Szamos, 1908. július (40. évfolyam, 53-61. szám)
1908-07-05 / 54. szám
ízaímár, 1908. július 54. szint. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap csütörtökön. Előfizetési ái*: évre 8 kor, — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KUK EIYATAL: »ékőezi-tsfcie 9. sz. Treten: 107. amáeaceusü <SSj&fe Stfttm&ron, & lap kiabóóbiv&i&iáfc&i* fíieteesöok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban köz&lfetrrk Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Nevelés és politika. (T.) Ebbe a címbe foglalt két fogalom csak látszólag van egymástól olyan távolságban, hogy összekötésükre hosszas, vagy erőltetett gondolat- menetre volna szükség. Valóságban úgy áll a dolog, hogy a nevelés a jövő politikája; a politika a múlt nevelése. Azokat, akik az emberi közületek eseményeit befolyásolják, nevelték a múltban és mi neveljük most azokat, akik a jövő politikáját fogják csinálni. Régebben, mikor egyeduralkodók intézték a népek sorsát a népek beleszólása nélkül, azé a gondolaté és irányzaté volt a jövő, amelyben az eljövendő despotát nevelték. Akkor azok a kis könyvek, amelyeket „ad usum delfin! ‘ — Írtak meg, ópugy elhintették egy jövendő politika magvait, mint ahogy a mi jövő közéletünk áramlatai a mai iskolás könyvekben letett gondolatok továbbképzései lesznek. Mert most már a népek intézik az egyeduralkodók ügyeit az egyeduralkodók beleszólása nélkül. Az európai nemzetek alkotmányos államokat alkotnak, amelyeknek a sorsa felett, — ha közvetve is, — de mégis csak határoznak az emberek közül azok, akik iskolát végeztek. Nemcsak egyes választott politikusok, hanem a népek tömegei is határoznak át a politikában ott, ahol polgári jogok vannak. Es ez nem is kizárólag azokra nézve áll, akik szavaznak. Mihelyt demokratikus utón, tehát a nép szavazatából áll elő a közakarat, akkor már azok is irányítják az ügyeket, akiknek szavazatuk nincs. Az „utca11 is politikai tényező, és sokszor megtörtént már, hogy a szavazások szócsövén át a jogtalan tömegek moraja zúgott. A politikájukat pedig ismereteik szerint irányítják az egyes emberek és nagyrészt a tömegek is. Összes ismereteink mindenkori állása a döntő abban, hogy pl. egy politikai intézményt óhajtunk-e fen- tartani. vagy megváltoztatni, s ha igen, milyen mértékben és milyen irányban? Tudásunk és műveltségi fokunk, műveltségűnk színezete az, amely önállóan véleményeket alkot a fenálló intézményekről és ugyancsak ezektől függ az, hogy mások wenn.* ire tudnak ilyen sólfeiriényc;- ket velünk elfogadtatni, vagy hogy mi mennyire vagyunk képesek meggyőződéseinket másokban visszhangoztatni. Mindezeket a belső tényezőket, amelyek a köz életét elhatározzák, ismereteink tetemes részét a nevelésünk adja és igy a nevelésnek a politikai eseményekre való döntő hatása kétségtelen. Ha ezt megállapítjuk, akkor a kérdések halmaza áll elő, hogy vájjon kell-e és szabad-e a nevelésnek és oktatásnak valami konzekvenciát levonni abból, hogy az ő iránya a politika irányát rajzolja ki az emberi fejlődés térképén? Hogy kell-e ezt mint szempontot a nevelésbe belevinni? És ha igen, csak a kuliszák mögött, a tanterv kidolgozásánál, vagy a nyílt színen is, megmondva az ifjúságnak, hogy vannak pártok, irányzatok, amelyekhez az emberek szegődnek, vagy ellenök küzdenek a szerint, amint ismereteik ezt nekik tanácsolják, s hogy ez az, amit politikának nevezünk? Re még fontosabb kérdés a következő : A fenti gondolatmenet szerint minden meghatározott ismeretvilágnak, amit a nevelés nyújt, megfelel egy meghatározott politika. Mondjuk- meg az ifjúságnak, hogy az ő ismereteikből minő politikának kel! olőállania? M 'jf szóval lehet ég szabad-e foóö_iv/, ifivság pártállását előre meghatározni ? Ha helyesen aka»”- kérdésekre f*'1 kell előbb ti Először is ^j abból, ami az emberek é.oienen történik, nem minden a szándékos és tudatos törekvések eredménye, tehát vannak tények, amelyeket nem az emberek ismeretei idéznek fel, hanem mint mellékhatások, vagy visszahatások állanak elő egészen más tárgyú áramlatok kereszteződéséből. A francia forradalom például annak volt a következése, hogy az udvar és a főnemesség fékevesztett zsarnokoskodása felrázta a jobbágyokat százados türelméből, noha kétségtelen dolog, hogy ennek az elnyomásnak nem az volt a célja, hogy az udvar és a főurak bukását felidézze. Az ilyen eseményláncolatoknál aztán, — ahol a haladás mozdonya nem elölről húz, hanem hátulról taszit — csak másodrendű szerepe van a nevelésnek és a szerzett ismereteknek. Ilyenkor ezek csak arra vannak befolyással, hogy miképen viseli magát egy tömeg, vagy osztály a megváltozott események fordulásai közepette, de csaknem befolyás nélkül vannak a politikai események megváltozására. A másik dolog amit hangsúlyozni kell az, hogy nemcsak a politikai kérdésekkel összefüggő ismeretek ...íie _..B.ai alakulások jövője felett is. Akit a természettudományokban megtanítottak azokra a tanokra, amelyek a Darwin-féle harc-elméletet, vagy a Lamarque-féle célszerűségi-elméletet érthetővé és elfogadhatóvá teszik, az könnyen lesz hive a Danvin-ból tovább fejlesztett osztályharc tanának, vagy a La- marque-ra épített Benthamizmusnak: — vagyis annak, hogy 'minden inÁ Yezércikk. (Vége.) Ez éjjel Kócsag Demeter konok, ideges töprengéssel izgett-rofgott nyoszolyáján. Egy rímet kergetett, hajszolt, hogy az megadja neki a lökést a munkához. Mert erősen eltökélte, hogy a tűzoltóparancsnokot kifigurázza egy gúnyos krónikával. A keresett rimet nem találta s bosz- sztisan aludt el. Álma nyugtalan volt és zavaros. Azt álmodta, hogy a tűzoltóparancsnokot rendkívül elmés strófákban állította pellengére és a hatás óriási volt. Városszerte rengeteg sokat mulattak a sikerült torzképen, ami persze az ö költői tekintélyét is szerfölött emelte. Miglen a parancsnok meg- sokaita a dolgot s provokálhatta Kócsag Demetert A párbaj most folyik s Kócsag épp egy szörnyű vágást kapna a fejére, ha hirtelen föl nem ébred. Kócsag Demeter felül az ágyban s izzadt homlokát törölvén kedvetlenül kísérli meg még párszor a szükséges rimet felhajszolni. De látván, hogy ez szizifuszi kísérlet marad : rövid töprengés után véglegesen lemond krónikagyártási tervéről... Hiszen, ha meggondoljuk : valóban nemtelen dolog egy mitsem sejtő embert megtámadni. S ha komolyan vesszük: a gúny egy kissé csúnya fegyver ilyen esetben. Aztán, hátha csakugyan el talál fajulni a dolog annyira, amint azt az álom egész logikusan feltárta, De, hogy a lelkében felgyülemlett szatíra- és epe anyag hiába el ne pocsékolódjék, azon kezd Kócsag Demeter gondolkodni: nem-e volna jó ezt a matériát valami vad tendenciája társadalmi drámába gyúrni. Ha elkészült: pályázhat véle az Akadémiához. De a legrosszabb esetben : előadatja Subajdán műkedvelőkkel. Ez a terv annyira megtetszett Kócsag Demeternek, hogy nagybirtelen bozzá is fogott a kiviteléhez. Egy rakás tiszta ivet szedett elő s egykettőre nekifogott a „személyek“ kigondolásához. Ez nem ment valami könnyen s Kócsag Demeter homlokára kiült a kemény munka verejtéke. Valami címjegyzéket kell kerítenem, — gondolta magában, — igy könnyebben boldogulhatok. — S nekilódult a városnak, hogy holmi címjegyzékre tegyen szert. Az utcán egy ismerőse szólította meg : — Volt a tűznél, Demeter? — Voltam. — Mit szól ezekhez a mi tűzbiztonsági állapotainkhoz ? Szörnyűség ! Látja, erről kén’ Írni. Egy okos vezércikk nagyon helyénvaló volna. Kócsag Demeter gondolkodóba esett : — Vezércikket? Hm ... — Elképzelte azt a nagy evolúciót, amelyet egy kemény, menydörgős vezércikkel előidézni lehetne s azt a bőséges elismerést, mellyel ez a kisváros adózna annak, aki azt a cikket megírná. S egy belső altruisztikas sugallat parancsára lemondott nagy, drámaírói tervéről s a ceruzáját vezércikk -megírására hegyezte. * Harmadnapja verejtékezett immár Kócsag Demeter „Tűzrendészet! állapotaink“ cimü vezércikkjén s még eddig nem volt képes befejezéshez jutni. Mindig közbejött vaiami, axni munkájában megzavarta. Most rs szíves-örömest facsarná agyvelejét a köz javára, de egy félóra múlva valami murira hivatalos; abba kell hát hagynia a munkálkodást. Pedig már három sűrűn teleirt kutya-nyelv várja a folytatását. S a java, az attikai só csak most következnék. Mert azt maga. Kócsag Demeter is belátja, hogy az eddig alkotott rósz csöppet sem vezércikk ízű valami, csupán többé-kevésbó elmés kikarikérozása a tűzoltóparancsnok ur rezes, karfiol orrának. No, sebaj, a további részben, abban valósággal szónokolni fog a tárgyilagosság ! A mulatság reánk nézve csak ccy- nyiban érdekes, amennyiten az Kó/^RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk a t. vevő-kdzöiuiéfiiek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannóma' szálloda mellett. — Sziti&r és fíáéke Iegaag/obb cziparaktira. Figyelmeztetés J az előrehaladott nyári idény miatt & még raktáron levő nyári áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók !
