Szamos, 1908. augusztus (40. évfolyam, 62-70. szám)
1908-08-02 / 62. szám
FÜG GjD TLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. 62. szám, XL. évfolyam. Szatmár, 1908* augusztus fcó 2 (vasárnap) Előfizetési ár: Bgész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG ée K I A D 6 B IV A T A L : Pékéczi-utcze 8. sz. Telefon: 107. Mictíf.aEejrg dhe.ft Ssatnáton. * £«p kiadéhivataifcfraB fi*eteoaefe HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutényoeabb árban közöltéinek Nyiittér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között miriden szó 4 fillér. Mozaik. A kalendáriumi időmeghatározás nem megbízhatóbb, mint a Falb időjóslása. Falb megmondja januárban, hogy augusztus 20-án eső lesz és csakugyan lesz, csak az a kérdés, hogy hol ? A naptár szerint pedig 1908 volna és csakugyan 1908 van Franciaországban meg Angliában. Törökország, Oroszország meg a Balkán ellenben 1830 és 1850 között van. Hevüléseik vannak, mint az életbe lépő fiatal embernek, aki azt hiszi, hogy mindjárt jobban lesz, ha az atyai halalom alól felszabadul. Lázaik vannak, mint a 30 éves férfiúnak, aki azt hiszi, hogy rászakad a menybeli üdvösség, ha az övé lesz, akit szeret. Szép kor ez nagyon; a történelem segítse őket, hogy minél később ábránduljanak ki. Viszont Magyarországon 1870 és 80 között vagyunk. Ezekben években zajlottak le Európában a társadalmi harcok kezdetei; mikor először bontakozott ki a világ horizontjának ködéből az a félig megtört, szomorú sugára a felismerésnek, hogy az emberek államalkotásaiban a pénz beszél és még a kutya sem ugat, ha a megélhetési érdeke úgy kívánja. Akkor kezdődött ez a hosszú háború, amely tízszer olyan hosszú lesz, mint a száz éves volt, a fehér és a piros rózsák harca. A proletár arcán kiütött a vörös halálrózsa és a gazdagok tulfinomodásá- nak, igazságtalan kultúrájának élet- képtelen fehér rózsája. Ez a háború a politikai élet küzdőterén vivja meg a döntő tu- sákat, ahová a belépti jegyet a szavazati jog adja meg. Minálunk most csinálja Andrássy a karzati állóhelyre szóló belépti jegyeket. Mert bizony nézők lesznek csak egyelőre azok az újoncok, akik a választói reform utján bekerülnek a politikai jogokba. Szép dolog a szavazati jog, de pénz nélkül, intelligencia nélkül és gondolatszabadság nélkül annyit ér, mint a puska töltés nélkül. Ha az egész kormányhatalom, az egész közigazgatás és minden vagyon összefog, hogy a megadott szavazati jogot ártalmatlanná tegye, akkor az jó darabig annyi, mintha meg sem adták volna. Es ha csak az alsóbb osztályok sérelme volna ez, akkor azt mondanám, üsse kő, azaz, hogy dögöljön meg kiki magának, mert mi közünk van nekünk a más szavazatához. De ne felejtsük el mi kereske dők, orvosok, ügyvédek, iparosok és középbirtokosok, hogy minden egyes voksot, amit a reiormnál elsinkófálnak, mi veszítjük tulajdonképpen. A mi szövetségesünk volna végsorban a csírázó negyedik rend a nagybirtokkal és a nagypapokkal ! szemben és minket segítene arra, | hogy magunkhoz ragadjuk az ország hatalmát, amely a fejlődés mai szakában minket illet Isten és ember előtt. Aki tehát a markába kacag, mikor élvezi a „ Budapesti Hírlap “- ban, hogy Andrássy hogyan sorvasztja össze a jövő választójogát, az csak akkor tudja, hogy mit cselekszik, ha egyidejűleg óhajtja, hogy Magyarország a nagybirtok és az ipari pangás hazája maradjon mindörökké, ámen! Bff. A tanácsból. Tekintettel azon körülményre, hogy a szatmár—mátészalkai h ó. vasútnak Julius hó 31-én, tehát pénteken, mikor a rendes tanácsülési nap van, volt a nevezett vssut mütanrendőri bejárata, a tanácsülés kivételesen csütörtökön délelőtt ment végbe, mely al- ealommal a tanács a postapalota épisére vonatkozó ajánlatok közül a Pogarassy Sándor mérnökét, mint a legolcsóbbat, fogadta el és azt jóváhagyás végett a kereskedelmi miniszterhez terjesztette fel. A többi ajánlattevők bánatpénzét a tanács visszautalta. Volt még egy másik felterjesztés is, amely a fertőtienitési dijak, illetve költségeknek a belügyminiszter által leendő megtérítésére vonatkozott. A tanács e felterjesztésben kérte a belügyminisztert, hogy az ez év első felében felmerült fertőtienitési költségek 60 százalékát az országos betegápolási alap terhére, a törvény értelmében a városi közpénztárnak térítse meg. A tanácsülést ezután dr Vajay Károly polgármester több kisebb ügy elintézése után berekesztetle. A Szatmár—Mátészalkai vasút megnyitása. Szatmár, Julius 31. A Szatmár—mátészalkai h. é. vasút oly sok vajúdás után f. é. julius hó 31-én — illetve tegnapelőtt megnyílt. A szatmári indóház I. osztályú várótermében a meghívott vendégek már délelőtt 9 órára mind együtt voltak mikor Marzsó Károly vasúti és hajózási főfelügyelő, mint a kereskedelmi kormány hivatalos kiküldöttje csakhamar megjelenvén, a megjelent hivatalos kiküldöttek előtt a vasat mütan- rendöri bejárásról szóló miniszteri leiratot felolvasta és ennek alapján annak foganatba vételét elrecd Ite. A hivatalos kiküldöttek a következők voltak: Szatmár-Nómeti szab. kir. város törvényhatósága részéről : Dr. Vajay Károly polgármester, Kőrösmezei Antal főjegyző, Dr. Antal Sándor tisztifőügyész és Erdélyi István városi főmérnök. Szatmári egye récséről Kacsó Károly műssak’ tanácsos és Mangu Béla tb. főjegyző. A m. á. vasutak részéről B>>lsÍDszky Vladimir debreceni h. üzletvezető, Mándy Bertalan szatmári forgaimifőnök, Polesenszky Gyula a Szatmár— Mátészalka h. é. vasút igazgatója, Banner, Balogh, Valkó Károly és Sztupkay Dénes oszt. mérnökök, Péchy László helybeli állomásfőnök. A sza- bolcsmegyei h. é, vasntaktól Harts Károly főfelügyelő és Dr. Gregersen Endre ügyvéd, a vasút építője, Dr. Péchy László mátészalkai főszolgabíró is. Ezenkívül képviselve volt Szatmár Egy asszony és egy férfi. A csókok közt, égető mámorban eltöltött éjszaka hajnalén az asszonynak bizirr ötlete támadt: hagyjuk ott a szobám fülledt levegőjét és menjünk valahová a fák közé, megnézni a napkelést. Csakhogy mire a hü- vösvölgybe értünk, vakítón világos reggel volt már és elszállt a harmat. Szorosan egymáshoz húzódva, kéz a kézben mentünk a poros ut szélén, s dideregtünk mindaketten. Egyikünk sem beszélt, de kényszeredett arcainkról látszott, hogy a nagy melegség, mit szerelmes alkonyatokon egymásra sugároztunk, eltűnt, kilobbant. Utóiért hát bennünket az első nagy csalódás. Ki hitte volna, hogy mi még fázni fogunk egymás közelében. És hogy a részegség után a szomorú kijózanodás mindinkább közeledett, szorongató önvád támadt bennem és átkoztam magamban könnyelműségemet. Mikor az asszony este besietett hozzám, a nyakamba borulva, csókjaival elárasztva sírta a fülembe, hogy azzal a másikkal nem tud tovább élni és mindörökkig velem marad — a lelkére kellett volna beszélnem és ha szép szerével nem fogadta volna meg a tanácsomat, kényszeríteni kellett volna a visszatérésre. Hanem elkeseredett, nem törődöm hangulataim voltak akkor. A pillanat segítségével támadt kapcsok közül egyesek állandóvá váltak, két asszony is — kik azért jöttek hozzám, mert szükségük volt rám, mert ők akartak engem — folytonosan üldözött, hazug morális vádakat szegezett a mellemnek és azt akarta, hogy szabaditó hőseként szerepeljek. Minden nő egy kevéssé romantikus lovagot lát a szeretőjében s ideális tulajdonságokat hazudik rája, ilyen módon akarván széppé varázsolni & kigunyo't s elitéit viszonyokat. Ahogy a némán lépkedő Irma asz szony tökéletes vonásait vizsgálatiam, végső kétségbeesés támadt bennem. íme, a társadalmunk hitvány viszonyai belekényszeritettek, hogy szabadságomat lekössem ég talán az egész életemet odaadjam egy teremtésnek, akit nemesebb, bensőbb, szentebb vágyak nem fűznek hozzám és akit éppen emiatt nem is szeretek. Dilemma útvesztőjébe buktam el. A szemforgató ájtatosság rám rivall majd, ha jön a kiábrándulás után a perpatvarok, megbánás ideje, talán tragikus ideje. Miért keveredtem vele össze akkor, mikor először csókoltuk meg egymást, amikor még visszatérhettem volna. De megtehettem e ezt? Hiszen ő menekülni akart egy életviszonyból, kinyílott szemekkel, kitisztult fejjel egy családi köteléket akart széttépni, melyet akaratán kívül bogoztak rája. Az örök, szent forradalom nevében bátran mindenét kockára téve, jött. Visszautasithattam-e ? Félbeszakítottam ezt a gyötrő gondolkodást és elhatároztam, hogy előveszem az „élni tudás“ bölcs és mindenkor beváló elvét; olyan kellemessé teszem a helyzetet, amilyenné csak lehetséges. GyÖDgód, szerelmes szavakat suttogtam Irma fülébe. Nem válaszolt. Elkezdtem beszélni neki a;jövendőröl, a kettőnkéről és színes képeket keltettem föl képzeletében. Együtt megyünk az alkonyatig, kiszabadva a rut világból, elvonulva valami kis csöndes falunak nádfödeles honába. — Hát mért nem beszélsz már valamit? — fagattam. Csodálatos megdöbbentőn, idegen tekintettel pillantott rám és eltávolodott tőlem. — Mi ez ? — kérdeztem megütöd ve. — Csúnya vagy! — mondta dcr- cás, de komoly kacérsággal. — Csúnya ? — hebegtem zavartan. A hiúságom erősen dolgozni kezdett. Igazsága lehet Irmának. Hiszen alig tudom m itvatartani a szememet az álmosságtól. És ilyenkor, alvás nélkül való éjszaka után, fakó, halvány- szürke szinü az arcom. Akkor jutott Róth Simon nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint iegoleeóbb bevásárlási forrásra. Közvetlen s ^Pannónia1 száffoda mellett. — Siatiáf és vidéke legnagyobb cziptaiira. Figyelmeztetés ! az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári ár ak az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók !
