Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)
1908-02-27 / 17. szám
2-Ik oldal SZAMOS 17. szám. város megállapítja, egyben átír Szatmárvármegye közönségéhez, hogy a székhely-kérdésben 338/891. szám alatt hozott határozatának szerezzen érvényt s a vármegye székhelyének, valamint ezzel kapcsolatban a kir. pénzügyigazgatóságnak Szatmár-Németibe áttevése, illetve visszahelyezése iránt a város által megindított mozgalomhoz csatlakozva a szükséges intézkedéseket sürgősen tegye meg. Végül elhatározza a törvén}- hatósági bizottság, hogy feliratot intéz a kormányelnökhöz, a belügyminiszterhez, az igazságügyminiszterhez és azt küldöttségileg adja át. A küldöttség alkalmas időben való szervezésével a polgármestert bízza meg.“ A közgyűlés a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. Pap Endre biz. tag állott most fel és azt óhajtotta, miszerint a beterjesztett javaslatban nagyobb nyomatékkai legyen kifejezve azon körülmény, hogy a miniszterelnök adott válasza nem megnyugtató, szerinte az adott válasz aggályos, például hozza fel a pénzügyigazgatóság átvitelét, akkor is azt mondta Wekerle, hogy abból nem lesz semmi és mégis alig pár nap alatt megtörtént. Pap Endre szavaira az elnöklő főispán adott még néhány megnyugtató szót, mire azután az eléggé izgatott közgyűlést bezárta. A tanácsból. Az adóreform. A t ervbevett adóreform ellen, mely a városokra nézve soktekintetben károsnak mutatkozik, az ország vala- menyi városainak küldöttei tegnap a fővárosba összegyűltek, hogy megvitassák a sérelmes pontokat. A városi tanács ez ügyben dr. Vajay Károly polgármestert, Novák Lajos főszámvevőt és Ferencz Ágoston tanács jegyzőt küldötte föl Budapestre. Segély a Kölcsey-kőrnek. A városi tanács utasította a számvevőséget, hogy mikor a f. évi költségvetés kormányhatóságilag jóváhagyást nyer, a már előirányzott 800 kor. segély összeget a Kölcsey- körnek utalja ki. Uj lakóház építések. A tanács Freund Ezekielnek Eöt- vös-u. 11. és Illyés Istvánnak Honvéd-u. 34. sz. a. uj lakóház építésére az engedélyt megadta. Színház. Színházi műsor. Csütörtökön Madarász. Pénteken Orpheus. Szombaton Arky Anna, tört. színmű, itt először. Vasárnap délután János vitéz, — este Ingyenélök. Szombaton a „Suhanc“ operetta ment jó előadásban. Vasárnap délután a „Gyímesi vadvirág“ mulattatta a nagy számban összegyűlt fiatal népet — Este a „Varázskeringö“ két uj főszereplővel került színre. Franci szerepét Haller Irma, Niki hadnagyát pedig Barna Andor vette át Haller jókedvűen, temperamentumosán játszott és énekelt, egy-kót egyéni és jól bevált ötletet is produkált. Több számát megujráztatta a tapsoló közözönség. Barna Andor kellemesen csengő hangja jól érvényesült és viszont érvényre juttatta a sok kedves melódia szépségeit. Játszó tehetsége azonban nem üti m9g a Niki szerepének színvonalát. Egyebekben minden a régi volt. (n. v.) (Kocián-h&ngvtrssny.) Hétfőn — Kocián és Weszelszky hangversenye vonzott a színházba elég szép számú közönséget. A fiatal Kocián, kit a falragaszok Kubelik riválisaként hirdettek, vérbeli művész ember, aki még hegedűjével sok babért, de annál több pénzt fog aratni. Játéka nemes, széles tónusu. A legnehezebb klaszikusokat mesteri egyszerűséggel interpretálja Némely piege még magán hordja a kidolgozatlanság jelét, így pld. Bach: Air-je, de azért ezen is meglátszik a művész vonó kezelése. Bő invencióval és fejlett technikával játszotta Wieni- ovszky, Polonaisét és egy spiccátója egyszerűen szédületes volt. Hanem a Saresate „Cigány változatait“ szivnólkül játszotta és „Csak egy kislány“ kezdetű magyar dalban csupán tüneményes piánóját lehet dicsérnünk. A számokat Weszelszky fiatal zongora művész kísérte diskré- ten és sok művészi érzékkel, de magán számai még nem ütik meg a művészi nívót. Ha szorgalmasan fog tanulni Kocián, rövidesen lehet a Kubelik riválisa, de ma még — nem ! n—ö. Kedden ismét olyan szép előadást láttunk, ami becsületére válik a színtársulatnak. „Hajdúk hadnagya“ operetta került színre mondhatni a teljes operett-személyzettel. Komáromi Gizi rendkívül kedves volt szerepében, kár, hogy kosztümje rontotta a hatást. Haller Irma a szokott temperamentummal játszott és tánca elragadó volt. Boronay Imre szerepét Rád vány i elfogadhatóan játszotta. Mányai A. szépen énekelt. Rátkai Szép Iczig, Tihanyi Hájas őrmester szerepekben tökéletes alakítást nyújtottak. Különösen ki keli emelnünk a kart, mely ez este szép összevágóan dolgozott, Liky. HÍRROVAT. Jour — Leieteknél .— Jelenet. — (Lelesz Manó bankdirektor, aki hasztalan várja a hivatalos lapban a királyi kéziratot, mely őt — gazdasági téren kifejtett bokros érdemeiért — udvari tanácsossá kinevezi. Miután a legkegyelmesebb királyi kézirat késik, Lelesz ur nem késik felemelni a — kamatlábat! Neje — született Paradies [Fanny — és nem Fáni — nagyon kedves, müveit, finom lelkű nő. Vannak ugyan foltjai, de hiszen a napnak is vannak foltjai és senki sem lobbantja szemére — de ezek nem erkölcsi foltok, hanem szimpla, közönséges — májfoltok! Kedden délután tartja rendes heti jourját. Engem ugyan nem szokott meghívni, mert hát a társaság rangbeli s igy „bonton“-nal ellenkezik az invitálás. Azért sikerült az alábbi jelenetet — a szobaleány jóvoltából — [hony sóit quí maly pens«] ellesnem ! Leleszné: (Az orvosnéhoz) Édesem nagyon örülök, hogy eljöttél 1 Lelesz : Dettó — mit Oberst! Leleszné: (szemrehányólag) Manó 1 Már megint rósz vicceket csinál ? Lelesz : De édesem ezt a saldó kontista hozta Pestről. Leleszné : (az ügyvédnéhez) Voltatok a Kociánnál ? Az orvosné : Mi voltunk! Hanem a férjem az nagyon unatkozott. Azt mondta, hogy az a Weszelszky úgy néz ki, mint egy tök ász, Kocián pedig, mint a zöld hetes 1 Lelesz : Nagyszerű idee ! Meglehet a kettőre — resztálni! Leleszné: Manó! Már megint viccelsz ? Lelesz: De édesem — ezt egy újságírótól hallottam 1 Az ügyvédnő : Tudod kedves Fanny- kám, nekem: és férjemnek igazán nagy élvezetet szerzett a hangverseny. Az én férjem zenei kapacitás. Tegnap is az „Odeon“ gramophon lemez gyártól levelet kapott, hogy pereljen be egy embert. Lelesz : Szegény ember ! Az keserű ládákat fog megélni 1 Azért a pénzért Kocián mindjárt neki magának játszIgers . . . ma játszottam ötödször azt a banális komédiát, amelyre a leáuy boldogsága van építve. Nem lesz érdekteleu, egy kis hadiszemlét tartani a lezajlott események s a nesztelenül, füst nélkül elpárolgott kérők fölött. Az első ... ah, az első ! Dömö- töri Elek gyermekkori játszótársam volt. Szentimentális, mint egy német lovag. Úgy olvadozott, mint a gyanta. Még diákkorában kezdte. Biztosan tudom, hogy miattam bukott meg az érettségin a latinból. A pótérettségi után titokban megkérte a kezemet. Jól megőrizte a titkot. Eltüut, azóta nem láttam. A második költő és telekkönyvvezető volt. A költő engem, a telek- könyvvező apám ingatlanait fedezte föl. Másfóiévig irt hozzám verseket. Telekkönyvi végzések hátán is kaptam tőle verseket. Milyen naiv, milyen ostoba voltam. A nagy részét megtanultam könyv nélkül. Szegény tanáraim! Milyen megelégedettek lettek volna, ha a művelődés-történelmet olyan szorgalmasan tanultam volna. Most is a fejemben zsonganak. Pedig néha szörnyüket vétett a verstan ellen s lábbal taposta a költészet örök törvényeit. Nem nézem én a csillagtábort, Nem látom én az égi sátort. Bolyongva járok, mint a vándor, Szemed nekem csillag és sátor. A szemem sátor. Tetszik érteni ? Én nem. De hát még a többi ! Néha szilaj, szenvedélyes hangon irt. Azt hiszem, szándékosan. Emlékezem, hogy nagy előszeretettel vegyítette össze a Csimborasszót a Niagarával. Hogy is szólt az a verse ? A Csimborasszó ormán állva Nézem a bősz Niagarát, S a költészet elébem hozza A bájos, szőke Agatát. Haha ! Az Agata én vagyok. Bá- jostalán, szőke mindenesetre. De hol a geográfia ? Hogy láthatta a Csimborasszó tetejéről a Niagarát? Ezt nem volt alkalmam tőle megkérdezni. Mert a Csimborasszó és a Niagara idejében áthelyezték Erdélybe. Azóta nem láttam. Még egy képes levelezőlapot eem küldött a Csimborasszóról. Vagy talán beleesett a Niagarába? Legjobban azt restellem, hogy egyszer homlokon csókoltam. Könnyelmű voltam, mint a múzsa. De a múzsának a csókolózás a mesterségéhez tartozik. Nem is rossz mesterség. Ohó! Lássuk csak. A múzsa a bölcsőben csókolja homlokon a választottat. Csecsemőket pusziz. Ezt, azt hiszem, nincs okunk irigyelni tőle. A harmadik kérőm ... ez komoly ügy . . . uj korszak ... a katonai invázió korszaka. Kell-e mondanom, hogy főhadnagy volt? Kell-e hangsúlyoznom, hogy huszár volt? Azt hiszem, miuden magától értetődik. Alig képzelek női szivet, amelynek egyik-másik rejtett zugában egy-egy huszár-főhadnagyot nem lehetne kellő utasítással fölfedezni. Az uniformis, a kard, a sarkantyú, a női szív bárányhimlői. Éu is átestem rajta komplikációk nélkül. Pirulás nélkül gondolhatok vissza reá. Fess volt, mint Apolló, s úgy udvarolt, mintha agy novellából szabadult volna ki. Félévig tartott a kardcsörtetóssel elegyes idill. Emlékezem, hogy az igent egy marko- tányosnö elszántságával mondottam ki. Semmi rebegés, határozottan igen. Ez a stillszerü, ha az ember kezét huszártiszt kéri meg. Csak percek választottak el a hivatalos eljegyzéstől, A kaució kérdése teljesen rendezve volt. Készpénz, nem kebelezés. Ezt a papa a tőkepénzes önérzetével hangsúlyozta. De nem sokáig. A papa alattomosan, de okosan információkat szerzett. Borzasztó, lesutjó értesülések érkeztek. Kiderült, hogy százezer forint váltóadóssága van. A papa bezárta a Wertheira szekrényt, zsebbe csúsztatta a kul csőt s a főhadnagy, a daliás, szép katona letűnt a cselekvés színpadáról. A polgári élet szürkeségébe lovagolt. Kvietálnia kellett. Ezzel bezárult a katonai korszak s a polgári rend ismét előtérbe lépett. Egy vidéki főszolgabíró kérte meg a kezemet. Egy-két hét s kimondva lön az igen. A szégyen pírja éget, ha orra az igenre gondolok Tudják mi történt? A főszolgabíró ur erősen „beállítva“ állított be hozzánk két kopóval. Ah, micsoda kínos pereek voltak ezek! A szerencsétlen ember énekelt, a kopók ugattak, a mama ájuldozott, a papa megszökött, s én a föld alá sülyedtem. Igen, elszaladtam hazulról, s egész délután a föld alatti villamoson ko- csikáztam, Mire hazaértem, már kifüstölték a szobákat, de én még most is érzem a borszagot. A boldogtalan ugyanis meg akart csókolni. . . Azaz, mért tagadjam ? Meg is csókolt. Köszönöm, nem kérek belőle többet. De mi az ? Már ide s tova félórája van a papánál. Szegény fiú. Képzelem, hogy elbáuik vele a papa. A papa ebben nagy. . . Nem baj. Nyugodtan tekintek a fejlemények elé. Sajkám kiszáll az ösmeretleu habokra, de lesz, ki kormányozza. Nem félek a jéghegyektől, legfö lebb ha valaki felolvas róluk. Sietek a mamához. Ö is oda fog jönni. A mama természetesen sírni fog. Azt hiszem, nekem is illik egykét könyet ejteni. Megkísérlem. Szerencsére van egy kis rutinom az elérzékenyülósben. Ah, az élet mindenre megtanítja a szegény hajadon lányokat. . . Sírni, nevetni .... a többi a férfiak dolga. Nem jó beosztás, de igy van. Zöldi Márton. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérj« ■ínfisÉi „Roehe*4 eredeti csomagolást. F. Htffnun-La iUehe & C«. Basel (Irtjsj,
