Szamos, 1907. november (39. évfolyam, 88-95. szám)

1907-11-10 / 90. szám

XXXIX. évfolyam­Szatmár, 1907. Mvonbor hó 10. (vasársap) 90. szír. * j>­r SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI LAP A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületé“-nek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Elöfizdéii ár: Egész évre 8 kér. — félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szén ára 10 tiltér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákőczy-utcza 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Saatmajron, a lap kiadóhivatalaban fizetendő* HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutányosabb árban kOzbltetrek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között mindeD szó 4 fillér. Bizottsági tagok választása. Városszerte megindult a mozga­lom a november 24-iki törvény hatósági képviselők választására nézve. Rendkívül nagy érdeklődés kiséri a kerületi jelöléseket és e mellett mindenütt nagy számmal vannak nem hivatalos jelöltek és még többen önjelöltek Az önbiza­lom mindenesetre szép, de nem ok a feltétlen respektálására. Ahoz egyéb kellékek is szükségesek. S épen az a furcsa, hogy ezeket a kellékeket másoknak kell észre­venni. Másoknak kell méltányolni. Akkor számíthat az önbizalom meg­felelő érvényesülésre. Addig önma­gában — minden szépsége mellett is — olyan, mint a közmondásbeli Samu nadrágja, amelyen a foltot mindenki látja, csak épen az nem, akié voltakép a nadrág. Arra min­denesetre alkalmas, hogy médi­ummá váljék, főleg a nevetséges­ség médiumává. No meg arra is, hogy a közvélemény kialakulásáig egy kis zavart, ingadozást okozzon. Ezt az ingadozást, ezt a kísér­letezést látjuk mi most a válasz­tási előkészületekben. A sok jelölt­tel szemben még nem tudott ki­alakulni az egységes és egészséges közvélemény, mely az eddigi vá­lasztásoknak ritka és jellemző ka- rakterisztikonja volt. — Ami telik azonban, az nem múlik. Erős a meggyőződésünk, hogy mihama­rabb ez is bekövetkezik s polgá rainknak lesz alkalmuk választani olyan egyének közül, kiket kipró­bált tehetségeik és arravalóságuk- nál fogva maga a közbizalom kan­didál a bizottsági állásra. Furcsa felfogás az olyan, mely a bizottsági tagsági *a dekó­rumnak minősiti s eL n sine cura nélküli kitünteti.1 irtja, melynek arra valóság né árki megfelelhet. Ilyen elbi. fellett csakugyan jogosult mindenféle kor­tes eszköznek felhasználása, hogy a kipróbált erők mellőztessenek és helyükbe olyanok lépjenek, olya­nok választassanak be, kiknek jövő maguktartására és működésére nézve a legnagyobb bizonytalan­ság és tájékozatlanság forog fenn. Városunk polgársága mindig élénk tudatában volt annak a fon­tos s kiható következményekkel járó kötelezettségének, mellyel a közérdeket mindenki munkálni tar­tozik. A törvényhatóság összeállí­tása pedig egyik legmeritálisabb közérdek. Itt dől el igazán, hogy van-e a polgárságnak olyan jogos igénye, melynek kielégítését hiva­tott tényezőkre bízza, vagy pedig megelégszik szemfényvesztő Ígére­tekkel s egyéb korteseszközökkel magukat felkínáló s tisztán csak a dekórumot hajhászó egyénekkel és ogos igényeit alárendeli a szemé- yes és mellékes tekinteteknek, hogy egy és másféle személyi nexusának eleget tegyen. Vétkes könnyelműség az ilyen eljárás elsősorban magával a pol­gársággal szemben. Aki képes a maga érdekében egyéni hiuságá nak kielégítésére ezekre a nexu sokra appellálni, azt a választás­nál felhasználni, — az arra is ké­pes, hogy az ellenőrzés gyakorié sánál a saját egyéniségét aláren­delje avatatlan és indokolatlan be folyásoknak. Azt mondják, hogy könnyű ott a törvényhatóság dolga, ahol a magisztrátus olyan becsületes esz­közökkel dolgozik, mint nálunk. Könnyű az ellenőrzés ott, ahol tiszta és munkás kezekkel dolgoz­nak. — Relative igaz ez az állítás, de nem absolute. A becsületes munkához is erkölcsi támogatás, erkölcsi segítség szükséges. Ez a r- 'gitség pedig nem könnyű, mert nem zárja ki a kritikát, nem zárja ki az elvi küzdelmet és harcot, sőt involválja, hogy az erők eb­ben a harcban összeméressenek s ez a harc, ez a küzdelem sajtolja ki azt, ami jó, ami célirányos, amit tenni kell és félrelökje azt, amit talán a legjobb szándék inau- gurált, de végeredményében káros hatású lehet. Ezt a harcot pedig megvívni szemfényvesztéssel és nagyképűs­ködéssel nem lehet. Nem azt aka­rom ezzel a kitérésemmel mon­dani, hogy a törvényhatósági tagok feladata a magisztrátussal való harcvivás. Sőt ellenkezőleg. Er­kölcsi támogatás és erőnyujtás. Csakhogy ehez az erőnyujtáshoz erő és tudás szükséges. Erő, mely az alkotásokban s a jótékony ter­vezésekben revelálni tud; tudás, mely ítélni, bírálni s ha kell, ellen- állani is képes. — E kettő nélkül minden téren könnyű a megalku­vás, e kettővel könnyű mindenütt a haladás, a siker. Távol áll tőlünk, hogy ezzel a pár észrevételünkkel polgártársaink elibe uj irányelveket akarnánk írni. Ismeretes elvekre hivatkozunk csu­pán s az ő eddigi bölcsességük ezúttal is bizonyára megtalálandja a leghelyesebbb megoldást. Azt azonban ismételten hangsúlyozzuk, hogy a megindult lázas mozgalom­ban személyes tekinteteknek s Ígérő kortesfogásoknak ne üljenek fei. A ki felhívás nélkül ígér, az ritkán ad; a tehetség, a tudás néma, nem kér, de vár. Aki az ilyennek ad megbízást személye képviseletére, önmagát becsülte meg. S ne feled­jék polgártársaink azt a régi klasz- szikus mondást se : ,,Quo semel est imbuta recens servabit odorem testa diu.“ Ki könnyelműen dobálódzik most az ígéretekkel, könnyelmű lesz a beváltás lehetőségeivel szem­ben is. Yissza a privát konyhához! Egy kép a kollektiv háztartásból. Rajzolta: Bodnár Gáspár. A férj fáradtan jön haza déli 12 óra után hivatalából. Sóvárgóan néz az ebédlőben megteritett asztalukra •s a gyermek állhatatlanságával csip el egy darabka kenyeret, hogy éh­séggé fokozódott étvágyán könnyítsen. Pedig hűséges kis felesége majd, hogy rajta nem csípi. Vendéglői pon­tossággal hozza a gőzölgő, forró le­vest. Károly férjecske arca boldogan mosolyog, de egyszerre esek elborult tekintettel néz az asszonykára, kinek szemeiben könyek rezegnek. — De Elza, az Istenért, mi tör­tént ? Mi bajod, mi fáj, miért sírsz ? Mit jelentsenek ezek a keserves köny- cseppek szemeidben ? Az asszonyka hallgat. — Megtörli könyben ragyogó szép szemeit: — Semmi, semmi sem történt. Egyék nyugodtan. Ma jó ebédje lesz. — No képzelem. Könyező, siró szemeid ugyancsak biztatnak. De hát utóvégre is akarom tudni, mi történt, mi a baj ? — Mondom, semmi. De éppen semmi ... — Elza, én a hivatalban dolgozom, akár két napszámos. Huzom az igát. Aztán sietek haza, hogy megpihenjek, családomban békességet élvezzek és íme, így kell találnom kisirt szemek­kel. . . . Akarom tudni, mi a baj, mi történt ? — Mondom, semmi. Csak éppen a cseléd hagyott bennünket a faképnél.. — Csak ez a baj ? — Elég az, hogy minden jóval el­halmoztam. Kedvébe jártam. Tudtod nélkül még a fizetését is felemeltem. — Az volt a hiba! — Hát még maga is ellenem van ? Minden percemet a konyhában töl­töttem, hogy jó ebédje legyen és még ellenem van? Brühühü-brühühü . . . Károly meghökkent. Odasimult a zokogó asszonyhoz és megcsókolta kezét, arcát, siró szemét és úgy kö­szönte meg, hogy neki most mégis jó ebédje lesz. A leves még nem hült ki. Olyan jó, ízletes volt, hogy szó nélkül fo­gyasztották. Hanem aztán a férfi is rágyújtott: — Nem sokáig fog tartani ez az állapot . . . Az asszony ijedve néz urára. — Jön a kollektiv háztartás! Meg lesz rövidesen a közös konyha! Elza még ijedtebb arccal néz az urára. — Igen, igen a közös konyha. Mi is ott fogunk étkezni. Délután már be is iratkozom. Elza felállott az asztaltól, mert alig bírta zokogás nélkül. Hozta különben a következő ételt; de látszott rajta, hogy nagyon meg van bántva. — Vegyen, — mondotta elfojtott órzelemviharral. — De Istenem, hát mi lesz velünk, ha te igy viselkedsz ? — Hogy viselkedem? Hát ha ma­gának az én viselkedésem nem tet­szik, csak menjen a kollektiv háztar­táshoz. Ha magának az én főztom nem jó, csak siessen, még ma, va­csorára is, a közös konyhába. Azt RÓth Simon nagyválasztéku cipóraktárát ajánljak a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást* Közvetlen a #Pannónia' szálloda mellett. — Szatmár és vidéke legnagyobb czipéraktára. Ü@ié3!@st@k az őszi és téli idényre megrendelt úri, női és gyermek-lábbelik, — valódi box és schevraux bőrből készült ezipők a legdivatosabb kivitelben. -------

Next

/
Thumbnails
Contents