Szamos, 1908. március (40. évfolyam, 18-26. szám)
1908-03-08 / 20. szám
XL évfolyarr. 20. sz£-\ FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. fTatmár. 1908 március !»ó 8 (vasárnap) Előfizet'ési ár: Rxíbz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóozy-utcze 9. sz. Telefon: 107. Mindeaneriaä dijai! Szatrcároa, a lap kiadóhivatalatan HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Quousque tandem? Nagyon szerencsétlen dolognak tartom, hogy az ország ezer bajai közt még mindig találnak ki vakmerő érdek-csoportok újabb elke- seritésre, újabb egymás elleni vad harcra izgató eszméket. Ne nézzük mi se a sötét középkort, hiszen e szerencsétlen országban minden érdek-csoport egy-egy rablólovag. Kinek van szüksége a nagykárolyi törvényszékre ? A leendő hivatalnok és ügyvéd uraknak, főkép pedig szüksége van rá azoknak, kik e vármegyét lel akarják darabolni, mert hogy ez következik, az átlátszik a szitán. Hiszen igazolta a közelmúlt, igazolja a jelen, hogy a Herostra- tesek faja örök, de hát nem szűnik már soha e rombolási düh? mely építést ordit s romokba dönti e hont! Hát csakugyan pusztulnunk kell! Csakugyan nincs többé önzetlen hazaiiság ? Méltóztassék csak végig tekinteni a két tulipános év gázolásain, jóllakott, vagy ordító érdek-csoportok jeleinek nyomait látjuk e művirágon ! Az általános szavazati joggal 40 éve izgatják a népet. Oh! mindenki tudja: nem a népért, de hogy ez nekik szárnyakat adjon. Nos? jött a lánglelkü Apponyi, vele fölrepültek az apró Icarusok s még nem süt a nap, még szállni lehet és készíthetik Bécs parancsára a hálót a magyarnak! Mert hogy az általános választó jog alapján elsorvad a magyar, azt csak az analfabéta, vagy rosz- akarat nem látja; hiszen Bécsnek kell, hogy ne legyen itt csak latifundium, cosmopolita és csőcselék, akkor tekint szét boldogan nagy müvén a főtulipán: Apponyi, „egy pásztor az egy akolban!“ Hogy ezt jól megcsinálhassák, most már „kell“ a klotür, ami előbb hazaárulás volt, ami miatt történtek a rombolások, de ez más, hiszen most „meg kell örökíteni az ő hatalmukat.“ Alkotni kell uj vármegyéket, kevés a főispán! Százzal több választókerület kel', nem fogy eléggé a szesz! és hadd emelkedjék a „Visoki sabore“ szellemi színvonala ! így lesz boldog a magyar! Istenemre! bár ne élnék már, hogy ne lássam e boldogságot. Hát ebben az országban csak akkor és addig van hazafiság, raig az önzést legyezi? Külön „lelkes hazafisága“ van itt a vasutasnak, állami és köz- igazgatási hivatalnoknak, ügyvédnek, papnak rítus szerint, sőt van dühön ő agrárius és merkantil hazafiság s ami ezeket mind elnyeléssel fenyegeti, a külön horvát, tót, szerb, rácz, szász és oláh hazafiság. S ezt a Tulipán teve! És ha én, — az elvonult ember, — két nehéz év előtt igy tudtam, hát az a tagadhatatlanul nagy agyvelejű Apponyi nem tudta? De állitom és vádolom, hogy tudta! Bement a szabadelvüpártba elárulta, bement a függetlenségi pártba, végigrohant gyújtogatva az országon legszentebb eszményeinkbe burkolódzva, hullott reá a babér. S miért? Hogy létéidepeltesse a magyart Bécs előtt. Mohács óta nem ért bennünket ily csapás, S ezt a Tulipán tévé! Térjünk észre, urak ! Ne engedjünk több szégyenoszlopot állítani generációnknak ! Ez utón tovább haladva, a népek nagy temetőjében megfordítják a hármas halom paizsát s ráírhatja Cüo a költő szavait: „Lassan sorvadt el, mint a gyertya-szál, mely elhagyott rideg teremben áll !“ . . . Gaesáiy, 1908. raárc, 8. Maróthy. Politikai hírek. A képviselőházban a házszabály revízióról folynak a tanácskozások Nehezen haladnak előre. A dissiden- sek erősen tartják magukat. Csütörtökön bevonultak a horvátok is s hamarosan rendeztek egy csetepátót. Érdekes a volt igazságügyminister Polonyinak felszólalása, melyben a magyar államegységet nem választói reformmal, nem házszabály revízióval akarja megvédeni, hanem jó összeférhetetlenségi törvénnyel, s jó büntető törvénnyel. Vájjon, ha most is ő lenne az igazságügyi miniszter, akkor is igy beszélne ? Aligha. Nálunk rendesen akkor szoktak az emberek a nemzettel együtt érezni és gondolkozni, a mikor a bársonyszékből kiestek. Ugyancsak a csütörtöki ülésen volt egy érdekes interpelláció is, hogy a miniszterek szeretnek adós maradni az interpellációkra adandó felelettel. Összesen hatvankét felelettel adósok. Aztán mondja még valaki, hogy nem hatvanhetes ez a kormány. ... * A hót politikai eseményei között nem csekély jelentőségűnek tartották a politikai körök Tisza István gróf kihallgatását; a feltevések egész sorozatával hozták kapcsolatba. Azt beszélték, hogy a kihallgatásra a király hivta meg Tiszát és pedig a volt szabadelvüpárt és alkotmánypárt részéről tervezett fúzió és a választói jog ehez fűződő kérdése miatt. Parturiunt monies, s aztán kitűnik, hogy Tisza gróf 'isztán egy tartozó udvarias kötelezettségének bivánt eleget tenni akkor, a mikor a felségnél a saját initiativájából jelentkezett kihallgatásra. Jellemző — egyébiránt, hogy Tisza István grófnak egyszerű megjelenése is mekkora forrongásba tudja hozni a koalíciós kedélyeket Vájjon mi lenne akkor, ha újra az aktiv politika terére lépne ? De az ő ideje — úgy mondják némelyek — még nem jött el újra, mások szerint már régen elmúlt Kinek van igaza ? Azoknak, a kik lesve-lesik minden mozdulatát; s A boszú. i. Árhidy Kálmán valahol a vidéken jogászoskodott. Egész nap rideg telekkönyvi végzéseket másolt. Lólek- ölö foglalkozás, hanem az a harminc forint, a mit az állam ezért a munkáért kiutalt neki, épen elég volt az éhen nem hálásra. A telekkönyv A,B és C lapjai nagyon sokszor szemtanúi voltak annak, mikor Kálmán egyszer keserű könyet hullatott a rideg, sárga lapokra. Azért soh’sem panaszkodott. Leikéhez senki sem tudott közel férkőzni, még az öreg telekkönyvvezetö sem, aki pedig csak jóindulattal viseltetett Kálmán iránt. Zárkozott természetű volt. Csak odahaza a lakásán, mikor senki sem látta, akkor mutatta meg igazi arcát. Előszedte ládája rejtett zugából Írásait és elolvasta sokszor, az isten tudná megmondani hányadszor. Megsimogatta a kusza lapokat, beszólt hozzájuk szeretette], melegséggel. — Csak menjetek vissza a zugba. Még nem jött el a ti időtök. Várjatok. Majd egyszer, mikor szólítani foglak benneteket, akkor, akkor. És gondosan elzárta a papiros csomót, mely lelkének forró, nagyra- törő gondolatait foglalta magába Az a szegény fu, aki egész nap telekkönyvi végzéseket másolt, költő volt. Igazi költő, ki a szenvedések, a nyomor Kálváriáját kétszer is megjárta. Január vége felé két heti szabadságot kért hivatali főnökétől Kálmán. Pestre utazott, hogy az egyetemen személyesen végezze el dolgát. írásait magához vette. Gondolta magában, hátha szükség lesz rájuk. Két nap alatt végzett s most már azon töprengett: haza utazzék e, vagy pedig elvigye Írásait oda, a hol talán megértik, megbecsülik. Ödöngött cél nélkül az utcákon. Nézte a járókelőket. Valamelyik fényes utca végén megállott. Az utca végén templom volt. Belépett. A főoltár előtt térdelt egy nő. Kettőjükön kívül senki sem volt a templomban. A nö nagyon buzgón imádkozott. Kálmán szinte megirigyelte. Mikor imáját végezte a nő, megcsókolta az isten ember keresztre feszitett mását és kifelé indult. Épen szembe találta Kálmánt. Tekintetük találkozott. Nagy, nyílt, kék szemei voltak a nőnek és ezekkel egészen az ember leikéig tudott nézni. Kálmán szinte megdermedt és öntudatlanul követte a nőt! Valahol a Kerepesi-ut végén a nő befordult egy nagy bérházba és Kálmán ott maradt az utcán. Egyedül, árván, szomorúan, szivében egy zűrzavaros érzéssel. II. — Fiatal barátom, hói volt Ön eddig? Hiszen maga kiforgatja sarkaiból az egész világot, ön lángész, tünemény ! A szerkesztő, kihez Kálmán Írásait felvitte, egészen odavolt a gyönyörtől. — Maga az, a kire én olyan régen várok. Üljön le. Mától fogva tagja a szerkesztőségemnek. Fizetek Önnek, a mennyit kór. Minden sorát aranyba foglalom. Verseit kiadatom. Színdarabját pedig még ma személyesen viszem el a színház igazgatójához. És Kálmán nem szédült el a meglepetéstől. Tudta, hogy ennek egyszer be kell következni. ^«Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát W ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást, Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipfrasfcifa. a .taYaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevraux és box bőrből készült legújabb divat« fekete es barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők l
