Szamos, 1907. december (39. évfolyam, 96-103. szám)

1907-12-12 / 99. szám

2-ik oldal S Z A MOS 99. szám. apáik, dédapáik vérétől szántéit temető, hogy azon kivül sehol a nagy világon nincsen számukra otthon, annak fiain kivül nincsen hozzájuk tartozó rokon, velük érző testvér — és mennek, csábitó fan­tazmagóriák, jobb sorsot ígérő biz­tatások után a hazátlanságba, vagy uj hazát keresni messze idegenbe. S amig itthon nehéz nemzeti problémák megoldásán töprenge­nek a nép jobbjai, amig keresgél­jük, mérlegeljük a módokat, esz­közöket, amelyekkel ráterelhetjük ezt a népet a gazdasági és erkölcsi boldogulás utaira, — egyre nőnek, szaporodnak a vándorló tömegek. Akik elhagyják a hazai földet és elbujdosnak a bizonytalan ismeret­lenbe. S akik itt maradnak, de akiknek lelkűk, szivük szakad el örökre a magyar hazától, amelyet megtagadnak, meggyaláznak. Ama­zokat elveszítjük, talán örökre, vagy egykor visszakapjuk betegen, elsorvadt testtel, elnvomorodva. Ezek itt maradnak köztünk, de gonosz, vagy elvakult ellenségeinkké válnak, ellenségeivé a magyar haza dicsőséges eszményének, a nemzeti állam magasztos fogalmának, szö­vetségeseivé ádáz elleneinknek. Tergerjáró bárkák hozzák haza felé a vándorló magyarokat. — Nem mind, — oh, ahoz sok nagy hajó kellene! — de azokat, kiket a távoli világrész gazdasági ka­tasztrófája nyomorulttá tett s akik a nyomor elől az elhagyott hazá­ban keresnek menedéket. Jönnek. Egyelőre csak 5—6000-en, később talán többen is. És nem tudunk feléjük övendetes ;stenhozott-at ki­áltani, elfojtja torkúnkban az öröm­hangját a szorongató gond: tu­dunk-e kenyeret, tudunk-e munkát adni hazatért véréinknek ?! Hiszen lehet, hogy az itihon levőket is ínség várja a közelgő tél sanyaru- ságaiban, Mi lesz hát az érkezők­Vaíami ki nem magyarázható ellen­szenvet éreztem a kisasszonyom iránt s mivel nem voltam alakoskodó, ér­zelmeimet nemis igen palástolgattam előtte. Egy kellemes nyári délutánon anyám ki vitt magával le Pestre, valami vi­déki fürdőre készült s a bevásárlások miatt kellett lemennie. Fáj a fejem drágám, szóltam, va­lami belső ösztön által sugalmazva. Ennek Pali az oka, szólt ádes anyám szelíd, de feddö hangon, mindig haj­szol — Igaza volt, mi Palival közös eszmékért lelkesültünk, mint pl. ostor, kender kóczból fonott hám és sok más ilyen üdvös dolgok iránti szere­tet kötötte össze a lelkeinket, aztán ketten nagyszerűen tudtuk személye­síteni a csikót, meg a kocsit, ha nagy néha leszökhettünk a kisasszonyom szigorú szemei elől a kertünkbe. Alig ment el édes anyám, a kisasz- szony leküldött játszani a kertbe, osond kell most nekem, szólt, a lec­kéket fordítom le németről franci­ára. Hm, mondtam Palkónak, a frájla nagyon kegyes, hallgass szólt Palkó rezignáeióval, még megigózed ! kel ? Az elpártolt, de megtért nyo­morultakkal. Akiket kifosztott az idegen világrész és akiket haza hozott az ösztön ?! Oh, jaj ennek a szerencsétlen nemzetnek, amely nem tud kenye­ret, munkát adni néhány elnyomo- rodott gyermekének! Milyen lehet jövője ennek a népnek, amelyet ilyen gondok is gyötörhetnek ? Annyi lelkes és okos szó el­hangzott, annyi fenséges gondolat leiródott ebben az országban a gazdasági újjászületés, megerősödés módjairól, eszközeiről; ha az a sok nemes törekvés, amely néhány év alatt szárnyat bontott, csak rész­ben is gyökeret vert volna az agyak és szivek termő talajában, ezek a gondok most nem kísérte­nének. Gyáraknak, hatalmas ipartele­peknek kellene emelkedniük min­denfelé ; a népnek ujult kedvvel kellene hozzálátnia elpusztult házi­iparához ; a gazdának a modern gazdálkodás intenzív módszerével keHene tízszeres hasznot vennie a földből s a duzzadó életerővel fejlődő, gyarapodó mezőgazdaság­nak, iparnak, kereskedelemnek a tanult, képzett, világlátott emberek­nek egész tömegét kellene munka­körébe vonnia. Emelkednie kellene a munka értékének és becsületé­nek, fokozódnia a tudás és a ké- pesság uralmának. És fejlődnie, alakulnia a jövendő nagy magyar nemzetének, amely anyagi és szel­lemi meg erkölcsi javainak erejé­vel biztosítja a magyarság faji és politikai fönhatósagát minden fajjal és minden törekvéssel szem­ben e haza határain belől es a nemzet békés munkálkodását ki­felé. így kellene lenni. De akkor nem idegen, ellenséges földön kellene elfogynia a hazai földből szerzett főúri millióknak. Nem volna sza­Ezzel a hagyományos gyeplöt a nyakamba hajította, — gyi te, vesdd el magad, de ehunni, hol az ostor, a mely minden ékesen szólásnál jobban tudott nógatni. Az ostor fönn maradt a nevelönő szobájába, oda mentem érte. Benyi tottam, a szoba üres volt s ez szöget ütött a fejembe, gyerekes kíváncsi­sággal vettem sorra a szobákat, végre az édes anyám szobájából hangokat hallottam (ez volt a legbelső szobánk, hisz láttad !) Talán anyám jött haza. Lassan, óvatosan nyitottam ki az aj­tót, hogy meglepjem az édes anyá­mat és ahfjóságos Isten ! — A lábaim meggyökereztek, sem mozdulni, sem szólni nem bírtam. Háttal az ajtónak, az ablakkal szemben állott az apám. átfonva karjaival a nevelőnömet Ó3 épen abban a percben csókolta azt meg, mikor rájuk nyitottam az ajtót. Csöndesen, nesz nélkül mentem vagy bárom szobán keresztül, ök jelenlé­temről tudomást nem vehettek, mikor azonban a gyerek szobához értem ez a jelenet végkópen megtört, eszmélet nélkül zuhantam végig a földön. (Vége köv) bad sok-sok millióval emelkednie annak a súlyos adónak, amellyel ennek a szerencsétlen országnak népe Ausztria iparának évente ál­doz Nem volna szabad alant ma­radnia, elbuknia a magyar ipar termékének az osztrákkal vívott versenyében. Nem lehetne csönde­sen, észrevétlenül milliókat kivinnie a mi népünk elől annak a pár ezer bulgár kertésznek, akik hozzánk járnak, a műveletlen barbárokhoz, gazdasági tudatlanságunkat, élhe­tetlenségünket kizsákmányolni. Es nem lehetne a tulipán jegyében le­zajlott küzdelmek után s a tulipán égisze alatt folyó szeplőtlen mun- kálódások idejében vakmerő ciniz­mussal meggyalázni nemzeti szim­bólumainkat és nyíltan hirdetni törekvéseink sikertelenségét s re­ménytelenségét. És nem lehetne büntetlenül gúnyolni, megrugdosni a magyar állameszmét, rátaposni eszményeinkre, jogainkra, alkot­mányunkra. — Ha úgy lenne. De nincs úgy. És közeledtén az oceánjáró hajóknak, melyek hozzák a bujdosásból hazatérő testvérein­ket, összeszorul a szivünk a gond­tól: jut-e ezekaek munka, kenyér, ebben a csöndes, vértelen ország­ban, ahol csak az emberhússal kereskedő vigécek és a népbolon- ditó hazátlan kalandorok jutnak könnyűszerrel és biztosan a dús falatokhoz ?! Szakbizottsági ölesek a városházán. Utazás egy kutyaszorító körül. A december havi rendes közgyűlés tárgyainak előkészítését kedden délu­tán kezdte meg a gazdasági és jog­ügyi szakbizottság dr. Vajay Károly palgármester elnöklete alatt tartott ülésében. A tanácskozás első tárgyát az aj postapalota elhelyezése képezte, melyre nézve a kincstár és a város megbízottai meg is állapottak a Rá- kcczy-utcai Szerdahelyi-féle telek e célra kijelölt részében. Tehát ezen megállapodás megerősítéséről volt tu- lajdouképeo szó. — A szakbizottság azonban sokkal inkább foglalkozott a kérdéses telken nyitandó uj utcával, — melyet egy bizoUsági tag kutya­szorítónak nevezett, — mint a telek eladással. Végre a bizottság .azon ha­tározati javaslatot fogadta el, hogy a város a kijelölt területet a rajta levő épületekkel 60.000 koronáért, épületek nélkül pedig 50.000 koroná­ért engedi át a kincstárnak. Tárgyalás dióhéjban. Miután az idő legnagyobb részét a posta elhelyezés kérdése foglalta le, a többi tárgyakra együttvéve sem jutott háromnegyed óra. De nem is volt érdemes sok időt vesztegetni rájok, mert a kereskedelmi iskola szervezési szabályzatán kivül alig akadt meritális ügy a napirenden. A dohánybeváltó hivatallal szemben fekvő üres majortelek eladását lesza­vazta a bizottság. Tájbort József vil- lamvilágitási üzemvezetőnek a nyug­díjintézetbe történt felvétele alkal­mával visszamenőleg megállapított nyugdijjárulékait a bizottság elvből nem engedte el, azonban egyenlő ér­tékű jutalomban való részesítésétől nem zárkózott el s ily arányú előké­szítés végett az ügyet a tanácsnak visszaadta. A városi alapok kezelésére voDatkezó szabályzatot, valamint & felső kereskedelmi iskola szervezési szabályát elfogadta. A róm. kát. kán­tori állás betöltését a bizottság az egybáztanácsboz utalta, a városi ta­nácsnak pedig a megerősítést tartotta fenn. Az egyházfit a régi gyakorlat szerint a plébános ajánlatára a városi tanács választja. — A Vajthcnó-féle Rákóczy-utcai telken levő közös fal szolgalmi jogának törléséhez a bizott­ság nem járult hozzá. Végül az ipar­tanonciskolánál egy uj közismereti és , rajztanitói állás rendszeresítését ha­tározta el. Igazoló választói ány. A gazdasági szakbizottság ülése után nyomban az igazoló választmány tartotta ülését Korányi János elnök­lete alatt s a november 24-én meg­ejtett választás eredményéhez képest az I. kerületben dr. Kelemen Samu, dr. Tanódy Márton, dr. Kölcsey Fe- rencz, Bikv Károly és Losonczy Jó­zsefet, a II. kerületben dr. Fejes Ist­ván, Litteczky Endre, Bölönyi László, dr. Fecbtel János, Pap Endre és dr. Veréczy Ernőt, a III. kerületben Tan- kóczi József, Mátray Lajos, Osváth Elemér és Kótay Lajost,.a IV. kerü­letben pedig Jákó Mihály, Balogh József, Wallon Ede, dr. Harcsár Géza, Flontás Döme és dr. Dómján Jánost igazolta bizottsági tagokként, miután a választás ellen törvényes időben jogorvoslat be nem érkezett. A vá­lasztmány egyidejűleg előterjesztést tett a közgyűléshez Félegybázy Fe- rencz nemrég elhunyt bizottsági tag helyének betöltése iránt. Vasúti bizottság. Ma délután 3 órakor a vasúti bi­zottság fogja tárgyalni a szatmár — mátészalkai h. é. vasút építési vállal­kozójának a városi hozzájárulás kiu­talása iránti kérelmét. A vállalkozó a súlyos pénzviszonyok miatt kéri a város segítségét, mert máskép nem képes folytatni a munkát. A kérelem indokolt, de viszont a város kötele­zettsége csak a vasút forgalomba he­lyezése napján, vagy a részvénytár­saság megalakulásakor esedékes. Nem vágunk elébe a döntésnek, de azt hisszük, hogy a kérdés megoldható lesz és pedig aként, hogy a részvény­társaság az építés folyama alatt meg­alakul s akkor a város a törzsrészvé­nyek 30 százalékát leteszi. i------------------------------------- - ................................— ­A vármegyei függetlensegi párt gyűlése. Állás foglalása a megyei tisztujitás ügyében. Szokatlan érdeklődés mellett tar­totta meg a vármegyei függetlenségi párt gyűlését az Iparos Olvasókör Cso- konai-utcai tágas helyiségében d. e. 11 órakor. A széles körben megnyil­vánult érdeklődés egészen természe­tesnek látszik, ha meggondoljuk, hogy fontos kérdés volt napi renden, a vármegyei tisztujitásnál, a megyei függetlenségi párt magatartása Jóval 11 óra előtt már a várme­gye minden részéből egybesereglett biz tagok megtöltötték a termet, s élénken tárgyalták az eshetőségeket, s egyik vagy másik jelölt érdekében, erős agitatiót fejtettek ki. Kivétel nélkül miuden állásra a régieken kivül akadt pályázó, s sok állásra nem is egy. Égyik jelölt a nemzeti ellenállás alatt kifejtett ér­demei, s a másik egy sokkal nagyobb „érdem“, atyafiságos összeköttetései im. Róth Simon nagy választékú cipőraktárát ■ ) f§£ ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a ,Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ozipőraktira. az °^zi és idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik;, — valódi box és sehevraux bőrből készült ezipők a legelivatosabb kivitelben. ........

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents