Szamos, 1907. november (39. évfolyam, 88-95. szám)

1907-11-07 / 89. szám

XXXIX. évfolyam. Szaimir, 1907. novembor hó 7. (csütörtök) 09. szám. SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szat már megyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár; E(éaz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL; Rákóczy-utcza 9. sz. Telefon : 107. Mindennemű dijat Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fizetendő^ HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosahb árban kezdtetlek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. (th.) Történelmi fontosságú ese­mények előtt áll a nemzet. A kie­gyezés a két kormány között meg van. A hozzájárulási többlet évi 6 millió korona. Ennyi világos az egész komplexumból. Az első ha­tás a nemzetre valósággal megdöb­bentő volt. Nem annyira a kvóta emelésért, mint inkább a rekom- penzáció csekélységéért. — Igaz, hogy ötletszerűen kiragadott rész­letek felett könnyű az itéletmondás. Már pedig az egész felett jogos kritikát gyakorolni csak akkor le­het, ha a kiegyezés a maga egé­szében a Ház asztalára kerül. Most még sejtelmekre vagyunk utalva. Aunyi azonban tény, hogy uj for­mulával kell a felizgult kedélyeket lecsillapítani. Formulában kell be­venni a keserű labdacsot. Mintha ez a szó nem is volna uj. Mintha hatottuk volna emle­getni máskor is. Akkor elitélő vád­dal illettük létesítőit. Ma vagy mi változtunk meg, vagy a formula. A helyzet mindig egyforma. Fizet­nünk kellett a múltban és fizet­nünk kell a jövőben is. De hát mi is az a formula ? ígéret s Ígéretekben reménység a jövendőre nézve. Hányszor kap­tunk mi ilyen formulás biztosíté­kokat! De hát ez is valami. Több a semminél. Legalább biztató re­ménységgel áltat egy ideig. Aztán újra kezdhetjük elölről. Most re­mélhetjük a magángazdasági erők olyan rohamos nyilvánulását, hogy annak idején bizvást várhatjuk a gazdasági függetlenség teljes beál­lítását. De hiszen várhatjuk! Csodálatos is ez a magasabb politika. Nekünk legalább mindig az. Felségesen traktál reménység­gel s az eredmény csalódás és egy csomó uj reménység. Mintha örö­kös várakozásra és reménykedésre lennénk kárhoztatva. Mintha a nem­zet jövőjének legerősebb biztositéka válságos körülmények között kicsi­kart lormuláris várakozásokra intő kilátásokban állana. Ide s tova odajutunk, hogy mi magunk is íor- muláris nemzet leszünk, melynek elég leend egy kis látszat, hogy jogos igényeiről hallgasson. Elégj leend egy kevés tetszetős külső, akárcsak a sophismánál, vagy a mézesmadzagnál, amelyet bátran nyalhatunk, mert méz van rajta, de arra nem gondolunk, hogy ha a mézet lenyaltuk, csak madzag marad alatta. Még a rágalom sem mondhatja rólunk, hogy a formulákat nem tiszteljük. Most is a formula re­ményeiért terhet vállalunk. Naivság megbotránkozni ezen. így volt ez eddig is, igy lesz ezután is. Ám, változtasson rajta valaki. Ezelőtt kevéssel is nem hittük. Most okul­hatunk. Most fizethetünk abban a biztos tudatban, hogy „saepe qua- rum rerum dulcis opinio fűit, ama- rum fuerit experimentum.“ A változtatáshoz erő szükséges. Arról pedig jó előre gondoskodtak, hogy ezt az erőt a reménység pótolja. S ebből kapunk is bőven. Hálátlan, aki el nem ismeri. S hogy ez a reménység mikor válik erővé ? Állítólag nemsokára. Mert a leg­újabb formula óriási nemzeti vív­mányokat jelent. S ezek feltétlen be fognak következni. Addig azonban várnunk kell. Ez sem lesz nehéz. Sőt meglepe­tés sem érhet. Sokat elbírt ez a nemzet a múltban, bizonyára ez sem öli meg. De megölné az a tudat, hogy még formulákban ‘sem Iá-hatja biztosítva jövendő remé­nyeit. Akkor csakugyan komolyan kell számolni a Lueger-féle fenye­getésekkel, melyeket eddig okve- tetlenkedésnek tartottunk. Ad vo- cem : Lueger-féle szájaskodás. Mintha osztrák közvélemény lenne. Hangzatos frázisai ellen nincs tiltakozás, de van ujongó taps. Tap­solás a magyar gyámoltalanság és örömmámor a kivívott győzelem felett. Mert újra győztek. Ezt ta­gadni naiv jóhiszeműség. Jól és jókor alkalmazták a „Si vis pacem, para bellum“ féle elvet. Rank ne­hezedtek vele. Kiaknázták régi gyengeségünket. Válság elé állitot- tak. Pénzügyi válság elibe. S mes­terfogásuk még mindig szorítja a nyakunkat. Ennek egyszer s min­denkorra való megszüntetésére kel­lene egy legújabb formuláról gon­doskodni, ha már az elválás újra csak kilátásképen áll előttünk. A jó reménység fejében nyugodjunk bele a változhatatlanba. Várjuk a kiegyezést enyhíteni hivatott for­mula áldásait. Eggyel több, vágy- kevesebb, a lényegen vajmi keve­set változtat. Legfeljebb egy újabb keserű tapasztalat járul a régiek­hez. Tapasztalatot szerezni pedig mindig jobb, mint ostobául kísér­letezni. Lármázzunk, békétlenked- jünk, mert van jogunk és okunk hozzá, de okuljunk is. Okulásunk leend majd a legu­tolsó formula, melyben a nemzet jövője nem reménység többé, de igazság, mely nem tör ellenmon­dást s nem elégszik meg a kilá­tásokkal. — És ebben a legutolsó formulában nem szabad lennni pártpolitikai szenvedélynek, hanem egy egységes közvéleménynek, mely erkölcsi és physikai erő a Balog Klári. A „Szamos“ számára irta: Burger Dezső. Indul Balog Klári a temető szélre, Lépked lassan, csönben, nem tekintget [félre ; Sötét a falunak egyetlen utczája Fényét a teli hold alig tűzi rája. Két oldalán susog az akácfa lombja, Megyen Klári lassan, nincsen másra [gondja, A mi volt, rábízta az alkonyi szélre, Úgy megy Balog Klári a temető szélre. Csillagok ragyognak fenn a magas égen, Balog Klári megáll a temető szélen. A temető szélén egy uj hantu sir van, Kovács Feri nyugszik odalenn a sírban ; Széles e vidéknek legszebb daliája, Balog Klárikának szerelmes mátkája, Kisérő árnyéka ébren is, meg alva, Tegnap előtt élt még.. s ma itt fekszik [halva. Balog Klári megáll a temető szélen, Keszkenője lobog a zizegő szélben. Aranyszőke haja szálakra bomolva, Hófehér arcára szálanként omolva; Két fekete szeme könnyez, mint a patak, Pihegő kebléből mély sóhajtás fakad. Liliom két karja csüngőre eresztve, Bámul Balog Klári egy uj fakeresztre. Temető fölébe a hold amint feljő, Kerekedik egyszer egy fekete felhő. Elfedi a holdnak halavány világát, Balog Klárikának hófehér orcáját. Megindul a vihar fát tépdelő zajjal, Megszólal Klárika nyögdécselő jajjal; Vonagló alakját záporeső mossa, Fuldokoló szavát a szél elkapdossa. „Könyörülj Úristen szegény szivem átkán, Ébredj fel, ébredj fel én szerelmes [mátkám, Eljöttem utánnad, én jöttem el hozzád, Csókra, nem is egyre .. itt van ajkam .. [nos ... hát. Elhoztam a csókot, melyért úgy epedtél, Melyért engem búba, mély gyászba te­[mettél, Jöjj ne hagyd epedni csókra vágyó [ajkam... Irgalmas Úristen, könyörülj meg rajtam !“ (Elhallgat a zápor, elvonul a szélvész,) Balog Klárikának szemefénye elvész, (Messziről hallik csak távozva, dörögve,) Néz, bámul merően a fekete rögre, (Temetőnek árka sebes vízzel teli,) Kijő Kovács Feri, karcsú, magas, deli.. (Rohan a zugó viz, száguld lobbal-sebbel,) Áll némán az ifjú homlokán a sebbel. „Itt vagy, csakhogy itt vagy, de régóta [várlak, Én szerelmes mátkám, csakhogy újra [látlak. Csókot kértél tőlem egyet, csupán egyet, Elhoztam szerelmem, nem egyet.. száz­[egyet. Szedd le, óh, ajkamról a virágot, mézet, Mert a mig rajta van, úgy sanyargat, [éget, Itt van, csókold, szívjad és harapd az [ajkam, Csattanón, mint villám s mint a gerle, [halkan.“ Szólott és azután, mintha eszét vesztve, Zokogva borul le az uj fakeresztre, Öleli, csókolja kemény kereszt fáját, Véresre sebezi piciny piros száját. Ráborul a sírra, fuldokolva, nyögve, Százezer csókot nyom minden kicsi rögTe. S amire megkondul a hajnal harangja. Örökre elhallgat Balog Klári hangja. JiB Róth Simon nagyválasztéku cipőraktárát m « A 1 25 JL. 1 •*- «MA £ H** 8*% tOa 1RTT 83 fóti ajánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolosöbb bevásárlási fotrlJi. Közvetlen a .Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb ciipőratüra. ISHiilMtok- valódi

Next

/
Thumbnails
Contents