Szamos, 1908. január (40. évfolyam, 1-9. szám)
1908-01-19 / 6. szám
k oldal. SZAMOS 6 szám szabály revízió ellen épen a katonai kérdések miatt indult meg az az erős parlamenti harc, mely azután egyelőre levétette a tárgyalás rendjéről. Ezúttal a horvát okvetetlen- kedés hozta felsziure újra s úgy látszik maga a koalíció fogja megajánlani azt, a mi ellen rövid idővel ezelőtt „kézzel-lábbal“ tiltakozott. Az uj bán pénteken adta elő kormányzati programmját. A legfontosabb államjogi kérdésben egész határozottan juttatta kifejezésre, hogy Magyarország és Horvátország idegen államokkal szemben, nem államközös séget, hanem államegységet alkotnak. A vaäuti szolgálati nyelv kérdésében szükségesnek tartja a regnikolaris döntést. Egészen uj a báni programmbau, bogy Horvátország pénzügyi autonómiája kibövitendő abban az értelemben, hogy a horvát országgyűlésnek legyen joga országos pót- adókat kivetni s országos kölcsönöket, fölvenni Az óbudai gazdátlanná lett képviselői mandátumért erősen folyik a harc. Mindkét párt értekezletet értekezletre tart, természetesen mindig vendéglőben. Helyes eljárás a politikus népszerűségének megnyerésére. De mi fog lenni majd a titkos választás nál ? Szegény jelöltek, jobban mondva : szegény választók! Egyik socialists lapban megjelent két tabella, mindkettő a választói jog reformjáról tartalmaz statisztikai adatokat. A kormány két éve gyűjti már ezeket az adatokat s a statisztikai hivatal ezekből többféle kombinativ jellegű tabellát ke szitefct. Ezek is körülbelül a sok közül valók, mert a hivatalos körök siettek azonnal mindkettőt agyon cáfolni. Hogy miként fog kinézni a hivatalos tabella, arról most sző nem eshetik, amennyiben úgy látszik, hogy maguk a készítők sincsenek .tisztába vele. Legalább erre lehet következtetni a nagy titkolod zásból. A hétről, Érdekes'bistóriai adatokat közöl „Az Újság“ c. lap Horánszky Lajos mun kajából a gróf Károlyi Sándor egykori kuruc generális pacifikálásáról. Ez a közlemény egész más világításba helyezi az egész 1711-iki szatmári bókekötési procedúrákat s szószerinti szövegben közli a kuruc generálisnak a császárhoz Írott leveleit, melyekben határozott ígéretet, tesz, hogy az egész kuruc sereggel letéteti a fogy vert, — természetesen megfelelő rekompenzació reményében. A kikötött rekompenzaciók közül bennünket. szatmáriakat a következő kettő érdekel közvetlen, melyet szószerint közlünk az „Újság“ után s melyek teljesítését a Felség „vele született osztrák kegyességétől“ — reméli. „Térden állva legalázatosabban kö nyörgök tehát Felséged előtt, hogy a már resolvált 50 ezer forint compen satióba először a szatmári majorsági kúriát az ugyanezen városban és területen lévő fiskaiitássai és annak minden tartozékaival együtt kegyesen adományozni méltóztassók. Felséged ezen kegyes intézkedése a szatmárnémeti lakosoknak nem lesz kárára, mivel ugyanazok a húszezer forintért, ugyanott más és értékesebb fiskaiitást vehetnek s Felségednek e részben irányukban támasztott kegyelmével bőségesen megelégedhetnek. Másodszor kérem a Drághfy-család magvaszakadtáról fiskalitássá lett er- dődi domíniumot a rornbau lévő várral, községgel, falvakkal, birtokokkal és részjószágokkal. valamint az összes hozzátartozókkal.“ * A história dolga Ítéletet mondani ezek felett a levelek felett. Az ö feladata leend, hogy a már napvilágra került adatokat kiegészítve másokkal, teljes világosságot hozzon ebben a kérdésben. kai vívón, holnap reggel itt mindnyájan megjelenvén, vitéz janicsár agánk parancsára munkába fogtok állaui.“ Eme szavak után az aga hosszú kémszemlét tartott a sokaságon. — Szemei Gerei Benő uram ábrázatán akadtak meg. De hát ki volt az a Gerei Benő ? Az olvasó bizonyéra kiváncsi reá. Gerei Benő uram céhmester vala s az becsületes céhben elnöklő bizottmány! tag, bírván ő kigyelme az céh Artikuiusokban rendkívüli jártassággal. Ornér efendi kegyének azonban nem a céh Artikuiusokban való jártassága volt az oka. De ha csak egy pillantást vetünk arra a tiszteletet vindikáló ábrázatra, azokra a mélyen ülő apró szemekre, melyek a rátartástól, meg a sertés szemöldöktől mintegy zárva látszanak lenni, arra az arcra, mely a szemek napfénye nélkül is elég rózsás, fokép ha Szatmárhegy áldott nedűje önti el rajta bíborát, arra a kifent lantos bajuszra, mely mindig megakad a torzomborz szemöldökbe, valahányszor a düh viharának hullámai ábrázatán is vibrálni kezdenek, mindjárt észrevesszük ő kigyel- inéuek egész lényén az unikumot s hogy észrevette az efendi is, onnét látszik, hogy a nép szemeláttára e szavakkal ruházta fel a hatalom ősz- szes jeleivel: „Te hitetlen majom, te leszel ennek a népnek bírája!“ Becsületére legyen mondva az efendinek, hogy eltalálta a választást. (Félremagyarázások kikerülése miatt sietek megjegyezni, hogy hazánkban még a hódolt területen sem volt. meg a török hadvezetoségnek az a joga, hogy a nép közigazgatási életére befolyjon ; csak ha a nópjog gyakorlása — mivel a bíróság a legveszedelmesebb foglalkozások közé tartozott — civakodást és szökést eredményezett, akkor lépett közbe a pasa vagy bég, kinek parancsát és kegyeit visszautasítani annyit tett, miut lekapatni és a nyakasság olvasatlan jutalmát végigjajgatni). Gerei Benő uramnak nemcsak ábrázata volt szimpatikus a török előtt, de volt lelkében is egy szép vonás, mely ama zivataros időkben a bíróság viselésére mintegy jelölte, s ez, hogy ö kigyelme világéletében pillanatok hatása alatt állott; egy édes perc feledtetett vele egy keserű órát. Nézzük csak ő kigyeimét foglala tosságai közepette! Most jön érte épen Görcs Gábor, a szolgálómester: minekutána mivelhogy egynémely mesterlegények az mesterek közibe akarván magukat adüi, szükség, hogy az mesteri Arti- culusokbau járatos mester — már minthogy Gerei Benő uram — az szüksógleudőket megpéidázza nókiek. — Megvannak-ó elégedve az kóstoló mesterek, kérdi Gerei a szolgáló mestert. A tanácsból. A „Szatmárhegy“ törzskönyvezése. A belügyminiszter az orsz. törzskönyvi bizottság javaslata alapján elrendelte Szatmár-Németi sz. kit-, város törvényhatóságához tartozó lakolt helyek közül a „Szatmárhegy“-uek törzskönyvezését. A tanács erről az összes hatóságokat értesítette s a közönség tájékozására hirdetményt bocsátott ki. Egyszersmind a szatmár- hegyi egyházi és világi hatóságokat felhívta, hogy a Dyilvánosság elé szánt nyomtatványaikban, nyilvántartásaikban és ügykezelésükben ezután a „Szatmárhegy“ helynevet használják. Az árvédelmi eszközök felülvizsgálata. Bartha Kálmán gazdasági tanácsos jelentést tett a városi tanácsnak, hogy az árvédelmi eszközök hiányta lanul és használható állapotban megvannak s részben ki .vannak szállítva. A tanács a megnyugtató jelentést tudomásul vette. A közös konyha vízvezetéke. A városi tancs megengedte a ref. egyház Rákóci-uteai házában elhelyezett közös konyha vízvezetékének a- tüzoltó-laktanyai vízvezetékbe való bekapcsolását s a vízszállításhoz használt áram fogyasztásáért 2 kor. 50 fillér havi dijat állapított meg. Színigazgató kérdés, Itt az ideje, hogy amikor már egyik-másik színigazgató jelöltnek nagyhangú Ígéreteit helyi szócsöveken keresztül elég türelmesek voltunk meghallgatni, akkor minden kortesiz §s részlehajiás nélkül hozzászóljunk mi is szinigazgató-kérdéshez és elmondjuk az általános, a közönség köréből jövő véleményt. Először is azt. kell tisztázni, — aminek igazságát különben nem is vitathatja el semmiféle vidéki, sem hevesi, sem bihari, sem pesti, sem úri sem pedig polgári felfogás, — azt t. í. hogy lejárván színházunk bérlete, (ha ugy'au bérletnek nevezhetjük ezt az ingyenes ajándékozási szerződést) igazgatóváltoztasásra csak abban az esetben kell gondolni, ha a meglevő nagyon rossz volna, — és akkor két kézzel kell mást fogni helyette, — vagy pedig ha a jelenleginél feltűnően és összehasonlíthatatlanul jobb, különb direkior van a pályázók közt, — értve természetesen az illető igazgató társulatának a jobb- ságát és különb mivoltát. Hát lássuk, hogy állunk e két kérdés tekintetébeu ? Elfogultság nélkül lehet konstatálni, hogy bár van kritizálni valónk bőven Krémer társulatánál, — de hol nincs? — azt nem lehet mondani, hogy Krémerral egyáltalán nem vagyunk megelégedve s tőle mindenképen szabadulnunk kell. Mértéktelen túlzás az olyan beszéd, hogy szedett-vetett truppja van, uincs nála sem rendezés, sem tisztességes kiállítás, a közönség igényeit, semmibe sem veszi, csak Ígéretekkel csábítgatja évről-óvre. Szavak, szavak. Igaz ellenben az, hogy átlagban egy tisztességes vidéki színvonalon álió társulata vau. Mennyiség tekintetében épen nem lehet társulata ellen kifogásunk, mert minden szerepkörre kellő számú embere van, karszemélyzete is komplett. A minőség ellen már vannak kifogásunk. Meg is mondottuk eddig is előadásról előadásra. Most is rámutatunk, hogy fel kell frissítenie társulatát uj coloratur énekesnő, naiva, komika, siheder szalon- szinész, és egy-két másodénekesnö s egy másod drámai színésznővel. Nincs aztán megfelelő személyesitője pl. a Varázskeringő Nikijének, mert Tihanyi erre nem alkalmas, viszont őt még mindig tudhatná egyéb hálás szerepekre alkalmazni. Eunydt a társulatáról A rendezés ellen nem sok kifogást lehet tenni. Komoly darabok példás — Az savával meg, de az torsával nem. — No csak menj! Jelentsd meg hogy megyek. Ment is azonnal s a szokásos mesteri negéddei helyezé el magát az asztaifőu. A szolgálómester felveszi a pintest, megkínálja vele az elnöklő bízott- mányi ragot. Gerei uram illendően meghúzza az üveget, aztán felemelkedik helyéről, egyet köszörül a torkán s ilyen kenetteljes beszédre fakad : — Legelőször is kik magukat az becsületes mesterek társaságába bé- adni ajánlkoznak, álljanak elő! Az ifjak odaadtak Gerei elé. Mélyen tisztelt mesterbizottmányok! Az mesterlegény’ek az nemzetségről szóló levelet és az tanulóleveiet nálunk tisztes mestereknél annak rendje és módja szerint bemutatván, az mesterremeket előttünk elkészítvén, semmi kifogásunk ellene, hogy sorunkba felemeltessenek. Kérdem azért első ssrban az kóstoló-mestereket, hogy vájjon nincs © hiányosság az mesterlegéuy értéke szerint való mesterebéd körül, mely esetben az mesterlevél nem volna kiadható ? Itt egyik ifjú, Rácz Ily és, közbevág : — Nincsenek megelégedve. Elvégre is nem a rendjén van, hogy olyan mesterekre bízzák a kóstolgatást, kik nem tudnak betelni. Erre Gerei uram szemöldei is megmqzdultak s miután előbb ivott a pintesből, igy ucasitotta rendre a leendő mestert: — Ha az céhbeli mesterlegéuy' az mesterek szemében tisztesség ellen rugdalózik, sérelemmel van az ma- gistratus auktoritása irányában s atéle az mesterek bölcs véiedelme szerint büntettetek, mely végből én téged egy forint lefizetésére bírállak. A bizottmány! tagok helyeslőleg bólintottak. — Aztán az is baj — mond az előbbi ifjú — hogy a céhmester urnák leánya is van, akit nem akarnak ei- repiteni. Mi pedig megházasodni ez idő szerint nem fogunk. — Nem házasodsz— mond Gerei —- mert paráznaságra akarod adui magadat, mert az menyecskéknél akarsz facérozni. Azt pedig ez a tisztes gyülekezet nem tűri, mert benn vágyón az Articulusokban, hogy az, ki egy esztendő leforgásának alatta az tisztes házaséletre nem lép, három forintot, tar ozik az céh ládájába fizetni éveukint. Amennyiben pedig facérozáson kapatmók, az céhből mint méltatlan kirekesztetik. Tovább nem folytathatta, mert Gircs Gábor lobogva futott érte, azzal a rúnes hírrel, hogy „hívják a törökök !“ Gerei uram e szókra ijedten nézett körül. A mesterbor ugyancsak bele- hozta az Articulu.sokba, sajnált kikeverödzni belőlük. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrofulozis, Influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is Uniinair, kérjen „Koehdu eredeH etemmgeléei. V. Hafmus-La Rock© & Cs. Buti (MA
