Szamos, 1908. szeptember (40. évfolyam, 71-78. szám)
1908-09-20 / 76. szám
I Ö f i Ajfe « é a i á )r. — Félévre 4 kor. — N v- a r Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára !0 fillér. SZERKESZTŐSÉG éB KIADÓHIVATAL: ?’ékóc2i-utcz8 9. sz. Telefon: !07. Äindean^.CTii sí}ü3l Sxatma you, a iap fciadóhivaialat&B íiKitenucfe HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. XL évfolyam. 76. széni. Szamár, 1908. szeptember hó 20 (vasárnap) k franczia pénz. (T.) A pesti és bécsi lapok mindannyian hozták azt a megcá- foltan világra jött hirt, hogy a budapesti francia főkonzul, Fonténay vicomte, a függetlenségi párttal afelől tanácskozik, miképen lehetne francia tőkével önálló magyar jegybankot alapitani, természetesen úgy, hogy a hármasszövetség"—«aáfíal többet veszítsen, mint nyerjen. Aztán Wekerle természetesen ezt megakadályozta, a függetlenségi párt pedig felháborodással fordult el az illoyalis ajánlat elől, Fontenay állása megrendült stb. Hát kérem szépen, amiért egy hir megvan cáfolva, még nem egészen bizonyos, hogy ami benne foglaltatik, az véges-végig igaz, csak a valószínűség van meg rá. Ellenben ennek a hírnek az a része, hogy a függetlenségi párt visszautasította volna azt, hogy a külföldi pénzek ő rajta keresztül ömöljenek be az országba: ez az állítás valóság nem lehet. A politika és a pénz elválaszt hatatlanok, mert a politika az érdekek művészete, a pénz pedig minden érdeknek művészi egysége. A függetlenségi párt urai jobb politikusok annál, sem hogy azt ne éreznék és követnék. De rosszul is tették volna, ha teszik és mulaszt vele az ország minden sulylyal biró tényezője, ha a külföldi, de különösen a francia pénzek bevándorlását elő nem mozdítja, még azon az áron is, hogy Franciaország külpolitikai terveire abból előnyt reméljen. Nekünk nincs közünk ahoz, hogy Franciaország milyen messzemenő tervek csiráját akarja a pénzmag- járal elvetni, amelyet végre is nem cserébe és feltételek mellett hoz ide, hanem feltétlenül és a vállalkozási kedv ürügye alatt. Aki ismeri a világpiac mozgásainak törvényszerűségét, az tudja, hogy külpolitikai okok nélkül alig indulhatnak el nagyobb pénzáramlatok, vagy ha el is indulnak gazdasági okokból, mindig megjönnek a külpolitikai utóhatásaik. Magyarország gazdaságának és függetlenségének egyszerre való megerősödését jelentené, ha külföldi, de különösen francia pénz bejövetelével a nemzetközi versengés megindulna gazdasági és politikai értékeinkért, amelyek eddig a világforgalomtól elszigetelve a hármas szövetség kategóriájában hervadoztak. Kizárólag csak mirajtunk múlik, hogy ez a hatalmas, galvanizáló folyamat átjárja delejével az ország életét. Mihelyest csak halavány reményt nyújtanának arra, hogy intenzivebb gazdálkodással és ipari vállalkozással a bevándorló tőkét foglalkoztatni tudjuk és akarjuk, azonnal megindulna a beözönlés, amelyet Franciaországban nemcsak a vállalkozási hajlam, hanem külpolitikai kalkulusok is ösztönöznének. Épen ezért téved az, aki azt hiszi, hogy mindez nem fér el ennek a lapnak a hasábjain, s hogy mindezt csak a budapesti pénzvezérkarral az élén végezhetné el az ország közgazdasága. Azok a kevés számú pénzcso- po tok mind át vannak itatva politikával és pedig a kormány politikájával, amely kormány pedig köztudomásúlag halálosan fél az udvartól és az osztrák állam hatalmaitól és sohasem lesz bátorsága egy egészséges európai léghuzamot átbocsátani az ország fülledt gazdasági atmosféráján. Minden központi szemfényvesztés nélkül, az ország elszórt pásztóiból kellene mozgalmaknak indulniok, a helyenkénti viszonyok természete szerint, amelyek egészséges tőkefogyasztásra vezetnének. L . LiáU vau Lsjlu.. ló. ág külföldi pénzben, amely ösztönszerüleg fordul a szüzterületek életnedves vidékei felé, ha mi magunk nem mutatunk fel más gazdasági zsenit, mint az apró fogyasztási kölcsönök többé-kevésbbé tisztességes uzsoráját. Vidéki krájzlerekből közgazdákká kell lennünk és akkor aztán meddő fog maradni a nemzeti kormánynak az a szép törekvése, hogy osztrák és német alamizsnán kivül más tőke erőre ne kaphasson a folyton megmentett, folyton felépített és folyton felszabadított magyar nemzeti államban. A tanácsból. Uj felekezeti segély. A nemrég alakult ágostai evangélikus egyház, városunk legifjabb hit- községe felekezeti segélyért folyamodik a városhoz. A segély összegét a kérelmező egyház évi 2400 koronára teszi, mivel dacára a hivek csekély számának, a segély bizonyos összegnél kisebb nem lehet. A tanács a kérelmet kiadta tiszti ügyésznek véleményezés végett. A Széchényi társulat kérelme. A „Szatmárvármegyei Széchenyi társulat“ október 25-ikén városunkban tartandó nagygyűlése alkalmából a rendezési költségekre 2500 korona segélyt kér. A kívánság nem mondható épen szerénynek, azonban tekintettel a kiváló kultur egylet sikeres működésére s azon körülményre, hogy ő vármegyei minémüsége dacára Szatmáron tartja székhelyét, a város közönsége bizonyosan nem fog elzárkózni a kérelem elöl. A r\á- fv kérelrn*«. o eíceévi-i tés után közgyűléshez viszi. A postapalota építés megkezdése. Fogarassy Sándor vállalkozó bejelentette, hogy az nj posta-palota építéséhez hozzáfogott. A tanács tudomásul vette a jelentést, egyszersmind az építés ellenőrzésével a városi mérnöki hivatalt bízta meg. A szatmár—mátészalkai h. é. vasútról. A szatmár—szálkái h. é. vasút igen jól prosperál, ennek a jele az is, hogy az érdekelt közönség s az építési vállalat türelmetlenül sürgeti a harmadik vonatnak a menetrendbe Egy ismeretlen nagyság-». Kaptam egy tárcát, amelyuek a a rosszabbik felét magam vagyok k énytélén megírni, mert nagyon meghaladja a lapom mértékét, de nem tölti be a méreteit. Olyan szent félelemmel írok elébe, mint ahogy a nagy mesterek müveit restaurálják remegő kézzel, nehogy egy ecset von ás évezredek kincset érő hagyatékát tegye tönkre És gyöngéd szeretettel vezetem az olvasó elé ; elfogultan, az önelégültség becsületes és komikus mosolyával, mert ezt a tárcát én ástam ki. Nem a láva-romok alól; hisz az nem nagy dolog. Az valószínű föltevés, hogy a hamvadó láva alatt a lélek tüzének kincsei élnek. Teák, kékszek, sonkák és szendvicsek dermedt rétegei alól, zsurok, korzók, teuniszek és más összejövetelek halálos unalmának omladékáiból ástam ki. Olyan milieuben, ahol minden azt mondja, hogy „ahol nincs, ott ne keress.* Alkalmakkor és helyeken, ahol különben élénk és fürge szellemű emberek bénultan hajolnak meg a többség bornirt uralma előtt és ahol soha sem tudja az ember, hogy citromos teát iszik-e, vagy a szomszédját hallgatja ? Társaság, óh, társaság ! Valóságos gyanusitásszámba mehetett, hogy a társaság egy (akarom mondani, egyik) elegáns hölgyéről feltételeztem, hogy nagy vonása írónak kell lennie. Képzelek, (de minek hazudjam még olyankor is, ha nem muszáj) ismerek olyan mamát, aki sértésnek venné, ha a leányát igy meggyanúsítanák. írni, shoking! Az írók olyan sok mindenre gondolnak és olyan sok mindenfélét írnak, amiről jól nevelt dámáknak nem szabad tudni. Pláne gondolkodni; az olyan ellenőrizhetetlen terület, hogy aki rálép, 8rról többfélét gondolhatnak a fiatalemberek. Legbiztosabb a boszton; aki mindig csak azt csinálja és akiről nem tartanak egyebet, mint hogy boszto- nozik, az nem kerülhet a kritika esélyei alá. Ugrón Gábor jobb helyet keresett a zabvetésnek a havasok tetején, mint amilyen a „jó társaság“ — a gondolat csírázásának. Hát mégegyszer hizelgek vele magamnak, hogy én társaságban találtam egy finom, disztingvált gondolkodót, aki Wilde Oszkárral vetekszik a röptében, de hajlékonyságra még talán megelőzi Elhagyott, árva irodalmunk nevében könyörögtem, hogy írjon valamit és ekkor a következő sorokat intézte hozzám: * Egy nehány hulladékot az élet asztaláról minden ember gyűjt magának s azt mondja rá: az én tapasztalataim. Pedig azt is mondhatná rá : az én tévedéseim, avagy éppen, az én hazugságaim. Ha látnék, hogy a nagy szakács: a sors milyen ételeket rak az élet asztalára, letennök a tálat, tapasztalatainkat és magnnkat 6 lábnyira a földbe. De mert vakok vagyunk, hát össze- kapargáljuk a hulladékokat és sokat tartunk a hulladékok csontjából szívott bölcsességünkre. — Vanitatnm Vanitas. Szinte hallom a kérdést ; Quo va- dis ? Mire ez az elöljáró beszéd ? Hát bizony, hova megyünk ? Részemtől beismerem: nem megyek — visznek. /iraRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a .Pannónia1 szálloda mellett — Szatntór és vidéke legnagyobb czipőraktira. *!ibul .fj’-íiJ- íhj Figyelmeztetés! aa előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári árok az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
