Szamos, 1907. november (39. évfolyam, 88-95. szám)

1907-11-24 / 94. szám

SZAMOS 94. szám. telén mindenét kockára tenni, s az uzsora karmai közé menekülni. Várunk, remélünk, csak türel­mes várakozásunkat s reményün­ket kellemetlen csalódás ne váltsa majd fel! Marosán János 2-ik oldal „Az adóhivatali sikkasztás epilógusa.“ Ezzel a címmel legközelebb megje­lent egy cikk, a melyből a közönség megtudja, bogy az adóhivatalnál el­követett sikkasztásért ne fájjon sen­kinek a feje, mert a magas kincstáré se fáj. Az elsikkasztott 12208 korona ugyanis megtérül nem ugyan a sik­kasztó adótárnok vagyonából, mert annak sem ingó, sem ingatlan va­gyona nincs, — különben ha lett volna nem is sikkasztott volna, — hanem két olyan, a tekintetes adótárnok, hivatali főnök urnák nagyon is alá­rendelt, becsületes törekvésű tisztvise­lők magánvagyonából, a kik elég bát­rak voltak évtizedeken keresztül azért koplalni, hogy családjuknak egy kis ingó-bingó vagyont össze takarítsanak. A magas kincstár most megdörzsöli a markát és ráteszi azt a markot arra a keservesen félre-kuporgatott va gyonra, amely két család existenciá- jának volt éltető eleme, megtakarított gyümölcse Ha az ember elgondolja, hogy két szegény, becsületes munkában kifá­radt tisztviselő, a ki a főnökével szemben függőségi, tehát nagyon is alárendelt viszonyban van, nem meri a főnök urat. naponként vexálni azzal, hogy a zsák számra levő tekercseket egyenként felbontsa, mert hiszen erre fizikai ideje sincs, — akkor az ember ezt olyan termószetasnek találja, kü- Ionosén, ha elgondoljuk még azt is, hogy 5—6 éven át a rovancsoló bi zottságot is minden esztendőben két­szer épen ilyen módon találják rend­ben a tárnok ur szénáját. Hát ezek a rovancsoló bizottságok anyagilag nem felelősek ? Ezek igazán jó példát statuáltak arra, hogy mint kell egy pénztárt 5 éven keresztül állandóan jó karban találni. Mindettől ha eltekintünk is, azok, ságos No !-t azt nem tudtam eldispu- tálni tőle. De úgy emlékszem, azt hiszem, nem is akartam komotyan. Minek is vettem volna el tőle azt a kis furcsa valamit, amit Isten tudja, hol szerzett ? Figyeld meg csak, ha érdemesnek tartod megfigyelni, hogy a virágok akkor ontják legédesebb illatukat, amikor a lenyugvó napot búcsúztatják. Nem tudom miért van ez igy, de igy van. Talán a halálsejtelem az, ami kicsalja apró kelykükböl illatos lel­kűket. Nyaranta is volt mellettem a kis No! mindennap. Dédelgettem reggel- tői-alkonyatig, de alkonyaikor, Isoeu bocsássa meg, megfeledkeztem róla. A fiatal álmok megölték a gondokat. És én nem bírtam megfékezni őket gyilkos munkájukban, de kegyetlenül megbünhödtem gyengeségemért. A kis leány, ha mondtam neki, hogy most viselje jól magát, ón le­megyek kissé sétálni a jegenyesbe, azt felelte unott, koravén arccal, fá­radt közönnyel :- No! Hanem egyik nyári estén mégis csak a kis jószág lett úrrá az oktalan fiatalkori álmok felett. akik a szatmári adóhivatal he­lyiségét ismerjük, rá kell hogy mu­tassunk a magas kincstár garasos el­járására a miatt, hogy mig a tárnok urat egy külön főnöki szobába helyezi el, addig az ellenőr el van dugva egy ketrecbe s ott az akták közül ki sem látszik, mert a főnök urnák szüksége van rá, hogy ki se lásson. Igazán e mellett a rendszer mellett csak az a csuda, hogy 5 éven keresztül csak 12208 korona a hiány. Ne ezt a hiányt igyekezzék a kincstár becsületesen maradt koldus tisztviselői félrerakott garasaiból tüzön-vizen megmenteni, hanem ezt a gyalázatos rendszert vál­toztassa meg nem holnap, de ma. — Mi megvagyunk győződve, hogy Pap Gyula maga is nagyrészben ennek a rendszernek az áldozata. Tessék a főnököt ellenőrié tenni s a pénztár­nok urat alárendelni a minősítő hata lommal felruházott főnöknek, akkor 5 éven keresztül nem sikkaszthatnak egy adóhivatalnál se. A kincstár pedig a maga kártérí­tési igényével csak hagyjon fel. Mint tanúság többet ér ez az eset a kincs tárnak az elsikkasztott összegnél. — Magánjogi igényeit pedig ártatlan családokon ne igyekezzék érvényesí­teni, mert ez egyrészt lelketlensóg is, másrészt egy az itteni körülményeket szabadon mérlegelő bíróság előtt bi­zonnyal célra se fog vezetni. A kincstárnak különben anyagi kára nincs, mert a sikkasztó tárnok nyug­díj igény jogosultságától elesvén az igy kiadandó összeggel az elsikkasz­tott összeg bőven fedezve van. A tanácsból. Orsz. Selyemtenyésztési felügye­lőség városunkban. A nyíregyházai selyemteuyésztósi felügyelő 2000 darab eperfa csemetét utalványozott a zsibói áll. faiskolából a szatmárhegyi ut beültetetlen 12 ki­lométeres szakaszának befásitására. Ezen alkalomból értesítette a felügyelő Bartha Kálmán gazdasági tanáososr., bogy a foldmivelósügyi miniszter 1908. évi május 1 -tői országos selyemte- nyésztósi és beváltási felügyelőséget szándékozik városunkban felállítani. Játszottam vele egész a késő dél­utánig. Akkor odaadtam a cselédle­ánynak, hogy viselje gondját, magam meg lementem sétálni a jegenyesorba, amelyik iehuzódik egészen a folyóig. És amint ott jártam-keltem és tó- pegettem az utszóli halavány, nap­égette kis világokat, egyszerre csak ijedt sikoltozást hallottam a hátam mögött. A cselédleány jött léleksza­kadva és azt hebegte nagy ijedten': — Kisasszony, kisasszony ! A No! leesett a lépcsőn ! Vér jön a szájából! Akkor éreztem először azt, mintha valami vasmarok ragadná mag az em­ber szivét. Hazasiettem és azonnal elküldtem Perlakyért, az orvosért. Csakhogy n természetesen nem volt otthon. Való­színűleg fontos dolga akadt, valame­lyik páciensével okvetlenül meg kel­lett beszélnie a jegyzőnó uj' kalapját. Odahivattam a gyermek apját is, de az akkor is holt részeg volt és csak annyit mondott nagy bölcselkedve : — Megesik, megesik ! Én is lepoty- tyantam egyszer ! Mikor is ? Hja igen !.. . A... Cholnoky László. A tanács tudomásul vette a gazdasági tanácsos jelentését, egyszersmind meg­adta a felhatalmazást az eperfa cse­meték ültetéséhez szükséges gödrök ásatására. A vasúti állomás világítása. A városi tanács a villamvilágitási bizottság javaslatára elrendelte a vil- lamvilágitásnak az állomásfőnöki la­kásba, áruraktárba és vendégszobába való bevezetését s a pályaudvaron még két ivlámpa szerelését. Az összes munkálatok 2199 koronába kerülnek. A felszerelések a városé maradnak, az elfogyasztott áramot pedig az ál- lamvasut fizeti. Közélelmazés. Az élelmiszerek beszerzésének köny- nyitése céljából a tanács olcsó tengeri halhús forgalomba hozatala iránt lé­péseket tett. Értesítette az „Adria“ debreczeni halkonzerv gyárat, hogy hajlandó a tárgyalásokat egy fiók-üz­let nyitása tárgyában megkezdeni. Drága tarifa. A nemrég megtartott vasúti tárgya­láson a helyi érdekű vasutak részéről egy kocsi farakomány szállítási dija a szentvér állomástól a villamtelepig 8 koronában, egy kocsi-szón rakomá­nyé 12 koronában állapíttatott meg. A város képviselői a tárgyaláson is kifogásolták e díjtételt s a tanács megbízta most a polgármestert, hogy a debreczeni üzletvezetőségnél tegyen lépéseket e túl magas díjtétel mér­séklése iránt. Színház. Érdeklődéssel néztünk „Az ördög“ szerdai előadása elé. Vártuk, valljuk meg, félve vártuk, hogyan fogják a Krómer emberei a szatmári közönség­nek lenyelhető formában beadni Mol­nár Ferencz darabját. Semmi helye sincs itt annak, hogy magáról a da­rabról való véleményünkek betüfor- mát adjunk és nyomdafestékkel ken­jük azt be. Hiszen a legkiválóbb ma­gyar kritikusok, még olyanok is, kik nem akartak meghódolni „Az ördög“ ultraliberális és ultramodern tenden­ciája előtt, azok is jóleső örömmel s egyhangúlag hirdették, hogy ezzel egy európai nívón álló magyar dara­bot alkotott Molnár Ferencz. A fiatal iró, akinek & neve anélkül is már az emiegetettebbek közé tartozott, ezen darabjával legkiválóbb íróink közt is az elsők sorába lépett. „At ördög“ pergő dialógusai, maga a szenzációs ötlet s az azon felépített órdekfeszitö mese, a színpadi technika s a szemé­lyeknek, különösen pedig az ördög szájába adott aforizmák, nagy értékű és nagyhatású színjátékká avatják „Az ördog“-öt. S a Molnár Ferencz mondásai nem olyanok, mint a Wilde Oszkár beteges lángelméjének piuce- szagu aforizmái, amelyek nagyot puk­kannak, megcsodáljuk s újra elolvas­suk őket, — hanem frissen röppen­nek széjjel, kergetik egymást, mint a rakéta egyik csillagja a másikat s ami fő, csillognak, fényt, szint, derűt lövellnek, sőt gyújtanak is és amellett jóleső meleget árasztanak. Nem kívánhattunk előre sem egye­bet a szatmári színtársulattól, mint hogy jól betanult szerepekkel elmond­ják nekünk a darabot. Ennél a da­rabnál megját-zásra, olyanra, amely a szöveghez méltó, nem is számítot­tunk. S becsületére legyen mondva színészeinknek, derekas előadást pro dukáltak, a darabot élvezhetőén mu­tatták be és fogadtatták el a közön- séggel. Ebben a munkában feltétlenül első heiyeu kell megemlíteni Takács Mariskát, aki fárasztó szerepében jót, várakozáson felül jót adott. Helyesen fogta fel szerepét, átórezte és átját­szotta azt. Második felvonásbeli levól- irásbeli jelenete, ez a nehéz vizsga a némajátékból, őszinte elismerést érde­mel. — A cimsz.erepet egy uj ember, Vidor játszotta. Az ő mai alakításá­ról nehéz helyes véleményt mondani. Lehetnek olyanok, akik nagyon jó­nak s lehetnek szigorúak, akik elég gyengének minősítik játékát. Elfogu­latlanul azonban meg kell állapíta­nunk, hogy benne igen értékes szí­nészi kvalitások rejlenek. Nemcsak rejlenek, hanem ki is csillámlanak. Különösen, ha belemelegszik szere­pébe. Mert bizony főhibája, hogy nagy fiatalságával egyenes arányban áll a színpadon való járatlansága is. Fellépése, mozdulatai — úgyszólván semmi. Hanem értelmes, intelligens fiatalember. Mikor elkezd beszólni, álheviti őt a száján át kiömlő beszéd mélységes értelme s magával ragadja partnereit és a kissé elnéző közönsé­get. Kemólhető, kogy idővel csiszo­lódik, mozdulatai gömbölyödni fog­nak, játéka rutinosodni, biztosságban nyerni fog. Próbára tette erősen ez a nehéz, bár hálás szerep és nem is csoda, ha éppen az ördög szerepében nem tudott némi póztól szabadulni. Tény az, hogy sikere volt. A közön­ség sok tapssal jutalmazta. Gyenis játszotta Jánost, a festőt. Ez már igazán erejét meghaladó és nem neki való szerep volt. Mégis dicséret illeti, mert voltak alakításának sikerűit ré­szei is. Andai Terka, Pataki Vilma, Tihanyi nagy igyekezettel játszottak s beillettek a jó keretbe. — Az est a siker jegyében folyt le. (nv.) Csütörtökön „Bernát“ ment har­madszor, az előbbiekhez hasonló si­került előadásban. Pénteken Abonyi régi, sentimentá- lis 4 felvoüásos népszínműve „Betyár kendője* került színre zónában telt ház előtt. Az előadás a jobbak közé sorozható. ítadványi (Gyuri Bandi) érzéssel és szépen játszott. Verő J. (örzse) szép sikert ért el. Jeles drá­mai színésznő, szép alakja s tehetsége nagy jövőt biztosit neki. Szükséges azonban, hogy teljesen kiforrjon. — Szépen énekelt egy pár népdalt Pa­taki V. (Buzi Zsófi), de a népszín­művekbe nem tud belehelyezkedni, az operettekbe jobban beilleszkednék. Jó volt Tárnái (Kulcsárnó). — Sze­rep nemtudásban leiedzett Gyenis (András.) Színházi műsor*. Hétfőn „Válás után“ vígjáték. — Kedden „Víg özvegy.“ — Szerdán „Fatum“ színmű, nagy újdonság. — Csütörtökön „Szép Ilona.“ — Pénte­ken „Két árva,“ zónna — Szomba­ton „Vice admirális“ Operette. Szabó Géza Kazinczy-Utcai fű­szer- és csemegeüzletébe a legfrissebb kassai és szepssi virsli és hideg felvágottak kaphatók miudenuap. HÍRROVAT. * Kinevezés A debreczeni kir. ítélőtábla elnöke Uager Béla helybeli kir. járábirósági díjtalan joggyakor­nokot díjas joggyakornokká kinevezte. * Áthelyezett segédlelkészek. Dr. Boromissza Tibor püspök Sepsy Ká­roly fehérgyarmati és Ling Pál kál- mándi sögédlelkószeket kölcsönösen áthelyezte

Next

/
Thumbnails
Contents