Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)

1908-02-23 / 16. szám

FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ES GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szára ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindenaeuiü dijak Szatm&ron, a I®p kiadóhivataiabac fizétendöjj. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közélteinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. XL. évfolyam­Szatmár, 1908. február hé 23. (vasárnap) 16. szám. Vakmerő aspirációk. Nincs a világon egyetlen nemzet sem, a melynek jóhiszeműségére annyira lehessen utazni, mint a miénkre; nincs nép, melynek áldo­zatkészségét jövőbeli ígérgetések és reménységek fejében annyira ki lehetne aknázni, mint a miénket. A jó békesség kedvéért lemondunk nemzeti követelményeinkről, vagy, amint annak idején mondottuk: „kikapcsoljuk“ a sürgős elintézésre váró kérdések közül, — minden nagyobb ellenállás nélkül kvótát emelünk, úgynevezett magyar-osz­trák nagyhatalmi érdekeink meg­védése végett tengeri haderőnket gyarapítjuk s> amik ellen csak ke­véssel előbb nemzeti tiltakozást provokáltunk, most azokat a nem­zet szükségleteinek hirdetjük, me­lyeket a jóreménység és viszont­szolgálat fejében és érdekében lel­tétien teljesítenünk kell. Valóban egy khaotikus politikai világban élünk, melyből keressük a kivezető utat s amig keressük, addig úgy ránk nehezedik egy érthetetlen és megmagyarázhatian befolyás, hogy útvesztőbe jutunk. Odajutottunk mindig, valahányszor nagy nemzeti kérdésekről volt szó, nemzeti érde- dek rekompenzácionális kicsikarását tüztük ki célul s oda jutunk most is, amikor a jövő reménység fejé­ben újabb áldozatokra készülünk. Értjük itt a katonai kérdéseket. Mikor a mostani kormány kor­mányalakításra vállalkozott, azzal az ígérettel nyugtatta meg a for­rongó közvéleményt, hogy a sok függő és sürgős elintézésre váró kérdés közül, — a punktum sa- liens, — a katonai kérdés kikap- C8oltatik. Nem is kisértett azóta. Nem is zavart semmiféle ideges nyugtalanság, beletörődtünk egy­előre a változhatlanba, a hangoz­tatott felségjoggal szemben bele­törődtünk abba a gondolatba, hogy a nemzeti jog érvényesülése vár­hat még, majd eljön annak is az ideje. De hogy már itt lenne ? Vak­merő reménység s valóban tragi­komikus ezt a mai viszonyok közt hinni és remélni. S vájjon hol és kik vetették fel ? Annyit koncedál- hatunk, hogy nem nálunk, — mi csak újból ugrani készülünk. Sze­rencsétlen természete a magyarnak, hogy a hatalmi érdek kedvéért olyan könnyen alkuszik és válto­zik. Hiszen a hadügyminiszter félreérthetetlenül kijelentette a dele- gácionális üléseken, hogy magyar vezényszóról most szó sem lehet, a katonai engedmények jórészt felségjogok, azokról sem ő, sem más nem disponálhat. Hát akkor mik lehetnek azok az engedmények, melyek indokolják, hogy a katonai kérdések újra bekapcsoltassanak ? Annak idején keveseltük a ki­lences bizottság programmját s a mai kormánypárt, mint akkori él- lenzék, helyes és jogos ellenállással és tiltakozással hasonló megnyilat­kozásra bírta az egész nemzetet. Nem is lett belőle semmi, de nem lesz ma sem, pedig akkor maga a király is hozzájárult. Nem kell jóslásokba bocsátkozni, ‘ ha előre megmondjuk, hogy a koalíciós többség még ezt sem kapja meg a létszám és tiszti fizetések fel­emeléséért, bár szolgálatkészségé­vel elég könnyen felkinálkozik. Talán épen ezért nem kap semmi rekompenzációt, legfeljebb biztosí­tékot felülről a hatalmi állás meg­tartására. S ez nem is valami meg­vetendő dolog. Ezért érdemes ko­molyan mérlegelni az eshetősége­ket s elszámolni a múlttal a jö­vendő kedvéért. Igazi naivság az a mű-düh, mellyel mi az osztrák túlkapások ellen tiltakozunk, hiszen elsősorban mi magunk vagyunk okai annak, hogy nemzeti vívmányokra nem számíthatunk. Mi vagyunk azok a jóit: zemü emberek, akik egy kis jóreménység fejében arra is vállal­kozunk, hogy közkincseink felett licitáljunk. Elvégre ideje lenne annak, hogy a nemzet komolyan számoljon az effajta licitációkkal. A katonai kér­déseket a nemzeti kormány ki kapcsolta az elintézendő kérdések közül, nem helyes, nem indokolt, nem időszerű s nem tanácsos azoknak újra felszínre való hoza­tala. Van előtte sok más sürgős megoldásra váró kérdés, a melyek igéretszerüen kötelezik; ezeknek a megvalósításával győzze meg a nemzetet arról, hogy nincs oka féltény aggodalmaskodásra, nincs oka a kételyre, mert a nemzeti aspirációkat nem teszi kockára holmi zászló, jelvény, cimer s más ilyen kisebb jelentőségű kérdése­kért, hanem akkor a mikor ko­molyan számol a lehetőségekkel, egyszersmint komoly ellentállást tanúsít a nemzetnek egy újabb, viszontszolgálat nélküli, megter­helésével szemben. Nagy áldoza­tokat hozott annak idején a nem­zet a mostani kormánynak. Váit- ság e!ibe állította önmagát, Az ál­dozatokat további a is biztosította. De csak addig, mig várakozásában nem csalatkozik. Arra azonban sohasem jogosította fel, hogy csen­des türelmével s jóhiszeműségével a hatalmi fpositio megtartásáért visszaéljenek. Hálátlanság ezzel a jóhiszeműséggel való további kí­sérletezés, végre valahára egy kevés positiv vívmányokra vár, s nem hajlandó többé ígérgetések s reménybeli kilátások nyújtásával megelégedni. Vakmerő reménység kell ahhoz) hogy a katonai kérdések általánosan s megnyugtatóan ren- deztessenek a mai feszült viszo­nyok között. Pedig csak igy szá­míthatni egy újabb áldozatkész­ségre a nemzet részéről. Aki nyu­godtan kontemplál az emberek és a helyzet felett, ma sem tehet mást ezekkel a krónikus ígérge­tésekkel szemben, melyekkel csá­Tifcxári jelentés a jótékony Nöegylet működéséről az 1906 végén és az 1907. évről. Szerk. Dr. Fechtel dános e. főtitkár. (Vége). Gyűjtő hölgyek voltak : A temetőben és a templomokban az idén. A székesegyház főajtójánál Jékey Károlyné és dr. Gőbel Alajosnó a sekrestyénél Morvay Jánosnó és Jankovics Jánosné. A rom. kath. temetőben Papp Gyuláné, Jaskovics Ferencané, Varjú Sándorné, Uray Je- nőné, Nuszer Dezsőné, Fürst Vik- torné. A ref. temetőben Zeke Vincéné. A görög kath. temetőben Bartha Györgyné. A gk. templomban Göncy Antalné. A ref. templomban Pótor Dá­nielné. A szatmári gör. kath. templom­ban Hubán Gyuláné. 1906 évi dec. 23. és 1907. dee. 22-én karácsonyfát állítottunk az ár­vaházban, az árvák részére, s ez al­kalommal ünnepséget rendeztünk. Az utóbbin megjelent dr. Boromissza Tibor püspök ur, titkára Hámon Róbert p. kamarás kíséretében, s buzdító beszédet intézett az árvák­hoz. Ki kell emelnem, hogy Egyletünk küldöttségileg részt vett II. Rákóczy Fereucznek kassai temetésén és ko­porsójára 118 kor. 21 fillér értékű koszorút tett. Az összegből 98 kor. adakozásból gyűlt össze, a többit a pénztárból pótoltuk. Meg kell említenem azt is, hogy Egyletünk nagyrabecsülése és tisz­telete jeléül úgy az Elnöknőt, mint az alelnöknőt nevük napján tisztelgő küldöttséggel kereste fel és őket virággal, jó szóval meleg hangon köszöntötte. (Árvaház.) Az egyleti élet történe­tének főbb mozzanatai után, rátérek árvaházunkra. Az árvaházban jelen­ig van 10 gyermek, a legfiatalabb 5, a legidősebb 14 éves. Az árvák gondját Koos Györgyné viseli, aki mindnyájunk megelége­désére tisztaságban, rendszeretetben, az anyagi ellátás lehető kényelmében, a gyermekek hasznos foglalkoztatá­sában neveli árváinkat. Az árvaház, úgy a ház értékében, mint pénzbeli kiadásokban a gyer­mekekre, a ház fentartására nagy terhet ró reánk, ami a mai drága világban kétszeresen érzékeny meg- terheltetés, de hát ezt az intézményt, mint reánk maradt örökséget fenn kell tartanunk, addig mig az állami gyermek védelem kiterjesztése fel nem ment bennünket a kötelezettség alól. A föfő gondviselők azonban az ár­vaházi f. bizottság tagjai Jékey Ká- rolynó elnök, dr. Gőbel Alajosné, Morvay Jánosné, Neuvirth Nándornó és Bakosy Domokosné, a kik a leg- nagyobb szeretettel és legmelegebb érdeklődéssel látogatják a házat és teszik meg a tőlük csak telhetőt. Fogadják mindnyájan az Egylet forró köszönetét. Az egészségügyi teendőket dr. Tö­rök István orvos végzi. — A ház gazdája Török István. — Igazán zaj­Af^RÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Sxaünár és vidéke legnagyobb czipőrakto. , Figyelmeztetés! az előre haladott ték idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók

Next

/
Thumbnails
Contents