Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)
1908-02-13 / 13. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: E<éez éTre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. íz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendő^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden s 6 4 fillér. Városi közgyűlés. A leszavazott mzíii ügyi bizottság. Nagy érdeklődés mellett folyt le a törvényhatósági bizottság héttői közgyűlése, amit megmagyaráz a napirendre kitűzött községi biró választás és a színházi szerződés. A választás simán folyt le s 53 szavazattal 27 ellenében Pap Ottó tb. alkapitányt választották meg községi bírónak. Annál nagyobb port vert íel a Krémer Sándor színigazgató szerződése. A hosszú vitában részt vettek Heinrich Viktor, dr. Weisz Sándor, Pethő György, dr. Kelemen Samu, dr. Keresztszeghy Lajos és Csomay Imre. Végre is a főispán szavazás alá bocsátotta a szinügyi bizottság javaslatát, a melyre először 39-en, majd a szavazatok helytelen jegyzése miatt a másodszor elrendelt szavazáson 36-an, — ellene pedig először 40-en, másodszor 38-an szavaztak. így történt meg, hogy a közgyűlés a szinügyi bizottság javaslatát leszavazta s uj pályázatot és uj választást rendelt el. A szinügyi bizottság javaslata mellett szavaztak : Bossin József, dr. Farkas Antal, Freund Ezekiel, dr. Haraszthy Béla, dr. Keresztszeghy Lajos, Korányi János, dr. Lehóozky János, Lengyel Károly, dr. Nagy Barna, dr. Papolczy Gyula, Schwartz Albert, Balogh József, Biky Károly, Bölöuyi László, dr. Fechtel János, Fiontás Döme, A fenyő. Irta : Papolczyné Bartók Ida. (Vége), Miért vagy most is oly izgatott ? ugy-e a lelked jobbik fele vádlóaa lép fel ellened ? Figyelmeztet arra, hogy a játék veszélyes fog lenni, s ha bűnös kézzel lerontjátok egy szerető feleség, egy őrködő anya templomát, mivel fogjátok azt kárpótolni ? Ma lesz feltéve az utolsó kártya. A mai megbeszélt titkos légyott eldönti hármotok sorsát. Gondold meg mit teszel, férfi vagy, és könnyelműen ne dobd el magadtól, azt, aki nem régen egészen osztatlanul birta szerelmedet. Csönd. A megkínzott lelkű ember Gyulay Lajos, dr. Harcsár Géza, Hehelein Károly, dr. Kölcsey Ferenc, Littecky Endre, Mátray Lajos, Pap Endre, Pethő György, Szentiványi Károly, Veréczy Antal, Uray Gáspár, Uray Géza, dr. Vajay Károly, Kőrösmezei Antal, Árokháty Vilmos, Ferencz Ágoston, dr. Pap Zoltán, dr. Antal Sándor, Erdélyi István, dr. Jéger Kálmán, Novak Lajos, Kertészffy Gábor, Demkö Sándor. A javaslat ellen szavaztak: Dr. Antal László, dr. Fekete Dezső, Fried Emil, Heinrich Viktor, dr. Kelemen Samu, Klein Vilmos, dr. Lengyel Márton, Márkus Márton, uszter- reicher Tóbiás, Reiter Béla, Reiter Mór, Róthbart József, Roóz Samu, Rosenfeíd Miksa, dr. Török István, dr. Wallon Gyula, Wallon Lajos, dr. Weisz Sándor, Csomay Imre, dr. Dómján János, Fehér József, dr. Fejes István, dr. Glatz József, Göbl Ferencz, Kató Antal, Markos György, Miklusovszky^ Antal, Osváth Elemér, Steinberger Éliás, Tankóczi József, Tanódi Márton, Teitelbaum Hermái? dr. Veréczy Ernő, Wallon Ede, Za- bari Ferenoz, Tankóczi Gyula, Bartha Kálmán, dr. Pirkler Ernő, dr. Lengyel Alajos, Roóz Gyula. Napirend. A napirendnek az elmondottakkal elébe vágtunk. — Áttérve tehát a tárgyalásra kitűzött többi ügyekre megállapíthatjuk, hogy együttvéve sem szentelt nekik a közgyűlés annyi időt, mint az előrebocsátott választásnak és a színházi szerződésnek. A polgármesteri jelentés a polgári iskola ügyében a kultuszminiszterhez intézett íölirat átadásáról s a felterjesztés alatt álló városi ügyeknek a kormányhatóságnál történt megsürgetéséről ad számot s megemlékezik Mezőssy Béla államtitkárnak városunkban tett látogatásáról. A jetentés tudomásul vétele után a közgyűlés a kispeleskei ref. egyház kérelmére 260 köbméter tölgylát utalt. A rendészeti szakbizottság javaslatait a közgyűlés elfogadta, úgyszintén a gazd. szak- bizottság javaslatait is, melyekkel lapunk utóbbi számában részletesen foglalkoztunk. Végül Földes és Scheiber tervező műépítészek kérelmére a közkórház tervpályázatán benyújtott „Napkelet“ jeligéjű pályatervet a közgyűlés 600 koronás második díjjal jutalmazta. Jönnek a bulgároK í Mint tudva van, évenkint felkeresik városunkat a bulgár kertészek. Kora tavasztól késő őszig itt vannak ők, üdvösen s nagy szorgalommal kihasználják idejüket s ellátják piacunkat mindenféle nélkülözhetlen konyhakerti termékekkel. Bajnak s veszedelemnek és mégis hasznosnak, áldásosnak mondhatom jövetelüket. Vájjon miért is okozhatnak ok nekünk bajt és veszedelmet ? Hiszen jó szándékkal jönnek ők, me- sis bért fizetnek földünkért, segitnek nekünk, megművelik földünket, piacunkat minden jóval ellátják és mi mégis haragudjunk reájuk? Érzelmeimnek szavakat adni alig tudok. Indulatok dúlnak lelkemben, szeretném be sem engedni őket a határon, rettenetesen megadóztatni, avagy kiűzni, ha itt vannak — és mégis ujjonghatnám jövetelük híre fölött. S mindezen érzelmekért talán őket kellene okolnom ? Nem ! Titeket, békés természetű, hangyaszorgalmú, takarékos s élelmes kertész-bulgárok, csak bámulni tudlak ! Ti hibásak nem lehettek, a mindennapi kenyér megszerzése nektek is gendot okoz. Eljöttök ide hozzánk minden évben, üres erszénnyel, szegényesen az év elején, fentartjátok magatokat az év legnagyobb felén és ha az év végén telt erszénnyel távoztok tőlünk, legfeljebb a mi tehetetlenségünket bizonyítjátok, amiért csak köszönettel tartozhatunk nektek. Nem titeket okollak én. Szeretem, ha jöttök, de annál jobban haragszom honfitársaimra. A hibásak mi vagyunk. Óriási magas lehet az a pénzösszeg, amit országunkból évenkint kivisznek a bolgárok, bennünket, a sokkal nagyobb és hatalmasabb államot annjúra megadóztat a kis bulgár nemzet. daatmárt, — azt hiszem, keveset mondok, — három bulgár család keresi fel évenkint, munkájával fen- tartja magát, az ősz beálltával pedig pénzzel ellátva tér vissza hazájába. S a munkásaink mennek Amerikába, mert „itt nehéz a megélhetés, nem boldog a magyar saját hónában sem“. A bulgárok jövetelévé! én épen az ellenkező állítást látom bebizonyítva. Ha annak a szegény bulgár kertésznek érdemes hazáját elhagyni, épen akkor, amikor az ő otthona is talán a legkedvesebb lehet, érdemes nem megvetendő útiköltséget előlegeznie, hogy aztán itt a saját kétkeze munkájával tartsa fen életét s talán hogy tölünk gazdagon megrakva térjen vissza hazájába, igen is azt látom, hogy a bulgár kertészek ez évenkinti felrezzent: Kábult vagyok, lázas, még halucinálok is. . . . Ah, őrültség ezzel ennyit foglalkozni. Hisz engem nem érhet vád, dolgozom, küzdők a családomért, szeretem is őket, de hát, ez már meg van és ma estére el kell mennem, a szavam köt. Mint egy magához beszélt, vádolta és mentette saját magát és végre a démon, győzött! Vette a kabátját, kalapját, menni készült. Már négy óra, hétig a kaszinóba leszek, fólnyolcra pedig — nála. Este 7 órakor az asszony gyertyát gyújtott. Minden este sorra veszi a szobákat, mint gondos házi nő, maga szokott arról meggyőződni, hogy éjszakára ajtó vagy ablak nyitva ne maradjon. Legelsőbben a férje szobájába lépett. Itt csakugyan nem volt betéve egy ablak, hihetően a szél munkája volt ; ami őrült módon tombolt oda kint. Vihar van, gondolta a nő, nagy vihar, a gyertyát letette az asztalra, s a nyitott ablakhoz lépett, hogy azt bezárja. Nini, az én fenyőm, mondta, miközben csak nem megbüvölve nézte a fenyőt, nini az éa fenyőm, mint fürge udvaronc hajtogatja magát, büszke koronája csak nem éri a fagyos havat. És csakugyan a máskor szilárdan, daccal egyenesen álló fenyő, most mintha akarattal hajlongaua előre- hátra, jobra-balra, ágai között élesen sivit a téli szél, mintha az asszonyt akarná figyelmeztetni valamire. És sikerült is. A nő csöngetett . . Juliska, mondta a belépő kis mindenesnek, vedd csak hamar az aram melegebb kabátját, rohanj a kaszinóba vele, a folyósón vagy a kapu alatt várd meg lelkem. Most fog jönni haza, meghűlhet, ma is beteg volt. A férj, a hűtlen, a bünösférj épen kilépett a kaszinó épület kapuján. A hideg téli szél fagyos havat csapkodott az arcához, s egész lényén valami kellemetlen hideg borzongás futott keresztül. A könnyebb kabátomat hoztam magammal, gondolta, s mig odaérek össze is hüthetem magam Mig feitürte nyakán a kabátja g&IRóth Simon nagy választékú cipőraktárát tjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb beváaápiási foppáaí, Közvetlen a Pannónia' szálloda mellett. — Smtmár és íidéke legnagyobb ezipérakte. Figyelmeztetés! az »lőre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
