Szamos, 1908. május (40. évfolyam, 36-44. szám)
1908-05-21 / 41. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: B^éeí évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékéczi-utczs S. sz. Teufen: 107. Mindennemű dliok 8*ntns4ron, • lep Sjadíh^-asaUten <t/cleadok HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Magyar bajok. Még be sem kellett várnunk az iskolai év végét, már is megjelent a lapok hasábjain rövid időközökben a második elszomorító hir: „Öngyilkos tanulók.“ Ötből kapott intést, holott csak egyből várt és az elég volt a szerencsétlen gyermeknek arra, hogy golyót röpítsen mellébe. — A másik eset szintén hasonló ehhez és a következők sem fognak semmiben sem különbözni. Ha lélektani okát keressük mindezeknek, feltétlenül a helytelen nevelésben fogjuk megtalálni. Teljes világéletünkben táblabiró nemzet voltunk. Szónokolni a zöld és fehér asztalnál egyaránt kevés náció tud úgy, mint mi. Barátság, szerelem, hazafiság mind-mind e két asztalnál puffog el színes szó- iakéták alakjában. S amit még ezeken kívül tudunk: az urhat- námság. Persze ma mar nincs miből, de azért urizálunk az adósságaink kamataiból. Urak voltunk mindig. S fájdalom, többet adtunk a kutyabőrre, mint a magunk bőrére. Annyi nemes família nincs a föld kerekén, mint nálunk. Nemességet osztogattak az Anjouk, a Habsburgok, a Rákócziak, a Bethlenek, a Bocskayak, erdélyi fejedelmek. Még a magyar parasztban is van valami a nemesi gőgből. S az armálison foltot nem tűr a család. Azaz distingváljunk. A túlterhelt birtokot, a fején felülről érő adóssághalmazt nem tartja foltnak. A letört famíliák címeres vizitkártyáju sarjadékai lehetnek dijnokok, kishivatainokok, legjobb esetben szolgabirák. Még ez sem ejt foltot a kutyabőrön, bár némileg restelik a dolgot. De már iparos, vagy kereskedő: az nem lehet! Egy alsó- és felsőártándi Ár- thándy Árpád csak nem lehet kereskedő ! S mit szólna ahhoz a világ, ha fényvesházi Fenyvesházy Balambér specerájos üzletet nyitna, ! vagy iparos pályát választana ?! Nem, ez képtelenség, ez égbekiáltó vétek volna a család ellen, ez valóságos hazaárulás! Magyarországon még mindig nincs meg az a gyakorlati szellem, amely egyedül van hivatva az ország anyagi helyzetén javítani és virágzó közgazdasági életet teremteni. — Akadémikus, elméleti a mi életünk, a mi műveltségünk. Csak azt tekintjük igazán müveit embernek, aki humánista tantárgyakkal tömi meg a fejét, aki gimnáziumot és egyetemet végzett, sikerrel tette le vizsgálatait és ráadásul megszerezte a doktori címet is. A szülők gyermekeiket ügyvédnek, orvosnak, bírónak, tanárnak szánják és csak ritkán adják gyakorlati pályára: iparosnak, vagy kereskedőnek. Ebben a szellemben nevelik a gyermekeiket és szinte megfélem- litésül használják velük szemben a kereskedő, vagy iparos pályát, a melyre azon esetben adják, ha nem jól tanul, vagy megbukik. Egy ’lyen szegény gyermek előtt, ki a szülei háznál ezen pályák iránt csak a lenézést és semmire becsü- iést szívta magába, nem csoda, ha a „szégyen“ előli menekvésében fegyvert ragad maga ellen. Sok esetben a gimnáziumi, vagy reáliskolai pályára gyenge tanulódat szinte kényszerítenek, erősza- olnak a szülők, holott talán a gyerek gyakorlati pályán érvényesülhetne; de hát nem engedi a családi hagyomány, — pedig a modern kor más irányt mutat. Állítottunk ugyan fel real, gazdasági és kereskedelmi iskolákat is, technikumot, politechnikumot. De ez mind kevés. Minél több gazdasági és keres- Kereskedelmi akadémiát kellene létesítenünk. Legelhanyagoltabb a kereskedelmi kiképzésünk. Annak a kereskedőnek nem elég csak a könyviteltant és esetleg egy nehány nyelvet tudni, mert ez még nem képesít arra, hogy nagy vállalatokba bocsátkozzék. Annak a kereskedőnek ismernie kell a kereskedelmi törvényeket, a váltójogot, az állampolgári és népjogokal, a földrajzi és az áruismét, a nyers. anyagokat és a különböző gyártmányokat, azok élőállitását, beszerzési forrását, árát, szállítási módját és körülményeit, ismernie kell a természettudományt es a technikát. Szükséges, hogy európai látóköre legyen, azonfelül szükséges, hogy ne csak szakférfiú és gyakorlati ember legyen, hanem erős és szilárd jellem, erkölcsös ás öntudatos férfiúnak is kell lennie. Élengedhetlenü! szükséges, hogy széles látókörrel bírjon a világ gazdasági helyzetéről, a varható gazdasági alakulásokról és azoknak célszerű kihasználásáról. Ha másként nem, ösztöndíjakkal kellene arról gondoskodni,, hogy a kereskedelmi pályára készülő akadémiai hallgatók a világ minden táján, a felsőbb kereskedelmi helyeken személyes tapasztalatokat szerezhessenek, hogy azokat későbbi kereskedői működésűkben érvényesíthessék. Szóval az kellene, hogy kiryi1- jek a szemünk és tennénk rnar végre sutba a tradíciókat a kutya- bőrrel együtt. Ma már nem buzogánnyal döngetjük a tar koponyákat, nem fokossal csiklandozzuk a labanc hónalját, — hanem tetterővel, szorgalommal és észszel felfegyverkezve haladnánk fel azon a sziklákkal, akadályokkal teleszórt utón, amit elénk állít az élet. A kereskedők, iparosok kezében van a jövő. Mert e két pálya tePour rien. ti rántó ff Ottó után fordította Lyky. 23 éves koromban szerencse ért. Egy púpos, nyavalyatörés nagynó- némtől örököltem 2350 márkát. Nagy- nóuém nagyon szeretett és folyton aranyos fiacskámnak nevezett, ami az ö tájszólásával igen kedvesen hangzott. A jó néni minden vagyonát rám hagyta, ami két ócska módi szuette szoba berendezésből és prémes ruhákból állott. A bútort és ruhákat eladtam 75 márkáért és az árát megittam. A 2350 márkára vonatkozólag pedig úgy határoztam, hogy Párisba megyek egy fél esztendőre tanulmányútra. Azt hiszem ezt a gondolatot mindenki tiszteletreméltónak fogja találni. Valóban komoly elhatározással távoztam. Március 17 ón érkeztem meg Párisban. A Grand Hotelben szállottam meg, mely helyet a kedvező anyagi viszonyoknak ör- veudöknek legmelegebben ajánlhatom. A 20 francos szoba igen csinos és a 15 francos ebéd kielégítő. Fürödtem, öltöztem és étkeztem. Ezután kimentem az utcára. Meleg tavaszi este volt. A nap már lehanyatlott. A boltok nagyobbrészt már zárva voltak és a Boulevardon titokzatos félhomály uralkodott, ami oly jellemző a párisi éjjeli életre. A házak tetejéről a fantasztikus színekben gazdag világitó reklámok tüzes betűi jelezték, melyik choko- lád a legjobb, melyik újság a legolvasottabb, melyik varieté a legnagyobb és melyik poloskairtó a legbiztosabb. Kevéssé érdekeltek ezek a fel-fel tűnő világítások. Zsibongott az utea. A boltokból a munkások most voltak éppen hazatérőben. Sietve, senkivel nem törődve, jobbról-balról taszigálták, szomszédjaikat. Közbe-közbe feltűnik egy éjjeli alak is, ki óvatosan, vigyázva lépked végig kissé háfcracsapott cilinderrel a Boulevardon. Fantasztikus, illatszerkereskedéshez hasonló illatár ömlött végig a Boulevardon ; megjelentek a bokottok, határozatlanul fel s alá sétálva. Selyemruháik suhogtak, hajuk illatozott, cipőik fénylettek. Olykor megállott egyik. Megszólította egy ur ; kész volt a kaland. Nem lett azonban semmi belőle; ismét belekerült a forgatagba. Azon gondolkoztam magam is vállalkozom egy ilyen kalandra. Nehány nap múlva a Folie Bergére-be hajtattam. Oly sokat beszélnek és dicsérik otthon ezen vairetó színházat, hogy mír évek óta feszülten vágytam egyszer láthatni. Dacára tűrhető anyagi viszonyaim nab, nem vettem valami drága helyet ; hanem séta-jegyet váltottam, mely feljogosít a pompás foyerben és a páholyok háta megetti sétára. És ez a fontos. Itt sétálnak fel és alá Paris legszebb, alacsony, magas, kövér, uyuláub, bimbózó és virágzó, mindenféle árnyalatú hölgyei. Egyik közülök észrevett és merően rámtekintett. Magas termetű, nyúlánk piros egészséges arcú volt. Sötét barna haja homlokára volt fésülve és kezeit összekulcsolva úgy tartotta mint a ilorenci nők Ghirlandajö képein. Szürke, réveteg szemeit kékes árnyék övezte. Rám pillantott és szemei tűzben égtek. Háromszor mentünk el egymás melleit. Harmadszor, midőn közvetlenül halad .am el mellette bolonditó illat és susogó hang csapott felém. Arra fordítottam fejem, bolonditó szempár és forró ajak tekintett rám. „Pour rien, monsieur“ suttogta a szépem mégegyszer és tolakodóan ismételve „Pour rien“. Ezután mosolygott. Es midőn észre vette, hogy én keresztül-kasul vörös lettem és vérem izzásba jön, édesen nevetett, oly annyira, hogy megengedtem miszerint karját baromba fűzze. így bolyongtunk & sokaságban kettesben fel és alá. Igen, ő szeretett, mint mondta soha sem láttott oly szép szőkét mint én. Oly édes dolgokat mondott a kicsike. Egy oszlopnak támaszkodva egyik sarokban állott egy cilinderes ur : élesen figyelt bennünket, nem bocsátott lii egy pillanatra sem megftgjeléséfcől. „Ismered ezt az urat ott* kérdem a nőcskétől. „Nem. hogy ismernem“. „Csak azért kérdem“, mert folyton ^sRÓth Simon nagy választékú cipőraktárát JfB ajánljuk: a t„ vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrlsí, Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Eiatmár és vidéke iegnag/obb §zip5wul?i. M íífMÉ íf Ife & & ír a tavaszi és nyári idényre megrendelt vaiódi sehevraux és box bőrből késziMt legújabb tíivatu fekete es barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők ! 1 m
