Szamos, 1908. június (40. évfolyam, 46-52. szám)

1908-06-14 / 48. szám

2. oldal SZAMOS (190®, juaiua 14.) 48-Lk szám. Ezen a szegényes állapoton gon­dol segíteni akkor, midőn a saját, valamint a helybeli még három rajztanár munkásságát felajánlja egy tanfolyam létesítésére, hol a művészetnek különösen a házi- iparra fontos magvait áldásthozóan elhinteni lehetne. De nem tisztán csak a házi- iparra terjedne ki ezen tanfolyam, hanem a művészetnek más terén való érvényesítésére, a szépnek művelésére is. Ezeket előre bocsátva, átadjuk a szót a mű szerzőjének : „A kézmü-iparnak a város jelen­leg a iegmostohább pártolója. Kissé marósa állítás, de igazolásomra hozom fel & legutóbb rendezett keziipari ki­állításon szerzett tapasztalataimat, a melyek tisztán a helyi viszonyokra vonatkoznak. Hadd beszéljenek ezek a tények, melyek letagadhatlan vaió ságok. Az eléggé méltatott kiállításból bi­zonyára mindenkit meglepett a mára- marosiak háziipari szőttese és hímzése, a nagybányaiak diszkrét és munkás hímzései, a kalotaszegiek varrottasai, melvek több kelendőségnek és na­gyobb bámulatnak tárgyai Angoior- szagban és Amerikában, szóval a kül­földön, mint nálunk. A szebbnél-szebb marosvásárhelyi fafaragások, égeté­sek, a csetneki csipkék. — Azokat említettem csak, meiyek föltótien mű­vészi bec3üek, melyeknek művelése és látása a léleknek örömet és gyö­nyört okoz s melyek a széptől immár megittasult világnak is értékesek. És az említettek mellett nem em­líthetem meg a helyi kézügyességek egyikói sem, mert kutatva sem lát­tam olyat. Ami volt, az kevés is volt, gyenge is volt ahhoz, hogy amazok bármelyike melié ál Áthatnám. S e tény mellé állitom előbb tett meg­jegyzésemet, hogy mostohán van gou- áoivi mindennemű háziipari foglal­kozás városunkban, avagy jobban mondva sehogy sincs. Vagy még he­lyesebben mondva, — hogy méltat­nyedtek előttük. Általában elébe he­lyezem a rosszakat az aljasoknak. Bajos előre látni ugyanis, hogy mire képesek a rosszak, de beláthatatlan, hogy mire képes az aljasság . . . Hát nemeztkell-e tartanunk a mai társadalmi viszonyunk jelenségeinek nyugodt, felülemelkedő megítélésében is ? Kosszak mindig voltak és lesz­nek, de annyi zsarnok, önjelölt ve­zető, hatalmi és önérzeti tultengés- hen leleldző, magát egyéniségnek képzelő ember sohase akadt, mint ma. Akik meghunyászkodnak, hasravág- ják magukat még a vér, becsület és érdem szopók-szivók, rablók előtt is, mihelyt arról van szó, hogy ők és csakis ők érvényesülhessenek. Ne a rosszakat utáljátok a mi társadal­munkban sem, hanem — az ilyen aljasokat! * Ugyanaz a nagy férfiú azzal ülte­tett ie egy tábornoki ruhát viselő udvari kreatúrát, hogy : — Csak a győzelmes katonának van joga a kardjára csapdosni! Hány és hány ilyen protekciós kreatúrát, egyéniséget, vezetőt, mél­tóságot lehetne, kellene a mi társa­dalmi életünkben leültetni. Akik folytonosan arra hivatkoznak, oda csapdosnak, hogy mik ők, kik ők, mi iatml senkit ne érintsen sem kritika, sem gáncs, — úgy van gondozva, mint eddig volt mindenütt. Csak a modern szellem hajlandó most már a szépet fejleszteni, ami az itt tapasz­talt szép eredményekben — láttuk — szépen mutatkozik is. De áldoznak is érte s igy iehetovó teszik a kézmű­iparok fejlődését kisebb-nagyobb ál­dozatokkal. Hogy mekkora haladást ért el a külföld kisebb-nagyobb áldo­zatok árán, az köztudat. Szinte saját­ságává vált a kornak a művészeti és müipari ügy felkarolása. így érhette el a külföld azt a magas fokot, amin ma áll. Vannak nálunk is áldozok sl van nálunk is eredménye és látszata. Később egy pár városnak ily irányú törekvését majd fel fogom említeni. Előbb említett vonatkozásokat hely- belyi müiparuukra egy terv előter­jesztése kapcsolatában teszem, mely­nek közzététele előtt azon okokat hozom fel, meiyek ennek keresztülvi­telét szükségessé teszik. Hogy a helybeli kiállított anyag s általában városunkban szórványosan előforduló müipari s „művészeti dol­gok“ a mü, vagy művészeti jelleget nem viselik magukon, azt eléggé bi­zonyítják a kiállításon tett összeha­sonlítások. A rajz nem tudása, az órzókhiány s a teijes tájékozatlanság a mü, vagy művészeti dolgokbau, ál­talános nálunk. A művészeti jelleget megbecsülni, az igazi szépet a közönségestől, a vásáritól megkülönböztetni, mondjuk meg őszintén, — nehéz. De bizonyos fokot a művészi érzékből el lehal sajátítani s ennek alapján helyesebb Ítéletet mondhatunk, mint minden képzettség, — tanulás nélkül. Tudom, hogy félreértésre fog okot szolgáltatni, amit mondani fogok, de a jó szándék vezet. Merem állítani, hogy a fent említett kiállítás itt hely­ben művészi értelemben vett erkölcsi eredményt nem hozott. H&nyan ta­nulták meg a máramarosi szőttesek titkát ? Miben rejlett a szépsége ? Hányán vették éjire, hogy ínibjn rejlik a fafaragás, vagy a kalotaszegi varrottasok szépsége ? És a többi soknak? Mert hogy szép. azt mind­annyian láttuk. De igen kevesen ér­a kötelességük. S valójában minde­nek. csak azok nem, akiknek és amiknek lenniök kellene. Akik had- vezérsógig csúsztak, de sohasem győ­zedelmeskedtek : sem az emberek ér­telmén, sem szivén, sem meggyőző­désén. hanem azok fölött zsarnokos­kodnak, akik viszik a baromi mun­kát, hogy a tábor legalább éhen ne haljon. * Mily sok egyéni kiváltság, szorga­lom, éleslátás, nagy tapintat kell ahhoz ; az ész és szív mhy egyeníe- ges harmóniája, tehát sok-sok min­den, hogy valaki egész ember legyen. S csak egyéni dölyf, lelki vakság, a butaságnak elhatalmasodása, vagy egy kis hiúság is elégséges ahhoz, hogy valaki egész embernek higyje s tartsa magát. S higyjük meg, hogy az utób­biak sohasem azon zsánerű emberek közül valók, akik örökké tanulnak és élénken érzik, hogy még sem tudnak eleget. De még azok közül sem, akik örökké dolgoznak és mégis lelkűkben hordozzák kálváriás életük minden lépcsőjén, egész addig, inig életük napja le nem bukik, azt az égő vá­dat, hogy nem dolgoznak eleget. tették meg, mert ainos meg hozzá a képzettség, a kellő tudás, mely a megértésre eszközünk volna. Pedig kevés tanulás is lehetővé teszi ezek megértését, hát még alapos tanulmá­nyozás, vagy rendszeres gyakorlati művelés. Az elrendezése, a komponá­lása egy bizonyos térnek, mely kitöl­tésre vár, a legfontosabb. Úgy a hím­zésben, mint a rajzolásban, mint a festésben, feltétlen szükséges bizo­nyos alapismeret, mondjuk tudás, mert e nélkül még csak megérteni sem tudjuk, hát még utánozni. Ezen állapoton segíteni, illetve az említett tudás fokát elérni volna hi­vatva a következő terv, melynek ke­resztülvitele szerintem oly közműve­lődési szükséglet, melyet mellőzni közérdek ellenesnek tartok. Olyan tanfolyam felállítását tartom szükségesnek, amely heti 8 órában 4 tárgy gyakorlását űzné 2—2 órai időközökben. A tanerők a helyi rajz­tanárok, kik mindenkor elég biztosí­tékot nyújtanak arra nézve, hogy az alább felsorolanó anyag tanítása si­kerre fog vezetni. Növendék lehet bárki, nő és férfi, aki a kiszabott 10 korona havi tandijat befizeti. A tanfolyam 3 t&nfélóvböi állana, taufólóvenkint négy havi időtartamot számítva.“ (Folyt, köv.) Dr. Erdélyi Miksa fogorvos Rákóczi-utca 24. sz. (saját házába) költözött. A tanácsból. A költségvetés jóváhagyása. A belügyminiszter Szatmár város háztartásának 1908. évi költségelő. irányzatát s a községi pótadó 64 %-ban történt megállapítását jóvá­hagyta, A leirat némely részletekre felvilágosító jelentést kíván, mely célból a tanács kiadia a költségvetést a számvevőségnek. A tűzoltó-szertár Átalakítása. A városi tanács a tűzoltó-szertár célszerűtlen berendezése és méreteire való tekintettel elrendelte annak, valamint a hordó színek átalakítását s a munkálatokra Yajnay Lajos és Pók György vállalkozók által tett ajánlatot elfogadta s őket a kivitellel megbízta. Arányositási munkálatok közzé­tétele. Az „Ecsedi-láp lecsapoló társulat“ az uj arányositási munkálatokat f. évi junius 15-től julius 14 ig Nagy­károlyban, a társulat hivatalában közszemlére kiteszi. A hirdetményt a városi tanács 30 napra kifüggeszteni rendelte, egyszersmind megbízta a fő­mérnököt, hogy a munkálatokat Nagykárolyban tekintse meg s észre­vételeiről tegyen jelentést. Az uj postapalota épitése. A kereskedelmi miniszter leküldte az uj postapalota kész terveit és költségvetését, egyszersmind felhívta a város közönségét a nagyváradi postaigazgatóság utján, hogy a jelen­legi postaépület átvétele s a Szerda­helyi-féle telekből szükséges terület átengedésére vonatkozó csereszerző­dést állítsa ki s mutassa be. A ta­nács a megfelelő intézkedéseket nyom­ban megtette. Fogorvosi intézetemet Deák-tér 8-ik számú Gilyén-féle házba helyeztem át. Dr. Fodor Operateur, logorvos. HÍRROVAT. Heti strófák. Hulljatok — óh — falevelek Sírva dalolj, pacsirta. Református kis lányt immár Nem vehet el — pápista így végezett a Szent Atya S lett rá nagy ijedelem Persze, persze, nem tudja ő, Hogy mi az a szerelem! Luther, Kálvin szép hívői, Oh, azért ne sírjatok, Hogy a pápát kijátszátok, Egy jó tanácsot adok. Láthatjátok: Rómából már Nem várhattok semmi jőt, Válasszatok hamarosan Mindnyájan egy-egy zsidót. Búr. Az adósok szervezkedés. (A napokban városunkban alakulófélben van a 14-ik pénzintézet.) Az utóbbi évek és hónapokban ta­pasztalt hitelipari nagymérvű fellen­dülés a hitelkeresőket, adósokat és jelölteket arra a közös, elbizakodott lépésre indította, hogy megalakítják az „adósok szövetségét.“ Legalább is erről szerzett legjobb szimatu ripor­terünk, — ki különben is egyik tevé­keny tagja igyekszik lenni az egye­sülésnek, — megbízható értesülést. A legnagyobb lökést különben erre a 14 ik pénzintézet alakulásának hire adott, mely az adósok becsét percen- takben ki nem fejezhetőleg jelenté­kenyen emelte. Riporterünknél most nincs boldo­gabb ember ; jelölték az uj egyesület­nél jegyzőnek, mely tevékenysége a leszámítolási jegyzékek ellenjegyzésé­ben fog vógkimerülni. Az adósok és hozzátartozói egy fiatal fiskális tágas és jó forgalmú ügyvédi irodájában gyűltek össze a napokban. Mindenek előtt igazolás­képpen a leendő tagok megfelelő mennyiségű leszámítolási jegyzékkel kellett, hogy igazolják adósi mivol­tukat. Az elnökségben csupán azok tart­hatnak számot, kik a legtöbb pénz­intézet nyilvántartási lapjain mint elfogadók szerepelnek. A tisztikar és választmány tagjaiul a forgató és ki­bocsátói minőség is megfelelő, A helybeli pénzintézetek alap- és egyéb tőkéinek megfelelő passivák kimutatása után, az elnök megala­kulónak jelentette ki a pénzintézetet. Majd a tikkasztó meleg némi enyhí­tésére söröket rendelt az egyesület jövendő pénztára terhére és kezdetét vette az alapszabályok megalkotása. Riporterünk, mint hitelügyekben jártas egyén, volt az előadó. Miután a szomszédja sörét is lenyelte, nagyot nyelt és hozzáfogott saját gyártmányú tervezetének felolvasásához. Az egyesület cime: „Szatmári adó­sok szövetsége, részvétet ébresztő társaság.“ Célja ; A szegény gazdagok kama­tok utján való megélhetésének biz­tosítása. Az egyesület székhelye : Időnként a legjobb sört mérő helyiség külön helyisége. Most jöttek azután a szigorú alap­szabályok egész légiói, amelyekből riporterünk csak néhányat árult el. 1. §. Jelszó; A hitel mértéke a hi­telezőbe vetett bizalom. Valódi angol lüszterek, mindenféle divatos színekben. ■■ Sxi aäS WEISZ GYULA s Csakis kipróbált, elsőrendű, legjobb gyártmányú gyapjúszöveteket árusít Ä gyapjú-szövet üzletében. Nyári idényre érkezett újdonságok kiválóak, melyek a legmagasabb Ízlés is kielégitt. Maradék vásár minden pénteken, mélyen leszállított árak mellett. Legújabb eredeti párisi és angol — női costüm — íra

Next

/
Thumbnails
Contents