Szamos, 1908. szeptember (40. évfolyam, 71-78. szám)
1908-09-27 / 78. szám
XL évfolyamS?atntär, 1808. szeptember H 27 (vasárnap) 78. szál. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Hgéss érre 8 kor. -—^Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. iiS'í SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: sz. Telefon: to?. lep kiadób.ivelRlát:«.c fiattéridők Rákóczi ufcza 9. Mindenncmfi dijak ssatmaroa, s HIRDETÉSEK: Készpénzfizetée mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sore 20 fillér. Az apró hirdetések között minden ss.ó 4 fillér. \ CiíEörgyár. Ha egyéb eredményt nem ért el a nemzeti küzdelem, az is ér valamit, hogy most már tisztán látjuk, miszerint beláthatatlan időn belül sem politikai, sem gazdasági függetlenségre Ausztriától nem számíthatunk. Az Ausztriával való közösség arra kárhoztatja Magyarországot, hogy gyári iparát ne fejleszthesse és ez által igavonó gyarmata maradjon Ausztriának, amiként Irland Angolországnak. Ennek a felismerése azonban nem azt jelenti, hogy látumszerü- leg maradjunk kizárólag a búza termelésénél, hogy Csehországnak kitűnő süteménye legyen. Ha nem vagyunk képesek textil és más dús hasznot hozó merkantil ipart teremteni, mivel a gazdagabb és fejlettebb szomszéd versenyét védvám hiányában ki nem bírjuk, teremtsünk mezőgazdasági ipart, hisz ebben mi vagyunk az erősebbek és igy versenyképesek is. A mi vidékünk, különösen a Szamos folyó mentén, már régóta arra volt predesztinálva, hogy a cukorrépa termelést kultiválja, de kevesen foglalkoztak ezen termelési ággal, mert a legközelebbi cukorgyár is oly távol esett tőlünk, hogy ez a tömegáru nem birta e! a drága viteldijat, a takarmányszelet visszahozása pedig ki volt zárva. De hogy miért nem létesült tehát közelünkben cukorgyár. Egyszerűen azért, mert nem is számítva gazdáink nemtörődömségét, tényleg alig lehetett volna kellő mennyiségű földet a cukorrépa termelésre lekötni, annyit, amennyi egy cukorgyár élelmezésére okvetlen szükséges, hogy ne legyen kénytelen a répa egyrészét messze vidékről drága viteldijjal a gyártás kárára beszerezni. De nagyot változott azonban a helyzet az Ecsedi-láp lecsapolása által és különösen amióta ezen valóságos kánaáni földeket a Szat- már-mátészalkai vasúti vonal is érinti és közel hozta olcsó fuvar szállítással a szatmári központhoz. Most már tisztán kibontakozik előttünk a jövő látképe, tisztán láthatjuk, hogy azok az okok, amelyek eddig egy Szatmáron létesülő cukorgyárnak akadályai voltak, egy ceapáecaí megesünk’-; létezni. Most már nemcsak a Számos- menti földek, de a nagy területű lápi földek is eléggé szilárdulnak a cukorrépa termelésre és csak azt várják, hogy a földekhez közel eső cukorgyár létesüljön, hogy nyakra- főre termeljék a dús hasznot hozó cukorrépát. Azon kevesek, akik eddig kísérleteztek a cukorrépa termeléssel vidékünkön és messze földre fuvarozták drága viteldij mellett egy cukorgyárhoz a répát, még mindig elég jövedelmezőnek tartják ugyan a termelést, de nélkülözni kellett azt a nagy előnyt, amit a visszajáró répaszelet hazahozatata nyújt, mert ennek hazaszállítását a drága fuvarbér a távol fekvő cukorgyárból lehetetlenné teszi. Ha pedig szárított alakban, költségesen komprimálva hozza vissza a termelő a szeletet, akkor a szárítás által elvész a táperő és a szárítási költség fölemészti a takarmány értékét, pedig e körül íorog nagyrészben a cukorgyár előnyös volta a mezőgazdaságra, mert a répaszelet ha kellő mennyiségben kerül vissza a gazdaságokba, nagyban előmozdítja a marhatenyésztést és ez által a földek termelőképességét; — a mezőgazdáknak pedig felesleges magyarázni, hogy a termelő csak a köze! fekvő gyárból képes hazaszállítani a répaszeletet. Nincsen vidék Magyaiországon, amely YTísenycztnrtno Bzaimár várossal egy cukorgyár (értjük t. i. a nyers cucor gyártást) létesítése kérdésében ; előnyére válik a mintegy 70,000 hold lápi föld közelsége, a Szamos folyó és a minden vidékről összpontosított vasúti hálózat. Ezek együtt véve biztosítják előbb-utóbb Szatmárnak a cukorgyárat. De mert egyes helyi lapok olyan színben tüntetik fel az ügyet, mintha a „Szatmárvármegyei Takarékpénztár“ tárgyalna a mezőgazdákkal egy ilyen gyár alapításában, idejét látom a félreértések,// elkerülése végett az ez irányú tévedést felderíteni. Intézetünknek csak annyi szerep jut ebben a szerintem nagyfontos- ságu közgazdasági kérdésben, hogy egy cukorgyár felállítására igyekszik megnyerni egyik vagy másik hatalmas fővárosi bankot, amely financirozná ezen műveletet, ami egy millió korona befektetést igényel, természetesen abban is iparkodunk, hogy a termelőket a tömeges cukorrépa termelésre buzdítsuk, mert mindkét feltételre van szükség elsősorban is, hogy a cukorgyár létesüljön. Ha ezt a két ellentétes pólust képesek leszünk érintkezésbe hozni, akkor ebből az összmükődésből az a villanyos szikra keletkezik, ameiy lehetővé teszi, hogy Szatmár városában, nem is sok idő múlva, cukorgyár létesül; mert más alapon egy pár évtizedet várhatunk, amig a tőkepénzesek jóvoltáöúl cron Uórdéc LétbenI Tsutelbaum Herman. Az 1909. évi állami költségvetés. Wekerle Sándor miniszterelnök, mint péuzügyminiszter, a képviselőház első ütésén beterjesztette az 1909. évi költségvetést. E szerint az állam összes kiadásai másfél milliárdnal többre ; 1,555.729,907 koronára, bevételei 1,555,777,976 koronára vannak előirányozva. Az államháztartási fölösleg 48,069 korona. A fölösleg az ideinél 1927 koronával több, Ä főnyeremény. Nyolcszáz forintos állami tisztviselő vagyok. Van a külvárosban egy kétszobás kis házikóm, de az egyik szoba olyan kicsi, hogy adóösszeirás- kor kamarának szoktam mutatni, különben az én irodám, a gyerekszoba s míg kisebb volt osaládom, ebédlőnk is ez volt, de mióta a jó Isten oly áldással tekintett reánk, hogy ha gyermekeim fele nincsen otthon, úgy is marad még négy, ebédlőnek ez szűknek bizonyult, azon egyszerű ok miatt, hogy valamennyien el nem férünk benne egyszerre. Fizetésem s gyermekeim száma közti arányt tekintve, azt hiszem, ki tudja mindenki találni, ha nem is vallom be, hogy miért megyek naponta délben és este oly kopott kabátban végig a korzón. Már gondoltam nem egyszer arra is, hogy kikerülöm a korzót, s egy mellékutcán megyek haza, de tekintve a kerülő ut hosszát 8 a járda primitívebb voltát, azt határoztam el, hogy mégis csak szokott utamon maradok, mert a kerülés okozta cipőkoptatás a res- telkedéssel szemben nagyobb kiadás. így történt az, hogy a múlt héten a trafik mellett elhaladva, megpillantottam az „Utolsó hét“ feliratot. Közelebb jutva, láttam, hogy a kirakat telve vólt jótékony célú sorsjegyekkel. Tekintve azt, hogy még csak tizenhetedike volt s a sorsjegy ára mindössze ötven fillér, kezdtem komolyan gondolkozni a nagy problémáról: Venni vagy nem venni! Végre is benyitottam a boltba. — Mivel szolgálhatok ? — kérdé a trafikos. — Sorsjegyet kérek. — Tetszik talán a konvertált vagy a . . . — Lejjebb . . . — Vöröskereszt vagy a jósziv . . . — Lejjebb, mi itta kirakatban van, lábból kérek. — Kérem, azonnal, itt van, tessék, ez a zanzibári jótékony sorsjegy, mely tiszta jövedelmének ötven százaléka a zanzibári gyerekek felruházása, a másik ötven százaléka pedig a néger cipőtisztítók szakegyesületének céljaira fordittatik. ötven fillér, s ily jótékonyság s e mellett az első nyeremény húszezer korona ! Némi kis gondolkodás után, végro is megvettem s siettem haza felé. Otthon boldogan vetettem be magam a kályha melletti karosszékembe, «szőttem terveim, hogy mit is teszek, ha megütöm a főnyereményt. Rendbe szedem kis házikómat, építek még egy szobát előre, veszek egy uj kabátot, egy ünnepi szalon ruhát, s ami megmarad, hadd kamatozzék a bankban, épp tüzelőre, téli ruhára és tandíjra lesz elegendő az évi kamat.. Hirtelen valaki kopogtat ajtómon, kinézek, hát látom, hogy a trafikos, kitől a sorsjegyet vettem. Örömmel üdvözlöm, főleg, midőn az gratulál a húszezer koronához. Átadom neki a sorsjegyet s az nyomban ki is fizeti a húsz darab ropogós ezrest. Meg van az öröm, a nyolc gyermek s a feleségem oly éktelen lármát csapnak, hogy alig tud a trafikos távozni, mivel ő bentrekedt. A család apraja-hagyja tódul be. Végre is kénytelen az ablakon menekülni. Felseprem az ezreseket, s kezdődik a családi konferencia. Jóska előveszi a ceruzát, kitép egy irkalapot és jegyzi— Először is a házat kiépítjük, — szólottám én. Rótb Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljak » t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlás! forrást. Közvetlen a ,Pannónia1 szálloda mellett. — Szatmár és vidéke iegnag/obb cziporakUra. Figyelmeztetés ! a* előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
