Szamos, 1907. november (39. évfolyam, 88-95. szám)
1907-11-17 / 92. szám
Szatmár, 1907. november U 17. (vasárnap) 82. szám. SZAMOS POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: Egész évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szán ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rékóczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Siatmáron, a lap kiadóhivataldben fizetendő* HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban közeltett ek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Á kilépések. (th.) A mai nehéz viszonyok között a kényszerüségi szempont, úgy látszik, a politikai nagyobb hullámveréseket elsimította. Sok embernek kedvét szegte a politikai bizonytalanság s akarva, nem akarva belenyugodott a változhat- lan nehéz helyzetbe. Annyi bizonyos, hogy kalandokba bocsátkozni most nem tanácsos, nem helyes. Nemzeti törekvéseink elhárithatlan akadályokkal állanak szemben és ezeket az akadályokat ötlet szerinti ellenállással, obstruáló tiltakozással elhárítani nem lehet. Sokkal mélyebben fekvő okokra kell építeni a tiltakozást, az ellenállást. Ha ide céloznak a függetlenségi pártból történt kilépések, akárki akárhogyan ^kicsinyli is, j ogosult- sággal bírnak, — sőt maga a kényszerüségi szempont involválja. Már maga az a körülmény, hogy egy nemzet ellenmondás nélkül legyen kénytelen olyan terheket vállalni, melyek ellen csak rövid egy évvel is osztatlan egyhangúsággal tiltakozott, sürgetően int arra, hogy ellenzék nélkül nemzeti vívmányokra mi Ausztria részéről nem számíthatunk soha. Ám vezetheti a nemzeti kormányt a legjobb akarat, a legnemesehb szándék és törekvés, ha ki van zárva a nemzet részéről a komolyabb és számba- vehető ellenállásnak a lehetősége is. Azt mondják, hogy a kényszer- helyzet miatt nem lehetett más remedium, mint a kiegyezésnek a hozzájárulási költségek felemelésével való sürgős megkötése s ha a nemzetet válság elébe állítani nem akarjuk, annak feltétlen meg kell lennie. Ezen a kényszerűségen változtatni most nem időszerű, nem tanácsos. Még ebben az esetben is indokolt, jogosult a nemzet egy részének képviselői általi tiltakozása. A néma megalkuvás a vál- tozhatlannak deklarált helyzettel, egyenlő a lemondással és kilátás- nyújtás elleneinknek arra, hogy jövőre fokozottabb igényekkel álljanak elé, hiszen úgy sincs senki, aki tiltakozzék ellene, aki arra vállalkozzék, hogy a nemzeti óhajoknak, jogos követelményeknek kívülről is imponáló hangot adjon és annak egy követelő közvéleményt alkosson. Lehet nálunk bármilyen nemzeti kormány, külömb is a mainál, de ha nem áll szemben vei« egy számbavehető ellenzék, legjobb akarata mellett sem eszközölhet ki nemzeti vívmányokat, nincs ellenállás, amire appellálhatna. — Ha semmi egyéb jót nem is kaptunk az előző kormányzások érájából, azt az egyet megtanulhattuk, hogy ha valami engedményt ki akartunk csikarni, azt nem az uralmon levő többség vivta ki, hanem az az ellenállás, mely alkut nem ismert, melyet leszavazni lehetett, de megtörni nem s amely mindig hozzá tudott férkőzni legalább a nemzet egy részének szivéhez s abból oly erőt merített, amellyel számolni kellett. Ezt az erőt ma még a vál- tozhatlannak hitt kényszerűségnek is lefoglalni nem szabad. Ezért jogosult és indokolt ma is a kormánypártból való kilépés és ezért jogosult s indokolt egy otyan ellenzéknek létesítése, mely, ha még olyan nemzeti intencioju is a kormány, nemzeti hivatása és rendeltetése tudatában folyton ébrentartsa magában a nemzetben is, hogy miért kell küzdenie, mit kell joggal remélnie és várnia. Nagyobb emócióra voltunk elkészülve az első hatás alatt. Azt hittük, hogy a választásoknál tett Ígéretek nem alkusznak meg oly könnyen a senki által kétségbe nem vent nehézségekkel. Ma már világos a helyzet. A kiegyezés meg lesz, meg kell lennie. De nem tiltakozás nélkül. Éhez pedig nem elég a nemzetiségi okvetetlenkedés, ide a nemzeti tiltakozásnak is egy pár komoly szava szükséges. Lelkesedésül a jelenre és okulásul a jövőre. Ne kicsinyeljük le tehát a kilépéseket, hadd legyen egy olyan ellenzék, amely, bár számban kicsiny, de hitben és törekvésben erős, amelynek célja nem az, hogy aktualiter talán a kényszerüségi szempontok miatt megalkuszik, hanem az, hogy az ország és ,a nemzet tiltakozását válságos körülmények között is képviselni akarja és tudja. (th.) Bizalom és csalódás. Két szó; külön-külön az élet ereje s a tapasztalás jelentőség nélküli eredménye, együttvéve gyakran az élet tragédiája. Bizni a barátságban, a szeretet- ben, a kedvességben kötelesség és a mindennapi élet terheivel szemben erő ; csalódni, — mint mondani szokták, — emberi dolog, szinte elválhat- lan az ember jobb természetétől. És sajátságos, amig ezt a bizalmat maga az erkölcsi törvény Írja az ember elé, addig a csalódást az ember által alkotott külső törvény is bünteti. Első tekintetre paradoxonnak látszik ez az állítás s mégis a tapasztalat igazolja, íme egy ember, ki hivatali és társadalmi tevékenysége körében joggal appellál embertársai becsülésére, köz és társadalmi érintkezéseiben, munkakörében látszólag bőven rászolgál az elismerésre, a barátságra és bizalomra. Ugyan elképzelhető e, hogy valaki a széltóben elismert érdemet, melyről nem tudhatja, hogy az csak külszin, hogy csak látszólagos, — bizalmára ne érdemesítse ? Aztán egy önfeledt pillanatban elkövetkezik az első ballépés s követi a bűnnek egész sorozata és a bizalom riadva ébred s kétketve kérdi: hát ez is lehetséges ? Megtagadhatja valaki énjét annyira, hogy látszattal tudjon áltatni jó időn át barátot, tiszttársat, ismerőst egyaránt ? Bekövetkezett a csalódás. Ezt a csalódást pedig az emberek nem Apró képek. i. A kifogástalanul öltözött törvény- széki jegyző ur megigazgatja csíkos nyakkendőjét, kirántja kézelőit s kö- hécsel egy kicsit, mert az nagyon jól eshetik a rabnak, ha elegáns úri em lser kedves, sima hangon hirdeti ki neki a kúria ítéletét, hogy „őfelsége a király nevében, szándékos emberölés bűntettében bűnösnek mondatik ki és életfogytiglani fegyházbüntetésre Ítéltetik.* Aztán leül a helyére s elkezdi a körmeit tisztogatni s figyelmes arccal az elitéltet vizsgálgatja, mert hiába, a pszichológiai tanulmányozás egyik feladata a modern jogásznak. Ki kell azt lesni, hogy milyen hatással van az egy emberre, ha meg mondják neki, hogy rab marad, ameddig csak él. — Mindenesetre érdekes tanulmány, persze nem annak, akin tanulják. A rab ott áll szürke daróe- ruhájában s egy darabig szinte ön- tudatlanul bámul maga elé, aztán meg kitekint a tárgyalási terem ablakán. Egy odahajló hatalmas akác nyújtogatja arrafelé fehérvirágos fejét, a napsugár táncol, szökell a rezgő kis illatos, fehér csolnakocskákon. Eszébe jut, hogy akkor is ilyen szép verőfényes nap volt, mikor megölte azt az embert. S a mint eszébe jut újra ez a kínos jelenet, melyért cserébe elcsukják örökre az Isten áldó, szabad napja elől, — egész testében megrázkódik. — Ah érdekes, nagyon érdekes — súgja a jegyző ur az egyik bírónak, aki álmosan bóüngat mellette s nem sokat gondol az egész dolog érdekességével. El van ő foglalva más, érdekesebb dologgal, azzal, hogy mikor nyeri vissza azt a tiz forintot, amit tegnap este elhúztak tőle a kaszinóban. Az akácvirágokat megrázta a szellő, a rab lelkét pedig az emlékezés. — Van valami mondanivalója ? — kérdi száraz hangon az elnök1 — Van. Az, hogy az urak sem tehettek volna máskép, mint én tettem. A jegyző urnák hamarosan az a felelet tolul az ajkára, hogy igenis, ők máskép tettek volna, de a másik pillanatban már mosolyog. Hogy is gondolhatott olyat, hogy ez a szegény falusi csizmadia párbajra hívta volna ki azt, aki a feleségét elszerette. Hanem azért mégis büszkén fordítja fejét az elitéit felé, mintha mondaná : — Mi máskép tehettünk volna, mert nekünk szabad ölni, minket az a törvény véd, mely téged elitéi. II. A szegénység. Boldogok, igazán boldogok voltak. Á költészet fénye ragyogta be náluk az élet nyomorúságát. De egyszer az asszonykának eszébe jutott, hogy egy majálisra el kellene menni. Hízelkedve ugrott a férje nyakába, össze-vissza csókolta és úgy kérte: — Ugy-e veszel egy csinos ruhát, csak azt az egyet, többet nem kérek. A férfi épen azon gondolkozott, hogy honnan vegye holnapra a konyhapénzt s kedvetlenül bontakozott ki az ölelő karokból. Az asszonyka nem szólt semmit, csak némán nézett maga elé s úgy A^iRÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát ... S Ajánljuk a t. vevő-közönaégnek, mint legolcsóbb bavásáHási Közvetlen a Pannónia1 szálloda mellett. — SzaíMr és vidéke lepag/obb czipfraUin. az őszi téli idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és seiievraux bőrből készült czipők a ie-jüi v’atosabb kivitelben. =
