Szamos, 1908. március (40. évfolyam, 18-26. szám)
1908-03-26 / 25. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG é» KIADÓHIVATAL: Efitz érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rékóczy-utcza 9. íz. Telefon: 10?. Egyes szán ára 10 fillér. Mindennemű dijak Szatmároc, a lap kiadóhivatalában fizetendő HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közelítitek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A tanárok mozgalma. Komoly veszedelem fenyegeti a magyar társadalmat, a tudományos s irodalmi köröket, kulturális és humánitárius intézményeinket; — olyan oldalon készül a csendes, de céltudatos támadás, ahol nagyon nehéz az orvoslás, sőt bizonyos idők elteltével absolute lehetetlen. A magyar tanárság sztrájkba készül. Nem holmi külsőségekkel^ üres és hangzatos frázisokkal hivalkodó s tüntető sztrájkba, hanem csendes, úgynevezett passiv resis- tenciába, mindaddig, amig jogos anyagi igényei megfelelő és méltányos kielégítésre találnak. — Úgy találja, úgy érzi, hogy elég sokáig várt, elég sokáig ült fel a minduntalan hangoztatott ígérgetéseknek, reménységből tovább nem élhet, itt az ideje, hogy részt kérjen, részt követeljen a teljesített, munkát megillető bérből. A mozgalom, úgy látszik, az egész vonalon megindult s az elkeseredés még inkább fokozza erejét. Nem csodálkozunk rajta, hisz az aftajta kiszólások, melyek a közoktatási kormány egyik tanácsosának ajkairól csak nem régen is, — a birói fizetések rendezése alkalmából — elhangzottak, minden egyébre alkalmasak, csak épen arra nem, hogy komoly ígéret számba jöhessenek. S ha ide vesszük még a kisérő kommentárt, nos, akkor tisztában iehet a tanárság jövendőbeli reménységei felől. A tanácsos ur a többek között azt mondotta, hogy miként merészkednek a tanárok a maguk munkáját a bírókéval összehasonlítani ?! Ha megtörtént ez az elszólás, amiben nincs okunk kételkedni, elég jellemző a megígért jóakaratu támogatásra s látni lehet, hogy mit várhat a tanárság az effajta jóindulatú támogatásoktól. Már magának e két különböző hivatali állásnak a szembeállítása is szerencsétlen gondolat, főleg olyan helyről csinálva, ahonnan az ember, — még ha volna is, — az ellentétek és különbségek kiegyenlítését várná. — A biró végzi a maga hivatalos dolgát, szolgálja a közérdeket legjobb tudásával és fáradhatlan szorgalmával. Méltó a meglelelő rekompenzálásra. Rászolgált, joggal igényt tarthat reá. A. tanár más munkakörben ép olyan fontos és nehéz állarnfentartó, nemzetnevelő munkát végez s ebben a munkájában tudását és szorgalmát épen úgy ki- és felhasználja az állam, mint akárki másét és valóban szűkkeblű felfogásra s önző intencióra mutat minden oly mérlegelés, mely a két különböző, de végeredményében egyformán nagy jelentőségű munkakör közül az egyiket a másik fölé emeli. Ne különbségek erőszakos s indokolatlan odadobásával igyekezzünk úgy is eléggé széttagolt társadalmunk erejét gyöngíteni s a féltékenykedés magvait elhinteni, hanem egyforma és egyenlő mérlegelés után mindkettőnek megadni azt, ami joggal megilleti. Kedvenc tárgya dicsekedésünk- nek, hogy kultur nemzet vagyunk. Nemzeti kultúránk jellegzetes bélyegét ráütöttük majdnem minden intézményünkre, öntudatos és biztos törekvéssel haladunk a jövő felé, erős kezek, hatalmas tényezők jelzik az irányt s vezetnek. Jövő államéletünknek nincs még egy másik olyan erős biztosítéka, mint a nemzeti kultúra — s itt van a tanárok igazi munkaköre, idényül bele, ide viszi bele tudását, érzését, verejtékével csinálja, szorgalmával ápolja s lelkesedésével hirdeti. Szűk látókörre mutat, az olyan felfogás, mely a tanár működését az iskola falain belül látja, tudja és és ismeri csupán. Nem túlozunk, ha állítjuk, hogy a magyar tudo- inuuyos és szép irodalomnak, kulturális, humanitárius s más társadalmi intézményeinknek abban a percben befellegzett, mihelyt a tanárság a passiv resistencia terére lép. Végzetes tévedés tehát lekicsinyelni, — még ha oly magas állásban is van valaki, — azt a munkát, amelyet a tanár az iskolában végez, amikor a jövendőnek tanít és nevel, akár azt a másikat, raelylyel a tudományosságnak, az irodalomnak, a kultúrának maradandó becsű és hatású emlékeket állít és alkot. Nem frázis az afféle mondás, hogy egy nemzet műveltségének iskolái legigazabb tükrei s a világ egyik legelső katonai államában közfelfogás az, hogy történelmének legnagyobb győzelmét tanítóinak köszönheti. — Csak mi akarunk továbbra is abban az ósdi felfogásban maradni, hogy a tanár és tanító el lehet ezután is abban a középszerűségen aluli anyagi állapotban, amelyben verejtékes munkája mellett huzza a mindennapi megélhetés keserves terhét is, elégedjék meg a folytonos kecsegtető Ígéretekkel, no, meg azzal a szép kitünfető címmel, hogy a „nemzet napszámosa.“ Evek óta forrong a társadalom, a közélet s abban minden — munkája béréből élő — hivatalnoki osztály. A haladó idő olyan igényeket állított a maga erejére támaszkodó egyén elé, hogy azok leküzdésére önerejéből nem képes. Maga a hivatalos állam régen tudatában volt e nehéz helyzetnek s igyekezett is segíteni itt, vagy ott, erejéhez mérten. Ez az igazság s ezt eltagadni nem lehet, nem szabad. De az is igaz, hogy ez a támogatás mindig a legmostohább a tanároknál volt. Az most is. Am vegye valaki magának a fáradságot s hasonlítsa össze a teljesített munkát a fizetéssel, — ismétlem, ne csak azt a munkát tegye a mérlegbe, amelyet a tanár az iskolában végez, hanem azt is, amelyet hivatásához, állásához a társadalom Az én bajuszomról. Irta s a zsidó ifjak Szatmáron 1908. márc. 21-én megtartott hangversenyén felolvasta Burger Dezső. Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim kellő reverentiával beszámolok önöknek arról a sok különös körülményről, melyeknek utóbbi időkben csekély személyem volt a központja, a hideg, sót sok esetben visszariasztó fogadtatásról, melyben itt-ott legközelebb részesültem, hogy itélö-szé- kül bivjam meg önöket, bírálják el, vájjon helyesen, vagy helytelenül cselekedtem akkor, amikor magamat az úgynevezett férfiékességtöl a bajusztól megfosztottam ? Nos igen, mert ha más földi halandó borotváltatja le a bajuszát, hát : volt bajusza, nincs bajusza és . . . punctum ! Folyik minden tovább a maga medrében. Nem igy azonban én! Mikor első bajusztalan estémen eljöttem a Pannóniába s leültem egy sarok asztalhoz, a fürge Gyula azonnal ott termett, discrót gyorsasággal kapkodta el asztalomról az Egyenlőség alkalmi számát, ellenben 15 próbáé kohanita létére sürü keresztvetésekkel kisérve hozta asztalomra az ón megszokott kapucinerem helyett a legsötétebb középkorra emlékeztető pikkoló feketét súlyosbítva a Heti Szemlének legújabb számával együtt. Hát a kávét még csak bevettem valahogy, de a lap már igen keservesen esett. Másnap délelőtt a Hám János-utcán megszólít egy ur, hogy a mennyiben biztosan óhajtom a kerület szini-di- rebtorátusát megkapni, saját jól fel fogott érdekemben ne mulasszam el az ö befolyását, ismeretségét és pro- tekúóját felhasználni. Azzal bocsátottam el, hogy én csak tenoristája vagyok a direktorjelöltnek. A Deák-téren egyik helybeli szabócég érdemes főnöke barátságos mo- solyiyal üdvözölt. Nohát ez már végkóp kihozott a sodromból. Egy ember, akinek 368 koronájával tartozom, aki 7 pert folytatott ellenem a nélkül, hogy egyet végrehajtathatott volna, aki ha máskor meglátott nyomban sirógörcsöket kapott, ez az ember nekem barátságosan köszön ! Hát ez már sok! Hát ennyire felismerhetetlennó tette arcomat a borotva ? ! A pincér, az ismerőse még csak megtévesztheti az embert, de a hitelezője, az más. Az elől nem szabad elbújni. Kérem, nekem volt egyszer ©gy hitelezőm. Rövidáru kereskedő volt, 14 tucat gallér és mandzsótta, nemkülönben 57 nyakkendő nyomta miatta a lelkiismeretomet. Rösteítem, /jgfRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát íjánljuk a t. vevő-közönaógaek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és villáké legnagyobb czipjpaktira. a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi schevraux és box bőrből készült legújabb div at ti fekete es barna szinü úri-, női- és gyermek-eipők !
