Szamos, 1908. január (40. évfolyam, 1-9. szám)
1908-01-19 / 6. szám
FÜGGETLEN POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP. A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. 6. uarc. Szatmár, 1908. jasvar kő 19. (vasárnap) XL áttoljam. Előfizetési ár: Igéss ívre 8 kor. — Félévre 4 kér. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és K I A D Ó E I V A T A L : Rékóczy-utcza $. sz. Telefon: 107. üindfnnBaia riijafc Sssatmafon, a Up rudíbivaiaUbac fíxateaóo HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á Széchenyi-Társulat jubileuma. (th) Kulturális, humanitárius s nemzeti missiót telfasitőwfítézmé- nyeink között igen előkelő helyet foglal el a „Szatmárvármegyei Széchenyi-Társulat, * megalakulása első pillanatától kezdve egész máig, amikor fennállásának 25 éves jubileumát ünnepli. Nem parciális — felekezeti, vagy szükebbkörü jótékonysági — érdekek tették szükségessé annak idején megalakítását s nem parciális érdekek szolgálatában töltötte el a negyedszázadot; nemzeti szükség létesítette, nemzeti szükség irányította hosszas és áldásos működésében, nemzeti nyelv és [ajszeretet lelkesítette, revelálta a vezetőket a kitűzött cél munkálásában és megvalósításában. S ma, amikor 25 éves gazdag múltjára tekint \ issza a társulat, amikor e nagy és szép múlt áldásos tevékenységéről készül beszámolni jubileumi ünnepségek keretében a nemzeti társadalomnak, jövendőjéhez méltó előlegképen követelheti az osztatlan elismerést és hálát. Ismeretesek korunk hangzatos jelszavai, melyekkel egyik-másik intézményünk a nagy közönség támogatására appellá!; ismeretesek a pillanatnyi felbuzdulások, melyekkel egyesületet egyesületre halmozunk s nem vesszük észre, nem tudjuk észrevenni, hogy a parciális érdekek szolgálata mennyire szétforgácsolja a köztevékenységet s az áldozatkészséget. Szinte lehetetlennek tartjuk humanitárius és kulturális intézményeink között azt a solidarirást, melyben egy közös cél szolgálatára egyesitenők valamennyit s annak jönnének segítségére, mely általános nemzett sürgető érdekek szolgálatába szegődött. A „Széchenyi-Társulat“ céljául tűzte ki a magyar állam eszméjének általános elismerést és érvényt szerezni és az ehez való ragaszkodást erősíteni, — a magyar érzelem gyarapítása és szilárdítása mellett a magyar nyelv ismeretének az idegen ajkú lakosok között való terjesztését. — Se munkájában a tanítók buzgalmát jutái mazásokkal íokozta, a szegényebb iskolákat tanszerekkel segítette, hazafias irányú könytárt létesített a nép használatára, óvodákat, gyer- mek-menhelyeket szervezett s az idegen ajkúak részére különféle tanfolyamokat állított fel. Valóságos nemzeti missiót teljesített válságos körülményei közt is nemzetiségi exponált helyeken s célját egy pillanatra sem feledve, ma oly eredményekkel számol be, melyek előtt a nemzeti közelismerésnek meg kell hajolnia. Ám, tisztelet a parciális érdekeket munkáló humanitárius intézményeknek ; hadd jöjjön segítségükre a társadalmi támogatás, akár anyagi, akár örkölcsi, de sohasem lehet céljuk kimeríteni ezt a támogatást annyira, hogy a sokkal fontosabb, általános nemzeti érdekeket szolgáló egyesületek vallják kárát. Már pedig ma úgy áll dolog. Telitve van társadalmunk a sok adakozásra építő intézménnyel, mindegyik partikulariter dolgozik, gyűjt, lázasan izgat s ha kell, mesterséges utón is utazik a közönség áldozatkészségére. S vájjon, ki és mi érzi meg legjobban a következményt? Hála Istennek, a Széchenyi-Társulat anyagi támogatásáról egyelőre gondoskodott a vármegye közönsége. Csakhogy ez a támogatás ha elég volt a múltban, kevés a jövőben. — Egy ilyen egyesületet sohasem lehet eléggé támogatni bizonyos idők szükségleteihez mért s szigorúan megszabott segélyezéssel Tempora mutantur s velük együu változik a közszükséglet is. Ennek a közszükségnek a kielégítése legelsősorban ott indokolt, ahol közérdeket érintő produktiv tevékenységet látunk és tapasztalunk. Ma ünnepli a Széchenyi-Tarsu- lat fennállásának 25 éves évfordulóját. Ünnepeljünk mindannyian vele s legyen ez a mi ünneplésünk ne csak egyszerű részvétel az emlékezésben, de elkötelezés a társulat jövendő működéséhez. Elkötelezés az erkölcsi támogatásra és elkötelezés az anyagi áldozatkészségre. Ez a mi közüs hozzájárulásunk teszi teljessé az ünnepélyt s ez teszi biztatóvá, reménynyel gazdaggá azt a jövendőt, amely után épen nemzeti és nemzetiségi szempontokból ma jobban áhítozunk és törekedünk, mint valaha. Mustármagból lesz a terebélyes fa, csekély kezdetből a nagy eredmény. Ma még csak vármegyénk keretén belül íejti ki a társulat áldásos tevékenységét, de lesz idő s nincs is messze, hogy az égés* nemzetnek részt kell vennie az ilyen irányú törekvésekben. Nem íaji gyülölséggel, nem politikai ér- dekhajhászással, de öntudatos törekvéssel és azzal a határozott iránnyal, hogy a magyar fajnak állami és nemzeti, gazdasági és művelődési suppremációját önszántából ismerje el é3 tisztelje itt e honban mindenféle nemzetiség. Politikai hírek. A koalíciós pártok végrehajtó bizottságait a Ház elnöke péntek délután tanácskozásra hívta össze s e tanácskozáson állapították meg a házszabály revízió egyszakaszos tervezetét. Általános volt a vélemény, hogy a revízióban klotür nincs s az egész tervezet rendkívül enyhe, ugy- annyira, hogy állítólag az ellenzék annak idején Tisza Istvánnak sokkal szigorúbb revíziót ajánlott fel. A tanácskozáson felmerült annak a kérdésnek a tárgyalása is, hogy a katonai kérdések és az Ausztriával való közös ügyek kivétessenek a sürgősség alul. Ez ellen erős ellenvetések hallatszottak és erős aggodalmak nyilvánultak. Tudvalevőleg az egész házÁ szatmári céhmester. (Korrajz Szatmár múltjából.) Irta: Hajgató Károly. Utjeszenovics Martinuzzi politikájának miniatűr mása Szapolyai Zsigmond hadi-taktikája. Ugyanis 1558-ban Izabella királyné Szatmári, mint kuruc erősséget, sza- mosszigeti erős várával, Balassa Menyhért gondjaira bizta, ki nem bízván a szép özvegy és Utjeszenovics erejében, a várat Ferdinand kezére játszotta. Megbosszankodván ezen a rút hálátlanságon a jó rokon Szapolyai Zsigmond, török segítséget hozott Szatmár ellen — akár csak Frater a német ellen — és a várat mérgesen megostromolta. Az ostrom váratlanul történt; senki reája elkészülve nem vala. A piactér, mely abban az időben Szatmár és Németi között ott volt, hol a Szamosnak ma már kiszáradt, ismeretlen ága a királyi puskásokból álló Németit Szatmártól elválasztotta, e nevezetes napon hemzsegett a kalmárnéptől ; s a status belli sajátságos módon épen a szatmári csizmadiák és tímárok közt lefolyt incidenssel vette kezdetét, ahogy azt előadandók vagyunk. A XVI-ik században a szatmári csizmadiák és timárok hatalmas és nagy népe közmondásos villongásban élt egymással. (Ezúttal azonban a timárok voltak „politikus“-ok.) Az éjszaka sötétéből bontakozó Szatmárt tele lármázták a Szamosról eszeveszetten rohanó timárok azzal a rémes hírrel, hogy ,jönnek a törökök.“ A csizmadiák — kiknek az ellenséges tábor nem mulaszthatta el, hogy a hirt meg ne vigye — épen sátraikat készítették. Ürügytől tartván, nem sokat gondolkoztak azon, hogyan lesz a sátorrudból ütleg. Megfordították a rudakat s elkezdték döngetni a kellemetlen hírnököket. A vélt fondorlatot Gerei Benő csizmadia — céhmester uram— torka- szakadtából magyarázgatta: így akarnak bennünket megugratni! Gyalázat! Ez a hely századok óta miénk ! Impertineneia! Gerei uram kommandóját megértette a csizmadiai státus. Apraja- nagyja botot ragadt. Folyt a vér; repült a szitok ; a fejetlenség általános volt. A harci tömeg az üldözött timárok menekülése folytán részekre szakadt. Lassanként póthadak is léptek fel, azoknak sorából, akik véletlenül tángáltalak el. Szóval a piactér ostrom- helylyé vált. Mig a piacon a civódás tartott, addig a török szpahik körülvették & verekedő tábort. Megdördültek a fegyverek, de nem öldöklési szándokból, csak a tömeg megfélemlítése tekintetéből. A belső hadakozók eszmélni kezdtek. Először összeuéztek, azután széj- jelnóztek. Rémülve látták, hogy be vannak kerítve. Egy török efendi, a ki jól beszélte nyelvünket a következő manifesztu- mot hirdette ki: „Hitetlen kutyák! Örvendjetek, hogy hitvány rongyaitokat és balga fejeteket lovaink patkója a sárba nem taposta, ahol annak méltó helye volna — Most rongyaitokat magatokRóth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ijáaljiak & t. vevő-kösöniégnek, mint legoloaőbb bevásárlási fari»iát. Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett. - Siatalr és fidéke legnagfíbb MlpJnknra. Figyelmeztetés! az előre haladott téli idény miatt a még raktáron levő téli áruk az eddigi árnál jóval olcsóbban kaphatók
