Szamos, 1908. október (40. évfolyam, 79-87. szám)
1908-10-08 / 81. szám
XL évfolyam 9 Ü,‘JW * Szatmér, 1906. október hó 8 (csütörtök) rr:fc M»X ö OLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS OAZDASÄGI GAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgési #?re 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczi-utcza s. sz. Telefon: f07. Mindennemű dijak Siatm&rcc, a lap kiadóhivatala lan dielen dók HIRDETÉSEK: Készpémfizetéa mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A választói jog1 madártávlatból. Irta: Dr. Tanódy Endre. A magyar politkát legjobb a bécsi lapokból tanulmányozni, mint a napsugarat a prizmában. Szépen el lehet ott különíteni, hogy abban, ami a politikai szemhatáron ragyog, milyen színei játszanak az udvarnak és milyen kétszinei a magyar kormánynak; ezen a két tényezőn úgy sem volt másnak soha politikai komoly szerepe és belátható időn belül nem is lesz. A magyar sajtóban mindezt feltalálni nem lehet, azaz, hogy még ennyit is hiába keres az ember. Ez a nemzeti hatalom egy untig elcsépelt kétszólamu darabocskát fuj. — Az egyik szólam mindig azt harsogja, hogy a nemzeti uralom boldogítja az országot és aki ennek ellenzéke az hazaáruló, darabont, hazátlan bitang! az ellenzék ellenben a többséget és kormányt gazemberezi. Hazai sajtónk dicséretére legyen mondva, hogy mindkét irányzatnak nagyon sok igaza van, de ebből az unalomig visszatérő két motívumból még sem lehet megmagyarázni országos dolgok lordulását. Ez a két motivum csak olyan, mint a nehézkedés és súrlódás törvénye a természettudományi kísérleteknél. Számolni kell velük, de kizárólag velük nem lehet minden problémát megoldani. Ki tudná azt például megmagyarázni, hogy miért bukkan fel négyhetenként elkerülhetetlen bizonyossággal a katonai létszámemelés, melyet átokkal ajkán emleget a magyar közélet minden tényezője, a kormánytól fölfelé a legelső agitátorig? Miért kell ezt az átkos kérdést a kormánynak, vagy hozzá közelálló köröknek egyre felidézni, hogy a nemzet a költővel legyen kénytelen szólani, mondván, hogy „Valami megmozdul, amit eltemettem.“ Ellenben ugyanerre vonatkozóan e legutóbbi hetek bécsi tónusából megállapítható a következő gondolatmenet: A koronának és az osztrák kormányzatnak teljesen közömbös volt mindig és az is marad, hogy lesz-e Magyarországon választói jog kiterjesztés, vagy sem és ha lesz, milyen méitékben fogja végeredményében a társadalom rétegeit erősíteni, vagy gyöngíteni. Ahogy a kínai tartományok ki vannak osztva a mandarinoknak, akik tartoznak bizonyos adót beszolgáltatni, egyébként azonban tehetnek, amit akarnak a maguk tartományával, — úgy szolgáltatja ki a korona Magyarország belpolitikáját a mindenkori kormánynak, a többségnek, amely ezt a kormányt támogatja és végsorban annak a társadalmi osztálynak, amelyből az a többség előkerül. Mária Terézia és főként II. József erélyes és jótékony uralkodásait leszámítva, a korona és Ausztria becsületesen megtartják 350 év óta az alkut, amely igy szól: „Magyarország összes közgazdasági és összes belügyei a magyar uraké, a magyar többségé, a magyar kormányé; viszont ez a kormány, ez a többség, ez az uralkodó osztaiy cserébe szavazza a magyar állam önállóságát, nemzetközi és külpolitikai egyéniségét, haderejét és szuverenitását.“ A magyar többség azonban azzal lepte meg a koronát a nemzeti ellenállás idején, hogy Tisza megbuktatása céljából annyira beletüzelte magát az erős és hazafias jelszavakba, hogy végül teljesen megbokrosodott. Mágnások, nagybirtokosok, magas hivatalnokok, sőt még a pénz urai is, mind szügybe vágott fejjel végeztek idomtalan bakkugrásokat a szólamok megtüzesedett taplójától, amely a fülüket égette. Az udvar elképedt, hogy jó, hűséges vén csatalovak, amelyeknek minden őse századokon át békésen szolgálta az osztrák hatalmat, amelyeknek „egy pár voks“ meg sem kottyant, megugrottak egy olyan ártatlan csiklandozástól, amilyen például az, hogy valakit őfelsége nem vészén észre az udvari bálon. Szóval a megbokrosodott magyar hatalmasságokkal szemben tanácstalanul állottak a bécsi istállómesterek, mig végre akadt egy kis „Stallbursch,* (azt hiszem, helyeselni fogják az elnevezést, ha a nevét megtudják) aki megoldotta a kérdést. Kristóffy József rájött, — azaz tudta a maga és a pártja múltjából, — hogy az uralmon levő magyar uralkodó elemeknek elég megmutatni a vörös posztót, amelyre a magyar nép millióinak jogai és követelései vannak irva, elég egy távoli visszhangja annak a morajnak, amely a magyar föld mélye alatt terjed, ahol a „rászedett, a megcsalt milliók“ láncaikat rázzák. Ez az istállógyerek ihletszerü véletlenséggel tapintott rá az uralkodó többség pszikologiájának a nyitjára és igy lett a mondva csinált választói jog reform az a súlytöbblet, amely a közéleti egyensúlyt visszaállította. A koalíció feladta megszavazni a katonai követeléseket, hogy kormányt kapjon és ne kelljen neki szélesebb választói jogot csinálni, mint aminőt Kristóffy összehevenyészett. Ez a kérdés „kikapcsolás“-nak neveztetett és egy évvel ezelőtt még áldozat számba ment, amit érdemes volt meghozni a nemzet részéről, hogy a darabontoktól megszabaduljon. Ez a kikapcsolás ma „vivmány;“ ha valaki azzal gyanúsítja a kormányt, hogy létszámot fog emelni, akkor azt felelik, hogy aljas rágalom, hát nem ,vivtuk-e ki, hogy a katonai kérdések ki lesznek kapcsolva ?“ És ez még sem rágalom ; a „Neue Freie Presserben már az van, hogy remélhetőleg eloszlathatok lesznek azok a nehézségek, amelyek útját állják annak, hogy a magyar kormány a most összeülő delegációban felemelje a katonai létszámot.*) így aztán ismételten csak azt kell kérdeznünk, hogy miként történhetik ez ? Feltehető-e, hogy férfiak, akik politikai létjogosultságukat abból meritik, hogy minden katonai követelést visszautasítottak és mindenkit megbuktattak, aki annak tudatában, hogy a korona „golyó és akasztófáig“ is elmegy, a megalkuvás terére lépett, hogy ezek a férfiak most előállanak és meguktól megindítják a katonai kérdések mérges áradatát, vagy legalább is hajlandók beszélni a kikapcsolt dolgokról ? Nos, hát ez a jelenség egy hajszálnyit sem vesztett a választó joggal való szoros összeköttetéséből. Ma is a választó jog a réme ezeknek az uraknak, akiket a korona mindenre rá képes venni ezzel a vesszővel, amely pedig egyelőre a sarokban áll. Képzeljék el és feleljenek szivre tett kézzel, mi történne akkor, ha őfelsége kijelentené, hogy nem egyezik bele a paktumban irt választó jognak pluralitásos megcsonkításába ? Micsoda szövetséget kapnának azok, akiknek ez a mostani játék a rovására megy, őfelségében, a magyar királyban ? És mire nem hajlandók a mai uralom emberei, hogy ez be ne következzék ? Ezt csak akkor tudjuk egész jelentőségében megérteni, ha megállapítjuk egy esetleges valódi jogkiterjesztés lényegét és esélyeit. Ezt kísérlem meg legközelebb kimutatni. *) Az idézett helyen ugyan olyasféle kifejezés áll, hogy „a katonai kérdések egész complex urnát,“ de ez alatt nyilván nem a magyar vezényszó, bane» a létszámemelés értendő, mert különben a diadal mámora erőt vett volna már a kormányon és lapjain. Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett — Siatitór és vidéke legaag/obb ezip5raktápa. Figyelmeztetés! az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók ! 4
