Szamos, 1908. április (40. évfolyam, 27-35. szám)
1908-04-16 / 31. szám
SZAMOS 31-ik száea. 2 oida*.. nálunk is. A végzette'jes mohácsi vész elvette nemzetünk hitét, önmagába vetett bizalmát, jövője iránti reményét Idegen segítség után vágyott 9 ezt a Habsburg fejedelmi aa&iádban vélte megtalálni. Csalódni emberi dolog ; mi is csalódtunk. Memsokára bekövetkezett az a rettenetes ellentét nemzet és uralkodó háza között, mely sohasem birt meg- nyugtatóan kiegyenlitődni. Pedig rászolgáltunk bőven a jobb sorsra; saját áldozatkészségünknek, hagyományos lovagiasságunknak lettünk szó moru áldozataivá. A bécsi udvarnak állandó törekvése volt a magyar alkotmány végleges eltörlése. Úgy tekintette az országot, mint hódított tartományát; osztrák zsoldosokkal rakja meg lenoagyarabb vidékeinket; a népet sulyo9 terhekkel, törvénytelen követelésekkel zaklatja; a vagyon böbzást- a kamara állandó bevételének teszi; őrült dühvei fogdossa össze, küldi vérpadra, rabságra vagy gályákra mindazokat, kikhez az elé gületlensógnek csak a legkisebb gyanúja is hozzáfért. „Zokogó sírással sirhatsz magyar nemzet“, énekli egy azon korbeli kistóriás ének. A napnyugati sas körme közé kapta, Te gyönge testedet erősen marcongja, Hogy erőd ne legyen szárnyadat szaggatja, Szép piros véreddel fiait hizlalja.“ Egy másik kuruc ének — állítólag maga II. Rákóczi Eerencz a szer zóje — igy szól: „Ne higyj magyar a németnek, Akármivel hitegetnek; Mert ha ád is nagy levelet, Mint a kerek köpenyeged, S pecsétet üt olyat rája, Mint a holdnak karimája: Nincsen abban semmi virtus, Verje meg a Jézus Krisztus !“ Időről időre egv-egy vérbefojtott lázongás jelzi a nemzet vonaglását. A sok nyomorúság és szenvedés között ez is egy kevés remény volt a jövőre, bizonysága annak, hogy az eröérzet még nem veszett ki teljesen a nemzetből. Itt veszi kezdetét a kuruc dicsőség kora, itt kezdődik II. Rákóczi Ferencz történelmi szereplése. Mint hatalmas fejedelmi csa Iád »arja ellöki, magától a császári kegy kitüntetéseit s bár dajkadala egy földig megalázott nyomorult nemzet bus siralma volt, ifjúkora bitó, börtön s vérpadok átkos látványa, mint férfi odadobja a zsarnokság lábaihoz csillogó fényét, vagyonát, szerelmét, lopva szökik börtönéből, s mint üldözött vad menekül hazafelé, haza, melynek bűbájos varázsa jobban vonzotta miudennél a világon, haza, a hol várták, mint a Messiást az apokalyptikus időkben, hogy élére álljon a nemzeti vissza hatás szülte kuruc sergeknek. Mint dobbant fel a nemzet szive egyszerre az örömtől, fölszáradt a köny, lángra gyűl minden igaz honfi kebel, gyújtó szava a lelkeket betölti, s vele együtt százezrek ajka dörgi: itt van a feltámadás, csatára, csatára istenért, hazáért, szabadságért ! Megszentelt lelkesedés mindenütt ; isteni ihlet a szivekben, — megnyilatkozott ég, mint a regebeli korban — megmozdult föld, mint a Megváltó idejében, uj élet az ifjúvá lett hon felett, félistenek harca századok nyűge ellen gyáva szibaritákkal. S a megrázkódott, hitvány rongyaiból, ócska cifráiból kivált nemzet, a fáradt testű s béna lelkű aggastyán egyszerre, mint ragyogó Hungária imponál az egész világnak haza és szabadság szeretetóvel. Széttörve a nemzet ezer lánca, hogy ne csörögjön továbbra is átkot e hazán, szabad a gondolat, szabad az eszme, száll . . . száll, mint bérei sas, fel a magasba s hirdeti az órteui és érezni tudó mindenségnek : „Recrudescunt ! Re- surreximus.“ Az elhatározásnak, az akarat, az erőnek olyan próbatétele volt e nyolc évig tartó szabadságharc, a melynek emlékére reszket a szív örömében, akárki tiltja, akárki tör elfojtására, maga a jó Isten sem tilthatja meg, hacsak természetének örök rendjét meg nem változtatja ! Látomást látnak lelki szemeim ! Látom, hogy száguldanak — mint boszuló cherubok — villogó karddal, tajtékzó haraggal, haláltusára készen a kuruc vitézek, itt . . . itt a szatmári síkságon, űzik, hajtják maguk előtr, az ellent, mint a szól a port. Hallom az esti homályban a tárogató bűvös hangját, bele cseng az estha- rangszó, elhallgat a mindennapi élet egykedvű zsivaja, imára buzdul a lélek, itt . . itt a szatmári síkokon : „Erős várunk nekünk az Isten!“ Aztán látom sorban egymásután a sok győzelmet, véres csaták zugó zi vatarában a magyar dicsőség diadalát s lelkem a büszke emlékezés, a biztató remény hatása alatt vallja, hirdeti: magyar népem, ha örömöd, ha bánatod, ha imádságod közben istentől ihletett sziveden egy ragyogó fénysugár röppen át, ne feledd, az a Rákóczi lelke ! Aztán . . aztán! De minek folytassam tovább ! Hiszen úgy is tudja mindenki, hogy egy íényes ábránd volt, hamar vége lett. Azt a dicső zászlót — „Tudja a jó mindenható, mi is azon sírni való“ — újra kicsavarta kezünkből s porba tiporta átkos végzetünk, a pártoskodás. Vége lett a kuruc dicsőségnek, újra átcsapott rajtunk, az erőszak, a haszonleső önkény; majd jött keserves arcul- csapása minden nemesebb érzésnek, a magyar országgyűlés megbecstelenítő határozata, mely Rákóczit a haza és szabadság ellenségének nyilvánítja. Örök szégyenfolt lenne e nemzet történetében, ha a mostani országgyűlés nem tette volna jóvá a múltnak átkos tévedését. Hát a szabadság ellensóge-e az, ki egy büszke nemzet koronáját utasítja el magától csak azérr, hogy ennek a nemzetnek szabadságáért önzetlenül harcolhasson ? Hát, a haza ellensége-e az, ki készebb a számkivetés keserves fájdalmát is elviselni, semhogy hazája szabadságából csak egy befűt is lealkudjék? Volt-e a magyar nemzetnek valaha önfeláldozóbb martyrja, ki azt az áldozatot hozta érette, melyet egykor a Megváltó hozott az egész emberiségért? Kihez hasonlítsam ? Kit hasonlítsak hozzá ? . . Mellette áll, itt e törvényhatóság termében, mellette áll minden magyar ember szivében : Kossuth Lajost, magyar népünk édes apját! Mindkettő éji homályt látott maga körül ; látta az eltűnt századok viharát, a mint azoknak sötét rétegei alul alig pislog már a magyar dicsőség. Mindkettő erőt érzett támadni lelkében, hogy ki kel emelni az éji homályból ezt az ősi dicsőséget, meg kell mutatni a satnya kor fiának a régi nagyságot és erőt, hadd lássák azt, hadd lássák, érezzék és kövessék. És ha élni akarnak továbbra is, hadd támadjon fel lelkűkben a felséges ösztön : dicsövé, naggj’á és boldoggá tenni újra ezt a sokat szenvedett hazát. Mindkettőnek küzdelme tragikus véget ért, a virágokkal telehintett ut a Golgotához vezetett, de eszméjük ól s élni fog, mig egy magyar szív dobog e hazában. Rég elhangzott már a harci zaj, nem szól többé úgy a tárogató, a kuruc hősök csendesen pihennek, de Rákóczi öröksége, szent hagyománya a magyar vérben ól. Itt zug füleinkben, kétszáz évnek sok árulásán, viharán, diadalán, régi átkán — nyomorult közönyén — át vérünkben maradt, abban ól és ott kiált : „állapotunk most sem gyönyörűséges!“ Hiába csititod : lázad; hiába akarod elfojtani: fölébred; mindenütt kisér, mindenütt elér, mint az ég dörgése, mint vakító villámlása, mint az egy igaz isten kijelentése, mely elől el nem rejtőzhetsz sehol-soha! Félre a lepellel ! . . lm’ itt állelöttüuk a „jóságos fejedelem“ II. Rákóczi Ferencz képe, a maga daliás, a maga férfias szépségében. Itt áll törvényhatóságunk dísztermében örök intőjelóül annak az igazságnak, hogy az eszmék, az eszmények kultusza, magának az istenségnek kultusza. Ideig-oráig megdobálhatja sárral a rágalom a gyáva megalkuvás, de megsemmisíteni földi hatalom nem képes soha. A megváltás eszméje nem emberi találmány, isteni rendelés, is eni egyenes, beavatkozás a nemzetek sorsának intézésébe s jaj aunak a hatalomnak, mely útját próbálja állani s még inkább jaj annak a népnek, mely azt megtagadja. Magyar népem ! Valahányszor e terembe lépsz, ne feledd, hogy szent ez a hely, mint istennek felszentelt temploma! Itt találod, itt láthatod a háromság symbolumát külön s mégis egybekapcsolva a szeretet és jóság által. íme a koronás király a magyar alkotmányosság, Kossuth Lajos a törvény és a jog, Rákóczi Ferencz a szabadság és honszeretet fenséges symbolumai. És ezt a há romságot — mint az isten ember édesanyja — áldólag övezi, szeretőiével, jóságával, áldott jó leikével teszi egy egységes éltető eszmévé, a nemzet jövendő reménységévé az áldott emlékű jó királyné! T. T. Diszgyülós! Lelki szemeim előtt nyitva a jelenések, a jövendő könyve. Olvasok belőle. Azt olvasom, hogy a mely nemzet alkotmányának legelső őrét tiszteli szereti s ez a legelső őr méltó erre a tiszteletre és szeretetre, van annak a népnek eszménye, királya s van annak a ki rálynak hű nemzete! Azt olvasom belőle, hogy a mely nemzet a jog és törvény, a szabadság és honszeretet örök élő eszmeuyeit szivébe zárja s ott emel oltárt tiszteletökre, az előtt nyitva a jövendő, ekez az oltárhoz bármikor járulhat imádságával erő ért, lelkesedésért, életért. Oltár előtt állunk most is; hadd szálljon tehát az esdő fohász a magyarok istenéhez, hogy áldja meg ezt a sokat szenvedett nemzetet, áldja meg a Rákóczi népét ! Úgy áldja meg, ha nem lesz hűtlen soha a Rákóczi emlékéhez !“ A beszéd elhangzása után dr. Vajay Károly polgármester vette át a képet a következő szavakkal: Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Mély megilletődéssel szólalok fel, amidőn most már itt van közöttünk hü képmása utolsó nemzeti fejedelmünknek, annak a nagy fejedelemnek, aki hazájáért, a mi szeretett hazánkért, mindent, ami e földi életben kedves, feláldozott. Emlékezetünkben vannak azon íényes nemzeti ünnepnapok, amelyek nagy fejedelmünk s vele együtt elbujdosott hü bajtársak hamvainak idegen földről a szeretett honi földbe való elhelyezésekor lefolytak, mely ünnepségekben Szatmár-Németi sz. kir. város, mint a Rákóczi-korszak egyik szereplő városa, megkülönböztetett helyet kapva s az u. n. Rákóczi-megyék küldötteivel az ünnepi menetnél a diszkiséretben és a hamvak sírba helyezésénél tényleges részt vett. A mai ünnepély részünkről záró ünnepélye ama nagy és általános nemzeti ünnepségnek, amelynek örök emlékezetéül a város közönsége a nagy fejedelem arcképét tanácskozási terme számára megfestetni elhatározta. Indítványozom, Tekintetes Törvényhatósági Bizottság, hogy a mai díszközgyűlésnek egész lefolyása, — az elhangzott beszédek — jegyzőkönyvileg örökittessenck meg s tétessék megemlékezés arról, hogy ez a díszközgyűlés a város részéről az 1906-ban tartott nagy nemzeti ünnepnek záró ünnepje és örök emlékezetül lett megtartva, adassék kifejezés, hogy a most élő nemzedék, amely a múlt és a 18. században lefolyt, vagy szabadság- harcunk idejében aránylag még közelebb időben élt, ezen arcképet, mint a nagy nemzeti lejedelem személyeaitőjét, azon rendeltetéssel adja át a késő utódoknak, hogy minden időn át a legszeretettelje- sebb gondossággal megőrizni és tiszteletben tartani hazafiui kötelességüknek ismerjék. Végre kiíejezem köszönetemet a íestőmüvész Hegedűs László urnák a kiváló alkotásért, amelyet a város közönségének nyújtott és kérem ennek is jegyzőkönyvi kimondását. Tisztelettel kérem indítványom elfogadását“. A közgyűlés a polgármester indítványait egyhangúlag elfogadta s a főispán záróbeszéde után lelkes hangulatban ért véget. A pilseni és paulaner különleges sörök kizárólagos elárusitását megkaptam és azokat a mai naptól raktáron tartom. — Szabó Géza fűszer és csemegekereskedő Szatmár, Kazinczy-utea 10. sz. Városi közgyűlés. A városi törvényhatósági bizottság hétfőn délután két ülést tartott. Előbb a faipari szakiskola céljára megvásárolt telek szerződéseit s Szerdahelyi- féle telek vételi szerződését tárgyalta le a rendkívüli közgyűlés s nyomban utána kezdetét vette a havi rendes bizottsági gyűlés. Mindkét közgyűlésen dr. Falussy Árpád főispán elnökölt. Rendkívüli közgyűlés. A Teleki-ufhai 35 , 37. és 39. sz. telkek szerződéseit, valamint a Rá- kóczi-utcai 12. sz. telek vételi szerződését a rendkívüli közgyűlés névszerinti szavazással 52 szóval egy ellen elfogadta Rendes közgyűlés. Polgármesteri jelentés. A rendes közgyűlés a polgármester havi jelentésének felolvasásával kezdődött. A jelentés fölemlíti a szatmár- mátészalkai vasút részvénytársaságának megalakulását s a szatmár-bik- szádi vasútnak az erdődi vasúttal való egyesülését. Azután nehány rész- vétieljes szót szentelt Kovács Leó elhunyt bizottsági tag emlékének; majd megemlékezik a kereskedelmi és földmiv9lósügyi miniszterek, Me- zössy, Popovics és Szterényi államtitkárok kitüntetéséről és indítványozza üdvözlésüket. Közgyűlés a jelentést tudomásul vette s Kovács Leó biz. tag emlékét jegyzőkönyvében megörökítette, a gyászoló családnak pedig részvétét fejezte k\ A miniszterekhez és államtitkárokhoz üdvözlő iratot intézett. Dr. Kereszt- szeghy Lajos biz. tag indítványára pedig Kiszely Károly egykori bizottsági tag elhunytát fájdalommal veszi tudomásul és családjának részvétét fejezi ki. A faipari szakiskola. A kereskedelmi miniszter döntése most került a közgyűlés elé a faipari szakiskola telek-kérdésében, A közgyűlés megbízta a tanácsot, hogy a kiszemelt telkek átengedésére nézve a kincstárral a szerződést kösse meg s az átírás iránt intézkedjék. MIT IGYUNK? hogy egészségünket megóvjuk, mert csakis a természetes szénsavas ásványvíz erre a legbiztosabb óvószer. Minden külföldit fölülmúl hazánk természetes szénsavas vizek királya : a mohai forrás. Millenniumi nagy éremmel kitüntetve. Kitűnő asztali bor és gyógyvíz a gyomorégést rögtön megszünteti, páratlan étvágygerjesztő, használata valódi áldás gyomorbajosoknak. Kedvelt borviz ! == Olcsóbb a szódavíznél! = Mindenütt kapható !
