Szamos, 1908. október (40. évfolyam, 79-87. szám)
1908-10-01 / 79. szám
Előfizetési ár: Égési ívre 8 kor, — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 bor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG ée KIADÓHIVATAL: Rékéozi-utcza 8. sz. Telefon: 1C7. Mindennemű dijait Sxatm&ron, a lap kiadóhivataléban íi/ctesaoj HIRDETÉSEK: KésipéniEzetée mellett a legjutányosabb árban közöltét»« Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ez igények megfelelő kielégítési ismét pénzbe, még pedig nem ke vés pénzbe kerül. Röviden: még ha hajlandó is a város közönség! a Kossuth-kert megcsonkitásábi belenyugodni, — hisz a később időkben ez úgy is valószínűleg elkerülhetetlen lesz — az átjárt felépítése e módozat szerint ölj anyagi eszközöket igényel, amilyené két a rendelkezésre álló íedeze keretébe beilleszteni nem lehet. Ily körülmények között a vasul a kibővítési tervek szerint úgy ki vánja elintézni a kérdést, hogy a* átjárót a jármüves forgalom elől elzárja, a gyalog-forgalom számár« lépcsős átjárót építtet és az Attila- utca végét egy, a pályatest mellett haladó, újonnan kinyitandí úttal — épp a jármüves forgalom érdekében — a bányai úti átjáróhoz kapcsolja. Az átjárónak a lármiives forgalom elől való elzárása ellen, igen illetékes helyről tiltakozó szó hangzott el, abból az indokból, hogj) ez átjáró megszűnése folytán állítólag veszélyeztetve lenne az At- tila-utca és környékének forgalmi jelentősége. Az ellenzés érthető és méltányolandó; azonban annak indokolása kivül esik az eljövendő valódi következmények súlypontján. Az Attila-utca forgalmi jelentőségét és mai fellendülését ugyanis elsősorban annak a rajta osztat- anul átmenő forgalomnak köszöni, méh -forgalom megnehezitése az a másik okpár, amely a város közönsége részéről ezt a megoldást már eleve is elfogadhatatlannak minősíti. Az átjárónak ezek szerint ki kellene kanyarodni az Attila-utcá- ból. Ez történhetnék vagy délre, vagy északra. Dél felől magántelkeket kellene kisajátítani, amire — ha pénz van — van mód is; nincs azonban mód arra, — legalább rövid határidős — hogy egyúttal a vasút külső oldalán a szükséges temető-területeket is meg lehessen szerezni. Ezek szerint az átjáró egyedül elfogadható megoldása alig lehet más ma és a jövőben is, mint hogy az — akár mint alól, akár mint feiüijáró -- bekanyarodik a Kossuth kertbe és érintetlenül hagyván a pályaházhoz vezető uí mai alakja: .0, ezt es a vasutat, vagy mint felülvezető’ viadukt, avagy pedig alól, mint alagút keresztezi. Ezen átjáró felépítése azonban — úgy odavetve — cirka 300,000 koronába kerül az esetben is, ha az tisztán csak praktikus célokat szolgál s azonfelül áldozatul követel a Kossuth-kert előrészéből mintegy 3000 négyzetméter területet. Nem szabad azonban a kérdéses helyen az átjárót tisztán praktikus építménynek tekinteni, hanem azzal szemben — mert hisz a város diszkertién vezetne keresztül —■ esztétikai követelményeket is kell támasztani; úgy de üzemszabályellenes, — igv mondj« a vasút — hogy az átjáró ma . alakjában, vagyis pályaszintben J mai helyén továbbra is megma radhasson. A közúti forgalom ér- ’ deke tagadhatatlanul azt kívánná hogy ha az átjáró pályaszintber meg nem maradhat, akkor a köz- ’ ut vagy a pályaszint felett, vágj : pedig az alatt nyerjen átvezetést, 1 szóval: vagy felül, vagy pedig alól- járót kell építtetni. Úgy az egyik mint a másik megoldásnak — a kettő különben lényegében egy — súlyos akadályai vannak. Ugyanis : Akár az eséssel, akár az emelkedéssel a mai úttestben maradni úgyszólván lehetetlen, mert: akár a pályaszint felett megfelelő magasságban, akár az alatt megfelelő mélységben szeli is át a közút a vasutat, az előálló nivókülönbséget egy, az Atíila-utcába benyúló, körülbelül 200 méter hosszú kaptató, vagy ereszkedővei kell kiegyenlíteni. Ahány magántelek sorakozik ebbe a hosszba, ugyanannyi kártalanítási perok. Ezenkívül az átjáróba lejtővel, vagy emelkedővel kellene bekapcsolni a pályaházhoz kiágazó utat is és át kellene építtetni a kis vasút szomszédos szakaszát. A magánérdekek súlyos bekomplikálódása és a tetemes épitésikőltség tehát az a kettős nagy ok, amely a vasút részéről, viszont az Attila-utcának formájából való kivetkőztetése, valamint a pályaház és a város között hullámzó szeYasuti átjárók, (Két közlemény.) (K,P.) A pályaudvar kibővítés tervei szept. hó 22-én egy vegye: bizottsági tárgyalás alkalmával nyil vánosságra kerültek. A terveknél bizonyára az a része érdekű a vá ros közönségét legközvetlenebbül amely módozatokat keres arra hogy a jövőben a vasúti és közút lorgalom egymást lehetőleg nenr zavarva legyenek lebonyolíthatók A vasutat a kibővítés körzetéber három közúti átjáró metszi. Égj északon az udvarii utón, a másik középen az Attila-utca végén, t harmadik pedig délen a bányai utón, az adóhivataltól nem messze, Az udvarii úti átjárót a vasút ál szándékozik építtetni úgy, hogy az a jövőben a vaspálya alatt vezet keresztül. E ponton tehát a vasúti és közúti forgalom egymástól függetlenné válnak; mivel pedig ez az ideális állapot, a tervezés e részéről nincs tovább mit beszélni. A másik két átjáróval nem lehet ly rövidesen végezni. I. Az Attíla-utcai átjáró. A tetemesen emelkedett von at- orgalom miatt kénytelen a vasút ;zt az átjárót a pályaudvar terü- etébe mintegy bevonni annyiban, logy ott a fősinpár mellett még igy második, úgynevezett tolató vágányt is építtet, amely a hid elé majdnem a bányai útig fog únyulni. Ily körülmények között lőtt, — mi pedig : Szűcs Sándor és éi segédkeztünk. „Jaj Istenem! Hogy fog ez végződ ni ?* mondja Jékeinó. „Tudja, titkár ur, már előre félek t sok kosártól. Mert mind jönne szívesen a mama is belenyugszik, — aztán * legtöbben meggondolják a dolgot ét azon melegében lemondanak, a megmaradónak pedig bizonytalanok. (Aminthogy pl. 2 számot a legutolsó napon sürgönyöztek le).“ „Nekem mondja Nagyságod ?“ „Hiszen nekem is vannak dúsgazdag tapasztalataim. Volt idő, amikor a szereplőkön kivül, 10-en voltak tartalékban, sőt még többen aprehendáltak, mert mellőzve érezték magukat: „Miért ö és nem én? Én biztosan és jobban megcsináltam volna, na aztán csak van egy kis különbség köztünk, nézzen reám 1“ A vége pedig az lett, hogy a ee-hiztusabb a 12-ik nráhan maradt Is Was meinen Sie ? — Ik ? — ik — ik meine Nyiksz!“ válaszolt a meglepett, így csak azt mondom, hogy nincsenek eszméim azaz hogy nincs eszméin!“ „Kétségbeejtő !* „Azt hiszem legjobb lenne, ha concerted szinielőadást rendeznénk a lóverseny alkalmából.“ Szűcs Sándor főjegyző : „Kitűnő ötlet! éppen ezt gondoltam én is.“ Elnök: „És önöknek, hogy tetszik a gondolat ?“ Mi: „Remek lesz!* „Tehát kimondom a határozatot, lesz concert biztosan, — utána bál — ha lesz, mert mi, ha a drága pénzt kiigényeljük, meg is szolgálunk érette!“ „És most fel, hölgyeim! a rendezésre.“ Az idő rövid, a tennivaló sok!“ A szerepek ki lettek osztva, mindenki munkához látott, azaz hogy a mindenki Gray Gézáné, Jékei Károlyné, Nuszer Dezsőné, Nagy Leona jegyzőnkből állélektani tanulmányokat végezzük, úgy hogy a mikor az elnök az ülést megnyitja, mi a legmerészebb terveket is a legnagyobb elszántsággal kockáztat- hatjuk. „Hölgyeim és uraim, szegényeink éhezni fognak“ — szól az elnöknő. „Ez lehetetlen,“ — feleljük. „Önök szellemesek, találékonyak, hát találjanak ki valami jót, meglepőt.“ „Mariskám (az alelnöknőhöz) mit gondolsz ? „Én? Sokat gondolok, uj eszmém is van, csak legyen aki megvalósítsa!“ „Csak ki vele, megcsináljuk!“ „Titkár ur, mit gondol Ön.“ „Én? Hátha Nagyságod németül kér- iezett volna, úgy azt feleltem volna a mit a Wolkenberg barátom Lengyel tispap társa szórakozottságában felelt 1 bécsi egyetemen, a mikor a professor i magyarázat hevében hirtelen meg lérdezte. hosrv : .No Domine Csiszárik Ä Bőegylet szinhki szinielőadisa és hangyerse-Dye. 1908. szeptember 27. A nőegylet megint nagy gondban volt. Üres a kassza, nincs ennivalójuk a szegényeknek és árváknak! Valamit csinálnunk kell. Az okosok kis tanácsot tartottak. Én is ott voltam. Az üdvözlések örvendezései után, a mi nálunk nagyon is stylszerüen megy végbe s ép azért valamivel több időt vesz igénybe, a legkellemesebb benyomások között helyet foglaltunk. A nyájas olvasó talán mosolyog a fentebbi megjegyzésen, pedig nincs oka reá, mivel ez csak modern tanácskozási taktika, mert mi még a szertartásos perceket sem szoktuk fecsérelni, ellenkezőleg a szivből jövő mosolygás selyem kendője alatt a legkomolyabb FÜGGETLEN POLITIKAI. SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP.
