Szamos, 1908. június (40. évfolyam, 46-52. szám)
1908-06-07 / 46. szám
XL hhlfW' ??atntáí, 1908, pis tó 1 (vasárnap) 46. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Égése évre 8 kor. — félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ári 10 ffiíér. SZERKESZTŐSÉG és £Hl)OiHVATAL: Pékócii-utcri £. sí. Telefon: 1C7. Micdecr eu:& c. lé SsAtIZ&scc. t Iff -- '.dfcl tvKf .Rteu ítiettrtíé» HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjut&nyosabb árban közCKefrek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden ssó 4 fillér. Pünkösd. (K.K.) ... És meghasadt az égboltozat magasztos teljessége és a Szentlélek szelid galamb képében leszállóit a íöldre . . . Ünnepi szín, ünnepi hang, ünnepi érzés tölti el a gyarló ember kebelét. A természet is alkalmazkodik az ünnepi kedélyhez. A íöld, az istenáldotta drága íöld hátán ringatja a dús aratást Ígérő kalászt, a munka gyümölcsét termi, a Istenbe vetett hit és bizalom jutalmát várja, a dolgos kezek ezrei örömmel élesítik a kasza pengéjét. Forrón tűz le a kánikulai nap sugara az édes anyaföidre. És az ember tűnődve néz végig a tájon. Mindenütt a munka eredménye látszik. S amint imádkozó tisztelettel néz fölfelé az Alkotóhoz, könybe lábadnak szemei a hála érzetétől, önkéntelenül megcsukia- nak térdei és leborul a földre, mely ápol és eltakar. És ott benn a csendes íalu zsindelytetős házaiban csak kevesen éreznek hasonlóképen. A nagy költő, kinek szobra a főváros gyönyörű térségén bánatosan tekint alá a népre, hajh! igazat szólt. S igaza von most is. Eltűnt a béke a honi térségekről. Visszavonás, elégedetlenség ütött tanyát hegyen-völgyön. S ahol ezelőtt boldogan furulyázd pásztor legeltette megelégedett gazdája nyáját, ma, a mintagazdaságok idejében, ellenségként áll szeemben egymással cseléd és gazda, kik eddig közös asztalnál, közös tálból fogyasztották a jó szívvel adott jóizü ebédet. Haragos szavú, sima tekintetű, feketemáju üzletemberek járják be a rónaság tereit, megmérgezik a becsületes munkás leikéi, fellegvárakat, csalóka képeket festenek a szemei elé, külföldre hivatkoznak, ugratják, izgatják, lázitják; hasztalan rimánkodik a „csuhás“, hiába magyaráz a földuzsorás, bizony- bizony megáll a csengő kasza az erős marokban és eldobja vékony sarlóját a gyönge kéz. Kész a harc, a festvérháboru. — De már akkor az utazó szociálista zsebében van a tagdij, a szegény ember verejtékes garasa s a csendőrszuronyok már csak a félrevezetett, hiszékeny, szegény, röghöz tapadt földmunkás mellének van szögezve; a munkás áll szemben a fegyverre!, aki bármennyire kiáltja is, hogy „nemzetközi,“ mégis csak a „magyar virtus“ bírja rá, hogy ha már egyszer „nekidurálta“ magát, hát ne engedjen a 48-ból. S ha elbukik a küzdelemben, hát jönnek a vigasztalók és viszik Amerikába, ahol a pittsburgi kőszénbányák alagutjaiban, veszélyes tárnáiban, vagy a clevelandi acélkohók izzó tüze mellett keseregve gondolnak vissza a bűbájos rónaság édes otthonára. És leszáll a béke galambja. Pünkösd virágos ünnepén elmélkedjetek testvérek, gondolkozzatok a saját fejetekkel, vizsgáljátok meg magatokat, alaposan fontoljátok meg a helyzetet és dolgozzatok. Legyen béke mindenütt, béke a szívben, béke a családban és béke a társadalomban. — Mert a harc mindig • rombol, a béke mindig alkot. Legyen a pünkösd a tiszta gondolat szentséges szép ünnepe, a szereíeté és az áldásé! * Weisz Zoltán modern könyv-, zenemű- és papír kereskedését a Gut- men-paSota sarokhelyiségében, fényesen berendezve, megnyitotta! A Deák-tér jövője. (F.) A Deák-téren fölállítani tervezett vasúti felvételi-épület ügyé- .e. .. a Kereskedő-társulat nyilatkozata s a vasúti bizottság javaslata megadta a kegyelemdöfést. A törvényhatóság székházában a kérdés még napirendre kerül ugyan, de ez már csak decens temetési szertartás lesz a végelgyengülésben kimúlt eszme teteme fölött. A kérdésben nehéz eligazodni. Igazat kell adni a hivatalos fölfogásnak is, meg az ellentétes véleménynek is, mely amazzal szembehelyezkedett. A debreczeni m.á.v. üzletvezetőség vetette fel azt a kérdést, hogy a városunkból kiinduló keskeny vágányu helyi érdekű vasutak részére a Deák-téren közös felvételi épület áilittassék fel. A városi hatóság felkarolta az ügyet abban a meggyőződésben, hogy a személy- és áruforgalomnak ezen összpontosítása a város közgazda- sági érdekeire hasznos, a közönség kényelmi igényei szempontjából pedig kívánatos. Ezen törekvés azonban megtört egyfelől a kereskedők ellentállasén, másfelől a közönség részéről megnyilatkozó közhangulaton. A kereskedők kézzel-iábbal tiltakoztak ezen intézménynek a Deák-térre helyezése ellen. Nemcsak azért, mert nem látják annak semmi előnyét, hanem mert határozottan károsnak tartják a mai áru befuvarozási viszonyokkal szemben. Azonkivüi soha helyre nem hozható hibának tartják a Deák-tér ily célra való lefoglalásai, mert a felvételi épület máshol is felállítható, de a Deák-tér bármilyen megcsonkításáért s amúgy sem kifogástalan tisztaságának és hy- giénájának állandó veszélyeztetéséért semmi sem kárpótolhatja sem a kereskedőket, sem a város nagy közönségét. Ha áll az, hogy a vasút a kereskedők érdekeit kivánía elsősorban előmozdítani a fölvételi épületnek a város központjába való helyezésével, akkor méltó elismerés illeti a kereskedőket önzetlen Asszonypolitika. A férje térdén ült. Az erősen átkarolva tartotta és összevegyült a szivük dobogása. A férje lassan csókolgatta a bajái, homlokát, vagy kissé eltolta magától, hogy a szemén át a leikébe lásson. Aztán igy szóit az asszony : — Milyen nagy bizodalmád van bennem ! íme most is egyedül hagytál két hétig, pedig tudtad, hogy körül vagyok véve férfiakkal. És most, hogy itt vagy, még csak nem is kérdezel tőlem semmit. — Hát mit kérdezzek, — szólt a férj; — szeretlek és szeretsz . . . Igazam van ? Igen. Szeretlek és mégis . . . A férfi megrázkódott erre. Oly furcsa, gúnyos hangon beszélt és oly nyugtalanító volt a mosolya, hogy a férje előtt egyszeribe fal emelkedett, megmagyarázhatatlan és kellemetlen dolgokból összeépítve. Az asszony látta a zavart és mulatott rajta. Hát utóvégre is, mikor biztos az ember? . . . Mi, asszonyok, oly gyöngék vagyunk ... az unalom, a kisértés . . . A férfi brutálisan megszorította a kezét. — Hagyd abba. Ne folytasd. Kellemetlen dolgokat mondasz. Már egészen sápadt volt és látni lehetett rajta, hogy fél az érthető szótól, amely mindezt megmagyarázza. De figyelmével és pillantásával mintegy faggatta az asszonyt. Az asszonynak ez gyönyörteljes izgalmat okozott. Hát igy a kezei közt tartja ezt az embert, mint valami nyomorult, beteg kis állatot, amelynek sorsa az ő keze járásától függ ? De hát akkor mit mondana, vagy mit cselekednék, ha ezek helyett a jelentéktelen és homályos célzások helyett egyszerre a hűtlenség szabatos, érthető bevallását hallaná ? Ha most hamarjába kitalálna egy mesét a hűtlenségről, az asszo- nyi gyöngeségről. És kedvet kapott erre. Kegyetlen vágya támadt. Tudni akarta, hogy mit tenne a férje. Látni akarta, mint változik el arca a borzasztó szenvedés alatt. Tudni akarta, hogy miképpen viselkednék & férje, ha itt most valami hűtlenséget hazudnék neki. Milyenek lesznek a gesztusai ? Hogyan feg viselkedni ? Meddig megy a bosszúban ? Izgatta a játék szenvedély. Mit mond, mit tesz majd? Csábitó bizonytalanság . . . Leül az ura elébe, majdnem a lábához, megfogta a kezét, fejét lehajtotta és komoly, alázatos hangon, amelyben szégyen, lelkiismereti for- dalás és félelem remegett, mormogta : — Megcsaltalak vele . . . Kimondhatatlan aggodalom gör- nyesztette földre az asszonyt. Valami különös, rendkívüli eseményt várt. Talán ütni, verni fogja, vagv meg is öli . . . De nem is mozdult a férje, fölemelte rá tekintetét. Úgy nézett az urára, mintha olyasvalakivel találkozott volna, akit előJlffiRÓth Simon nagy választékú cipörak tárát ^ ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást* Közvetlen a ^Pannónia' szálloda mellett. — Sutai&r és vidéke legaag/obb cziporaícUn. mua|g.pik f*gaftieJfr a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi seheyraux és box bőrből PSNÍL készült legújabb divatu fekete es barna szinü úri-, női- ós gyermek-cipók ,