Szamos, 1908. március (40. évfolyam, 18-26. szám)
1908-03-12 / 21. szám
FÜGGETLEN POLITIKÁI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. ,4 ~ Előfizetési ár: SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEK: * 'v^ Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Bgész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Rákóczy-utczs 9. sz. Telefon: 107. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Mindennemű dijak Szatm&ron, a lap kiadóhivatalálan fizetendő^ Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Városi közgyűlés. Rendkívüli közgyűlés. A törvényhatósági bizottság március 9-én délután háromnegyed 3 órakor havi rendes közgyűlését megelőzőleg rövid lélekzetü rendkívüli közgyűlést tartott, melyen elfogadta a Bercsényi-utcai 13. sz. telek megvételére vonatkozó szerződést. Rendes közgyűlés. Polgármesteri jelentés. A rendes közgyűlés dr. Vajay Károly polgármester havi jelentősének kiolvasásával kezdődött. A jelentés rövid vonásokban vázolja az uj adó-törvényjavaslat elleni állásfoglalás céljából febr. 26-án Budapesten tartott városi kongres- sus megállapodásait. — Azután a vármegyei székhely-kérdésben beállott újabb fejleményekről és a tanonciskolák segélyezéséről ad számot. — A közgyűlés a jelentést tudomásul vette. Kinos incidens. A havi jelentés felolvasása közben Mátray Lajos biz. tag hivatkozva interpellációjára, szólásra állott föl, hivatkozva a szabályrendeletre, mely szerint az interpellációk napirend előtt tárgyalandók. n Üljön le '* A főispán a szokatlan időben történt felszólalást ingerülten szakította félbe, reákiáltván nevezett bizottsági tagra: — Üljön le ! Mátrayt azonban ez legkevésbé sem zavarta a felszólalás kimagya- rázásában. Mire a főispán szómegvonással figyelmeztette a leülésre s kijelentette, hogy senkinek sincs joga az elnöki enunciációkat bírálat tárgyává tenni. Ezután a havi jelentés tovább folyt, melynek bevégeztével Mátray Lajos ismét felszólalt s kijelentette, hogy nem fogadja el a rendreutasítást, mert jogában állott az interpelláció napirend előtti tárgyalását követelni, annál is inkább, mert a polgármesteri jelentés elébe vág a tárgysorozatban utána következő interpellációnak, amiből az a visz- szás helyzet állott elő, hogy a közgyűlés előbb kapott feleletet, mielőtt a kérdést ismerte volna. Válasz az interpellációra. A polgármester által adott válasz azután mindenkit megnyugtatott. A válasz tömören összefoglalta a városi kongresszus tárgyalási anyagát s az uj törvényjavaslat kritikáját. Megnyugtató volt különösen azon kijelentése, hogy Thaly Kálmán a kongresszuson ígéretet tett valamennyi város országgyűlési képviselőjének összehívására a városok érdekében a törvényjavaslat elleni egységes állásfoglalás céljából. Dr. Kelemen Samu szólalt még fel általános tetszés közt kijelentvén, hogy a maga részéről is kötelességének ismeri a városok érdekeit sértő törvényjavaslat ellen küzdeni. . Választás. A rendőríogalmazói állásra a közgyűlés egyhangúlag Székely E .’re rendőrtisztet választotta meg. Az eként megüresedett rendőrtiszti állásra Oláh Miklós 15, Nagy József joghallgató 14, Nagy József rendőrségi kiadó 10, Maruska János 6 szavazatával szemben Horváth Sándort 29 szavazattal választották meg. — Ezután az I. oszt. irnoki állás fokozatos betöltésére került a sor. A szavazás eredménye a következő volt: Maruska János 22, Nagy József rend. kiadó 16, Oláh Miklós 15, Bodnár Lajos 11, Dőri László 5, Nagy József 1 szavazatot kapott. Ezen eredményhez képest a főispán Maruska Jánost megválasztott I. o. Írnoknak nyilvánította. E választásnál méltánytalanságot láttunk abban, hoiy a kandidáló bizottság ismeretlen indokból kihagyta Fűrész Pált, a rendőrség régi, megbízható és szorgalmas tisztviselőjét a jelölésből. A színház kiadása. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a Heves Béla színigazgatóval kötött szerződést. E tárgynál dr. Kelemen Samu szólalt föl. Hangsúlyozta, hogy a város közönsége érdemén felül foglalkozott a színház kérdésével s már a társadalmi béke érdekében is hozzájárul a szerződéshez s kéri annak egyhangú elfogadását, reméli, hogy a szin- ügyi bizottság meg fogja találni a helyes utat, melyen a mostanihoz hasonló izgalmak el lesznek kerülA boszú. (Vége.) V. Kálmán a hét végén azzal jött haza a szerkesztőségből, hogy vasárnap el kell utaznia. Valami uj irodalmi kör alakult és az első ülésén felolvasást fog tartani, egyben lapját is tudósítani fogja. — Hol lesz az a gyűlés ? — Szabadkán. Az asszonyka elsápadt. Megingott. Az asztal szélébe kellett fogóznia. — Kálmán! Te azért mégy oda, hogy vele találkozzál . . . — Kivel ? — Ő vele ! — De hát ki az az ő ? Csak nem gyanúsítasz meg valami ismeretlen nővel ... — Nem, nem ! De ott állomásozik ő . , . Hiszen tudod, kire gondolok. — Vagy úgy ? Torjay Gábor ! No, ne félj, nem fogok vele találkozni. Katonatisztek nem járnak irodalmi felolvasásokra. Kálmán szombaton elutazott Szabadkára. Vasárnap délelőtt volt az ünnepség a székház dísztermében. A bácskai szép asszonyok feles számmal vonultak fel, hogy szinről-szinre láthassák és hallhassák az immár országos hírű költőt. Az ülés után banket következett. Ünnepelték Kálmánt, ittak az egészségére és cikornyás tósztokat eregettek el. A pesti poétának hamar megártott a bor s gőzölgő fejjel távozott az ünnepség színhelyéről a postára, hogy feladja lapjának a tudósítást. Estére hajlott már az idő, mikor dolgát végezve, egy kávéházba tért be. A helyiség egészen üres volt, csak egy félreeső sarokban ült két katonatiszt. Leült az ablakmélyedésbe. Rendelt feketekávét. Odahozatta a fővárosi lapokat, de szórakozottan futotta át a rovatokat. Arra gondolt, arra a nyílt, kékszemü asszonyra . . . — Gabi, ha okvetetlenkedni akarsz, akkor itthagylak ! Az az ember nem bántott téged . . . Országoshirü és ha belekötekedel, megtalálod ütni a bokád! S már fel is kötötte a kardját az egyik katonatiszt és eltávozott. A másik ottmaradt. Mereven, bután bámult maga elé. öklével hirtelen az asztalra csapott, felcsatolta kardját és botorkáló léptekkel a Kálmán asztalához támoly- gott: — Árhidy Kálmánt keresem! — Én vagyok ! — Nem ismer engem ? — Nem. De ha megmondja nevét, nagyon fogok örülni. — Kötve kiszem ! Én Torjay Gábor vagyok! Azt hiszem, ezt a nevet eleget hallotta . . . — Igen ! A feleségem beszélt önről. — No lám! Még szép! Akarja, hogy én is beszéljek ? — Tessék! Szivesen hallgatom. — Maga nagyon hidegvérű gyerek ! És emellett elég erős bőr is van az arcán, mert máskülönben nem viselné az én avultomat! Kálmán az előtte álló fekete kávéval arculöntötte a főhadnagyot. Torjay kardjához kapott. Tenyérnyi széles kardot viselt. Zúgva repült ki hüvelyéből és lecsapott egyenesen a Kálmán fejére . . . A költő egy villámgyors mozdulatot tett és jobb kezével még a levegőben elkapta a kardot, balkezével pedig mellenragadta a főhadnagyot s mint egy gyermeket, oly könnyedén teperte le a földre. Végigtaposott rajta és azután a meztelen kardot a térdéhez illesztette, hogy kettétörje. A főhadnagy rémülten hördült fel : — Uram! Tönkre tesz! Mehetek koldulni ! . . . Kálmán föleszmélt. Megjelent előtte az a nagy, nyílt, kékszemü, tiszta nő. Talpra segítette a meggyötört embert és átnyújtotta neki a kardját. — Ezt a pincéren kívül senki sem látta. Itt a kardja és jegyezze meg jól magának, hogy az én feleségem mindig szivesen gondol magára . . . És a nagytermetű, erős főhadnagy zokogott, mint egy kis gyermek . . . Adorján László. jmRóih Simon nagyválasztéku cipőraktárát sjf ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és yidéke legnagyobb czípfrakUra. Miast.ik&nIfe-íafc, a tavaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevranx és box bőrből sgSSL készült legújabb divata fekete és barna színű úri-, női- és gyermek-cipők!
