Szamos, 1907. október (39. évfolyam, 79-87. szám)
1907-10-03 / 79. szám
XXXIX. évfolyam. Szatnár, 1907. október hé 3. (esétérték) 79. sate. X SZAMOS. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI ÉS GAZDASÁGI A „Szatmármegyei Községi- és Körjegyzők Egyesületéinek hivatalos lapja. Megjelenik hetenkint kétszer: vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ér: l<féaz évre 8 kor. — Félévre 4 kor. — Negyedévre 2 kor. Egyes szás ára 10 fillér. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Rákóczy-utczs 9. sz. Telefon: 107. Mindennemű dijak Szatmaron, a lap kiadóhivatalában fUtíendö* HIRDETÉSEK: Készpénzfizetés mellett a legjutényosabb árban közöltettek Nyilttér sora 20 fillér. Az apró hirdetések között minden szó 4 fillér. Rossz időket érünk... (th.) „Rossz időket érünk, rossz csillagok járnak.“ Mintha a költő által megénekelt idő újra megelevenednék, mintha rémeivel újra elibünk állana, hogy ijesszen, hogy kigunyolja nemzeti vágyainkat, ábrándjainkat, hogy, mint minden nemzeti válság alkalmával, az utolsó órában eszmélni tanitson. Kétségeskedö lelkűnkkel akárkova tekintünk, mindenünnen fenyegető jelek intenek, hogy mennyire szükségünk van az együttérzésre, az összetartásra, az együttmunkálko- dásra. Az osztrákok részéről ma erősebb, mint valaha a törekvés, hogy jóhiszeműségünkkel visszaéljenek s olyan követelésekkel álljanak elő, melyek megnehezítik a becsületes kiegyezést és fejlődésünkben jó időre visszavetnek. Szeretjük hinni, hogy az egész egy színpadi menydörgés, amely csak hangjával rémit, de nyomtalanul elenyészik ; azonban az óvatosságnak is jó helyt adni, mert jóhiszeműségünknek óriási kárai lehetnek. Annak idején nemzeti kormányunk megkapta a megfelelő biztosítékokat az alkotmány biztosítására, a kiegyezés méltányos megkötésére és most olyan nehézségekkel áll szemben, melyeket legyőznie még ez ideig nem sikerült s az eddigi jelek azt mutatják, hogy egyhamar nem is fog sikerülni. Egyetlen biztató momentum sincs az eddigi tárgyalásoknál amelyből arra lehetne következtetni, hogy végre is sok keserű harc és erős megpróbáltatás után oda fogunk jutni, ahol legalább a remény fenmarad egy kevésbé nyugtalanító és csendes íejlődésü jövendőhöz. Az osztrák tulkövetelések mellett a nemzetiségek szervezkedése is erősen figyelmeztet, hogy mi bent is olyan ellenséges áramlattal állunk s^phgn, amelyet lekicsi- nyelnú^|g,y és-zíe nem venni vég- zette^96:'^zei:|hcsétípnség s halálos bűn. Az egész szervezkedés azt a benyomást kelti, mintha az valahonnan öntudatosan s előre megállapított célok szerint lenne intézve és ezzel szemben mi csak tétlen sopánkodunk ahelyett, hogy megtorló, vagy legalább is készenlétben találó erőkifejtésre gondolnánk. Az oláhság valósággal tüntet nemzetellenes mozgolódásával s a mellett öntudatos eszközökkel fokról fokra igyekszik biztosítani magának a mi rovásunkra olyan gazdasági előnyöket, melyeket a saját államukban sem volnának képesek elérni, mert fontos államérdekek negligálásával és nyilt megsértésével jár. Egyik erdélyi tekintélyes apban olvasom a következőket: „Az Albina 1842-től 5 millió nyereségből 60 %-ot, 3 milliót, fordított nemzetiségi jótékony célra; a nemzetiségi bankok pedig évről- évre 10 —20 %-ot adnak hasonló célra.“ Ugyan hol látunk mi ilyen törekvést nálunk akár a bankok, akár az egyesületek részéről ? Hiszen kulturegyleteink valóságos tétlen tűrésre vannak kárhoztatva anyagi gyengeségeiknél fogva s a legjobb szándékuk megtörik erejük gyen geségén. A bankok az osztrák kard megcsörtetésével szintén tétlenségre vannak kárhoztatva, még ha akarnának, sem volnának képesek nagyobb akciót kifejteni. Az osztrák pénzintézetek és gyárosok hitel megszorítással fenyegetőznek. Valóban nem tudjuk, hogy nem lenne-e jobb, ha Ígéreteiket be is váltanák, legalább a hitelkevesbi- téssel önmaguk állítanák fel a torlaszokat az osztrák iparcikkek tömeges behozatala ellen. Ugyancsak ebben az erdélyi lapban olvastam, hogy: „Az erdélyi magyarság legnagyobb részének enerváltsága, a többinek kapzsisága: sem tőke. De ertf svím, mit közcélra egyesíthetnének. “ Erős nyilatkozat s ha megfelel a valóságnak, szomorú jele a fenyegető időnek. A magyar állam saját fiaival szemben mindig szűkkeblűbb volt, mint a nemzetiségekkel szemben. Újabban is türelmes politikájának olyan bizonyságát adta a népoktatási törvény és fizetés- javítás alkalmával, hogy páratlan a kulturnemzetek történetében. — Saját magunk kárán tapasztaljuk, hogy a türelem politikája csak addig indokolt, amig becsületes méltánylással s hálás viszonzással találkozik, de abban a percben véget kell, hogy érjen, mihelyt alattomos fondorkodással és nemzetellenes mozgolódásokkal viszonozzák. Mi most ilyen törekvésekkel állunk szemben s itt az ideje, hogy végre-valahára leszámoljon a magyar nemzet és állam ellenségeivel. Ezt pedig nem széthúzással, nem pártpolitikai féltékeny kicsinykedés- sel, gyanúsításokkal érjük el, hanem egységes, egybeforrott köztörekvéssel és egyesüléssel. A csendes tűrés és várakozás már fordulópont elé állított, itt már nem lehet alternativa, egyetlen ut és eszköz vaD, a gyors beavatkozás és munka. Maga az idó sürget, mert „Rossz időket érünk, rossz csillagok járnak ! Isten óvja nagy csapástól mi magyar hazánkat!“ A tanácsból. A Szentvér-utca rendezése. A rendészeti bizottság dacára a szentvéri érdekeltséggel fennálló szerződésnek, oly javaslatot terjesztett a tanács elé, hogy a Szentvér-utea feltöltési munkálatait a város akkor iezdje meg, .’mikor az utca legalább részben felépül. A szerződés szerint azonban az utca egy éven belül fel- töltendő, burkolandó és a közvilági- tási hálózatba bekapcsolandó. A tanács c, javaslatot a közgyűléshez terjesztette be. Mesék. i. A világ kellős-közepén arany és ezüst szálakkal készült hinta-ágyon, két alak élvezte a boldog semmittevés édes gyönyörűségét. Az egyik a romantikus, a másik a reális költészet szemólyesitője, most tértek meg fárasztó utjokról s mig az utóbbi megelégedettségtől duzzadó piros arcára az üdítő álom varázsa borult, addig társának napsugárból, szivárványból és virágok szirmából alkotott nyúlánk, leheletszerű, karcsú teste nyugtalanul hánykolódott fekhelyén és ábrándos tekintete az ég azúrját figyelte, mintha a csillagok milliárdjainak titkait akarná kifürkészni. — Istenem ! Mi lesz velem ? ! sóhajtotta, — időnap előtt nyomorult módon el kell pusztulnom, sorsom a mellőzés és gunyoltatás s mig társam, kivel sorsom egy működési körbe szorított, izmosodik és gyarapo- kik, addig magam ijesztő gyorsasággal közeledem az elpusztulás felé. Mi hasznom van belőle, hogy egy némely fűzfapoéta, falusi papki sasz- szony, vagy szerelmében csalódott kereskedősegéd levendula-illattól áthatott levelében az én közreműködésemmel akarja visszaszerezni az írná- dottja szerelmét, ha a nagy és müveit közönség leikéhez már utat nem találok s ott, ahol nem is nagyon régen én domináltam, ma e nyomorult, agyonkényeztetett oktondi foglalta el teljes sikerrel a helyemet. Ez a hintaágy is kezd részrehajló lenni, mig társam elhízott alakja kényelmesen, majdnem keresztbe nyújtózkodik rajta, addig éa szegény mellőzött a szélére húzódtam s itt is alig van maradásom. Ne nyávogj már te limonádén tengődő gyászhegedü, addig is, mig társad nyugodtan alussza az igazak álmát, te folyton ábránd világban botorkálsz, örökös sóhajtásaid és émelygős frázisaidra már teljesen reáuntam, tehát lódulj, szólt a hintaágy és egy könnyű lendülettel kihajította könnyű terhét. S mig az nyomtalanul tűnt el az örök semmiségben, társa is felébredt ét büszkén tapasztalta, hogy egyedül maradt s most már mint egy csatát nyert hadvezér maga fogja élvezni a babérokat, miket a jövő nyújt számára. Elég jogos is volt a büszkesége, ha elgondolta, hogy e varázslatos csoda hintaháló a XX-ik század irodalmi Ízlése volt. II. Volt egy asszony, meg egy ember. Asszony és ember mindig volt a mióta a világ-világ — (ez előbbinek a nyelve talán még azelőtt is,) de ilyen két oktaadi soha. Szerették egymást, emberi fogalmak szerint, kimondhatatlanul. S hogy kifejezéshez méltó érzelmeket tápláltak szivükben egymás iránt mutatja az a tény, hogy érzelmeikről egymásnak soha nem szóltak s ebbe aztán szépen bele is haltak. A városi tanács ércbe öntette alakjaikat és életnagyságban a város kellős közepén minden ékesszólásnál többet mondó némasággal hirdették a tőlük el vitázhatatlan butaságot és együgyüsóget. Egy szerelmet és városi port lehelő nyári estén öuagyságának beszédre nyíltak eddig bezárt érc ajkai : Lássa barátom, mondta szobor társának, lássa barátom, a ki maffia volt ember korában, maffia az szobor karában is. — Az ember szobra motyogott valamit. RÓth Simon nagyválasztéku cipőraktárát Ji íjánljuk a t. vevő-közönségnek, mint legolcsóbb bevásárlási forrást. Közvetlen a »Pannónia1 szálloda mellett. — Siatsiár és Yifléke legnagyobb czip-íratüra. az őszi és téli idényre megrendelt úri, női ós gyerinak-lábbelik, — valódi box és sehevraux bőrből készült ezlpők a le3divatosabb kivitelben. -----.
