Szamos, 1908. március (40. évfolyam, 18-26. szám)

1908-03-08 / 20. szám

XL évfolyarr. 20. sz£-\ FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. fTatmár. 1908 március !»ó 8 (vasárnap) Előfizet'ési ár: Rxíbz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóozy-utcze 9. sz. Telefon: 107. Mindeaneriaä dijai! Szatrcároa, a lap kiadóhivatalatan HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Quousque tandem? Nagyon szerencsétlen dolognak tartom, hogy az ország ezer bajai közt még mindig találnak ki vak­merő érdek-csoportok újabb elke- seritésre, újabb egymás elleni vad harcra izgató eszméket. Ne nézzük mi se a sötét közép­kort, hiszen e szerencsétlen ország­ban minden érdek-csoport egy-egy rablólovag. Kinek van szüksége a nagyká­rolyi törvényszékre ? A leendő hi­vatalnok és ügyvéd uraknak, fő­kép pedig szüksége van rá azok­nak, kik e vármegyét lel akarják darabolni, mert hogy ez követke­zik, az átlátszik a szitán. Hiszen igazolta a közelmúlt, igazolja a jelen, hogy a Herostra- tesek faja örök, de hát nem szű­nik már soha e rombolási düh? mely építést ordit s romokba dönti e hont! Hát csakugyan pusztul­nunk kell! Csakugyan nincs többé önzetlen hazaiiság ? Méltóztassék csak végig tekin­teni a két tulipános év gázolásain, jóllakott, vagy ordító érdek-csopor­tok jeleinek nyomait látjuk e mű­virágon ! Az általános szavazati joggal 40 éve izgatják a népet. Oh! min­denki tudja: nem a népért, de hogy ez nekik szárnyakat adjon. Nos? jött a lánglelkü Apponyi, vele föl­repültek az apró Icarusok s még nem süt a nap, még szállni lehet és készíthetik Bécs parancsára a hálót a magyarnak! Mert hogy az általános választó jog alapján elsorvad a magyar, azt csak az analfabéta, vagy rosz- akarat nem látja; hiszen Bécsnek kell, hogy ne legyen itt csak lati­fundium, cosmopolita és csőcselék, akkor tekint szét boldogan nagy müvén a főtulipán: Apponyi, „egy pásztor az egy akolban!“ Hogy ezt jól megcsinálhassák, most már „kell“ a klotür, ami előbb hazaárulás volt, ami miatt történtek a rombolások, de ez más, hiszen most „meg kell örökíteni az ő hatalmukat.“ Alkotni kell uj vármegyéket, kevés a főispán! Százzal több választókerület kel', nem fogy eléggé a szesz! és hadd emelkedjék a „Visoki sabore“ szel­lemi színvonala ! így lesz boldog a magyar! Istenemre! bár ne élnék már, hogy ne lássam e boldogságot. Hát ebben az országban csak akkor és addig van hazafiság, raig az önzést legyezi? Külön „lelkes hazafisága“ van itt a vasutasnak, állami és köz- igazgatási hivatalnoknak, ügyvéd­nek, papnak rítus szerint, sőt van dühön ő agrárius és merkantil ha­zafiság s ami ezeket mind elnye­léssel fenyegeti, a külön horvát, tót, szerb, rácz, szász és oláh hazafiság. S ezt a Tulipán teve! És ha én, — az elvonult em­ber, — két nehéz év előtt igy tudtam, hát az a tagadhatatlanul nagy agyvelejű Apponyi nem tudta? De állitom és vádolom, hogy tudta! Bement a szabadelvüpártba elárulta, bement a függetlenségi pártba, végigrohant gyújtogatva az országon legszentebb eszménye­inkbe burkolódzva, hullott reá a babér. S miért? Hogy létéidepeltesse a magyart Bécs előtt. Mohács óta nem ért bennünket ily csapás, S ezt a Tulipán tévé! Térjünk észre, urak ! Ne engedjünk több szégyen­oszlopot állítani generációnknak ! Ez utón tovább haladva, a né­pek nagy temetőjében megfordítják a hármas halom paizsát s ráírhatja Cüo a költő szavait: „Lassan sorvadt el, mint a gyertya-szál, mely elhagyott rideg teremben áll !“ . . . Gaesáiy, 1908. raárc, 8. Maróthy. Politikai hírek. A képviselőházban a házszabály revízióról folynak a tanácskozások Nehezen haladnak előre. A dissiden- sek erősen tartják magukat. Csütör­tökön bevonultak a horvátok is s hamarosan rendeztek egy csetepátót. Érdekes a volt igazságügyminister Polonyinak felszólalása, melyben a magyar államegységet nem választói reformmal, nem házszabály revízió­val akarja megvédeni, hanem jó összeférhetetlenségi törvénnyel, s jó büntető törvénnyel. Vájjon, ha most is ő lenne az igazságügyi miniszter, akkor is igy beszélne ? Aligha. Ná­lunk rendesen akkor szoktak az em­berek a nemzettel együtt érezni és gondolkozni, a mikor a bársony­székből kiestek. Ugyancsak a csütör­töki ülésen volt egy érdekes inter­pelláció is, hogy a miniszterek sze­retnek adós maradni az interpellá­ciókra adandó felelettel. Összesen hatvankét felelettel adósok. Aztán mondja még valaki, hogy nem hat­vanhetes ez a kormány. ... * A hót politikai eseményei között nem csekély jelentőségűnek tartották a politikai körök Tisza István gróf kihallgatását; a feltevések egész so­rozatával hozták kapcsolatba. Azt beszélték, hogy a kihallgatásra a király hivta meg Tiszát és pedig a volt szabadelvüpárt és alkotmány­párt részéről tervezett fúzió és a vá­lasztói jog ehez fűződő kérdése mi­att. Parturiunt monies, s aztán ki­tűnik, hogy Tisza gróf 'isztán egy tartozó udvarias kötelezettségének bivánt eleget tenni akkor, a mikor a felségnél a saját initiativájából je­lentkezett kihallgatásra. Jellemző — egyébiránt, hogy Tisza István gróf­nak egyszerű megjelenése is mekkora forrongásba tudja hozni a koalíciós kedélyeket Vájjon mi lenne akkor, ha újra az aktiv politika terére lépne ? De az ő ideje — úgy mond­ják némelyek — még nem jött el újra, mások szerint már régen el­múlt Kinek van igaza ? Azoknak, a kik lesve-lesik minden mozdulatát; s A boszú. i. Árhidy Kálmán valahol a vidéken jogászoskodott. Egész nap rideg te­lekkönyvi végzéseket másolt. Lólek- ölö foglalkozás, hanem az a harminc forint, a mit az állam ezért a mun­káért kiutalt neki, épen elég volt az éhen nem hálásra. A telekkönyv A,B és C lapjai nagyon sokszor szemtanúi voltak annak, mikor Kálmán egyszer keserű könyet hullatott a rideg, sárga lapokra. Azért soh’sem pa­naszkodott. Leikéhez senki sem tu­dott közel férkőzni, még az öreg telekkönyvvezetö sem, aki pedig csak jóindulattal viseltetett Kálmán iránt. Zárkozott természetű volt. Csak oda­haza a lakásán, mikor senki sem látta, akkor mutatta meg igazi arcát. Előszedte ládája rejtett zugából Írá­sait és elolvasta sokszor, az isten tudná megmondani hányadszor. Meg­simogatta a kusza lapokat, beszólt hozzájuk szeretette], melegséggel. — Csak menjetek vissza a zugba. Még nem jött el a ti időtök. Várja­tok. Majd egyszer, mikor szólítani foglak benneteket, akkor, akkor. És gondosan elzárta a papiros csomót, mely lelkének forró, nagyra- törő gondolatait foglalta magába Az a szegény fu, aki egész nap te­lekkönyvi végzéseket másolt, költő volt. Igazi költő, ki a szenvedések, a nyomor Kálváriáját kétszer is meg­járta. Január vége felé két heti szabad­ságot kért hivatali főnökétől Kálmán. Pestre utazott, hogy az egyetemen személyesen végezze el dolgát. írá­sait magához vette. Gondolta magá­ban, hátha szükség lesz rájuk. Két nap alatt végzett s most már azon töprengett: haza utazzék e, vagy pedig elvigye Írásait oda, a hol ta­lán megértik, megbecsülik. Ödöngött cél nélkül az utcákon. Nézte a járókelőket. Valamelyik fé­nyes utca végén megállott. Az utca végén templom volt. Belépett. A főoltár előtt térdelt egy nő. Kettő­jükön kívül senki sem volt a templomban. A nö nagyon buzgón imádkozott. Kálmán szinte megiri­gyelte. Mikor imáját végezte a nő, megcsókolta az isten ember keresztre feszitett mását és kifelé indult. Épen szembe találta Kálmánt. Tekintetük találkozott. Nagy, nyílt, kék szemei voltak a nőnek és ezek­kel egészen az ember leikéig tudott nézni. Kálmán szinte megdermedt és öntudatlanul követte a nőt! Valahol a Kerepesi-ut végén a nő befordult egy nagy bérházba és Kálmán ott maradt az utcán. Egyedül, árván, szomorúan, szivében egy zűrzavaros érzéssel. II. — Fiatal barátom, hói volt Ön eddig? Hiszen maga kiforgatja sar­kaiból az egész világot, ön lángész, tünemény ! A szerkesztő, kihez Kálmán Írásait felvitte, egészen odavolt a gyönyör­től. — Maga az, a kire én olyan régen várok. Üljön le. Mától fogva tagja a szerkesztőségemnek. Fizetek Önnek, a mennyit kór. Minden sorát aranyba foglalom. Verseit kiadatom. Színda­rabját pedig még ma személyesen vi­szem el a színház igazgatójához. És Kálmán nem szédült el a meg­lepetéstől. Tudta, hogy ennek egyszer be kell következni. ^«Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát W ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást, Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipfrasfcifa. a .taYaszi és nyári idényre megrendelt valódi sehevraux és box bőrből készült legújabb divat« fekete es barna szinü úri-, női- és gyermek-cipők l

Next

/
Thumbnails
Contents