Szamos, 1908. február (40. évfolyam, 10-17. szám)

1908-02-06 / 11. szám

11. szám. SZAMOS 3-ik oldal. Ennek a szomorú játéknak szövege nem alkalmas arra, hogy a „rózsa- lirnbó és a méh“ közkedvelt dalla­mára alakítsuk át, és tárgyával nem lehet izgalomba hozni a varróleányok fantáziáját. Ez az a komoly bűn, amelynek ninesen színe és nincsen tüze; nem szenvedélyek kitörése hozta világra, hanem az öröktől fogva fennálló átok hatalma, hogy elmérgesedett helyzeteknek bűnnel kell megoldódni az emberek életében. Mert a bűn a nyomor szülötte, a nyomor pedig ősidőkről állandósított kedvenc intézménye az emberiségnek így lett az örökös ok örökös oko zata az élet öseredetü kísérőjévé, és ez a bűncselekmény azokból való, amelyeken meglátszik, hogy alkalmi kiütései az emberiség régi, nagy vérbe tegségének. Mert ma is élnek, mai is kiütnek a régi, nagy bűnök, A hatezer éves bűnök, amik elszaporodtak millióm szór annyira, mint a hány lencse szem volt az Ézsau táljában ; abban a tálban, amelytől kezdődik a nagy- idők számítása, amióta egymást öljük a földi vágj ónért. Nézzük mag jól, közelről azt a kiütést tekintetes biróság. Ne higy* jük azt, hogy akkor vagyunk elegáns büntető jogászok, ha a minősítés meg­állapítása után a rutiné közönyével fuíunk át az enyhítő körülmények kérdésén. És ne feledjük azt, hogy mindig ember az aki vétkez, hogy a. bűn­cselekmény sohasem elvont matemati kai feladvány, hanem élő élet,, amely­ből emberek szenvedésének és ny o moráuak panassza sir felénk. Hogy minden egyes büncselek menynél éppen ez az individualitás az, mely az esetnek fajsulyát meg­adja és külön bűncselekménnyé avatja Hát tekintetes bíróság, a tárgya ás eddigi adatai épen csak erre az egyre nem adűak kellő felvilágosítást hogy figyelembe véve az egész em­bert, aki elkövette, az összes körül­ményeket, amelyek közt elkövette ezt a bűncselekményt, — milyen súlyú, milyen természetű bűntettet lehet megállapítani ? Olyan ebben a tekintetben a főtár­gyalás, mint & kommentárok, amelynek ott végződnek, ahol a nehézségek kezdődnek, vagyis amelyekben min­den benn van, amit úgyis tudnánk ; de semmi sincsen, amit nem tudunk, és épen azéru tudni szoretuénk. Hogy hivatali sikkasztás elkövet­tetett és hogy az bűn, és hogy az büntetendő, az.t mind tudjuk, és az mind teljes megerősítést nyert a fő- tárgyaláson. De hogy egy ember élt, — nyo morgof.t, tépelődött, mig végre gyen­gébbnek bizonyult, mint a mindenség reá támadt pusztító erői, hu gy aztán uz örvény a mélybe sodorta és hiába igyekezett vissza a felszínre, a le­egyszer jómagámat is kivágtam egy kritikus helyzetből, pedig akkor csak amolyan lekicsinyelt segédszinész vol­tam. Az ügyelő tévedéséből a hírnök személvesitöje oly levelet hozott a jelenetre, mely üres vala s a követ­kező felvonásra szólt. E. Kovács Gyula játszta a királyt, kinek a levelet fel kell bontania és hangosan felolvasnia, Mikor felbontotta, meglepődve látta, hogy az üres. Hir elen hátrafordult s rámvetette szúró tekint etet, ki a ki rályi csatlós néma szerepét játsztain. Aztán a markomba nyomta az üres levelet s nagy grandezzáva! rám szólt: „Olvasd el, halljam, mi van benne!“ Biztosan úgy gondolkozott, hogy ha már bele kell sülni, ne ő süljön bele, a nagy művész, de én, a nyomoruk kórista. Csakhogy én sem estem a fejemlágyára. Hirtelen ráborultam az asztalra és zokogva tördeltem : „Fel­ség, könye:mtöl nem látom a betűbe', nem tudom elolvasni.“ Szerencsére a rendező ezalatt észrevette a helyze­tet, bejött s a király engedőimével elmondta a levél tartalmát. Az elő­adás azután fennakadás nélkül folyt iovább. Szinház után leleményessé­gemért a rendezőtől kaptam két pár vegőre, végtére el kellett merülnie : — azt senki meg nem tanulhatta en­nek a tárgyalásnak az adataiból. Pedig agy volt, tekintetes biróság! Nem megyek vissza sem messzire, sem életrajzi részletességgel a vád lőtt élettörténetében. Miért ? Évek, évtizedek, amelyek lepereg­nek a hivatali szoba örökmozgó taposó malmában, ugj'an mi van ezen említésre méltó ? Évek, évtizedek, mialatt mások örömöket keresnek é3 találnak, és mialatt a hivatali szoba pipafüstje kiszárította az élet nedveit, ugyan mit tartozik ez mi reánk ? Évtizek, mialatt 600—800—1000 frtos fizetésre megkellett házasodnia, mivel az adótárnok halandó, de az adó örökéletü akar lenui és kellenek uj adótárnokok, akik a jövendő adó­ját annak idején beszedjék és az isten parancsa neki is azt sugallta, hogy élet társat keressen magának A természet törvénye nem számol a fizetéssel és 6 gyermekes család apává tette; ezt a családot eltartotta 1000 frtos fizetésből és nam nyúlt egyetlen fillérhez sem a pénzből, ami a kezén megfordult. Ezelőtt 10 évvel meghalt az első felesége és 6 gyereke gondozó női­kül maradt. Újra megiiázasodott és elvette a mostani hitvesér, akinek szintén 4 gyermeke volt. S igy lett 1897-ben 10 tagú családja és volt koronákban szólva 2200 kor. évi fizetése. Meg kell vallanom tekinietes bíró ság, de nekem halvány képzetem siuesen arról, hogy hogy lehet 12 magával 2200 koronából megélni, d© hiszen az lényegtelen is, miután a vádlott — igy vagy amúgy — de megélt 2200 koronából Kapott a második feleségével 8000 bor. hozományt; ebből az adóságait fizette ki, mert hiszen eléggé indo­kod, hogy évtizedek során ilyen nagy családdal néhány ezer korona adósságának kellett lennie. Ezeknek a kifizetése után — 1897-ben 3000 koronája maradt, s evvel indult el életútjának második periódusára 12-ed magával. Aki ismeri az életet, az tudhatja, hogy ilyen körülmények közt ismét csak adósággal folytathatta az éle­tet, mert hiszen megnőttek a leányai, akik közül hármat férjhez adott, s a kihárasitási költségre nem volt már fedezet. így nemsokára fizetésének lefoglalható része letiltás alá kerül, s ő neki és családjának csak havi 218 kor. maradt, amiből nem lehet pénz­tárfeleslegeket félretenni. Ilyen pénzügyi helyzetben érte 1903-ban az a baleset, hogy 200 ko­ronát a pénztárnál elfizetett. 200 kor. tekintetes biróság; 200 korona, ami nincs, de aminek meg­kell lenni, azonban amit megken­tem nem lehet. tormás virslit, E. Kovács Gyulától pedig egy — barackot. * Vége hossza nem volna, ha X. Sán­dornak szinpadi éleményeit s érde- kestél-árdekesebb bohómségeit, habár csak részben is, leírni akarnám. De meg nem is tudnám. Mert honnan szedném én össze azokat a tarka szí­neket, melyekkel ö anekdotáinak mil­lióját meg tudta festeni. S ha össze tudnám szedni, akkor sem tudnám egy tárca szűk keretébe foglalni. Azután meg azt sem tudhatom, hogy a múlt idők e vidámságait és színes alakjait, melyek immáron kimentek a divatból, nem tartja-e a modern pub­likum idejét múlt, érdektelen ócska­ságnak ?*) Engem emlékük lángja ma is fel- melegit. Exreferens. *) Mindig köszönettel fogadjuk s kö­zöljük, mert ezek a régi magyar erede­tiségek prefigurálják igazán a jelen ferde irányát és idegen majmolását. (Szerk.) 200 kor. amit jól nevelt urak nem jól nevelt hölgyeknek egy mámoros éj­szakáén-, szoktak ellenértékű! felaján­lani ; egy grófi borravaló, egy téli- kabátuab az ára; 200 kor. amit egy szenzál egv negyedóra alatt megkeres — ez a 200 kor. kényszer erejével sodorta büube azt, aki akkor már 26 éve szolgálta az államot és 10 gye rekec nevelt fél az államnak.“ (Védő ezután áttér az egyes eny- hitő körülményekre. Először arra, hogy itt a sértett — az állam —nem károsult anyagilag, hanem még nyert, mert vádlott elveszti nyugdiját, szolgálati dijait, felesége pedig az özvegyi nyugdijat. Már pedig a bün­tető tkv. legsúlyosabb pénzbüntetése 8000 kor. Itt a vádlo't legalább is 20 000 koronát vészit. Továbbá lé­nyeges enyhítő körülmény a cselek­mény elkövetésének különös módja, hogy mindaddig, mig az a jó szán­déka meg volt, hogy valamikor a pénzt visszaadja, addig kénytelen volt mindig nagyobb összegeket el­sikkasztani, hogy a kamatokat fizet­hesse az ön maga által elsikkasztott összegek után Tösb más enyhítő körülmény után, az ellenőrzés hi­ányára tért át védő és következőket mondja:) „Mint a hogy a magosban küzdő szelek harca megha'ározza a levegő járását, úgy küzdenek az idegrend­szerben a bűnre hajló mozgalmak azokkal a motívumokkal, amelyek a bűntől vissza tartanak és úgy lesz ennek a harcnak az eredménye a tettes elhatározása. És a tettes csak akkor felelős egész beszámítással, ha semmivel sem tsrheljük túl a mérleg­nek azt a serpenyőjét, amely a bün- feló hajlik, és semmit sem veszünk el arról, amely a helyes cselekvés irányában áll. Mert nem azok gyen­gék, akik elbuknak, hanem azok az erősek akik megállanak. A morál szobályai és a büntető­törvény parancsai mind a természet — a vérünk — az örömeiuk — a vá­gyaink ellen valók. Tudok én erre példát a legrégibb bűnt. törvényből, a tízparancsolatból. Hogy a gyerek szeresse szülőjét ez benne van, de hogy a szülő szeresse a gyermekét, azt felesleges volt beleírni, mert az örökkévalóság olthatatlan szomja pa­rancsolja a szülőnek, hogy szerresse gyermekét, akiben nászának mámora megvalósult. A jog kényszere mindig arra irá­nyul, aminek az ellenkezője felé hajtanak a természet erői ; amire vágyunk azt, felesleges reánk erősza­kolni. Ezért lehet a jog parancsait csak kényszerutján betartani; és ennek a mértéke csökkent, a mini­mumra a vádlottal szemben, mert éveken át hagyták sikkasztani, min­dig azzal a tudattal, hogy lettét fel nem fedezhetik Evvel a gyöngített ellenállással állott szemben a világ legnagyobb varázsa : — az arany. Az arany, amiből a világ minden gyönyörűsége mosolyog reá; men az élet minden örömét az arany szívta régóta magába. Nem ő az egyetlen ember, akit az aiaoy elbuk­tatott, tekintetes biróság! Hisz az egész világot elbuktatta. ís ha nem szabad elkábuini az arany csábító ragyogásától, akkor miért nem tesz­nek ezekkel a kincstárnokokkal is úgy, mint azokkal, akik a szultánok buja szerelmikincseit őrzik, de akik nek elsorvasztják azt az érzékét, amely képzeletüket lángra gyújt­hatná ? És mindezek után itt ül a geniális gazember, tekintetes biróság ! Ninesen egy fillérje sem, ki van örökre zárva az emberek társaságá­ból, megjárta az öngyilkosság gyöt­relmeit, a halál küszöbét és semmije, semmije sincsen. Egy hulla ez, te­kintetes biróság, ás hullafosztogatás volna bár mit is elvenni még tőle !" Mikor a védő befejezte beszédét a törvényszék visszavonult ítélet hoza talra, alig 10 perei idő múltán azou- bau visszatértek, mikor is az elnök tudtul adta, miszerint az ítéletet másnap, azaz keddeu reggel 9 órakor hirdeti ki. A másnap kihirdetett ítélet szerint a törvényszék Papp Gyulát hivatali sikasztás bűntettében büuösuek mond ja ki és a btk. 462. §. alapján a 92. §. alkalmazásával öt, a mai naptól sziá­miivá egy évi és hat havi börtön büntetés elviselésre ítélte ezenkívül három évi hivatal vesztés és poli­tikai jogának elvesztésére. Az ítéletben 2 hó és 14 nap, mint vizsgálati fogság betudatik. Az ítéletben úgy a kir. ügyész, rniut a védő, valamint a vádlott megnyugodott s igy az jogerőssé vált. Az elítéltet ezután a szuronyos börtönőr vissza vezette cellájába. Papp Gyula a büntetést a helybeli kir. ügyészség börtönében üli le. HÍRROVAT. A közös konyha. A múlt számunkban egy éhesen maradt közös konyha szövetkezeti tag határozott kívánságára az előfordult kifogásainak helyt adtunk soraink között, azonban úgy előtte, mint utáua kifejezést adtunk bizalmunknak a közös konyha vezetőségével szem­ben, sőt meg is jegyeztük, hogy a felmerült panaszokat nem tekinthet­jük másnak, mint a kezdet nehéz­ségeinek, amelyek már a következő napon bizonyára elsimulnak. Hogy pedig leadtuk nemcsak az elismerést, hanem a hibát is, azt hisszük, tárgyilagosan jártunk el és vele nem hogy ártottuuk a konyhá­nak, hanem még használtunk, amit maga Bakó Lajosáé úrnő is beigazol, midőn azt írja, hogy „a főzőnő, ki a kibát elkövette, el lett bocsátva,“ Különben is a kritizáló tag urnák a véleménye privát tapasztalata volt, amennyiben nekünk nem volt mó­dunkban kuktáskodni. A fölött pedig, hogy a tag véleménye valótlanság lett volna, mint azt a „Szatmár és Vi­déke“ Írja, jelen körülmények között Ízléstelen dolognak tartjuk vitatkozni. Hanem ehelyett igenis most már be­számolhatunk arról, hogy a második naptól kezdve a kouyha tagjai na­gyon meg vannak elégedve az ellá­tással, sőt dicsérettel halmozzák el az Ízletes étkeket., mely csak még javulni fog akkor, ha minél számo­sabban lépnek be a szövetkezésbe és ezt pedig nyugodt lélekkel ajánlhat­juk a közös kouyha barátainak. LiJey. * Püspöki ebéd. — E hó 2-án dr. Boromissza Tibor püspök a Széhenyi- társulat. tiszteletére diszebódet adott. A püspök az asztalfőn Kölcsey Antal és Jókey Mór között foglalt helyet ; jobbról Cholnoky Imre, dr. Kölcsey Fereocz, dr. Vajay Károly, dr. Fejes István, Faragó Ignácz, Hamou Ró­bert, dr. Kovács Gyula ; balrófl Bod­nár György, dr. Votysky Gáza, Fe- renczy János, dr. Feohtel János, Szabó István, Sprenger Ferencz; szemben pedig Madarassy Dezső, bér. Kováts Jenő, Küszner Albert ültek. Pohár­köszöntőt mondtak: Jókey Mór és bér. Kováts Jenő a püspökre, mint házigazdára, dr. Vajay Károly Köl­csey Antalra és Jékey Mórra, Jókey Mór pedig dr. VajajT Károlyra. Az ebédről Szerdal elyi Ágoston kimen­tette magát Az illusztris társaság fesztelenül és a legjobb hangulatban volt együtt a késő délutáni órákig. * Szinészjubileum. — Színházunk egyik buzgó, de szerény és rokon­szenves tagja, az öreg Sutj’ák, szí­nész néven Kőszegi Károly, e hó közepén ünnepli szinészkedé-iének 25 éves jubileumát. Aki ismeri ezt a rögös pályát, c*ak p.z tudja igazán méltányolni Kőszegi Károlynab becsü­lettel eltöltőit negyedszázados mun­kásságát. Habár nagy obb szerepkört nem is töltött be pályáján, de abban a körbeu és azokban a feladatokban, melyekre vállalkozott, mindig becsü­lettel állta meg helyét és kivívta kar- társai szeretet.ét és tiszteletét. Kő­szegi Károly Losonczon kezdte pályá­ját és tagja volt. majdnem minden nagyobb vidéki színháznak. A szín­társulat tagjai körében mozgalom in-

Next

/
Thumbnails
Contents