Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)

1908-02-06 / 11. szám

XL. évfolyam­S GAZDASÁGI LAR »Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. 11. szám. Szatmar, 1908. fobruár hó 6. (csütörtök) Előfizetési ár: R{ész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcze 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijak Szatmáron, a lap kiadóhiTatalabac fizetendő HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A választói reform perspek­tívája*) A készülő választói jogról csak annyit szabad sejtenünk, hogy nem lesz általános és csak annyit sza­bad tudnunk, hogy nem lesz titkos. Az összes többi előérzeteinket meghazudtolja az uralkodó több­ség. Ha valaki azt tételezi tel alul­ról, hogy a reíorm nem fog elég messze menni az alsó rétegek ér­dekében, akkor az kohol, az ha­zudik, ép úgy, mint az, aki azt hiszi, hogy a választói jog túlzot­tan demokratikus lesz. Kétségtelen dolog, hogy az ural­kodó többség csak a teljes paritást valósítja meg, ha ellenfeleit perfid, hazug embereknek bélyegzi és ez ellen a teljes egyenlőség ellen a szabadságnak egyetlen barátja sem tehet kifogást. Ez alól a fátyol alól azonban, amelyet ezúttal a változatosság kedvéért nem a múltra, hanem a jövőre borítottak, kivételszerüen kívül maradt két mozzanat, ame­lyekből a nagy reformnak nemes és fennkölt belvilágára lehet követ­keztetéseket vonni. Az egyik tényt nemrégiben Ap- ponyi fejezte ki jellegzetesen, mond­ván, hogy „a választói jog meg­alkotása elől nem lehet kitérni.“ A választói jog reformja tehát az uralkodó többségnek egy gyil­kos kényszerűség, amelyet reájuk erőszakoltak az osztrák császár udvarában, — a melytől ők irtóz­nak és félnek. — így valósítja meg ez a kormány az egyedüli nagy feladatot, amely programm- jában volt. Alacsonyan járó lelke nem sejti meg történelmi horderejét, korrupt és korlátolt politikája nem látja át nagyságát és szépségeit. Mint ahogy egy kortesből lett főispán számitgatja asztala mellett a voksokat egyenként és érdek- csoportonként, — úgy fő most a kormány feje abban az irányban, hogy az általános választói jognak nevezett trükk hány szavazatot hoz majd mellé, vagy ellene. És ez egész nyíltan folyik a sajtóban és a parlamentben; ez a handiérozás a választói esélyekkel, mint annak idején minálunk a Hungária kávéházban. Hát ezzel a módszerrel szem­ben egy rövid megjegyzésre szo­rítkozunk. Becstelen politika az, amely a választói jogok rendszerét — mely­nek egyetlen célja az, hogy az ország közmeggyőződésének vi­szonylagos többségét kifejezésre juttassa, — amely ezt a rendszert eleve úgy akarja beállítani, hogy bizonyos irányok soha többségre ne jussanak, ne juthassanak. Az országhoz és az ő hatalmához annak van joga, akinek többsége van, de nem képviselőkben, hanem választókban. Ezt a nagy törvényi kijátszani. megkerülni méltó a jelenlegi töb- séghez, de örökös gyász- és szé­gyenfolt a nemzetre, hogy törté­nelmi fejlődésének egyik nevezetes ténye a kortesspekuláció szennyes irányelvei szerint valósult meg. Mert hiszen leplezetlenül történik a tanácskozás a fölött, hogy mi­képen lehetne elejét venni annak, hogy a mai többség irányával ellentétes áramlatok valaha is több­ségre jussanak. A politika összes mekanikusai lázasan dolgoznak egy olyan szerkezetű automatán, mely­ből, — ha bármilyen vótumot dob is bele az ország közmeggyőző­désébe, — mégis egy szabadalma­zott retrográd koalíciós többség pe­regjen bele az országgyűlés gyűjtő medencéjébe. Ez az egyik jelenség, amit két­ségen kívül elárul a választói jog pe.apektivája, A másik el nem leplezhető tö­rekvés az, hogy ha minden prak­tika és fortély dacára is, a koali- ció-ellenes irányzatok ,,tekintélyes kisebbségre“ jutnának, akkor a kisebbségi jogokat se gyakorolhas­sák a módosított házszabályok lincseiben. A koalíció ellenzék korában min­dig azzal védte kisebbségi kalóz­kodását, hogy ő csak számbelileg kisebbség, de valóságban a töme­gek bizalma belé van helyezyo és igy joga van a mesterséges több­ség megbénítására. Nos hát, a mostani házszabály­revízió épen abból indul ki, hogy a választási törvény nem lesz ké­pes megakadályozni azt, hogy a választók számbeli többsége lega­lább is „tekintélyes“ kisebbség alakjában ne érvényesüljön és en­nek az érvényesülésnek akarja ele­jét venni a házszabály-revízió. A dolog tehát úgy van kieszelve, hogy a szavazati jog kiterjeszté­sének áldásos hatásainak egyik felét elveszik — alulról; a válasz­tási törvénnyel a másik felét elve­szik - felülrőt a házszabály reví­zióval. Ami marad, — az a mienk. (T.) *) Dr. Tanódy Endre fenti cikkével egyáltalában nem azonosítom magam. (Főszerk.) A tanácsból. Jóváhagy ott határozat. Anémetii gör. kath. egyház részére engedélyezett 300 koronás segélyre vonatkozó közgyűlési határozatot a belügyminiszter jóváhagyta — Éhez képest a tanács a kiutalás iránt in­tézkedett. Az uj gazdasági ismétlő iskola akadályai. A kir. tanfelügyelő a németii ha- tárrószen a szatmárihoz hasonló gaz­dasági ismétlő iskolának felállítását vette tervbe. E célra a városhoz kö­zelfekvő gyakorlóteret kérte kibocsá­tani. A városi tanács ez elöl nem is zárkózott volna el, de egyfelől a ué- metii határrendezés előtt alkalmas területtel nem rendelkezik, másfelől még a szatmári részi iskola is a kez­A „kerekasztal“ egy lovagjáról. (Egy régi referens visszaemlékezései.) Talán meséltem már egyszer e lap olvasóinak a „kerékasztalról.“ Ne ve­gyék azonban rosznéven tőlem, ha most megint elmondom, ho lés mi volt az a »kerekasztal.“ A középkori lova­gok történelmij nevezetességű kerék­asztalához a mienk csak anayiban hasonlított, hogy szintén asztal és kerek volt. Különben pedig a »Sör­csarnok“ kis-termének egyik szögleté­ben foglalt vala helyet a múlt század második felében és a szinielöadások utáni estéken rezerválva volt a mű­vész-gárdának. Lovagnöi színésznők voltak, kezdve a primadonnától le egész a másod- szendei jelleggel szerződött segédszi­nésznőig ; lovagjai pedig színészek, a súgótól fel egészen a hőstenorig. Ven­dégképen szívesen látott a kerék­asztal egy-két kritikust és néhány habifüét. Elég gyakran megtörtént az is, hogy a lovagok »idegent“ hoz­tak magukkal, hogy legyen, aki fi­zesse a „cehet,“ mely sohase nyúlha­tott oly hosszúra, hogy meg ne rövi­dítse azt a sziporkázó éle, a csapongó jókedv. Máig is titok előttem, hogyan fér­tünk el annyian annál a parányi ke­rékasztalnál, amely mindig tele volt humorral és‘ savanyuvizes borral. Mi­helyt a téli est meghozta a szezon egyetlen reális poézisát. a vacsorát: a „trupp“ szine-java körülülte a kis asztalt és belemerült e reális poézisbe. Mikor aztán a jóllakott művészekben emberi indulatok kerekedtek felül, vidám kvaterkázás közt megkezdődött a jókedv, megcsendült a humor, pat­togott az éle. A szatmári bohéméletnek e kerék­asztalnál szerepelt, régi alakjaiból már bemutattam volt nehányat e lap olvasóinak. Úgy tudom, elég szívesen fogadták. Ez indít arra, hogy eznttal is fölidézzem emlékeim tárházából egy szeretetreméltó bohémnek érde­kes képét, kit poétikus kedélye, min­dig könnyelmű és vidám természete s kifogyhatatlan humora ugyancsak kiemelt a szürke prózai élet unalmas egyhangúságából. * Alacsony, pókhasu kis ember volt X. Sándor komikus. Görbe szája, bi- bircsós, nagy orra, csámpás járása, suta mozdulatai épen nem voltak be­ajánlok. De azért oly mulatságos és mulattató tudott lenni, hogy az em­ber szinte álkapocs-görcsöt kapott a kacagástól. A komikusi szerep körbe különben egész véletlenül csöppent bele. Mint szinlaposztó és „karszemély“ tapodta Kolozsváron a ragyogó művészi pá­lyát, mikor váratlanul a kassai szi- nigazgatótól fénj'es feltételekkel meg­spékelt szerződést kapott aláírás végett, melyben a hőssz?rel-mes szerepkörének elfogadásáról volt szó. X Sándor habozás nélkül aláírta a szerződést s egyik példányát elküldte Kassára a direktornak. A dologban azonban egy kis téve­dés volt. A színigazgató levelét ugyanis X. S. hősszerelmes helyett a Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ajánljuk a t. vevő—közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — SzatmAr és Yidéke legnagyobb czipóraUira. Figyelmeztetés! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók

Next

/
Thumbnails
Contents