Szamos, 1908. szeptember (40. évfolyam, 71-78. szám)

1908-09-03 / 71. szám

2-ik oMa’, SZAMOS (1908. szept. 3. 71. szám. vasárnapi szünetelése tárgyában alko­tott törvényjavaslatokat ieküldötte a városi tanácshoz észrevételeinek meg­tétele és közlése végett. Az ipartör­vény első részére már régebben nyi­latkozott a városi tanács, Ezúttal a második részről kellett volna véle­ményt nyilvánítani, az ellen azonban semmi észrevétele sem merült fel, valamint az ipari munkák vasárnapi szünetelése ellen sem, sőt ezen tör­vényjavaslat 11. szakaszában az ital- mérésekre meghatározott korlátozást a szegényebb nóposztály egészségi és vagyoni viszonyaira igen üdvösnek találta s a kereskedelmi kormánynak a törvényjavaslatok elkészítésért kö­szönetét nyilvánította s azok mielőbbi tárgyalását kérte. Fogorvosi intézetemet Deák-tér 8-ik számú Gilyén-féle házba helyeztem át. Dr. Fodor6 Operateur, fogorvos. Értekezlet a székhely ügyében. Szatmár-Németi, 1908. szept. 2. A megyeszékhely ügyében népe3 gyűlés volt a varosháza nagytermé­ben, melyen úgy a város, mint a me­gye előkelősége tekintélyes számban vett részt. Jékey Mór távolléte miatt az érte­kezleten dr. Vajay Károly elnökölt, ki tudatta, hogy a memorandum elké­szült és mintegy 374 en Írták alá, kiknek legnagyobb részét bizottsági tagok képezik. Ezzel tehát dokumen­tálva van az, hogy a megye többsége (2/3) a székhely áthelyezést éppen úgy óhajtja, mint évekkel ezelőtt, mikor a vármegyei közgyűlés azt határozati­ig kimondotta. A memorandumot az őszi parla­menti ülésszak megújításával Kende Zsigmonddai élén küldöttség fogja átadni a kormánynak, hangsúlyozván azt, hogy a székhely áthelyezést Nagykárolyból a megye elválasztása nélkül akarják, miután nemzetiségi szempontból a ketté választás gyengí­tené a magyarság pozícióját. A máté­szalkai járás, mely még nem irta alá a memorandumot csatlakozását szin­tén a megye épségben tartásához köti. A memorandum aláírás még nem nyert befejezést, amennyiben még többen vaunak, kik távo’lét vagy egyéb akadály miatt nem írhatták alá. Kölcsön-könyvtár. Kazinczy utca 15. sz. alatti üzletem-^ ben a magyar irodalom régi és leg­újabb jeles íróinak müvei olcsó dij mellett kölesen vehetők. Cseplák Bálint. HÍRROVAT. A kaució. Paulik Géza honvódhadnagy megsze­rette unokanővérét, a kis óvót, Woba- lovszky Irént. Megszerette azzal a mély, tiszta szerelemmel, amelynek nyomán nem ólálkodik ott a pillanatnyi élvekből táplálkozó bűn, hanem amely az igazi boldogságra törekszik. Szegény fiatal óvónő és a hadnagy boldogok is let­tek volna, ha az emberek életének örö­kös derűjéhez elég volna pusztán a sze­relem. Ámde a házasságnak néha ezer akadálya is van. Itt csak egy volt, de az irtózatos, kegyetlen hatalmú akadály: a kaució. A kaució, amely nem tellet ki sem k szülők vagyonából, sem e kis szerelmes hadnagy, sem ideáljának, a szerény igényű óvónőnek ugyancsak számlálva adott filléreiből. A szerelem nagy elhatározásra kész­teti az ifjút. Édes küzdeni, dolgozni azért, akié minden gondolatunk. Lemondott a tiszti rangjáról, azt hitte, a polgári élet­ben is boldogul. De mig katonáéknál a szerelemnek, addig nálunk a kenyérnek van ám magas ára. Szörnyen magas ára. Odaát még csak kerül, aki csengő aranyat tud áldozni az aranysulytással diszitett szerelemért, de itt akárhányszor a becsület kerül kockára a darab kenyé­rért. A mi kis óvónőnk hadnagya is ké­sőn vette észre, hogy az intelligens élet­pályák zsúfolva vannak s ő, aki csillogó világban különben sem ért rá szert tenni semmi rátermettségre, kiválóságra s va­lamely polgári pályára szóló képzett­ségre^ — most amikor mar ujján van a jegygyűrű — éppen olyan messzi van a boldogságtól, mint szép és nagy elha­tározásának kivitele előtt. Egy esztendő sikertelensége, csalódása, az a megalá­zás, hogy a szülők a jegygyűrű vissza­küldésével, könyörtelen kézzel siettetik III. Egy lövés döreje veri fel az erdő 1 csendjét. Egy kiáltás és elesik a szá­zados. Ijedten szaladnak oda a segé- .dek és az orvos. — Feleségem . . . gyermekeim . . . sóhajt és örökre lehunyja szemeit. Kocsizörej hallatszik. Sietve ugrik ki az asszony. Hallotta a lövést. Rohan. Alig bírja nyomát követni gyermeke. Szivettépő jajjal rogy férje holt­testére. Patakzanak könyei. Mellette sivit gyermeke . . . Közben felnéz. Keresi férje meg- ölőjét. Meglátja Szentendreyt, amint fegyverrel kezében megdermedve áll. A kétségbeesés hangján kiáltja oda : — Gyilkos ! Egy családot öltél meg! Megremeg, teljes egészében meg­rendül Szentendrey, messze dobja a gyilkos szerszámot s azután elkezd futni. Elérve egy kocsit, beleveti ma­gát s haza hajtat. Fut, szalad a vád elől. Olyan érzései vannak, mintha tűvel szurkálnának az agyába. Velőt hasogató fájdalom. S mikor az egyik oldalra kap, akkor a másik oldalon annál jobban szúrják. Felugrik fáj­dalmában, majd visszaesik a kocsi párnáira. Nem képes gondolkodni, j Fejében örökösen cseng bong az asz- szouy hangja. Csattog a lövés zaja. Kavarog, zajoug benne : „Egy csalá­dot Öltél meg!“ S mintha a túlvilág­ról jövő recsegö-ropogó, zugó orkán komor fellegeiböl tölcsérszerü örvény­ben egy dómon emelkedne ki és min­deneket tuldörgő hangon zengené feléje : Gyilkos ! Igen, közéig, mind közelebb és közelebb jön a démon, fülébe bömbölve : Gyilkos ! . . . Hazaérkezve kimerültén vánszorog szobájába. Elaléltan dől az ágyra, deliriumos álomba esik. ft Felesége álmélkodva olvassa a sür­gönyt. Gyorsan összecsomagol. Jön haza. Nem tudja elképzelni, hogy mi bántja az urát. Válni akar ! Hát miért ? Mikor szereti az ura és ő is hogy szereti! Miért? Miért? . . . Izgatott a vonaton. Nem leli a he­lyét. Jár-kel. Lassú a menet. Szeretné, ha szárnyai volnának. Végre megérkezik. Otthon van. Hol a férje? Megdöbben, mikor az esti félhomályban meglátja az ágyon heverő férjét. Az felébred. Bámulva néz feleségéie. Ez beszól hozzá. De a regény végét, drámai hőssé avatták a szerelméért mindenre kész hadnagyot. A vakon lobogó szenvedély rossz tanács­adó. Lám, a mi hadnagyunk is, a sze­líd, a sorsát egy darabig békén tűrő, a lemondani tudó, egyszerre szilajjá, vaddá lett. A Hűvösvölgyben sétáló óvónőtől utolsó csókot kér, de kezében gyilkos szerszámát szorongatja. Összeszurkálja volt jegyesét s magán is súlyos sebeket ejt. Most a kórházban ápolják mindaket- tőt. A szerelmes s végső elkeseredésé­ben tetteinek következményeit bírálni nem tudó volt hadnagyot s az óvónőt, aki nem tudta eléggé megérteni, hogy mennyire képes érette szerelmese s köny- nyen engedelmeskedve szüleinek : vissza­küldte a jegygyűrűt. Egy szép regény­nek bántó vége ez. —a.— Szeptember. A nap perzselő sugarai még erősen tűznek le a tájra, melynek lombjai közé már belevegyült az ősz sárga színe. A természet las­san közeledik a vég felé . . . Még nehány hétig élvezzük a nyár örömeit, melyben úgyis az elmúlt időszak alatt oly kevéssé volt részünk. Szeptemberben vagyunk. Meg­nyíltak a tudomány csarnokainak kapui, melyek városunk képét egy­szerre oly mozge'mássá és élénkké teszik. Százával és százával öntik a most már minden irányban ágazó vasutaink a tanuló-ifjuságot, mely nem is annyira a tudomány szóra­jától, mint az élet hajszájától meg­rohanja különösen a tudományos pályákra előkészítő intézeteinket, pedig nemcsak az iskola kapuin, de azon kívül máshol is ki van téve a tábla: „Megtelt!“ Most még azon sem bánkódha­tunk, hogy kereskedői pályára nem mennek ifjaink; dehogy nem men­nek, a felső kereskedelmi iskola első osztályába már nem is vesz­nek fel több növendéket, hacsak a párhuzamos osztály létesítése nem sikerül. És az ipari pálya, nem szól a férfi. Azt gondolja, még mindig álmodik Végre kikivánkozik a nőből a kíváncsiság: — Miért akarsz elválni ? Magához tér a férfi. Talpra ugrik. Kiáltva szól : — Becstelen vagy! Megcsaltál! — Én ! Megcsaltalak ? — Igen! A századossal! De meg­bosszultam magam! — A századossal ? Mit csináltál ? ! — Lelőttem! — Szerencsétlen! Ártatlan gyil­kosa vagy, — kiált a nő. Reszkethető, vadállatias hördülóssel veti magát a férfi nejére. Torkon ragadva ordit: — Még te is . . . gyilkos . . . gyil­kosnak nevezel ?! A zajra szolgák sietnek be, Alig bírják ártalmatlanná tenni a férjet. Megőrült . . . És a pletykázó asszonyok nyugod­tan hajtják fejüket pihenésre,: „Hisz ők nem tettek semmit.“ Vlazáts Vince. melyet annyira ajánlgatnak a szoba­tudósok, talán nem termel feles­leget ? Nem az a baj, hogy nem ezeket a hivatásokat keresik lel az ifjak, hanem az : nincs iparunk, hol a tanult erő elhelyezést nyerne. Ha az lenne, természetszerűleg bekövetkezne a változás. Az iskolák s templom előtt meg­kezdődik az „adszi-nesze“ vásár, az ócska könyvek vétele és ela­dása. A szülők a nehéz megélhe­tés és sok helyütt az a teher, mely mellett gyermekeiket tanít­tatják, nem is veszik rossz néven a kis iskolásoktól, hogy az öreg, gyakran rossz kiadású könyvekkel manipulálnak. A betegséget terjesztő bacillusok melegágyai pedig azon iskolás könyvek, melyeket az ifjúság meg- nedvesitett ujjal lapoz éveken ke­resztül és ad kézről-kézre. A szülő ha csak teheti, ne vegyen regi könyvet gyermekének. Megcsendül az iskolák csarno­kában a csengő éles hangja: mun­kára lel, gyüjtsetek erőt, mert el­múlik a nyár! * Kiss Albert. A debreczeni ref. egyháznak nagy gyásza van. Egyik legidősebb lelkésze Kiss Albert, volt orsz. képviselő aug. hó 31-én hosszas szenvedés után meghalt. Az elhunytat több mint négy éve kínzó gyomorbaj gyötörte, amelyhez az utóbbi időben vizibetegség is járult. A tevékeny életet élt lelkész halálhíre mély és osztatlan részvétet keltett nemcsak Debreczenben, hanem országszerte. Holttestét szerdán délelőtt vitték át a nagytemplomba, ahol Radácsy György sárospataki akadémiai tanár, a tisztántuli egyházkerület főjegy­zője tartott felette szép beszédet. A Kossuth-utcai temetőben Biky Károly szatmári egyházmegyei esperes mon­dott imát. * 25 éves jubileum. Nem hang­zottak el frázissal telt dikciók és nem volt 100 terítékes bankett, de meleg­ség és kartársi nagyrabecsülés áradt azokból az őszinte szavakból, amit Demjéu Sándor postafőnök tolmácsolt a kartársak nevében Fekete Róza hivatalnoknönek, ki hivatali munkás­ságának 25 éves évfordulóját ünne­pelte meg aug. 29 ón. Ezen alkalom­ból a tisztviselőtársai a kiváló pon­tosságú és szorgalmas hivalnoknöt egy szép csokorral és értékes arany­gyűrűvel lepték meg. Esküvők: Nagy Ferenc veresegyházai református lelkész nőül vette Wodianer Mariskát, özv. Wodianer Sámuelné leányát. * Helyettesítés. A községi bíró szabadsága idején a tanács Pap Zol­tán dr. aljegyzőt bízta meg a kisebb polgári peres ügyekben való eljárás­sal, mig a kihágási ügyekben való bíráskodásra Tankóczi Béla fogalma­zót hatalmazta fel. * Székfoglalás. Hajdú Károly ref. s.-lelkész a németii ref. egyháznál, aug. 30-án tartotta székfoglaló beszé­dét, mely a hívekre kedvező benyo­mást tett. * Párhuzamos osztály a felső kereskedelmiben. A helybeli felső keresk. iskola alsó osztályába oly nagy­számú jelentkezések történtek, hogy már több növendéket nem vesznek letü igazgatói által az 1908—9. tanévre előirt iskolai könyvek, használt és uj állapotban, WtT valamint: szótárak, térképek, hangjegyek, rajz tömbök, füzetek, táskák stb. minden létező kivitelben, a legelőnyösebben nálam szerezhetők be. — Kész szolgálattal és hazafiui tiszteletei: Weisz Zoltán Könyváruháza, zenemüraKtára Is papirKeresKcdásc ^zattíláf-NéttlCti w " v w fc-wifcwil I a rej_ főgimnáziummal szemben; a kir. kath. főgimn. közelében. |«%9N%9N Üzleti évi jövedelmem egy megállapított hányadának jótékonycólra való fordítása folytán, a szegényebb sorsú érdemes tanulók, az illető - .....- ......■ ■ intézet utján, általam is, anyagi segélyben részesülnek. ----------------------- •" • —......— "

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents