Szamos, 1908. március (40. évfolyam, 18-26. szám)
1908-03-29 / 26. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. XL évfolyam26. szél. Szatraár, 1908, március hó 29 (vasárnap) Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG éu KIADÓHIVATAL: Bgé&i ívre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rékóczy-utcz# 9. sz. Telefon: 107. Egyes szám ára 10 fillér. Mindennemű dijak Szatmaroc, a lap liadóhivaiaiaban HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltet&ek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden sző 4 fiUér. Quo vadis? Az „augurok“-hoz. „A népéit tenni kell, de nem a néppel.“ Ki mondta? Hol hallottam? Nem tudom, de aláírom, sőt államalkotó togalomnak tartom, — hiszen nép nélkül nincs nemzet, azt támogatni, nevelni egy a haza- szeretettel s itt nem szabad nyelv, vagy faj különbségről tudni. De aki lázitással dolgozik, az csak bomlaszt, nem épit, nálunk meg ott keresik a sikerek titkát, sajnos, meg is lelik. A népnek hazudni, egyenlő a hazaárulással! Ez az igazi „impedimentum pub- licae honestatis“. U rak ! A hiszékenyt tévusra vezetni könnyű s a megrontott nép állama romba dől! Nem hibás a nép, az csupán minden áron független és magyar akart lenni, — és hogyne bízott volna, hiszen legszentebb ideáljai voltak a zászlón és „Kossuth“ fia hordozta azt! Nem óhajtok szörnyűségeket írni, pedig itt már az következne, de ismételve állitom: nemzetölő bűn a népnek hazudni! Tavasz hajszolása. Künn nevetve trilláz a Tavasz S hozzám is bekacsint a ravasz, Szeme fénylő villogása rezdül Kis szobámnak ablakán keresztül S gördülve lejt száz pajkos sugára Mesteremnek komoly homlokára: A könyvemre — kacérkodván véle. És a sok-sok betű, mintha élne, S nyüzsgő, fénylő száz bogárka lenne. Majd cikázva száll az én fejemre Szőke sugár puha, arany sávja S az arcomra permeg, mint a láva. Szemem kápráz, pilláim rávonom. Érezem, hogy a tavasz dédelget: Csókolgatva, cirógatva perget Sugárra sugárt végig arcomon. Fölpattanok. Becsapom a könyvet. Eh, bánom én, bármi bölcsre oktat! A tudásszomj, ha is kaput dönget: Nem ér föl a lenge kis tavasszal, Mely csupán az ablakon kocogtak S megyek, futok, mert a tavasz csábit; Megyek, futok, mert az ösztön kerget: _— Hess innen, hess ! Mért maradsz tovább [itt ? Kiint már várnak szagos, színes berkek. Mindenki tudja, ez az alapja nemzetiségi bajainknak is. A népbóditó hazugságok melegágyának egyik „tulipán“-ja most feslik: az általános szavazati jog. Odafent pedig készül a „clotür.“ Szörnyű ellentmondás! Az ismeretlennek jogot adni, fent majd választottjaiból clotür-martyrokat gyártani; lesz reá pályázó elég! Józan dolog ez ? Nem! Ez a legvakmerőbb játék a tűzzel a kráter felett. A „clotür“ ?! A házszabályok szigorítása ? Mintha valaha már mondta volna „más“ is: „Meg kell védeni a parlament alapjogát az oktalan akarnokoktól,“ sőt az a „más“ azt is mondta: „Jól van urak, de azután el kell menni a golyóig!“ S mondta ezt a miniszterelnöki székből az országbázban S „ő“ lett a hazaáruló, a rorr bolók pedig elmentek, no nem a golyóig, hanem a miniszteri székben a cIotürL'. Ez sem impedimentum?! Az nem tudja csak, aki nem akarja tudni, hogy Apponyinak, Wekerlének, Andrássynak nem kelKünt vár rád egy sereg himes álom. S én futok, bár tudom, csak káprázat. Illat ? Berek ? Itt azt nem találom, Körülöttem nagy, szomorú házak, S utcák köves sivatagját járom. Mégis ! Ü lejt végig az utcákon, O: a Tavasz lebzsel minden sarkon. Én napszőtte ruháját is látom, Én trilláját, kacaját is hallom. Danázása, ez maga az élet ! Haja, mely suhogva foly utána, Buja szaggal szövi át a léget. És én futok, szaladok utána. S mintha csupa mosoly között járnék, Szín, dallam, varázs száll, libeg körém ; A nagy komor házak homlokáról Lesiklik a sok borongó árnyék, S rózsák szikráznak az utcák kövén. S mintha járnék csacsogó ligetben, Virágszőtte bársony-pihés páston S hallanám, amint a fellegekben Ezer himnusz büszke szárnya rebben . , Lehull rólam nehéz ködpalástom. Lelkem fényben, illatban fürösztöm. S felöltöm a Napnak lenge habruháit. S megyek, futok, mert a tavasz csábit. Megyek, futok, mert kerget az ösztön. lemesebb az általános választói jog, mint ugató kutyának rekeszen a karó. Hát miért nincs lélgk, szív, hazafiság hozzá, megmondani a királynak: „Ezt ma nem lehet, Uram ! ehhez népünk nem eléggé érett“. Egyengetve lenne a felforgatok útja; se „Gott erhalte,“ se Rákóczi-marsch“ : a „Marsaillais“ lesz a vezető zene! Dehogy is mondják! Férfi szó lenne az, melyért, ha bársonyszék törik-szakad is, helyt kell állani s „igazság!“ Ez „arabusul“ van nekik. Pedig hát azt hiszik az urak, ha fenti kis játékaikat fitikusan elvégzik, megáll itt a világ? Az agyvelő e honban igy fog káprázni mindig ? Hiszen, ha Apponyi gróf — nem érezve semmit abból, amivel a nép lelkét megvette, — nemzeti győző hős tudott lenni, hát lehetetlen az, hogy a „konvenfben“ a clotür egy ma még ismeretlen elnök kezébe kerüljön. Aranyhidat építenek erre az ellenünk felizgatott nemzetiségek s a „bársonyszék“ törik-szakad nem csak a parlamentben, de a „palotákban“ is. Nem rendül-e meg minden magyar lelke? Lehet, a geographia nem csonkul, de az a Magyarország, mely ideálunk volt és marad, alapjában van megtámadva! ‘ Bécsi rendjeleik mellé kaphatnak az „urak“ érmet „Kolonits“-tóJ, de a „Hadúr“ előtt „index“-re kerülnek! Sötét képek! De politikai templomunkban — az országházban — adták meg a példát a rombolásra. Oh! nem a pad tördelés, az csak csúnya, szégyenletes ostobaság volt s készültek uj, szép padok, — de a lelki dú'ásokat értem ; lesz-e uj „lélek-teremtő!“ vagy jöhet már az igazságos Isten vizözöne ! ? Támad-e „Megváltó,“ aki a Gol- gothával szembenézni mer honáért? és „quos ego . . .!“ szavát megérti-e a magyar ?! . . . Maróthy. A tanácsból. A szatmárhegyi kanyaró járvány. A utolsó 8 nap alatt ismét 19 kanyaró megbetegülés fordult elő a Szatmárhegyen. A járvány egész tarÉs amerre lábam perdit: mindenütt Vidáman szökellő arany csóvák Hintenek mosolygást, tündöklő derűt; Száz színes, friss melódia kóvályg Csattogó, lágy galamb-szárnyakon; Csacska lányok üde csevegése Táncolva ring szelMi-lebegésbe Apró, fürge ritmus-lábakon; S kigyóhátu hullámokon siklik Asszonyok vértszitó nevetése. Perzselő nyár-ajkuk buja nevetése. Térdem ineg. Megcsetlik a lábam Szertegörgő kacajok bogában. Üstökömbe markol egy szörnyű tudat: Jaj, hiszen nincs, nincs senkim a földön, Utitársul, ki hozzám szegődjön ! Jaj, hiszen egymagám járom az utat, Nem, nem, tavasz! Én még a fejedrül Le fogom rabolni sugár-koronád ! Meg fogom dézsmálni hajad aranyát I Én, én ölelni akarlak téged, Ölelni akarom hó-nyakadat! Én, én csókolni akarlak téged, Csókolni akarom ajakadat! Karolni akarom derekadat! Rád fogom csavarni két karom láncát, Elnyomom kebled szűz pihegósét! Le fogom csókolni arcod zománcát, Puha pilládról a friss kacagást, Hab-homlokodról a nap-ragyogást! . . Meglásd: a hosszú várakozásban Végre csak mégis megjön a párom : Én kicsi, fürge szerelmes társam . . . Ha megjön: ketten kergetünk téged. Kergetünk ketten. Megfogunk. Véged! A szomorú, kőbe-öltözött utat ! Remegve állok meg. . . A lelkemen Végigborzong egy tolvaj sejtelem : A tavaszt igy hiába kergetem, Egymagámban — árkon-berkeken Iramlik az előlem, mint az őz. S lassan-lassan — ó csöppet se kétlem Nyaram is elmarad észrevétlen, S gyűrűs szemével rám-mered az ősz. . . . Halk kacagások szállanak csengve. Jobbra meg balra nézek esengve: Száz dévaj, száz szende mosolygás alatt Keresem szerelmes társamat. . . Kaczér Ignácz. Nem ! Nem !.. Lábam vad iramra perdül, Futok a zordon sejtelmek elől. M-y Roth Simon nagyválasztéku cipőraktárát } W ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ezipőraktíra. WlíiMÉá&ttlkföSöteh a kvaszt és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb divatu fekete es barna szinü úri-, női- és gyermek-eipők!
