Szamos, 1907. november (39. évfolyam, 88-95. szám)

1907-11-07 / 89. szám

XXXIX. évfolyam.

Szaimir, 1907. novembor hó 7. (csütörtök)

09. szám.

SZAMOS.

POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP

A „Szat már megyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja.

Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési ár;

E(éaz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér.

SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL; Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107.

Mindennemű dijat Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendő^

HIRDETÉSEK:

Készpénzfizetés mellett a legjutányosahb árban kezdtetlek Nyilttér sora 20 fillér.

Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér.

(th.) Történelmi fontosságú események előtt áll a nemzet. A kiegyezés a két kormány között meg van. A hozzájárulási többlet évi 6 millió korona. Ennyi világos az egész komplexumból. Az első hatás a nemzetre valósággal megdöbbentő volt. Nem annyira a kvóta emelésért, mint inkább a rekom- penzáció csekélységéért. — Igaz, hogy ötletszerűen kiragadott részletek felett könnyű az itéletmondás. Már pedig az egész felett jogos kritikát gyakorolni csak akkor lehet, ha a kiegyezés a maga egészében a Ház asztalára kerül. Most még sejtelmekre vagyunk utalva. Aunyi azonban tény, hogy uj formulával kell a felizgult kedélyeket lecsillapítani. Formulában kell bevenni a keserű labdacsot.

Mintha ez a szó nem is volna uj. Mintha hatottuk volna emlegetni máskor is. Akkor elitélő váddal illettük létesítőit. Ma vagy mi változtunk meg, vagy a formula. A helyzet mindig egyforma. Fizetnünk kellett a múltban és fizetnünk kell a jövőben is.

De hát mi is az a formula ?

ígéret s Ígéretekben reménység a jövendőre nézve. Hányszor kaptunk mi ilyen formulás biztosítékokat! De hát ez is valami. Több a semminél. Legalább biztató reménységgel áltat egy ideig. Aztán újra kezdhetjük elölről. Most remélhetjük a magángazdasági erők olyan rohamos nyilvánulását, hogy annak idején bizvást várhatjuk a gazdasági függetlenség teljes beállítását. De hiszen várhatjuk!

Csodálatos is ez a magasabb politika. Nekünk legalább mindig az. Felségesen traktál reménységgel s az eredmény csalódás és egy csomó uj reménység. Mintha örökös várakozásra és reménykedésre lennénk kárhoztatva. Mintha a nemzet jövőjének legerősebb biztositéka válságos körülmények között kicsikart lormuláris várakozásokra intő kilátásokban állana. Ide s tova odajutunk, hogy mi magunk is íor- muláris nemzet leszünk, melynek elég leend egy kis látszat, hogy jogos igényeiről hallgasson. Elégj leend egy kevés tetszetős külső, akárcsak a sophismánál, vagy a mézesmadzagnál, amelyet bátran nyalhatunk, mert méz van rajta, de arra nem gondolunk, hogy ha a mézet lenyaltuk, csak madzag marad alatta.

Még a rágalom sem mondhatja rólunk, hogy a formulákat nem tiszteljük. Most is a formula reményeiért terhet vállalunk. Naivság

megbotránkozni ezen. így volt ez eddig is, igy lesz ezután is. Ám, változtasson rajta valaki. Ezelőtt kevéssel is nem hittük. Most okulhatunk. Most fizethetünk abban a biztos tudatban, hogy „saepe qua- rum rerum dulcis opinio fűit, ama- rum fuerit experimentum.“

A változtatáshoz erő szükséges. Arról pedig jó előre gondoskodtak, hogy ezt az erőt a reménység pótolja. S ebből kapunk is bőven. Hálátlan, aki el nem ismeri. S hogy ez a reménység mikor válik erővé ? Állítólag nemsokára. Mert a legújabb formula óriási nemzeti vívmányokat jelent. S ezek feltétlen be fognak következni.

Addig azonban várnunk kell. Ez sem lesz nehéz. Sőt meglepetés sem érhet. Sokat elbírt ez a nemzet a múltban, bizonyára ez sem öli meg. De megölné az a tudat, hogy még formulákban ‘sem Iá-hatja biztosítva jövendő reményeit. Akkor csakugyan komolyan kell számolni a Lueger-féle fenyegetésekkel, melyeket eddig okve- tetlenkedésnek tartottunk. Ad vo- cem : Lueger-féle szájaskodás.

Mintha osztrák közvélemény lenne. Hangzatos frázisai ellen nincs tiltakozás, de van ujongó taps. Tapsolás a magyar gyámoltalanság és örömmámor a kivívott győzelem

felett. Mert újra győztek. Ezt tagadni naiv jóhiszeműség. Jól és jókor alkalmazták a „Si vis pacem, para bellum“ féle elvet. Rank nehezedtek vele. Kiaknázták régi gyengeségünket. Válság elé állitot- tak. Pénzügyi válság elibe. S mesterfogásuk még mindig szorítja a nyakunkat. Ennek egyszer s mindenkorra való megszüntetésére kellene egy legújabb formuláról gondoskodni, ha már az elválás újra csak kilátásképen áll előttünk. A jó reménység fejében nyugodjunk bele a változhatatlanba. Várjuk a kiegyezést enyhíteni hivatott formula áldásait. Eggyel több, vágy- kevesebb, a lényegen vajmi keveset változtat. Legfeljebb egy újabb keserű tapasztalat járul a régiekhez. Tapasztalatot szerezni pedig mindig jobb, mint ostobául kísérletezni. Lármázzunk, békétlenked- jünk, mert van jogunk és okunk hozzá, de okuljunk is.

Okulásunk leend majd a legutolsó formula, melyben a nemzet jövője nem reménység többé, de igazság, mely nem tör ellenmondást s nem elégszik meg a kilátásokkal. — És ebben a legutolsó formulában nem szabad lennni pártpolitikai szenvedélynek, hanem egy egységes közvéleménynek, mely erkölcsi és physikai erő a

Balog Klári.

A „Szamos“ számára irta: Burger Dezső.

Indul Balog Klári a temető szélre, Lépked lassan, csönben, nem tekintget

[félre ;

Sötét a falunak egyetlen utczája Fényét a teli hold alig tűzi rája.

Két oldalán susog az akácfa lombja,

Megyen Klári lassan, nincsen másra

[gondja,

A mi volt, rábízta az alkonyi szélre, Úgy megy Balog Klári a temető szélre.

Csillagok ragyognak fenn a magas égen, Balog Klári megáll a temető szélen.

A temető szélén egy uj hantu sir van, Kovács Feri nyugszik odalenn a sírban ; Széles e vidéknek legszebb daliája, Balog Klárikának szerelmes mátkája, Kisérő árnyéka ébren is, meg alva, Tegnap előtt élt még.. s ma itt fekszik

[halva.

Balog Klári megáll a temető szélen, Keszkenője lobog a zizegő szélben. Aranyszőke haja szálakra bomolva, Hófehér arcára szálanként omolva;

Két fekete szeme könnyez, mint a patak, Pihegő kebléből mély sóhajtás fakad. Liliom két karja csüngőre eresztve, Bámul Balog Klári egy uj fakeresztre.

Temető fölébe a hold amint feljő, Kerekedik egyszer egy fekete felhő. Elfedi a holdnak halavány világát,

Balog Klárikának hófehér orcáját. Megindul a vihar fát tépdelő zajjal, Megszólal Klárika nyögdécselő jajjal; Vonagló alakját záporeső mossa, Fuldokoló szavát a szél elkapdossa.

„Könyörülj Úristen szegény szivem átkán, Ébredj fel, ébredj fel én szerelmes

[mátkám,

Eljöttem utánnad, én jöttem el hozzád,

Csókra, nem is egyre .. itt van ajkam ..

[nos ... hát.

Elhoztam a csókot, melyért úgy epedtél, Melyért engem búba, mély gyászba te[mettél,

Jöjj ne hagyd epedni csókra vágyó

[ajkam...

Irgalmas Úristen, könyörülj meg rajtam !“

(Elhallgat a zápor, elvonul a szélvész,) Balog Klárikának szemefénye elvész, (Messziről hallik csak távozva, dörögve,) Néz, bámul merően a fekete rögre, (Temetőnek árka sebes vízzel teli,)

Kijő Kovács Feri, karcsú, magas, deli.. (Rohan a zugó viz, száguld lobbal-sebbel,) Áll némán az ifjú homlokán a sebbel.

„Itt vagy, csakhogy itt vagy, de régóta

[várlak,

Én szerelmes mátkám, csakhogy újra

[látlak.

Csókot kértél tőlem egyet, csupán egyet,

Elhoztam szerelmem, nem egyet.. száz[egyet.

Szedd le, óh, ajkamról a virágot, mézet, Mert a mig rajta van, úgy sanyargat,

[éget,

Itt van, csókold, szívjad és harapd az

[ajkam,

Csattanón, mint villám s mint a gerle,

[halkan.“

Szólott és azután, mintha eszét vesztve, Zokogva borul le az uj fakeresztre, Öleli, csókolja kemény kereszt fáját, Véresre sebezi piciny piros száját. Ráborul a sírra, fuldokolva, nyögve, Százezer csókot nyom minden kicsi rögTe. S amire megkondul a hajnal harangja. Örökre elhallgat Balog Klári hangja.

JiB Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát

m « A 1 25 JL. 1 •*- «MA £ H** 8*% tOa 1RTT 83 fóti

ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolosöbb bevásárlási fotrlJi.

Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ciipőratüra.

ISHiilMtok- valódi