Szamos, 1908. január (40. évfolyam, 1-9. szám)
1908-01-26 / 8. szám
XL. évfolyam. SzatRtar, 1908. január iiö 26. (vasárnap) 8. szám. FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: E^éez évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedéire 2 kor. Egyes szám ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rskóczy-utcze 9. s.-. Telefon: 107. Micdeianemti dijak Saxtmarort, a la; kiadóhivatala trau fiiseteadö HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közCJteirek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Dj utakon. A magyarországi szakszervezetek kongresszusának, mely nemrég folyt le nagy várakozások közepette, érdekes és tanulságos következményei voltak úgy a társadalomra, mint általában a szociál- listákra nézve. A szakszervezetek kiküldöttei bátor és jogos szemrehányással fordultak a pártvezetőség ellen, amely minden lelkiismeret íurdalás nélkül nyúl bele a munkások gazdasági szervezetének életébe s amelynek egész taktikája abban kulminál, hogy minden percben kész a munkások existenciáját a politikai célok vágóhidjára hurcolni. Súlyos vádként hangoztatták, hogy ugyanazok a férfiak, akik bent vannak a pártvezetőségben, egyúttal a szakszervezetek vezetői is s innen van az, hogy a mun- sok gazdasági szervezeteit nem maguk, hanem a pártvezetőség irányítja ami a legtöbb esetben káros hatással van a munkások gazdasági helyzetére. Az egyes szónokok kíméletlenül rántották le a leplet e pártvezetőség terrorizmusáról s a szociálista vezérek jóformán tehetetlenül állottak a tömegesen reájuk zúdított vádak előtt. Végre-valahára nálunk is bekövetkezett az, ami a külföldön már régen bekövetkezett, hogy a szak- szervezetek öntudatra ébredtek és nem engedik többé magukat a vezetőség célzatos politikai pártállása által befolyásoltatni s magukat olyan célok szolgálatára felhasználni, amelyek a legtöbbször nemzet és hazaellenes törekvések voltak s amelyek a félrevezetett közbizalom által nyújtott hatalmi pozíciót olyan túlkapásokra használták fel, amelyeknek kárát elsősorban maguk a munkások érezték. Ideje volt már a kijózanodásnak s erre az alkalmat maga a vezetőség szolgáltatta. Ez a szakszervezeti kongresszus lehet, hogy határköve leend a magyarországi szociáldemokrácia fejlődésének, a melynél ezután nem az eddig követett hanem más és tisztább útra tér minden munkásmozgalom. S ez az ut a gazdasági szervezetek útja, amely - mint az eddigi tapasztalatok mutatják — keresztezni fogja a pártvezetőség célzatát. A szakszervezetekben tömörüli munkásságnak meg vannak a maga speciális érdekei, melyeknek megvédése cs fejlesztése bizonyos fokú méltányos körültekintésre, sőt megalkuvásra kell, hogy vezessék őket, olyan megalkuvásra, mely a lehetőséggel komolyan számol és nem nem ül fel holmi forradalmi allűröknek, melyek lehetetlenné teszik a méltányos kiegyenlítést. Jövőben a pártvezetőség befolyása még administrative is csökkenni fog, csökkenie kell, hogy. megváltozzék az a helyzet, amely folytonos osztály-érdekeket ismert és kuhivált s ebben az érdekharcban valósággal kiaknázta az ország válságos gazdasági helyzetét. A szakszervezeteknek ez az öntudatra ébredése pedig oda kell most már hogy vezessen, hogy legyen vége egyszersmindenkorra az általános sztrájknak, legyen vége annak az erőszakos beavatkozásnak, mely a helyi munkásság érdekeit. olyan szempontokból mérlegeli és istápolja, amely szempontok kosmopolitisztikus jellegüknél fogva soha sem alkalmasak arra, kogy kölcsönös megértésre s bizalomra vezessenek. Ezzel együtt, — alapos a remény, hogy vége leend az osztályharcnak is. A szakszervezetnek, mán önálló gazdasági orgánumnak, ?nvdy tőkét gyűjt s tagjait anyagi •ügyökben .is .részesíti, nem állhat érdekében magára vonni a hatóság s a társadalom haragját, egyetlen érdeke csak az lehet, hogy békésen fejlődjék. A békés fejlődést pedig a kielesedett osztályharc lehetetlenné teszi. Épen ezért jogos a remény, hogy jövőre egészen más utón tog járni a párt s egészen máson a szakszervezet. S ez biztató jelenség, mert a szakszervezet épen a saját jól felfogott érdeke szempontjából ezután mindig ellen tud szegülni annak, hogy a pártvezetőség a munkásságot indokolatlan célokból oktalan mozgalmakba s sztrájkokba belehajszolja. Úgy látszik, felnyílt végre a munkások szeme s nem hajlandók többé kalandor célok szolgálatába szegődni s a szociálista zsarnokság előtt hallgatagon meghunyászkodni. Arra az útra tértek, ahol lehetséges és szükséges a békéé kiegyenlítés s ez előbb-utóbb be fog következni. Önálló, vagy közös bank? Irta: Teutelbaum Herman. Napirendre került tehát a bankszabadalom kérdése és ezzel aktuálissá vált a nagy kérdés; fen- tartsuk-e a közös bankot vagy önálló magyar bankot teremtsünk ? A bankkérdés mikénti megoldását politikai jelszavaktól menten, kizárólag a gazdasági élet szükségéhez kell mérni, nehogy egy politikai vívmány 'a még csak fejlődésben levő ország hitelre szorult gazdasági viszonyait haladásában megakassza. Én a mi viszonyaink között két külön bankot óhajtanék, amely olyan legyen, mintha egy volna, vagyis a mostani közös bank vonuljon vissza Ausztriába, az igy megkisebbedett működési kör folytán vegyen részt ötven millió koronával a Magyarországon létesülő önálló nemzeti bank részvényjegyzésében, a melynek alaptőkéje 120 N u c ó. Irta: Adorján László. I. Nucó tizenhat esztendős volt, mikor az oláh-láposi rengeteg erdőből Szat- márra bekerült. Amolyan vad, móc gyerek, a ki a nadrágos embert még birből sem ismerte. Erdőben született, hegytetőkön nevelkedett, kecskét őrzött és máié kenyeret evett. Egyszer azután a kezére bizott kecskenyájból egy gödölye belezuhant a szakadékba, odapusztub. Nucó félt, hogy gazdája nagyon is elfogja érte döngetni, hát ott hagyta a rengeteget, a hegyet, a patakot és elbujdosott — Szatmárra. A fólvad, bamba oláh gyerek nagyot nézett, mikor meglátta a kőből épült házakat, a nadrágos embereket, és a eifraruhás asszonynépet .... Egész nap tanácstalanul csatangolt az utcákon, este azonban kénytelen volt szállás után nézni. Bekopogta tott a legelső házba. Nagyot néztek a vadkülsejü oláh fiickón és mikor bátortalanul kinyögte, hogy szolgálatot keres, hát csak szánakoztak rajta és ott tartották reggelig . . . Nucó azután ott ragadt. Jómódú paraszt gazda volt a szállás adója, felfogadta udvarosnak. Még bért is fizetett neki. Hat forintot egész esztendőre, lakást a tehónólban és — enni valót. Egy darabig rongyosan, szótlanul seperte az udvart, vizet hordott a konyhára és fát vágott. Valami sötét bánat nehezedett a fiú lelkére. Még fülében volt az elpusztult kecske-gödölye halálos nyögése; még fájt neki a rengeteg, a szikla, a patak, — de azután lassanként beletörődött . . . Gazdája is megsajnálta és tisztességesebb gúnyát adott reá. Megjött lassanként a szava is, sőt olykor olykor, mikor senki sem hallotta, valami fájdalmas, hazai nótát dudorázott halkan . . . . Ilyenkor megtelt a szeme könnyel, de* maga sem tudta, hogy miért. Érzett valamit, fájlalt valamit, de számot adui magának arról nem tudott . . . Nucó szép száll gyerek volt. Sötét szemében valami vad indulat lobogott. Sápadt arcához olyan jól illett bozontos, fekete haja ... A pufók, mindenes Marcsa szemet is vetett reá, de hát csak jelekkel beszélhetett a fiúval, mert bizony egy kukkot sem értett a Nucó nyelvén. Az oláh gyerek azonban nem sokat törődött a jelek kel, végezte becsületesen a dolgát és dúdolta a méiabus oláh nótákat egy képzeletbeli fátáról, aki úgy énekel, mint a pacsirta és olyan szép, mint a hajnal hasadás az oláh láposi sziklabércek tetején ! Erről a fátáról sokat ábrándozott Nucó. Egyszer azután eljött a fáta, de meg is ölte a szegény oláh gyereket . . . Vesztét okozta . . . II. November közepe felé Thália papnői és papjai bevonultak téli állomásukra — Szatmárra. A társulat primadonnája Nucó gazdájánál bérelt lakást. A fiú segített a primadonna hatalmas bőröndjeit becipelni a szobába és ettől a perctől fogva Nucó és a színésznő között amolyan pajtási viszony szűrődött. Felhasználta Nucót mindenre. Küldözgette a boltba, a színházhoz, leveleket bizott reá és a fiú mindent lelkiismeretesen elvégzett. Egy vásárnap délután Nucó a primadonnától jegyet kapott és elment a színházba. Valami látványos, tündéries darabot játszottak, amelyben egy jótékony szellem szerepét domborította Nucó pajtása. Nagy7on légiesen öltözködött és valami naiv dalt /if® RÓth Simon nagy választékú cipőraktárát . , . , „ ___v í .j -í____£_____1- ---1-* 1----^ j ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forráit. Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Sxatmár és vidéke legnagyobb czipőmtira. Figyelmeztetés! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
