneken testületileg részt vesz. Egyéb ügyek. A napirend többi tárgyaival a közgyűlés gyorsan végzett. A ha­tóságok átiratait tudomásul vette. A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének mozgalmát fölka­rolta s a boritaladó eltörlése tár­gyában önálló fölterjesztést tesz a kormányhoz. Végül Losonczy Ká­roly pénztártisztnek és Südy Ká­roly számtisztnek 3—3 heti sza­badságidőt engedélyezett. És összeomlott alatta, mintha föld­rengés rázta volna meg. Szétszaladt alOia az ezerhold s Kendeszeghy Pál uram egy szép napon megfogta a sétapálcáját és azon módm, ami épp rajta volt, kisétált a tulajdon kasté­lyából, meg a birtokáról. Mindenét ellicitálták. Azután egy darabig lavírozott; a barátai bedugták a megyéhez valami állásba. Ebből is meg lehetett volna szerényen és tisztességesen élni. De, kérlek alásan, hol tanulta volna meg ezt az életmódot Kendeszeghy ? Eleinte csak kibioelt a kaszinóban, mert hiszen ez volt az ő temploma, hanem a legközelebbi elsején, amikor a zsebében volt a fizetése, újra meg­szállta a démon és — játszott. Min­denét elvesztette. Majd adósságot csinált. Kifogyott a hitele. Akkor aztán egészen elkeseredett és ivott. Még pedig pálinkát, mert az olcsóbb. Részegen nagy botrányokat csapott, így azután kicseppent a hivatalából is és egy szép napon egyszer csak itt találtam ezen a küszöbön, topron- gyosan, mint egy utolsó, útonálló csavargót és éhesen, akár a farkast. Mivel én szégyeltem magamat he­lyette, hát adtam neki tisztességes ruhát, adtam neki pénzt: „Itt van, Kendeszeghy ur, kezdjen más életet !u De hasztalanul. Egy hétig nem láttuk s egy hót múlva újra csak ott gubbasztott toprongyosan, kiéhezve és pálinkaszaguan a küszöbön. A tulajdona volt ezerholdas birtokán, a volt kasznár-lakja előtt . . . Hát ezért adok neki ebédet. A kasznár kiverte a pipáját és csufondárosan, vagy talán inkább kisszerűin nevetett: — No, pajtás, tudod-e most már, hogy szól az a magyar recept ? Zsoldos László. Mozaik. (A jók és okosak.) (Bff.) A „Szamos“ két legutóbbi számában a választói jogról szóltak a vezércikkek, amelyeknek Dyomán számtalan oldalról az az ellenvetés jutott a cikkek szerzőjéhez : 1. „Hát lehet-e az, hogy a gazda­ságilag, társadalmilag, müveltségileg silány egyén annyi súllyal bírjon az államháztartásban, mint egy másik, aki minden irányban felette áll ? 2. A közügyek intézéséhez sok ta­pasztalat, nagy ismeretek, nagy szel­lemi és erkölcsi képességek kellenek. Szabad-a az ország ügyeit, a közéleti hatalmat és vezetést azoknak a ke­zébe átjátszani, akiknek csak szám­beli többségük van, de nincsenek sem tapasztalataik, sem ismereteik, sem szellemi és erkölcsi képességeik ?“ A választói jogról szóló cikkek szerzője nem is gondolt ezekre az uraságoktól levetett ellenvetésekre, amelyeket mindannyiszor kivasalnak, ahányszor egy országban jogkiterjesz­tést kívánnak. A szerző megbízásából én válaszo­lok a két ellenvetésre, először a má­sodikra : A tömegek azért vannak a művelt­ség és vagyoni rang alsó fokán, mert nem volt szavazati joguk és igy a közéletet nem irányíthatták úgy, hogy mindenkinek ideje és módja legyen az egyéniségét gondozni, Aki tehát ezen a címen elveszi a nép közjogait, az állandósítja az emberiség 95 szá­zalékának szolgaságát és hitványsá­gát, amiket mű-könyekkel sirat és sajnál, hogy miattuk nőm emelheti maga mellé a vagyontalan és műve­letlen elemeket. Egyébként köztudomású, hegy a mostani választók (sőt még a válasz­tottak is) mennyire értenek a közéleti problémákhoz; kétségtelen, hogy az ismereteik az alapelemeken alul ma­radnak, amikor is aztán közömbös az, hogy a politikai intelligencia fagy­pontja alatt hány fokot mutat vala­kinek a hőmérője. Aki pedig félti az állam életét attól, hogy a jók és okosak kezéből a hatalom ki fog esni, annak való­sággal sok mindent nem szabad tud­nia, de főként tettetnie kell magát, mintha nem tudná, hogy a közélet szerepvivöit nem a legjobb tudásuk és érzésük vezetik. Mintha nem tudná, hogy Apponyi nagyon jól tudja, mit jelent az az ország nemzedékére, ha az oktatást állampénzen a felekeze­tekkel csináltatják, hogy ugyan­csak ő Jancső Benedek nemzeti tudorral törvénytervezetet dolgozta­tott ki a szabadtanitás megrendsza- bályozásáról; mintha hinné, hogy Kossuthot és Szterónyit a kereske­delmi politika eszményei hevítik, Holló Lajos pedig az önálló jegy­bank pajzsán kíván kiterülni, szóval készpénznek venné ezt a rengeteg kosonnóriát és bátorságot, amivel itt sok millió ember érdekét kijátszák. Miután pedig ezt az ellenérvet fő­ként olyan komoly és okos emberek­től hallotta a szerző, akik a mai ura­lomról Ugyanúgy vélekednek, mint ő — a szerző azt üzeni, hogy nem hiszi, hogy ezúttal komolyan beszélnének az urak. A boritaladó kérdése. Helyi vonatkozásaiban is, egyike a legfontosabb kérdéseknek a borital­adó törlése, a vármegyénkben foly­tonosan szaporodó szőlőfelujitások s általában a szőlővel beültetett terü­letek nagyságának terjedése folytán. De országos fontosságú is, mivel a magas boritaladó gátolja leginkább a borfogyasztás emelkedését, holott nem csupán nemzetgazdasági, de köz­egészségi és közerkölcsi szenpodtból is kívánatos, hogy a boradó törlésé­vel hozzáférhetővé tehessük a nép széles rétegei számára a jó, egész­séges olcsó italt : a bort. Parancsolólag követelik ezt a nem­zeti érdekek s az a szempont, hogy azt a rombolást, melyet a pálinka népünk széles rétegeiben évtizedeken át tett, a jövőben hárítsuk el. S dacára ezen érdekeknek a mai napig nem voltunk képesek elérni azt, hogy a boradó eltöröltessék, vagy legalább is leszállittassék s ma ott állunk, hogy a bor ára majdnem alacsonyabb mint az adója. Ez gátolja a bor nagyobb mértékű fogyasztását, ami a közérdek szem­pontjából pedig nagy fontosságú. A bortermés emelkedése, viszont az árak leszállítása folytán ma érkezett el tehát leginkább az ideje annak, hogy a már régóta sürgetett bor­italadó eltörlését újból és egész erőnkkel követeljük, mert csak igy fogjuk tudni folyton növekedő bor termésünket hamar és biztosan el­helyezni. A borárak néhol már 10—12 koro­nára sülyedtek, mig ezzel szemben az állami boritaladó egyes helyeken a 14 koronát is meghaladja. Követeljük tehát ennek teljes el­törlését, álljunk mint egy ember talpra, a termelő és fogyasztó kö­zönség és jogos követelményünk tel­jesedni fog. A boritaladó törlése ügyében a nagy tiltakozó gyűlés f. hó 21-én lesz megtartva Budapesten a Tatter­sall nagy csarnokában. Hogy azonban ami vármegyénk is inpozáns módon foglalhasson e kér­désben állást, az ezen ügyben a köz­pontból kijelölt, szatmármegyei szü- kebbkörü bizottság ez utón is felkéri az érdekelteket, hogy egy nagy ér­tekezlet megtartására f. hó 18 án vasárnap d. e. 10 órára Szatmárhe- gyen a kapitányi hivatal előtti piac téren minél számosabban megjelenni szíveskedjenek, hogy impozáns mó­don adhassunk kifejezést, Szatmár- város és a vármegye állásfoglalásáról a boritaladó ügyében. Az értekezlet után a Szatmárhe- gyen Horváth Bertalan szőlőjében, a földművelésügyi miniszter által rendezendő minta szüret testületi megtekintése is programmba van véve. A vármegye különböző részén ugyanez napon még 6—8 ugyanily irányú gyűlés lesz tartva. Yálasz egy gimnáziumi tanulónak. A két diáknak ügyével kapcsolato­san, kik a fegyelmi szabályokat sú­lyosan megsértették kelt ön egy hír­lapi támadással szemben tanárainak védelmére. Nem találja ezt fiatal barátunk egy kissé komikusnak ? Az ön sorait, me­lyek feltétlenül tanáraival szemben érzett tiszteletről és a fegyelmi sza­bályok [ismeretéről és egyéb helyes felfogásról tanúskodnak, eltekintve a formai hibáktól, már azért sem kö­zölhetjük le, miután védelemre az ön tanárai nem szorultak, sőt bizo­nyára kikérnék ezt maguknak. Midőn egy előkelő tantestület a két diák ballépését elbírálta, bizonyára nagy körültekintéssel járt el és min­den körülményt mérlegelt. Hogy egyik helyi lap a modern szellemre hivatkozva védelmére kelt a diákoknak, sőt olyan forma hirt is terjesztett, hogy azok az intézetből eltávolíttattak, ennek oka bizonyára az, hogy nem volt ezen dolog rész­leteiről kellően informálva, mely a diákok fegyelem sértését sulyosbbi- totta és a megtörtént eljárást igazsá­gosnak és humánusnak minősítette. Mi különben az egész ügyet b0ly- telenek találjuk a nyilvánosság piaoára tálalni, akkor midőn erre nincs sem­mi ok, hiszen a két diák kik külön­ben igen jó tanulók, még most is az intézet falai között tanulnak tovább, a tanári kar pedig igazán méltányo­san viselkedett velük szemben. A megjelent cikk nem hogy javítana a helyzeten, de határozottan félre- magyarázásra ad alkalmat. Kazinczy utca 16. sz. alatti üzletem­ben a magyar irodalom régi és leg­újabb jeles íróinak müvei olcsó dij mellett kölcsön vehetők. Cseplák Bálint. Csak egy virágszálat! Hogy csak egy virágszálat adjunk a halottak koszorújából a halál je­gyeseinek éiete visszaváltására, ezzel a jelszóval nagyszabású akció indul vármegyénkben és városunkban. Var- megyénk alispánja nemes szivétől indíttatva, maga vette kezébe a belügyminiszter által engedélyezett könyöradománygyüjtést. A vármegye összes főszolgabíróit fölhívta közre­működésre. És ennek a buzgóságnak köszönhető, hogy még a legkisebb falucskában is megindul az egyesület gyüjtötarsolyába a gyűjtés. A tarso­lyok Ízléses kivitelűek, oldalukon ez­zel a fölirattal: „Adakozzunk a tü­dőbetegeknek !“ Van egy nyílásuk az adomány befogadására. E hó 24-én indult meg a gyűjtés s célja mintegy száz szegónysorsu folyamodó tüdőbe­teget azonnal szanatóriumba helyezni, ezenfelül uj intézményeket, főleg dis- pansereket létesíteni a tüdőbetegek­nek. Minden egyes ridikülben meg­számlált összeget az egyesület hiva­talos lapja külön nyugtáz. Örömmel írjuk, hogy az emberszeretet nemes versenyében a mi vármegyénk és városunk előljár s nemeslelkü hölgyek a temetői gyűjtést is kezükbe vették. Városunkban a gyűjtés Uray Qté- záné úrasszony rendezi, ki igazan nemes szívre valló buzgósággal fára­dozik azon, hogy városunk áldozat­kész közönsége minél tekintélyesebb összeget juttasson a szegénysorsu tü­dőbetegek megmentésére. HÍRROVAT. Champagne. Champagne bordeauxi orvos neve rövid pár nap alatt ismertté lett az egész világon. Kutatásait, mely a vérbaj gyó­gyítására irányult, siker koronázta, legalább erről ad hirt nemcsak a fővárosi, de a világsajtó is. Nagyobb, messze kiható felfe­dezéseknél már bizonyos kétely vesz erőt rajtunk, mert rövid időn belül megérkezik a cáfolat, vagy elhallgatnak vele, ami végeredmé­nyében egyértelmű az előbbivel. Ha Champagnera vonatkozó hírek igazak, úgy az emberiségnek olyan szolgálatott tett, mely megérdemli, hogy e név a hallhatatlanok sorába felvétessék. Az emberiségnek óriási százaléka szinte reménytelenül hurcolja véré­ben ezen gyilkos kór bacillusait, melyet a higany és a jód gyógy­szerek csak romboló utóhatással képesek állítólag kigyógyitani. A repülőgép problémája nem izgatja az emberiséget úgy, mint ez a név, melynek kutató elméje Tisztelettel tudatjuk a n. é. gazdaközönséggel, hogy a m. kir. államv. gépgyára vezérügy­nökségének képviseletét és bizományi raktárát Szatmár és vidéke részére megkaptuk. Ennélfogva üzletünkben a gyár elismert összes kiváló gyártmányai beszerezhetők. Az őszi idény alkal­mából már is állandó nagy raktárt tartunk vetőg'épekben. rostákban és ekékben.-----------, Raktárhelyiség: Eötvös-utca, (régi Korona-épület). —-r Sz ives támogatást kérnek Melchner Testvérek vaskereskedők SZATMÁR,«(Deák-tér).

Next

/
Thumbnails
Contents