Szamos, 1908. április (40. évfolyam, 27-35. szám)

1908-04-23 / 33. szám

XL svfolyam­f mv-1 Szalmái, 1908, április H 23. (csűlörtók) 33. szám. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. tés Előfizetési ár: B^ész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczi-utcza 9. sz. Telefon: 107. Äindonnemü dijak Sxatmaron, a lap kiadóhivataiá&aE fi teád ók HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. T A nemzet hallgat! Minden fajnak olyan a vezető­sége, amilyet érdemel. A létérti harcban a gyöngének pusztulni kell; egyedüli megbíz­ható fegyver a „józan, becsületes munka,“ azon becsület alapján, mely, ha az „igazságot“ felösmeri, Golgothára megy azért, de hirdeti, cselekszi. Nálunk, sajnos, ma csak oly igazságokat szoktak íesteni, hir­detni, amik bársonyszék és bécsi érdemrendekhez vezetnek, száj be- dugás görbe utjain. És a nemzet hallgat! Tudom, hogy az „átlag becsü­let fejlődik és visszafejlődik,“ ha­talmas példa erre Amerika. Mi fej­lődött Európa söpredékéből? De itt erre csodának kell történni. Valót mondott Ugrón — vakond is lát néha — „romlott itt az ér­telmiség és gyönge a nép.“ Hát szörnyen romlott! ahol Ug­rón, Apponyi, Polonyi, Barkóczy, Lengyel agyvelők vezethetnek a magyar ideálok cifra paplanába burkolódzva! és szörnyen gyönge a nép! hiszen bódultán tapsolt nekiek! Mily lélekemelő s erkölcsneme- sitő: szobrokat emelnek és eszmé­ket lábbal tipornak! Oh! a nagymesterek, kik előbb mind a „Nagy Kossuth“ megtes­tesülésének arrogálták magukat, ma? a „legnagyobb magyar“ fé­nyes szellemének háta mögül küz­denek rendjeleik és székeikért . . . „Ne sirj, ne sirj, Kossuth Lajos ! És a tisztelt Ház tapsol! És a nemzet hallgat! Vezethet-e még ut a független­ség felé ?! Nagy nevek nymbusában való körutak, ön-ünneplésekben merül itt ki a hazafiság, de nagynak csak a halottakat ismerik el, az élők között mindenki legnagyobb­nak tartja magát. „Csak gyönge szokott bajáért mást okozni,“ állítom: „magunk­ban van szomorú helyzetünk oka.“ Hát lehet-e erős, független, ál lamalkotó faj a magyar, amig oly vezetőket tűr, kik — elveket, kí­vánalmakat folyton tördelve — epedve várják, keresik s Örömmel fogadják a Lipót-rendeket ?! Nagy halottaink és a magyar arculütése ez. Nincs rá mentség! És a nemzet hallgat! Sürü lett már, nagyon sürü az „múltakra borított fátyol!“ Borítja a „becsületet“ mélyen! Ünnepelhetik öntelten tovább már­cius 15-ik és október 6-ikát. Deáktól, idősb Andrássytól ifjabb Andrássyig, Kossuth Lajostól — Kossuth Ferenczig, sőt Apponyiig bukva, lehet-e még ut a független­ség felé ? ! Ezer érdekcsoport: faj, vallás, foglalkozás, társadalmi, hivatali rang — éhes tekintettel mindig a-koncra — foszlányokra tépte szét á nemzeti együttérzést! Hát újjászülethetett a nemzet „Sajó“ után? Hisz nemzedékeket teremt az „őserő,“ de most a férfi- lélek, a féríiagy van megrontva. Mert ne mondja senki, nem is hiszi, aki mondja sem, hogy a po­litikus, vagy a katona külön be­csület-fokmérő alá tartozik. Becsület csak egy van s ezt úgy hívták eddig, hogy „magyar becsület.“ Ez a becsület élt és tevékenyen működött azokban, kik — a Sán- dor-utcai „Házban“ — átküzdve azért a becsületért a véres harco­kat, összejöttek és a jövő számára újból alapozták szent István biro­dalmát. Megérdemelte akkor a ma­gyar vezéreit: az örök nagy Deá­kot, Andrássyt! Ki merte volna ezeket suttogva is gyanúsítani Supiló, Klofácz Schönbergerné-féle pactálással! Ez a becsület élt s tevékenyen működött azokban, kik az adott alapon a világ bámulatát keltő erővel vitték előre e nemzetet! Elcsapta őket a nemzet; „haza­áruló“ lett a nevük és jöttek a dicső, bukhatatlan nagy hazafiak ! Mivé lett kezükben a „magyar becsület“? A fehéret feketére, sőt sárga­feketére tudták festeni, ezt ismét piros-fehér-zöldre mázolták ! Az anyag pedig, amelyből dol­goznak, „sürü, fojtó lekete köd“ ! Hol a nemzet, mely a „tem­plom“ környékéről elűzze e fari­zeusokat ?! És a nemzet mélyen hallgat! Maróthy. A tanácsból* A Kossuth-k&rt'orizete. Sok panasz hangzott el amiatt, hogy a Kossuth-kert felett a hatóság nem gyakorolt kellő rendőri felügye­letet. Ezután máskép lesz. A kert újabban költséges vízvezetéki és vi­lágítási berendezésekkel gyarapodott s a folyamatban levő nagyobb mérvű kertrendezós végrehajtása után min­den kellék meg lesz, hogy ez a pá­ratlan szépségű városi park a kö­zönség részéről az eddiginél fokozot* tab megbecsülésben és látogatásban részesüljön. Éhez képest a hatóság a személyi és vagyoni biztonság fe­lett is éberebben kiván felügyelni s gazdasági tanácsos előterjesztése alap­ján ez irányban a kellő intézkedése­ket megtette. Bízvást remélhetjük tehát, hogy a közelgő nyári időszak­ban átveszi a csendörség a read fen- tartását honvéd zenészektől, akiknek untig elég, ha fárasztó műsorukat 25—30 celziusz mellett lejátszák, nemhogy még elkeseredett harcokat vívjanak a zenekedvelő kedves cső­cselékkel. Selyemtenyésztés. A szekszárdi selyemtenyésztési fe­lügyelő megkereste a városi tanácsot, hogy a selyemtenyésztöket vegye oltalmába s tétesse közhírré, hogy a selyemtenyésztőknek meg van en­gedve mindenhol az eperfák lombo­zása, sőt aki ebben őket meggátolja, kihágást követ el, ami büntetendő. A tanács a kapitányi hivatalt bízta Algíri képek. Irta : De Gerando Félix. (Folytatás.) Algírba csak ottlétem második vagy harmadik hónapjában rándultam le. Ez a 200.000 lakosú város az ide­gennek vajmi kevés originális vagy érdekes dolgot tartalmaz, egyrészt azért, mert az arab város teljesen visszafejlődött és visszavonult a hegy tetejére, másrészt mert a francia város még nem épült ki kellőleg. Az utóbbi két hosszú utcából és egy térből áll; tér, a Plua du Gouverne­ment, a kikötő szegletében nyílik: itt van az európai élet központja, itt van kétszer hetenkint a katonazene ; a két utca, Bab-Azun és a rue de la Lyre, a tengerrel párhuzamosan fut; mind a kettő árkádos utca, mint a pá­risi rue de Rivoli: egy időben, Lajos Fülöp király alatt épültek. Az arab város, sötét, szűk utcák és alagutak tömkelegé, a rue de la Lyre után kezdődik és a Kasba erődítményeinél végződik; csak két vagy három épü­lete van ; ezek közül első helyen áll a könyvtár és az érsek palotája. Az arab ház, legyen az érseki palota vagy a legszegényebb muzul­mán tanyája, egy tervrajz után ké­szül : a közepén egy négyszögü ud­var, négy oldalt négy hosszú, keskeny szoba, melyeknek nincs ablakuk a külvilágra, az utcára. Ez a ház-typus épül aztán szerény vagy pompás ki­vitelben, egy két hét három emeletre. Ez az arab ház egyszerű alakja könnyen érthető, mert hisz az arab a napot a kávéházban vagy sétálva tölti s csak éjjelre jön haza. Ott al­szik a szűk szobában, nyáron pedig a nyílt udvaron, a szökőkút mellett. Az asszonyok reggel fürödnek a gőzfürdőben, délutáD sétálnak a te­metőben, este felé pedig kiülnek a lapos tetőre, honnan átmehetnek a szomszédnéhoz, bejárhatják az egész városnegyedét sokkal kellemesebben, mintha az utcán járnának. Mi kell több egy igazhivő muzulmánnak, egy tisztességes mohamedán asszonynak? Az érseki palota udvara márvány lapokkal van kövezve. Egy márvány medence pompás faragásai között csobog a szökőkút. Az árkádok osz­lopait, az emeletek erkélyeit pers*, delfi vagy sévresi majolika födi : egy-egy kis perzsa majolika-lap ma megér kétszáz frankot, főképpen ha avval az utánozhatatlan zöld émail- festékkel festette rá a művész az arabeszket, a madarat, avagy a szimbolikus félholdat. Az estélyek korlátái cédrus vagy citromfából van­nak faragva, az ajtók masszív céd­rusból, ébenből készültek ; késsel fa­ragta rájuk az arab asztalos a pom­pás, gazdag motívumokat. Egy ilyen ajtóért az idegen gyűjtő mesés ára­kat fizet meg. A folyosók, a szobák plafonja be van vonva egy leirhatlan gipsz-öntéssel, mely a régi olasz csipkéhez hasonlít s melyet tényleg olasz művészek készítettek reges- régen. Á szobák közepén egy-egy dóm-alaku kupola van szintén gipsz­öntésből, színes üveggel diszitve: s ott szűrődik be az afrikai nap su­gara, onnan szóródik széjjel a sárga, piros, zöld vagy kék fény a török hárem sérthetetlen szentélyébe. A márvány-padlót keleti szőnyegek takarják be ; falakon arany hímzések, vagy hosszú, finom muszlin-sávok, kék és piros hímzett rajzokkal: ez az igazi algíri munka, a „Oroderu algérienve“, melyből egy méter több ezer frankot is megér. A bútorok gyöngyházzal kirakott cédrusból, aranyozott citromfából valók ; a szek­rények fiókja telve vannak az izlám megfizethetlen remekműveivel : Lag- huat-i köpenyekkel, Tuggurt-i sálok­kal, bokharai redőnyökkel, stambuli térítőkkel, kabyl ruhákkal. A törpe asztalokon az arab rézművesek re­mek ládikói, tiutatartói; a plafonról függ egy-egy áttört rézcsipkéböl ké­szült mécs és a szoba szegletében egy kétméteres pompás lámpás áll, melyben illatos olajat égettek régen a ház urának gazdag és gyönyörű feleségei. A próféta paradicsomának összes kincseit tartalmazza egy-egy ilyen régi és kívülről zord arab palota. Egy szép napon megelégeltem a Saint-George hotel gyönyöreit, a szo­bám musarabiját és az örökös estéli Simon nagyválasztéku cipóraktárát ^ W ajánljak a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia1 szálloda mellett. — Szatmár és Yidéke legnagyobb czipőraktára. Mifltiíit&isik-äa tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divata fekete es barna szinü úri-, női- és gyermek-eipők !

Next

/
Thumbnails
Contents