Szamos, 1907. december (39. évfolyam, 96-103. szám)

1907-12-19 / 101. szám

XXXIX. évfolyam­Szaíraar, 1907. december íio IS. (csütörtök) 101. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkinf kétszer: vasárnap és csütörtökön. r< Előfizetési ár: Eí?ésí évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utczs 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatnearoc, a lap tíadóhivat&^can fUtítenáó HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kflzCHelsek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Yárosí közgyűlés. HétíŐn délután tartotta a tör­vényhatósági bizottság december havi rendes közgyűlését dr. Falussy Árpád főispán elnöklete alatt. A közgyűlésnek a rendestől eltérő jellegét a bizottságok szervezése adta meg. S bár úgy a titkos, mint a nyílt szavazás nagyobb emóciók nélkül ment végbe, mégis annyira lekötötte a közgyűlés ér­deklődését, hogy alig hallgatta meg az ülés megnyitása után felolvasott polgármesteri jelentést, pedig sok figyelemreméltó dolgot tartalmazott. Polgármester havi jelentése. A polgármesteri jelentés első része a vörheny terjedésének meg- gátlására tett intézkedésekkel s az iskolák bezárásával foglalkozott; azután a november 24-én megej­tett választásokról emlékezik meg s a szerzett tapasztalatok alapján azon meggyőződésének ad kifeje­zést a polgármester, hogy a mos­tani kerületi beosztás módosításra szorul. A Szatmárhegy s az egész Szamos-balparti külterület egyesí­tése egy kerületben a belváros jelentékeny részével, helytelennek bizonyult és a választók között fennforgó nagy ellentétek elkese­redett küzdelmekre s felesleges izgalmakra adnak okot, araik cél­szerűbb területi beosztás mellett elkerülhetők. Erre vonatkozólag annak idején megíelelő javaslatot fog a közgyűlés elé terjeszteni. A jelentés ezután a Félegyházi Ferencz elhunyt bizottsági tag em­lékének szentel néhány szót, majd a közkórház tervpályázatának ered­ményéről számol be. A kir. adóhivatalnak a város központjába helyezése érdekében folytatott tárgyalások eddigi fejle­ményeiről pedig a következőket mondja: „A kir. kincstár a hely­beli kir. adóhivatal épületének hely­rehozására nagyobb összeget irány­zott elő. Minthogy azonban ezen épületek oly rossz karban s any- nyira elavult állapotban vannak, hogy kijavításra nem érdemesek, felmerült a kérdés, hogy a jelen­legi hivatali épületek és telek ér­tékesítésével a kincstár az előirány­zott javítási költségeket a város belsejében felállítandó uj helyisé­gek építésére fordítsa. — A pénz­ügyigazgatóság megkeresésére tehát a tanács felbecsültette az adóhiva­tal telkét s a becslés eredményé­hez képest azt hajlandó lenne a kincstártól 87,000 korona értékben átvenni. A kincstár azonban szak­értőjének becslése alapján 110,000 koronát kér a telekért. — A fen- forgó különbség kiegyenlítése érde­kében összehívott értekezleten meg­nyilatkozott vélemény szerint azon­ban a telek a városi becslésnél többet nem ér s indokolatlan, hogy a város a kincstár érdekében mesz- szebb menő áldozatot hozzon.“ A további tárgyalások tehát ily keretekben lesznek folytatandók. A jelentés befejező része kifeje­zésre juttatja azt a benső viszonyt, ami az utóbbi időben örvendetesen kezd kifejlődni a törvényhatóság hivatalos és külső tényezői között, midőn a polgármester meleg han­gon íejezi ki a bizottságnak kará­csonyi és újévi üdvözletét. A bizottság a jelentést helyes­lőig vette tudomásul. Bizottságok választása. A közigazgatási bizottság, köz­ponti és igazoló választmány meg­alakítására a főispán a törvény szerint titkos szavazást rendelt el. Időkimélés szempontjából egyszerre három szavazatszedő küldöttségnél folyt a szavazás, mely a következő eredménnyel végződött: 1. A közigazgatási bizottsági tagságra Csomay Imre, dr. Farkas Antal, dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Tanódi Márton és Uray Géza; 2. a központi választmányi tag­ságra dr. Fechtel János, dr. Fejes István, Ferencz Ágoston, Jákó Mihály, Jákó Sándor, dr. Kereszt­szeghy Lajos, Korányi János, dr. Lehóczky János, Litteczky Endre, Pethö György, Uray Gáspár és Wallon Ede; 3. az igazoló választmányi tag­ságra Csomay Imre, dr. Dómján János, Hehelein Károly, Jankovits János és Uray Gáspár biz. tagok nyertek legtöbb szavazatot s őket a főispán megválasztottaknak nyil­vánította. Ez utóbbi bizottság elnökéül a főispán Korányi Jánost, — tagjaiul Jákó Sándort, dr. Lehóczky Jánost és Pethő Györgyöt nevezte ki. A nyilvános szavazással meg­alakított bizottságok közül legna­gyobb érdeklődés a szinügyi bizott­ság iránt mutatkozott. Ez a követ­kezőleg alakult meg: Elnök: Kőrösmezei Antal lő- jegyző, jegyző: Ferencz Ágoston tanácsjegyző, tagjai: Bartha Kál­mán, Csomay Imre, dr. Fechtel János, dr. Keresztszeghy Lajos, dr. Kölcsey Ferencz, Mátray Lajos, Kovák Lajos, Osváth Elemér, Pap Endre, dr. Papolczy Gyula, Tan- kóczi Gyula, dr. Tanódi Márton, Uray Géza, dr. Vajay Imre, dr. Vájay Károly és dr. Wallon Gyula. Módját ejtjük, hogy alkalomadtán a többi bizottságok névjegyzékét is leközöljük. Napirend letárgyalása. A tárgysorozat többi részével gyorsan végezhetünk. A gazdasági és jogügyi szakbizottság tárgyalá­sáról laputik múlt csütörtöki szá­mában részletesen számot adtunk. A közgyűlés a szakosztályi javas­latokat vita nélkül elíogadta. Ami ezenkívül napirenden volt, nagyob­bá! u olyan dolog, ami tanácsi ro­vatunkból szintén ismeretes. Meg­említendő csak az, bogy a köz­gyűlés dec. 29-re az I. és IV. kerületben uj választást rendelt el dr. Kelemen Samu lemondása és Félegyházi Ferencz elhalálozása tolytán megüresedett bizottsági tag­sági helyekre. Karácsonyi vásár. A kereskedői világban minden esz­tendőben nagy élénkséget, mozgoló­dást idéz elő a karácsonyi ünnep kö­zeledése. Kereskedőink igen jól tud­ják, hogy ilyenkor mindenki igyek­szik valami kedves tárggyal meglepni hozzátartozóit. Fokozott és látható buzgalommal sietnek tehát a közön- ség figyelmét felhívni áruikra. A leg­szebb, legcsábitóbb cikkek kikerülnek a pazarul díszített kirakatokba, néme­lyik bolt ablaka valóságos látványos­ság. Dolgozik, a leleményesség ezer raffináit eszközével, fogásával ipar­kodik a „kundschaftot„ boltjába csa­logatni az üzleti élelmesség. S a kö­zönség, a jámbor, a jóhiszemű, tódul a boltokba, vásárol nyakra-főre, ke­resgéli a „kedves meglepetésre“ alkal­mas holmikat. Különösen a könyves boltok, a kézimunka s diszmü keres­kedések forgalmasak ilyenkor. Főleg női vevők látogatják ezeket sűrűn. Előkerülnek az „előnyomott“ s „kez­dett“ kézimunkák százai, ezrei, száz­ezrei szerteszét az országban; cifra, tarka holmi, valódi, eredeti, gráczi, csehországi, berlini, müncheni s még nem tudni, honnan származó tárgyak, de egy sem a magyar földön termett s mindenikről messzire ordít az osz­trák, cseh, német tucatizléstelenség, nekünk, lelkűnknek, érzékeinknek idegen vonalak, formák, színek. És a nők, magyar asszonyok, leányok vá­sárolják egyre-másra ezeket a dolgo­kat, hordják, öntik a pénzt az idegen, főkép az osztrák ipar ölébe; szórják a magyar munka nehéz keresményét az osztrák ipar oltárára. Elszorul a szivünk ilyenkor, kará­csony táján, látva azt a lázas forgajr'""’^ mat, amely mind a mi vérünket, zsL’ runkat viszi, szállítja az osztrák ipar és kereskedelem táplálására. Akár­merre nézünk, mindütt az idegen ipar készítményeit látjuk, mintha valami barbár, keleti provincia volnánk. S amig vígan arat nálunk, bízik, gya­rapszik az osztrák ipar s a régi üzleti összeköttetés ezer szálával hoz­záfűzött liferánsai gyakran szemér­metlen cinizmussal védik és terjesztik uralmát, a többiek meg kényelemből, vagy tőbe hiányában nem tudnak karmai közül szabadulni, — azalatt a magyar ipar, a gyáripar úgy, mint a kis és házi ipar gyöngül, erötlene- dik, vagy csak a legnagyobb küzdel­mek, erőfeszítések árán bir eltengődni. Jgy érthető.meg azután, hogy osz­trák iparcikkekben az elmúlt, úgyne­vezett tulipános esztendőben 50 millió korona értékűvel többet hoztunk be, mint az előző évben. Ezt az 50 mil­liót pedig a magyar ipartól vontuk el, ennyivel, sőt kiszámitbatlanul töb­bel szegónyitettük ezt az országot, hiszen az iparos osztálynak adott ke­reset, a munka nyomán termő jólét és vagyonosodás áldásai minden más osztály részére is gyümölcsöket, gya­rapodást teremnek. Pedig nem tagadható, hogy gyár­iparunk az utolsó évtizedekben sokat fejlődött, az osztrák import legna­gyobb tömegét szolgáltató posztó és textilipar teróu gyáraink versenyké­pesek ; jóságban és olcsóságban meg­mérkőzhetnek nemcsak az osztrák, de minden más külföldi basonnemü iparcikkel, Ízlés dolgában pedig már felülemelkedtek az osztrákon. Bútor­gyártásunk az utolsó 10 év alatt óri- sit fejlődött; tanult, világlátott ipa­rosaink egyre növekvő száma garan- tirozza a legmagasabb igények kielé- githetését s ezt a fokozatos haladást, fejlődést tapasztalhatjuk igen sok iparágban. Ausztria ipara legföképen a textil és detail árukban érzi magát legbiz­tosabban nálunk. Hajdan virágzó háziiparunk, üzleti érzékünk hiányos­sága és a kellő figyelem elmulasztása miatt az igények rohamos fejlődésé­vel fokozatosan erősbülő keresletet nem lévén képes kielégíteni, az osz­trák ipar befurakodásának, tőkéje, élelmessége érvényesülésének bőséges alkalma nyílt s azokat föl is használta annak idején. Hogy állami életünk s RÓtfa Simon 'nagyválasztékú cipőraktárát <|jglg Ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipdraíta. az őszi és téli idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik:, — valódi box és sehevraux bőrből készült czipők a lagciwatosabb kivitelben. =

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents