Szamos, 1908. július (40. évfolyam, 53-61. szám)

1908-07-16 / 57. szám

57. szél. XL évfofyai. 9GSW if A „Szat már megyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgési évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán éra 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG ée KIADÓHIVATAL: ??» kőczi-utcz# 9. ír. Telefon: 1C7. Mindene etc n díjak SzaíDciior^ & lap ki&éóJ&iTftíeGáh&a fixeteccok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutényosabb érban kezdtetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Yárosi közgyűlés. A nyári közgyűlések megszokott képét mutatta a törvényhatósági bizottság hétfői közgyűlése, ame­lyen a bizottsági tagok alig egy harmada vett részt. A napirendet, dacára a tárgyak sokaságának és változatosságának, sikerült felszó­lalás nélkül letárgyalni, kivéve ter­mészetesen a németii fordulós gaz­dálkodást, amely nem eshetett meg szó nélkül. — A közgyűlésen dr. Falussy Árpád főispán elnökölt. Polgármesteri jelentés A polgármester havi jelentésé­nek első része a hivatali tevékeny­ség félévi kimutatásával foglalko­zott. Az eredmény teljesen kielé­gítő, tekintve, hogy az ügyforga­lom tetemesen megnövekedett, mig a hivatali létszám maradt. Bejelen­tette továbbá a polgármester, hogy a szatmár-mátészalkai h. é. vasút megnyitása julius 31-re van ki­tűzve, amelyre az egész törvény- hatósági bizottság hivatalos lesz. Nagyíontosságu esemény ez a vá­ros életében s illő, hogy a törvény- hatóság annak jelentőségéhez mél­tóan vegyen részt a megnyitásban annál inkább, mert a törvényható­ság áldozatkészsége és szívós ki­tartása nélkül ez a vasút sohasem létesülhetett volna. Végül a végre­hajtási törvényjavaslatról emlékezik meg, amelynek parlamenti tárgya­lása alkalmával dr. Kelemen Samu orsz. képviselő nyílt állást foglalt a javaslat azon része ellen, amely közgazdasági életünket veszélyez­teti. Nagyszabású beszéde az egész országban visszhangra talált. Köz­gyűlés a polgármester indítványára egyhangúlag köszönetét és elisme­rést szavazott dr. Kelemen Samu­nak férfias föllépéséért, miáltal tanujelét adta, hogy a közérdeket a pártérdek fölé helyezi. Kelemen Samu dr. meghatva fejezte ki kö­szönetét a nem várt figyelemért. Tanácsi előterjesztések. A tanács beterjesztette dr. Bo- romissza Tibor püspök és özv. Kiss Áronné köszönő leveleit a törvényhatósági bizottság múlt köz­gyűléséből hozzájuk intézett öröm-, illetve részvétnyilvánitásáért. Bara- konyi Pál nyu. rendőrt a közgyű­lés segédkertésznek választotta meg rendőri nyugdijának beszüntetése és teljes rendőri fizetésének meg­felelő javadalom mellett. A pénz­tárvizsgálatról szóló jelentést a köz­gyűlés tudomásul vette. Gazdasági és jogügyek. Múlt számunkban részletes tu­dósítást közöltünk a jogügyi és gazdasági szakbizottság üléséről, tehát ismétlések elkerülése végett annyit jegyzünk meg csupán, hogy a közgyűlés a szakosztályi javas­latokat változatlanul elfogadta. Hatósági átiratok. Bács-Bodrogvármegve átiratára a közgyűlés elhatározta, hogy a magyar jegybank ügyében önálló feliratot terjeszt a kormány és a képviselőház elé. A polgármesteri értekezletnek a lakásmizéria meg­szüntetése tárgyában tett előter­jesztését a közgyűlés kiadta a vá­rosi tanácsnak, hogy foglalkozzék a kérdéssel s tegyen megfelelő javaslatot. A többi átiratot a köz­gyűlés tudomásul vette. Szabadságidők engedélyezése. Novák Lajos főszámvevőnek és Bartha Kálmán gazd. tanácsosnak a közgyűlés 6—6 heti, dr. Lénárd István árvaszéki ülnök és dr. Pap Zoltán aljegyzőnek • 4 — 4 heti, dr. Wallon Gyula kér. orvosnak és Matkó József Írnoknak 3—3 heti szabadságidőt engedélyezett. A végrehajtási törvény és a helyi pénzintézetek. A szatmári pénzintézetek szomba­ton délután Jakó Mihálynak a „Ter­mény és hitelbank“ igazgatójának meghívására értekezletet tartottak, melyen az összes pénzintézetek kép­viseltették magukat. A „Takarékpénz­tár“ képviseletében megjelent dr. An­tal Sándor, a „Kereskedelmi bank* részéről dr. Kelemen Samu és dr. Lehótzky János, a „Népbankétól dr. Harcsár Géza, a „Vármegyei taka­rékpénztárétól Daróczy Endre, dr. Böszörményi Emil és Küszner Albert, a „Gazdasági bank“-tói Ináncsy Ká­roly, a „Szatmári bank“-tól dr. Be­nedek József és dr. Ehrenreich Lipót, a „Leszámítoló bank‘-tól dr. Frieder Adolf, a „Közpoti takarékpénztár“ részéről Visky Károly, mig az össze­hívó „Termény és hitelbank“-ot Jákó Mihály igazgatón kívül Kóródy Mi­hály cégjegyző is képviselte. A jegy­zőkönyvet dr. Keresztszeghy Sándor vezette. Az értekezlet tárgya az uj végre­hajtási törvénynyel szemben való ál­lásfoglalás volt. A tanácskozás mint­egy másfél órát vett igénybe, végül a követendő eljárás tekintetében egy­hangúlag állapodtak meg és erről a következő kommünikét tették közzé : A Szatmár-Németiben székelő ösz- szes pénzintézetek a mai napőn tar­tott együttes értekezletükön az uj végrehajtási törvény által teremtett helyzet fölött tanácskozván, egyhan­gúlag a következő határozatot hozták : Az uj végrehajtási törvény, mely sem a kellő határokat megóvni, sem a kellő eszközöket megtalálni, sem az átmenetét megfelelően szabályozni nem volt képés : egyaránt káros a hitelezőre, az adósra és hite! igénybe venni kivánó és hitelre utalt felekre. A szatmári pénzintézetek azonban nem kívánják a törvény által terem­tett káros helyzetet tetézni azzal, hogy szigorral lépjenek föl az adó­sokkal szemben, ámbár a törvény őket ily eljárásba szinte belekergeti. A pénzintézetek tehát saját és a rájuk bízott érdekekre való köteles gondosság mellett igyekeznek dologi, jelzálogos biztosításokat szerezni ott, ahol eddig személyes jellegű hitelt nyújtottak, miután ez utóbbinak va­gyoni biztosítékait az uj törvény jó részt elvonta. Amennyiben ez az adó­sok helyzete folytán nem mutatkoz­nék lehetségesnek, a legteljesebb kí­mélet elvének alapján járnak el azokkal az adósokkal szemben, akiket a törvény önhibájukon kívül tett hi­telképtelenekké és akik pontos tör­Á Yégrehajtási novella. Irta: Tanódy Endre. Ahogy az idők múlnak az ember fölött, többi között a novella-érzéke is meggyöngül. Kezdjük nem olvasni a novellákat és kezdjük nem irui őket. Elgyöngül a szemünk és nem lát­juk be, hogy mi van azon sirni való, ha egy női szív adott esetben bol­dogtalan, mikor az a női szív nincs is a világon, a boldogtalansága meg éppen olyan koholmány, mint a szive. Persze, el kellene hinnünk, hogy ezek valóságok. Csakhogy olyan ha­zugok leszünk idővel, hogy lehetet­lenség lesz velünk sikerrel elhihetni a költészet látásait, mint ahogy bajos ott lopni, ahol a baktert a legnagyobb tolvajok sorából kandidálták. Amig hittünk az életnek, addig hittünk a költészetnek is. De amint rájövünk, hogy a valóság hazug, attól kezdve alig alig lehet beugratni bennünket abba, hogy a hazugság igaz is lehetne. Megam is ezek közé a szerencsésen felgyógyult kedélyek közé tartozván, felelős szerkesztőm méltán lepődött meg, midőn jelentettem neki, hogy ielkemet egy novella megihleté és csak akkor találta természetesnek, mikor megtudta, hogy ez nem más, mint a végrehajtási novella Ez az a novella, amit Szatmárról kell megírni és kétségtelen, hogy itt nincs helye hót város versengésének, mint az Ilias szerzői joga körül. Az bizonyos, hogy az a 453 ad rész hozzászólás, amely kerületünknek a törvényhozásban biztosítva van, ak­kor volt a leghatásosabb, mikor alig hallottuk a hangját. A Hieronymi meg a Chorin idejében. Csakhogy ez nem volt az ő érde­mük és nem volt a mi érdemünk. A fejlemények világosan beigazolták, hogy ha valaki miniszterré lesz, akkor megmaradhat politikailag ugyanannak az értéktelen, vagy ami még rosz- szabb, „kétes értékű“ politikusnak, aki volt; azért a miniszteri súlya is megmarad. S ugyanez áll azokra, kik a kormányt támogatják, amint azt Chorin Ferencz teve — és ki tudja, — talán még most is teszi. Kerületünk tehát kétségtelenül ezen két férfiú alatt fejtett ki csendes, de hatásos törvényalkotási tevékeny­séget. Úgy ment ez akkor, mint a kúriai tárgyalás, ahol a méltóságos biró urak olyan előkelőén és halkan sut­tognak, hogy az ember alig tudja megérteni; de azért mégis olyan íté­letet hoznak, ami ellen csak a jó Istenhez apellálhat, akinek nem tetszik. Aztán meg az is jó volt, hogy néha a helybeli uraknak is szabad volt súgni valamit a nagy korifeusok fü­lébe, aminek apró kis privilégiumos jogszabályocskák lettek az eredmé­nyei ; jutalmai a párthüsóguek. Ellenben az eredménytelen, de szépen szóló törvényhozási tevékeny­ség tárgyában most lettünk éppen kvittek a hazával. Ugrón Gábor, aki akkor a mi kö­vetünk volt, mindenáron meg akarta akadályozni a házassági törvényt, ami jó törvény volt és meg lett a há­zassági törvény. Kelemen Samu meg akarta akadá­lyozni a végrehajtási törvényt, amely rossz törvény és meg lőtt a végre­hajtási törvény. Szóval ellenvetésünk folytán két sarkalatos töryénynyel gazdagodott a magyar törvénytár. A különbség csak annyi a két eset között, hogy a polgári házasság nem volt annyira jó, mint Ugrón gondolta és a végrehajtási törvény nincs any- nyira rósz, mint ahogy Kelemen mondja. Az egyházpolitikai törvények akkor lettek volna jók, ha legalább annyit erősitettek volna a liberalizmuson, hogy a rövid 14 év után Ugrón Gá­bor ne lehessen azon a elmen meg- ujhodott becsülettel a függetlenségi párt vezére, mert erősen feudális és klerikális. Ha Ugrón tudta volna, hogy ennek nem lesz akadálya a pol­gári házasság, akkor bizonyára keve­nmllő&h Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljuk á t. vevő-közöne égne hu mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ^Pannónia' szálloda mellett. — Siaii&r és vidéke legnagyobb oziporaUira. . Figyelmeztetés ! az előrehaladott nyári idény miatt a még raktáron levő nyári árak az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók f

Next

/
Thumbnails
Contents