Szamos, 1907. december (39. évfolyam, 96-103. szám)
1907-12-29 / 103. szám
XXXIX. évfolyam. Szatmár, 1907. deesmbir bő 29. (vasárnap) 103. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. '907 SÍ; Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szaimaron, a lap kiadóhivatalában fUc-tendo HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közöltéinek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. A tanácsból. Ünnep után. Látjátok feleim, szemetekkel, mik vagyunk. Bizony, por és hamu. Mégis úgy járunk a földön, e rengeteg sirhalom felületén, mintha örökké élnénk, mintha minden kéjnek, szépnek, hatalomnak, gazdagságnak, boldogságnak, nyomorúságnak és szenvedésnek nem vetne véget kérlelhetlenül a halál. Úgy élünk, mintha örökké élnénk s tiport légyen bár százszor is reánk a sors, felemeljük fejünket az egek magassága felé és remélünk, mindaddig, amig örök álom nem zárja le kutató szemeinket. S jól van ez igy, hogy ily vakmerőén remél, bizik és dolgozik a halandó ember. Mert ha nem élne bennünk a hit, hogy a halál minél későbben íog eljönni értünk, ha nem sarkalna a tudat, hogy munkánk és küzködésünk gyümölcsét módunkban lesz ismeretlen számú esztendőkön keresztül élvezni, megszűnnék az ember határt nem ismerő ambíciója, eiposhadna az emberi szellem s megszűnnék működni az az isteni erő, amelynek folytán egyre halad a műveltségben az emberiség. Él hatalmasan és megterméke- nyitően bennünk ez az erő most is, midőn a küszöbén állunk egy uj esztendőnek s eseményeit fel- lebbenthetlen fátyoléval rejti el előlünk a jövő. Ez esztendőben, mely pár nap múlva mögöttünk áll, kijutott nekünk szépen a bajból és küzködésből. Egyik-másik embertársunkat úgy megviselték az év eseményei, hogy csodálkoznunk kell a lelett, hogy nem hagyott tel a reménnyel a sorsa jobbra fordulása iránt. Akik e sorokat olvassák, azok között is akad nem egy, aki már kétségbeesett sorsa felett, de bármily súlyos helyzetbe került is, a sorscsapások éjszakájában mindig felcsillant egy reménysugár, amely erőt adott neki ahoz, hogy megvárja az uj esztendőt, hátha kegyesebb lesz hozzá a sors. S ha reményei nem válnak valóra ebben az előttünk álló esztendőben, ha esetleg még súlyosabban nehezednék reá a sors keze, nem hagy fel akkor sem minden reménnyel és bevárja a rósz év végét, bevárja az uj esztendőt, abban a törhetetlen hitben, hogy lesz még egyszer ünnep a világon! — így élünk, dolgozunk és küzdünk mi, igy éltek a mi apáink is, velünk az örökös küzdelem a létért és velünk az örökös bizakodás a jobb jövőben. Szilveszter estéjét ünnepi es hangulatban, vagy jókedvű vidámsággal fogjuk megünnepelni. Uj év napján megkönnyebbült lélekkel járunk, egy esztendő súlyos terheit és megpróbáltatásait rázzuk le magunkról és bizalommal eltelten, jó hittel várjuk, mit hoz a holnap! Az 1908. esztendőtől sokat várunk. Várjuk mindenekelőtt felbolygatott társadalmunk mégnyugpdá- sát. Az uj eszmék, modern ^áramlatok, a szociológusok, szociáldemokraták, az atheisták mindmegannyi üszköt dobtak bele a magyar társadalomba. Ég, terjed a tűz, itt-ott már erőszakkal kellett elejét venni pusztításainak. A magyar társadalom, amely amúgy is felette tagozott volt, most még több s egymással hadilábon álló táborra oszlik, nagy kárára, sőt veszedelmére a magyarságnak. A nemzetiségek e múlófélben levő esztendőben még izzóbban gyűlöljék a magyarokat, még vakmerőbben támadták a külföldön hazánk jó hírnevét — Vallás és nemzetiségi különbség nélkül súlyosan nehezedett és nehezedik reánk még mindig az általános drágaság. Elsősorban ezeknek a bajoknak orvoslását várja Magyar- ország közvéleménye az uj esztendőtől. Fenyegették a mi hazánkat nagyobb bajok is, fenyegetőbb veszedelmek is és amiként meg tudtak birkózni őseink is azokkal a bajokkal és veszedelmekkel, azon- képen le fogjuk tudni győzni ezeket mi is. Bizzunk erőnkben és higyjünk egy boldogabb jövőben ! Jutalmazások. A városi tanács, mint minden évben, úgy az idén is 500 korona jutalmat osztott ki a városnál levő segéd- és kezelő-hivatalnokok és dijno- kok között. Az 500 korona a személyi körülmény és munkásságnak megfelelően aránylagosan osztatott ki. Előfogatok biztosítása. A városi tanács a katonai elöfoga- tok jövő évi biztosítására Kintzler Jenő bérkocsi-tulajdonos ajánlatát, mint a legkedvezőbbet fogadta el s a szerződés megkötésére a tiszti főügyészt bízta meg. A végrehajtók kérelme. A városi adóvégrehajtók drágasági pótlék iránt kérvényt adtak be; a tanács azonban nem találta a kérvényt elfogadhatónak, mivel igy a többi hivatalnokokkal szemben a végrehajtók bizonyos külön kedvezményben részesülnének. Már pedig semmiféle kedvezmény a többi hivatalnokok rovására nem adható. Kér amit burkolat. A keramit burkolatok jókarban tartása, illetve annak időszakonkénti kijavítása végett a városi tanács Ka- tanics Antal vállalkozó ajánlatát fogadta el s a szerződést három évre rendelte ajánlattevővel megköttetni. Megjutalmazott altiszt. A város közönsége által, a cs. és kir. 5. gyalogezrednek, mint házi ezredének 50 éves fennállásakor tett alapítvány kamatait, az ezredparancs- nokság ajánlatára, a tanács ez idéu is Kurách András őrmesternek adományozta, ki már 53 éve eszi a császár kenyerét. Szakítás. (Olaszból.) Szerelmem! . . . Tegnap este — két órával ezelőtt — a midőn kikisórtelek csendes házam küszöbéig, távozófélben megállottái egy pillanatra, s rám néztél hosszan gyöngéden. Azután kezemet megfogtad, megcsókoltad és azt mondtad : „Klárám, soha még oly nagyon nem szerettelek, mint ma este“. Mozdulatlanul, hallgatva, mosolyogva néztem utánad, a mint a küszöbön még egy érzelemteljes pillantással köszöntve a bezáródó kapu mögött eltűntél. Kihajolva az erkélyről — a honnan minden este nézni szoktam távozásodat — még láttam egyszer, mint olvad össze alakod , az éji homálylyal, hallottam, mint halnak el lépteid a csendes, elhagyott utcában. És felcsendültek lelkemben az utolsó szavak : hogy soha ő még nem szeretett tégedet oly nagyon, mint ma este. Hiszek neked, Filippó. Te szerettél engem mindig, kezdve az első perctől és azután napról napra jobban, és az én szemeim, a melyek annyi igazi és hamis szerelmet láttak, gyönyörködve nézték benned a léleknek azt a ritka, de nem feltalál- hatatlan virágát, lelkednek őszinte nyíltságát. Hittem neked az első perctől fogva, a midőn sápadtan gyötrődve küzdködtél a szerelem támadásai ellen, a te növekvő szenvedélyeddel szemben és ha sokáig azt hitted, hogy kétkedő és gyanakvó vagyok, kétkedésem és gyanakvásom csak tettetés volt, hogy örömömet lelhessem szerelmed tüzének szitásában, jóllehet én egy percig sem kételkedtem abban. Hányszor könyörögtél sírva, kétségbeesve hideg közönyöm felett: „ölj meg, ölj meg, csak hidd már, hogy igazán szeretlek.“ Oh szegény fiú, hittem én neked mindjárt és mindig, csupán azért, mert te mondottad azt nekem, te mondottad a szerelemnek azon az őszinte hangján, a melyet senki és semmi utánozni nem képes, a melyet a legsötétebb lelkű pessimista sem vonhat kétségbe. Kegyetlenül hagytalak téged gyötrődni, búsulni, egyrészt azért mert gyönyörűségem tellett őszinte, állhatatos szerelmed látásában; másrészt hogy gyanakvásom és kétkedésem felett látszólagosan kivívott győzelmed neked annál nagyobb örömöt okozzon, hiszen kitartásoddal, állhatatosságoddal nyerted azt el. De tudd meg, édesem, hogy a te hódításod sokkal régibb, mint a hogy az fel van jegyezve életed emlékei közé. Pedig te sem voltál tökéletes és nem is vagy. Mint a többi emberek, te is csaltál és te is csalódtál ; teljes tudatossággal vetetted ki a csalás hálóját minden lelkiösmeretfurdaiás nélkül; és te is szenvedtél a barátság és a szerelem csalásai miatt, a melyek gyakran megmérgezték életed kristály forrásait. Volt aki miattad sirt elkeseredésében és bánatában és te is jajongtál másnak hitvány szeszélye és csalása miatt- De mit törődöm én mindezekkel. A férfi, aki nekem adta magát, kizárólag és egyedül szerelmemért vágyakozva élni és halni, egy egészen más férfi volt, nem az aki régen volt. Akarod tudni kicsoda valaki ? Nézd meg a mikor szeret. Sok embert nem lehet kiismerni, meghalnak, mielőtt szerettek volna, s lényüknek titkát magukkal viszik a sírba. De te Filippóm elárultad a te titkodat, látták szemeim Róth Simon nagy választékú cipőrak: tárát íjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagfobb oziparaktira. Mim#fiitíhrnwftf*iIK az őszi és téli idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és schevraux bőrből készült czipők a légülvatosabb kivitelben. =
