Szamos, 1908. január (40. évfolyam, 1-9. szám)
1908-01-05 / 2. szám
XL. Évfolyam. Szatmár, 1908. január hó 5. (vasárnap) 2. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Bgész érre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sr. Telefon: 107. mindennemű dijak Saatmaroa, a lap kiedóhiTatala&un fizetendő. HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közCltetnek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Egy kis reminiscentia. Olvasom az újévi beszédeket. Nagy Ígéretek, fényes kilátások az egyik részről, aggódó kétség és óvatos várakozásra intés a másik részről. Keresem az összhangot a beszédek között. Egyetlen egy dologban megtalálom : igy is, úgy is, vigasztalan a helyzet. Csak az a különbség, hogy a 67-es miniszter- elnök a •, vigasztalan helyzetben politikai kilátásokkal kecsegtet, a 48-as kereskedelmi miniszter pártját türelmes várakozásra inti. A miniszterelnök beszéde valóságos hymnusza a jelen boldogító jelen kilátásainak. Kossuth Ferencz pedig, talán akaratlanul is, kifejezést adott a politikai sorvadásnak. Mintha érezné, hogy az a párt, mely vele kormányalakításra vállalkozott, felfelé erejét vesztette s lefelé kezd napról-napra gyöngülni. És ez nem hypokrizis, ez tény, mellyel komolyan kell számolni. Koalíciós kormányzás volt másutt is, lehet nálunk is, különösen mikor a szükség parancsol. Csak ebben a koalícióban a különféle politikai elvek ne a lemondásban érvényesüljenek, ne is a politikai kényszer-megalkuvásra építsenek, hanem számoljanak a nemzeti közérzülettel is s ha eddig nem volt, önmaguk állítsanak egy egészséges ellenzéket a nemzet jogos tiltakozásainak élére abban a köztudatban, hogy nekünk mindent, a legkisebb előnyt is erős ellenállással lehet csak Ausztriától kivívni. — Szinte aktuális és jogos a kérdés: vájjon nem lett volna-e jobb, ha a függetlenségi párt nem megy bele a koalícióba, hanem kitart a régi álláspontja mellett ? — így a nemzet közvéleménye előtt is nem terhelte volna az az óriási felelősség, mellyel most számolnia kell. Egy régi kórság rágódik a nemzet testén. S ez a kórság, hogy egymást, mi magyarok soha sem tudjuk megérteni. A legnagyobb veszedelem idején is egymást marjuk s speciális önző érdekeinket soha sem tudjuk magunkról levetkőzni. Ám, próbálja meg a függetlenségi párt régi nemes céljainak föntartása mellett csak tisztán megerövel tiltakozott még a provizo- rius kiegyezések ellen is, most majdnem tiltakozás nélkül megy bele egy horribilis kvótaemelésbe. Ám ismerjük el s hajoljunk meg a kényszerhelyzet előtt; hát akkor is jogosult-e a régi elveknek spon- tá'i feladása? Jogosult-e a tiltakozásnak elnómitása abból a szem- p,útból is, mert máskép nem tehettünk? A magasabb politikához éitenek azok, akik csinálják, de a nemzeti politika a magyar ember véréhez van forrva, azt megtagadni n-m lehet, nem szabad s ha alku- sí ;k is, ha meghajol is a kényszerhelyzet előtt, de tiltakozásának nr.áradandó és hatályos ajai^bö^u kt il kifejezést adnia, S vájjon hol keressük ezt takozást a parlament részéről ? A valósítható reformok létesítését, —kisebbség voltunk mi íügget- hol fogja az ellenzéket találni ? — lenaégi pártiak, addig a birálat és Nem a nemzeti közérzületben, hanem abban a koalícióban, mellyel kormányzásra vállalkozott. Amíg a szükség parancsolta, helyes és indokolt volt a koalíciós vállalkozás, de ma már túlhaladott álláspont s talán elvi megtagadás, hogy egy nemzet közakarata által odaállított parlamenti többség együtt kormányozzon vele ellentétes alapon álló elenyésző kisebbséggel. Csakis egy ilyen helyzet vonhatta maga után azt az abszurdum dolgot, hogy az a függetlenségi párt, mely szivvel-lélekkel, szóval és ellenőrzés jogát úgy gyakoroltuk, búgy a többség is bizonyos tekin- 1.7' Lgaiább elösmerte azt a jogos alapot, amelyről Ítélni szabad és kell is ; ma, hogy többség vagyunk, nemcsak a régi, sőt erősebb fegyverekkel is útját kívánjuk vágni annak, hogy valaki ítélkezzen telettünk. S ezzel valósággal azt a látszatot keltjük, hogy félünk a csatavesztéstől. Ez a politika lehet az óvatosság politikája, de nem élet, még csak nem is békekötés, csak alkudozás s ígérgetések által a lényeg elElvégre is a nemzeti közérzület inem viaszbáb, melyet igy is, úgy is alakítani lehet. S ha ezzel a közérzülettel okosan nem számol, előbb-utóbb olyan erős retorsióval fog találkozni, mely megbosszulja magát. — Isten őrizzen ettől! odázása. Bele lehet törődni az effajta politikába, de lelkesedni érette nem lehet. A függetlenségi párt-^eétjai nemzeti és nem pártpolitikai célok voltak ; valóságos nemzeti szükség, mely az úgynevezett kényszer- helyzettel sem szokott hallgatólagosan számolni. Erőtényező volt mint ellenzék s múltját tagadja meg, ha azt hiszi, hogy mint kormánytámasznak, az a hivatása, hogy csendes belenyugvással logadjon el ■ mindent, ami onnan jön s a kén^5’ szerűségre való hivatkozással lemondjon traditionális nemzeti hivatásáról, csak azért, mert talán igy hatalmi positioját könnyebben biztosíthatja. Az ipartanodái bizottságból. Tanító-választás. Az iparos-tanonciskolai bizottság január 3-án Bodnár György kir. tan- felügyelő elnöklete alatt tartott ülésében az újonnan rendszeresített ta- nonc iskolai tanítói állásokat Marosán János áll. tanító és Kiszely Árpád ipari szakiskolai tanító által töltötte be. A tiszaparti parasztok. Forró, eleven fuvalom suhan át A magyarok gyönyörű honán ; Lelket büvölőn csattogja dalát A parti bokorban a bús csalogány. Kéjelgve szökellnek a fürge halak, Csókját le-lehozva a zöld kikeletnek. Nem félnek ezüst hálójuk alatt, Mit rájuk a holdsugarak le-levetnek. Buzogva szakadnak a többi erek És mert a buján fakadó kikelet Nem tud kivirulni a «zőke Tiszán, Annál virulóbb a parti virány. És mert nyoma sincs a habokban a dalnak Annál dalosabb a part csalogánya, Dalára merengve, örömteli hallgat Szerelmese, boldog arája. Parasztok eveznek amott a Tiszán, Éle járja, kacaj, fura, dóré. Már hangol a barna legény, a cigány A könnyű ladikban előre. Kikötnek, a parti ivóba betérnek, Hetyke parancsuk messze rivalg. Benn lótnák — futnak a fürge legények S hozzák a verembül a kedves italt, A táncok előtt künn az öregebbje Lakmáz, tölgyasztal elé telepedve. Jár körben a friss, a szegetlen Jó buzakenyér, mit szolga kihord. Isszák szaporán a hegyekben Termett, tüzes isteni bort. Megtörlik az ajkuk, a hosszú bajuszon Olykor, hogy az étek a szájba bejusson Félkörbe nagyot sodoritnak. Hideg, meleg étek a dús lakomán Csontos malmokba siet szaporán; Tánoolni repülnek az ifjak. Hogy csengnek a — zengnek a vig he[gedők ! Hogy futnak alá s fel a fürge verők, A húrokon át be vígan nyargalnak! Gyors szívdobogása ez a honi dalnak ! Ujjongva viharzik a nóta, nagy ég, Hetykén sikitoz bele a klarinét. Bent járja a markos fickók serg#, Forgatva a fürge, vig asszonyokat, Emelgetik a viruló tagokat, Mint édes italt a magasba emelve. A tarka tömeg pattogva kering A friss zeneszó rohanása szerint, Mint ár közepén ha iramlik a csolnak, Vagy rózsalevélt a szelek ha sodornak. A felporozott deszkák dobogása Remegve dübög a szilaj muzsikába. Felugrik e közben a véne is ám! Egy régi toborzót húz a cigány. Legszivemelőbb ez a nóta nekik, Ősrégi, szavát sohasem feledik. Mi rég por: a siri lakók, a halottak, E vig zeneszó mellett vigadoztak. Késő unokáknak a szélsusogásba’ Zeng itten az ősök örömhagyománya. Ősszellemek árnyaitól megigézve A dóré paraszt egyebet se kíván: Se abba ne hagyja e dalt a cigány, Se meg ne pihenjen, ne kezdjen egyébbe. Járják a bolondját szüntelenül, Folyton csak a kedves nóta szerint. De im a cigányhad összetekint S most már mind halkabban hegedül. De nem veszik észre a sok boriszák, Még zengeni vélik a vig muzsikát. Gyöngülnek a hangok a lassú zenében, A játszi toborzó elhal egészen. Verők, hegedők, bőgő, fuvolák Lassan kimerülve kihalnak, Ám dőre bolondjai dalnak, italnak, Hallják a zenét, táncolva tovább. Járják, mig a rózsás hajnali fény Ragyogva be nem tör az ablak ivén, A gazda bejő, megemelve kalapját S vállukra hatalmasakat vág. Lenauból: Vajthó László. RÓth Simon nagy választékú cipőraktárát ajánljuk a t. vevő-közönaégnek, mint legolosább bevásápláai forrást. Közvetlen a ,Pannónia‘ szálloda mellett. — Sxatalr és vidéke legnag/obb czip^raktira. Míaz őszi és téli idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi össSL 5ík és schevraux bőrből készült ezipőií ieiídivatosabb kivitelben* -----
